Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-19 / 8. szám
POLITIKAI I.AP. ■SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová alap szellemi részét érdeklő || a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. FŐSZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. ........„......................................„............ .....................-............,_____„_____ ______________; v " —: Megjelenik minden vasárnap. * | * j ELŐFIZETÉSI ÁRAK : V ^ Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona ”” Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyóvreö korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér A szomorúság vármegyéje. Szatmárvármegye ez. Ahol ma is minden olyan mint kétszáz évvel ezelőtt volt. Csupán a szegénység utján haladtunk előre ezermért- földes csizmákban Ebben a vármegyébén ma is a zsentri az ur. És ezután a pont után már be is lehetne fejezni ezt az Írást. A zsentri uralma mindent megmagyaráz. A polgárság tudtán és akaratán kivül szolgai hajlandóságú, ami könnyen megérthető, ha tudjuk, hogy egyik-másik község bocskoros nemesein kivül a lakosság jobbágy és betelepített külföldi iparos apáktól származik. A polgár büszke öntudata még nem fejlődött ki a szatmármegyei emberben és ez az oka, hogy gondolatvilága még mindig a régi. Felette tiszteli a tekintélyt és görcsösen ragaszkodik a tradieziókhoz. Ezeket nem mi állapítjuk meg először, mert benne élnek az egész ország köztudatában. A kultúra automobilja keresztül suhan e vármegyén, de nem áll meg egy pillanatra sem. Jelenségek állapítják meg ezt, amiket a felületesen szemlélő soha se fog felfedezni. Apró jelek, nagy szomorúságot mutatók. Nézzük csak például a megyeszékhelyét, amely természetszerűleg a megye vérkeringésének is a központja kellene/ hogy legyen. Milyen modem kultur intézmények vagy mondjuk csak jelenségek vannak itt? Van a társadalomtudományokat terjesztő szabadiskola ? Nincs. Van-e a felvilágosodottságot terjesztő szabadkőműves páholy? Nincs. Vannak-e képkiállitások, művészi színvonalon álló hangversenyek, van-e muzeuin? Nincs, nincs, runes. Van irodalmi egyesület ? Nincs, Van-e színház, amelyben játszanak is? Nincs. Hát mi van ? Vannak felekezeti egyesületek, felekezeti intézmények, vannak elnökséggel járó társulatok, vannak . . . ejnye na, hát mik is vannak még . . . És ilyen az egész vármegye. Itt van például Fehérgyarmat a legfeketébb hátramara- dottsággal. Nyolcz nap muhfa országgyűlési képviselőt választanak a fehérgyarmati kerületben. Csak a múlt héten pattant ki, hogy az ellenzék felháborító szélhámossággal ámítja az országot. A titkos, egyezmény szerint már régen lekötötték magukat a közös bank szabadalmának meghosszabbítására és most tele tüdővel az önálló bank érdekében ordítanak. A gyalázatos ügy meztelenül áll már az országközvéleménye előtt és Fehérgyarmaton függetlenségi eszméket hirdető képviselőjelöltek viaskodnak egymással. Szatmármegyében vagyunk tehát csak természetes, hogy a megyei nemzeti munkapárt ölbe tett kezekkel nézi a fehérgyarmati dolgokat és nem állít jelöltet, holott ezt a győzelem teljes reményével tehetné. A megyei nemzeti munkapárt veszteg marad, mert ilyen párt nem is létezik. Az általános választások idején történt valamiféle alakulás, de azóta ez nem adott életjelt magáról. De ha volna is ilyen párt, hát akkor se volna most ideje a fehér- gyarmati mandátummal bíbelődni. Akiknek vezetőknek kellene lenni azok most el vannak foglalva a felvidéki vármegyék szombaton, Kassán tartandó Rákóczi báljával. Hogyne, kérem! Tizenkét vármegye úri közönsége fog összegyűlni ott. Nem törődünk vele, hogy Fehérgyarmaton milyen pártállása képviselőt fognak megválasztani. Munkapárti, Justh-párti, Kossuth- párti, gazdapárti vagy hottentottapárti: tökéletesen egyre megy. Az ország és igy Szat- mármegye közgazdaságát is fellendíteni, kultúráját megteremteni és népszerűsíteni, a köz- és politikai élet Augias-istallóját eredményesen kitisztítani csak egy módon lehet. Az általános, titkos, közvetlen és községenként! választójog törvénybe iktatásával. Minden vonalon ez lesz a termékenyítő eső, melynek hiánya eredménytelenné teszi a föld fel- szántását, megmunkálását és bevetését. Az általános választójog a nap, amely nélkül megfagyunk. Csak az általános választójog kapuján léphetünk be a müveit és boldog nyugati országok sorába. Az általános választójog emberi öntudatot, nagyobb darab kenyeret, egészséges lakást, meleg ruhát, kultúrát, tudást, emberi jogot, tisztességes bánásmódot jelent. Jelenti gyermekeink boldogulásának színes, de beteljesülhető reményeit, mindent jelent. Világhírű tudósok ezrekre menő köteteket Írtak már össze, hogy miért szükséges a polgárságnak az általános választói jog. Mégis a legegyszerűbb, de a legnyomósabb érv az, hogy azok, kiktől ezen jogok megadása függ: megtagadják az ország népének 80 százalékától és tüzzel-vassal védekeznek a jogkiterjesztés eszméje ellen. Nem az ő jogaikat kérjük, csak a jogok kiterjesztését. De a hatalmon levők vonakodnak ezt megtenni, mert a mai állapot nekik jó, a változandó helyzet a kisembereknek volna jó. Ezért önszántukból nem is fogják soha megadni. A saját erejűnkkel kell kiküzdeniink az általános választói jogot, addig mig késő nem lesz. AZ A R CZ KÉP. Irta: Somlyó Zoltán. Veszta János riporter volt egy tekintélyes reggeli lapnál. Riporteri pályáját nagyon szép és számottevő sikerek koronázták: tiz év óta bíbelődött a családi és szerelmi tragédiák ; meg öngyilkosságok Ízes és színes megírásával és a többi lapok riporterei közt bizonyos fokú tekintélyes felsőbbségre tett szert. Egy éjjel azt telefonálták be a rendőrségről a szerkesztőségbe, hogy egy fiatal szép asszonyt, Kármay Imrénét budai lakásán meggyilkolva találták. Az asszony nagy hires, nevezetes alakja volt a fővárosi életnek. Egy volt főispán elvált felesége, mostanában szeretője egy gyárosnak, nem lehetett hát késlekedni, első pillanatban tisztában volt vele Veszta, hogy ide el kell mennie, haladéktalanul és rögtön. A szolgától kocsit hozatott, beült, megmondta a czimet: Vecsernye-utcza 30. a kocsis a gebére vágott, és az egyfogatu lassú döczögós- sel megindult Budára. A kocsiban, minthogy az ut a budai lakásig mintegy negyedórát vett igénybe, eleinte aludni próbált Veszta, de a komiszul rozoga konflis minden kiálló kókoczkába belevágódott és a Lipót-körut sarkán majdnem föl is fordult. Hát sehogysem alhatott. Hanem rágyújtott egy vastag bock-szivarra, ami a képviselőszerkesztő íróasztaláról származott hozzá és nagyokat szippantott. A kocsi levegője kissé fulladt volt, volt benne valami a zöldszin posztó keshedt, ódon szagából és a mósusz összeivódó, színes illatából. Ezeket gyorsan érzékelte Veszta, aztán hátradőlt, keresztbe rakta a lábait és afölött gondolkodott, hogy ennek a polgári szolgálatokat teljesítő egyfogatunak az előtte való utasa valami könnyű dáma lehetett, az hagyhatta maga után a csiklandó mósuszt. Már ki is rajzolta a képzeletében, hogy a jobb sarokban ülhetett, a nők ehhez már hozzá vannak szokva, mert a férfiak, különösen a konflis- idillek alkalmával butául előzékenyek és jól neveltek: itt pihenhetett a puha fehér keze, itt lehetett a válla, itt a dereka, itt a . . . Meg is borzongott enyhén a még fiatal Veszta János, ahogy a nőt odaképzelte maga mellé. Valósággal bujálkodott a képzelt nő képzelt emlékével és nyomával és hirtelen átült a jobb sarokba, és meg mert volna esküdni rá, hogy ott még most is érzik a nő testének illatos melege. A riportról a budai szenzáczióról nagyjában már meg is feledkezett. Tízéves prakszisá- ban már nagy viharokat látott, sok vért és sok hullát, neki ez már csak anyag volt a megírandó ujságezikkhez. Most ment át a kocsi a Margithidon, a Dunapart hosszú Ívben lán- czolódó lámpái méla fénysávot eresztettek be az ablakon s ekkor, hogy már az útnak mintegy felét megtette a kocsi, önkónytelenül újra a meggyilkolt asszonyra gondolt, aztán eszébe jutott a czim: Vecsernye utcza 30. Egy pillanatra meghökkent ettől az utczanévtől, valahogy úgy villogott az emlékezetében, mint egy friss bejegyzés, mintha csak mai vagy tegnapi eseménnyel volna összefüggésben. Menten meg súlyos lehelletü, idegbizsergető orkideafelhők illatát érezte, egy pillanatig eszmélt és meg volt fejtve a titok. Hirtelen mozdulattal a zsebébe nyúlt, kirántotta kis bőrtáblás noteszét, amelyben egy egészen uj begyzés állott, egy czim: Vecsernye utcza 30. A nagy indulattól és meglepetéstől elfelejtette összehajtani a noteszt, meredten bámult az Írásra, mint egy észbontóan nagy fölfedezésre. Hát ez az a nő, az a ragyogó vállu és már nem is földi — szép asszony, akivel éppen holnapra radevuja lenne I Akit tegnap a fényképésznél látott s akivel hirtelenében az And- rássy-uton megismerkedett s aki nem akarta Harász Pál legrégibb jóhirnevü saját készitményü czipőraktára Nagykároly, Széchenyi-tér. S O IT P I A I | T M Női-és férfi saját készítésű czipőkben és a legtar ■ L« w I n k— B I n tósabb vízhatlan vadászcsizmákban. Estélyi és séta czipők, valamint párizsi modelek a legelegánsabbb kivitelben és dús választékban. ft
