Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-30 / 31. szám
Nagykároly) 1911. julius 30. 31. szám. XXXVII. évfolyam n* SZERKESZTCtSF.G és KIADÓHIVATAL: hová a.4ap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: I HAGYKArOLYBAK Jókai-utoza 2. az. íjra Telephon 56 szám.- f .... ......... Pá rtoktól független POLITIKAI LAP.- megjelenik minden vasárnap. ■ 1 1 : ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. A „üli ®f. Ég a napmelegtől a kopár szik sarja. Perzselő meleg van; meglippen a madár, a kutya is kioltott nyelvvel jár. A magasságokban, úgy látszik nem emelik fel a fa árát, amint azt a szatmármegyei fakereskedők augusztus elsejére tervezik. A derült, kéken mosolygó égről most nem villám csap le, hanem nagy zuhata- gokban olvasztott arany ömlik alá és veszélyezteti az izzadtságban gyötrődő, kenyér után szaladgáló embergépeket. Mintha egy robogó expressvonat gőzkazánja volna a világ. És ezért úgy teszek, mint a pesti boltostól árut rendelő falusi kiskereskedő : bocsánatot kérek, hogy ezt az írást ingujra vetkőzve irom meg. Az Íróasztal, a könyvszekrény, a pamlag, mintha egyenesen a gyehenából importálták volna őket, kiállhatatlan meleget sugároznak ki. És még halvány remény sincs rá, hogy hamarosan megváltozzék ez az állapot. Az ég bosszantóan felhőtlen és a kutakban lassan kiapadnak a vizek. Istenem, ha a képviselőházban most folyó szóáradat esővé változna! Micsoda jótétemény volna ez az országra nézve! De sajnos, ma már nem történnek csodák. És határozottan csoda volna, ha Dr. Senki Pál vagy ha Ugyvan János képviselő urak nem üres szóáradattal „szolgálnák a hazát“, hanem tettekkel tényezők volnának. Aki a magyar képviselőválasztók és a magyar képviselők természetrajzát ismeri, nem ütközik meg a Senkik és Ugyvanok viselkedésén. Ők már ilyen fiuk. Ellenben azon mar megütközhetünk, — ha ugyan általában érdemes a mai politikával ebben a melegben foglalkozni, — hogyAndrássy Gyula, a „fekete gróf“ vagy a „babyloni gróf“ is a Senkik és Ugyvanok táborába szegődött. Sajnálatos gyengeség, hogy Andrássy Gyulának a legutóbbi képviselőházi beszédében egyetlen elitélő szava se volt a technikai obstrukczióról. Még nagyobb gyengeség, hogy bár ő is — mint Ap- ponyi — elvben jogosulatlannak tartja az obstrukcziót, in praxi mégis ennek dicsőségét zengte és ezzel szinte felháborította Senkiéket: „Fiaim, csak obstruáljatok!“ Hát ez a suba alatt való paklizás nem méltó az Andrássy^ Gyula gróf politikai egyéniségéhez. És a nemzet értelmisége nem is adja ehhez többé a maga szentesítését, mert okult a múltakon és ezentúl nem botokkal hanem okokkal, való harczot kíván. Abban ugyan igaza van Andrássy grófnak, hogy a „Senkik“ győztek már egyszer. De mi volt a győzelem eredménye ? Az, hogy Andrássy és társai hatalomraju- tottak. Am a hatalomra való bevonulásnál leraktak — és lerakattak a Senkiekkel is — minden fegyvert s kötöttek egy paktumot, amelyben lemondtak mindenről, amiért a nemzetet élet-halálharczba keverték s amely paktum legelső pontjának legelső soraiban a behódolásnak ez a szigorú föltétele van szórúl-szóra megszabva: „A vezényleti és szolgálati nyelv kérdésének teljes kikapcsolása.“ Ezt a paktumot Andrássy is aláírta. Ugyanaz az Andrássy, aki ma, mikor lemaradt a hatalom székéről, gyalogszerrel ismét a magyar szolgálati nyelv zászlaját lobogtatja ; ugyanaz az Andrássy Gyula gróf, aki fiz évvel ezelőtt, saját szavai szerint, könyvet irt a közös hadsereg mellett s egyik országgyűlési beszédében szórúl-szóra a következőket mondotta: „Én azt áliitom, szigorú kötelessége minden állampolgárnak tisztelni a király ama rendelkezését, hogy a szolgálati nyelv német legyen. Tisztelni kell ezt azért, mert ez nem törvénytelen. A királyt tisztán csak katonai és czélszerüségi okok vezették, mert nem akarja, hogy a seregből egy babyloni torony váljék.“ Ezért a beszédjéért nevezték el And- rássyt mai fegyvertársai akkoriban „babyloni grófnak.“ No és most ugyanez a „babyloni gróf“ dicséretét zengi az ő csúfol óinak, a régentei Senkiknek s biztatja őket, Ilyenek után tehát érdemes Andrássyt komolyan venni és érdemes-e egyáltalán ebben a melegben politikával foglalkozni ? Nem. És ezért csupán még csak azt jegyezzük meg, hogy a katonai javaslatok — amelyekről in meritó Andrássy egy szót sem szólhatott — a múlthoz képest haladást mutatnak és nemzeti érték is több van bennük, mint amennyi Andrássy halva született katonai programmjában lett volna; amely programmot egyébként a koaliczió végnapjaiban m ostani tégy vertársai (J usthék) hahotáztak és kicsinyeitek le legjobban a „századnyelv“ sovány ötlete miatt. A kormány által beterjesztett véderőreformot tehát most már bármi küzdelem árán is törvényerőre kell emelni, mert a nemEgy király halála. Irta: Goda Géza. I. Mikor a Dalos Színház reíteget és nagytekintélyű kritikusát egy reggel felakasztva találták szobájában, asztalán összehajtott papírlapokat találtak. Barátai azt hitték, hogy utolsó rendelkezéseit irta meg a szerencsétlen ember, vagy legalább végzetes tette felől adott bennünk felvilágosítást. Nem volt egy szó sem bennük mindenről. Csak egy történetet hagyott hátra szegény. A történet igy szólt: Valamikor régen volt egy király, aki nagyon hatalmas volt és élők, holtak felett korlátlanul uralkodott. Csak inteni kellett és ezernyi csatlós futott legott, hogy kívánságai I teljesüljenek. Udvarában nagyon sok szép és ifjú leány lakott és mert oly hatalmas király volt, hízelegtek neki az asszonyok is. A palotája ablakából látni lehetett a nagy parkot, amelyben sötétzöld lombu fák virultak és a kígyó utakon csillogott az aranyos fövény. Hatalmas szökőkutak egyre ontották szines sugaraikat és a hüs habokban nagy és kis aranyhalak eviczkéltek. Esténkint, mikor feljött a hold és illatoztak karcsú száron fesledező virágok, a király kitárta palotája ablakát s az ablakmélyedésbe lépett, ahol gyönyörű mivü czimbalom állott. A czimbalmon ezüst hurok, az ezüst hurokban bánatos, epedő dalok, a dalokban sóvárgás és szerelem volt. A város leányai és asszonyai lélegzetüket visszafojtva hallgatták az ablakok alatt és igy szóltak egymásnak: — Csitt! A király czimbalmozik 1 Mikor a király még olyan nagyon szépen tudott játszani, nagyon fiatal volt és szőke, göndörbaj simult a fejére. Szeme kék volt, ajka felett kis, finom bajusz, mely még sohasem ért asszonyajakhoz. A király anyja, kinek fehér volt már a baja, mintha sok vékony ezüst czimbalomhurból szőtték volna, csendesen üldögélt a szobában, csipkés fehér zsebkendőt tartott a kezében, a kezét pedig a fekete selyemszoknyás ölében nyugtatta. Este volt már és az öreg királyasszonynak csak a hófehér kéz? és kezén nagy gyémántos gyűrűje látszott. A fiatal király pedig az ablakmélyedésben ült hangszere mellett és mi közben nagyon bánatosan játszott rajta és minden vágyódása zengett a húrokon, szinte érezte, mint hullámzik odalent a gyönyörű asszonyok keble, mint fojtják vissza lélegzetüket s látta, amint nagy, fekete szemükből sziporkázva száll ki a tűz. A királyné csendesen ült a nagy karosszékben és mivel nagyon öreg volt már, nem érdekelték a dalok. Elaludt és szinte hallható volt, amint lélegzetet vett. A király most abbahagyta a játékot s az erkélyre ment, hol a hadsegéd, vén és bozontos bajuszu katona támaszkodott neki a vasrácsnak. — Szépen játszott, király ur — mondta. A kis király hallgatott. — Sok szív volt a nótában. Talán szerelmes felség ? A kis király bánatosan nézett el a park fái felett. — Csacsi vagy öreg. Egy kis szünet volt, mig végre az öreg újra megszólalt. — Pedig kapna feleséget minden ujjára százat is. A kis király óvatosan nézett be az ajtón. Az öreg királyné azonban csendesen aludt és a csipkekendöt még most is a kezében tartotta. — Hát szeretnek azok engem ? — Imádják, király ur. Bolondulnak — mondta az öreg szárnysegéd és intett a kez- tyüs kezével. Lábujhegyen ment végig a szobán, vigyázott, hogy ne csikorogjon a kilincs és nehány perez múlva hallatszott, amint suttogva beszélt az asszonyokhoz. Odafönt pedig a nagyszalonban az öreg királynő megmozdult a fotelben és ekkor kihullott öléből a csipkekendő. II. ____A király 40 éves lett, édes anyját is rég RnMtfest-vsj;iilejitísztitllaiitfelS.Naj|iiliánilyKölcse»-u.i Á rk, templommal szemben. ■JUapittatott: 1902.
