Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-01 / 40. szám
szatmarmkgVei közlöny I függetlenségi bizottsági tagok tüntető állásfoglalása a megyetermekben a kormány igaza mellett; vidéki függetlenségi pártelnökök feltűnést keltő lemondásai az ellenzéki taktika helytelenítése következtében — mindezek felett végre is nem térhet egyszerűen nepirendre egy tábor mely forradalmi téren mozog s igazolását legalább a közvélemény egy részének, támogatásában kell, hogy keresse. A józan belátás az obstrukciónak a tisztességes visszavonulás útját szabja meg. De ha ezt ezután rövid, nagyon rövid idő alatt nem fogják igénybe venni, akkor nincs tovább mit várni! Szájkosarat nekik! Mert elvégre a nemzet pénze és ideje nem a dologtalan herék mulatságára való. A hét politikai eseményei. A képviselőház hétfői ülése azzal kezdődött, hogy Návay alelnök bemutatta Khuen- Hóderváry Károly gróf miniszterelnök átiratát Auffenberg Móricz lovagnak közös hadügyminiszterré történt kinevezése tárgyában. Bemutatta továbbá Liptóvármegye feliratát az obstrukció ellen. Ezután névszerinti szavazások következtek. A hétfői nap politikai szenzációját Justb Gyulának Makón szenvedett veresége képezte. Justh Gyula a saját hazájában, Csa- nádvármegyében hallotta az obstrukció felett az elitélő szót és ez a körülmény a kellő értékére szállította le az előző napon Makón tartott beszámoló gyűlés határozatát. Csanádmegyével egyidejűleg nétfőn még Hevesmegye és Po- zsonymegye törvényhatósága is kimondotta, hogy feliratban tiltakozik a Justh-párt időpocsókoló kerékkötése ellen. A névszerinti szavazásokat kedden megzavarta egy nevezetes esemény — Tisza István napirend előtt felszólalt. Nagy figyelemmel hallgatott beszédében czáfolta Eszterházy Mihály grófnak reá vonatkozóan tett észrevételeit s rámutatott arra, hogy ha valakit nem- zetiségipaktálásokkallehet vádolni, igy azokat az Eszterházy pártbelieket lehet vádolni, kik Ylád Auréllal és Tomasics Jásávalpaktálnak. Az érdekes beszédre Eszterházy Mihály gróf és Batthyány Tivadar is válaszoltak és mosakodtak a nemzetiségi barátkozások vádjával szemben. Lukács László kereskedelmi miniszter törvényjavaslatot terjesztett elő az államvasuti alkalmazottak részére létesítendő lakóházakról. Mezőssy Béla interpelláció alakjában a horvát bán ellen a horvát politikai körökben és a magyar lapokban elhangzott támadásokat tette szóvá. A Ház szerdai ülésén Ráth Endre megokolta azt a már régebben beadott indítványát, melyszerint a miniszterek interpellácziós válaszainak záros határidőhöz való kötését kívánja. Khuen gróf miniszterelnök felszólalásában konstatálja, hogy az interpellálás joga bizonyos tultengésben szenved. A rengeteg interpellácziós szónoklatok ezt bizonyítják. A formalitásokkal való játék ez. Ráth indítványa a házszabályok módosítását jelenti. Ez szükséges is, de erre az alkalom nem érkezett el. A házszabályokkal való visszaélést nemcsak az interpelláczióknál, hanem más téren is tapasztalhatni. A kormány elviseli a maga felelősségét, hanem hogyan viseli el az ellenzék, azért, hogy a parlament működését lehetetlenné teszi? Az ülés végén Polónyi Dezső kérdést intézett a miniszterelnökhöz a horvát bán magyarellenes politikája iránt. Csütörtökön az ülés elején az elnök bemutatta Henry Brissonnak, a franczia kamara elnökének táviratát, melyben a legmelegebben átérzett háláját s köszönetét tolmácsolja a franczia kamara képviselőinek nevében a magyar képviselőháznak a touloni katasztrófa iránt kifejezett részvétéért. Napirend előtt Désy Zoltán a Kossuth-párt és Holló Lajos a Justh- párt nevében valami tiltakozás félét jelentettek be a miniszterelnök szerdai beszédére, amelyben bírálatot mondott az ellenzéknek nevezett politikai csepiirágók szemfényvesztéseiről. Khuen Héderváry is felszólalt és kijelentette, hogy a nemzet a munka-párt kezébe tette le sorsát s az ennek a megbízatásnak meg is fog felelni. Másodszori felszólalásában pedig czélzást tett arra, hogy a Háznak nemsokára módjában lesz foglalkozni a házszabályrevizióval. Pénteken már egy véderőbeszéd is volt. Boross Jancsi, a papirosagrárius, nemzetgazdasági és politikai sz mpc iból beszélt érthetetlen összevisszaságo at. j:..z ülés végen sürgős interpelláczió formájában Holló Lajos tette szóvá a péterváradi magyariskola bojkottját. Az interpelláczióra a miniszterelnök megnyugtató választ adott, melyet az interpelláló és a Ház is tudomásul vett. A tegnapi, szombati ülés napirendje a következő volt: névszerinti szavazások, a véderőjavaslat és interpellácziók. A Magyar Gazdaszövetség Szaímáron. Gróf Karolyi Mihály a harczvonalbaní Csütörtökön folyt le Szatmáron a „Magyar Gazdaszövetség“ nagygyűlése, amely az ott napirendre került gazdaságpolitikai kérdések révén a gazdatársadalom körében széleskörű érdeklődést keltett. A gyűlésen a szomszédos vármegyékből mintegy kétezer gazda jelent meg. A Kossuth- kerti kioszkban az elnökség számára emelvény volt fentartva, amelyen mikor Darányi Ignácz, a Gazdaszövetség elnöke megjelent, a gazdák zajos éljenzésben törtek ki. Megjelentek az elnöki emelvényen Kazy József államtitkár, Szomjas Lajos miniszteri tanácsos, továbbá az Országos Magyar Gazdasági Egyesület képviseletében Károlyi Mihály gróf elnök, Dessewffy Aurél gróf, Jeszenszky Pál, Mutschenbacher Emil, a Magyar Gazda- szövetség képviseletében Bernát István igazgató, Schandl Károly titkár, az Országos Központi Hitelszövetkezet képviseletében Yégh Jenő aligazgató, a Gazdák Biztositó Szövetkezetének képviselete, a Nyitravármegyei Gazdasági Egyesület, a Fejérvármegyei Gazdasági Egyesület képviselői. Ott voltak még Csaba Adorján Szatmárvármegye főispánja, Mezőssy Béla orsz. képviselő, Lázár Pál udv. tanácsos, Szatmármegye törvényhatósági bizottságának több tagja, Ilosvay alispán, a megye kolumná- ris tisztviselői és még igen sokan a megye előkelőségei közül. Darányi Ignácz elnöki megnyitó beszédében köszönetét fejezi ki Szat- már városának és a jubiláló gazdasági egyesület vezetőségének a szives fogadtatásért, majd meleg szavakban üdvözli a kormány megjelent képviselőit. Dessewffy Aurél grófot, Zoli pedig egy cseppet sem viselte magát férfiasán. Rémséges orditozást vitt véghez és alig birták a kocsira tuszkolni. A papa ki kisérte a vendégeket, a mama kávét tett Erzsiké elé. — Nem kell! — mondta Erzsiké szomorú fáradt hangon. — Ugyan miért nem kell? csodálkozott a mama. •— Nem vagyok éhes. — Nem vagy éhes? Máskor kétszer is kérsz. Csak nincs talán valami bajod? Nem fáj valami Erzsiké? Matasd csak a torkod? Erzsiké pedig egész komolyan felelt. — Nem a torkom Jáj, hanem a szivem. A mama elkaczagta magát, de amint a kis leánv halvány aromát nézte, neki is összeszorult a szive. Talán arra gondolt, hogy milyen baj lesz az, ha ez a kis lány később évek múlva, valakinek a távozása után érzi azt, amit most az ártatlanság nyíltságával kimond: fáj a szivem. Azóta nyolcz nap telt el és megérkezett a Zoli levelezőlapja, melyben biztosítja menyasszonyát változatlan érzelmeiről és egyúttal kellemes csábitó képeket rajzol neki a jövőről. Zoli nem ismert boldogabb embert egy boltosnál, aki czukrot árul, nem csodálhatjuk tehát, ha ambicziója volt egy czukrosbolt és Erzsikét is ezzel biztatta. Mikor Erzsiké délben hazajött az óvóból a mama ezzel fogadta: — Levél jött Zolitól, néked irta. Erzike elkapta a levelezőlapot és rögtön kis köténye zsebébe dugta._________________ — Add ide, hadd olvassam el neked, mi van benne, szólt a mama, de Erzsiké megrázta a fejét. — Nem mama, azt neked nem lehet olvasni. Zoli azt mondta nekem, hogy amit ő fog írni, az titok. Senkinek sem szabad látni csak nekem. A mama nem mondta meg Erzsikének, hogy ő már látta és olvasta a levelezőlapot, a papa is olvasta, sőt rajtuk kívül olvasta még Mari is, Biri is, a dada is. Az asszonyi lélek finom tapintatával érezte, hogy ez fáj, ha a kis lánynak bevallja, a helyett azonban azt mondta. — Hát ki olvassa el neked a Zoli levelét ? — Én magam fogom olvasni felelt határozottan — De hiszen te nem tudsz olvasni. — Meg fogok tanulni olvasni •— s olyan energikusan csengett a gyermek hagja — de a Zoli levelét nem szabad másnak oh ásni, mert az titok. E naptól kezdve Erzsiké elhanyagolta bábuit és olvasni tanult, a dada tanította, mikor ráért. A szülőket valósággal megdöbbentette az a lázás szorgalom, az a kitartás, amellyel a gyermek tanult. Ha a dadának nem volt ideje vele bíbelődni. Erzsiké sírásra fakadt és a papa bosszúsan kérdezte:-- Mi lelte ezt a gyermeket? — A dada nem akar tanítani — és Erzsiké olyan keservesen sirt, hogy a papa ölébe vette és igy beszélt neki: — Legyen eszed kis lányom! Majd megtanulodaziskolábame^ ____ — De én olvasni akarok tudni, a Zoli levelét akarom olvasni — sirt tovább Erzsiké. — Vigye el az ördög azt a levélt, — tört ki a papa — majd elolvasom én neked. — Nem lehet papa — és Erzsiké olyan gyönyörűen elpirult, mint egy nagy leány. Azt csak nekem szabad elolvasni, mert az titok. A papa megcsóválta a fejét és aztán mit tehetett? Leült Erzsiké mellé és tanította a dada helyett olvasni ő. Tavaszra Erzsiké gyönyörűen olvasott. Valami nagyszerűen illettek a szavak piczi szájába. Valóságos csoda volt hallgatni és ezt nem én állítom, hanem szavahihető és teljesen elfogulatlan tanuk, mint a mama, papa, Siri Mari és a dada. A kevéssé összefüggő szavak, hogy „ríni Írni néni“ továbbá ama bölcs és megczáfolhatatlan igazság, hogy „Annát Ninának is hívják“ és „Náczi férfinév“, valami csodaszép és érdekes dolgokká váltak, ha Erzsiké ajkáról hallotta az ember. Szegény Erzsiké olyan jól tudott olvasni és olyan boldogtalan volt! Az a, b, c szép kerek forrás betűit ismerte mind. De hajh, e szép csinos, betűk és a Zoli pecsétes otromba betűi közt olyan nagy a különbség! Erzsiké majdnem kívülről tudta az egész a, b, c-ét és a Zoli leveléből még egy betűt sem tudott elolvasni. De azért nem adja oda másnak. Nappa! ott őrzi zsebében, éjszaka féltékenyen dugja párnája alá. Őrzi szemérmesen, féltékeny gonddal az első szerelmes levelét, melyet még el sem tudott olvasni, melynek még tartalmát sem ismeri . . . @ Gallérok gözmosása ® tükörfénynyel hófehérre Hájtájer Pál Kézimunkák, glassé keztyük, Bútorok, szőnyegek tisztítása Széchenyi-utcza 43. szám a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
