Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-12 / 7. szám

SZAT MAR MEGYEI KÖZLÖNY

Kedd. Örvendetes jelenség: a bankjavaslat általános vitája a vége felé közeledik. A záróbeszédeket várják. Az ülés megnyitása után elnök megemlékezik Luby Géza haláláról. A ház jegyzőkönyvben örökíti meg az elhunyt képviselő emlékét.

Szebeny Antal elégedetlen a közös bank működésével, mert az nem siet a kisember támogatására. Ráth Endre azt vitatja, hogy hiába beszélnek devizáról, dividendáról, a bank nem szakértők ügye, hanem a magyar hazafiságé. Rónay Jenő: ami a kivándorlást illeti ehhez a közös banknak vajmi kevés köze van, nem azért vándorol ki senki, mert a bankkamatláb félszázalékkal magasabb. Elfogadja a törvény- javaslatot. Bakonyi Samu abból indul ki, hogy az általános egyenlő és titkos választójog megalkotása nélkül nem lehet az ország nyugodt fejlődését biztosítani.

Szerdán interpellácziók felolvasásával kezdik. Ezek közt egy érdekes van: Mádi-Ko- vács Jánosé: Az ingyenes népoktatás végrehajtása tárgyában a közoktatásügyi miniszterhez. A kereskedelemügyi miniszter öt helyiérdekű vasútról szóló törvényjavaslatot terjeszt be.

Kun Béla a bankvita során támadja a kormányt. Utal a Just-féle memorandumra, amely a legvilágosabban mutatja, hogy a függetlenségi párt inkább ragaszkodott elveihez, mint a hatalomhoz. Bizony Ákos is beszélt.

A csütörtöki ülésen gróf Andrássy Gyula mondta el régóta jelzett beszédét a bankjavaslat hírhedt ötödik szakaszáról. A beszédből kitűnik, hogy Andrássy rokonszenvez a bankvita rendezőivel. A közös bank hívének vallotta magát, de mégis támadta a kormányt és ezzel világosan tanujelét adta annak, hogy a grófok is úgy éreznek, mint más emberek. Ándrássynak is fáj, akárcsak, mondjuk Falussy Árpádnak, hogy messzekerült a hatalomtól, így aztán nem csodáljuk, hogy Lukács Lászlót a legaulikusabb politikusnak bélyegezte. Alkotmánysérelemről stb. bezélt és végül a javaslatot elfogadja.

Mig Duczi gróf beszélt a folyosón Mayländer Mihály Fiume város képviselője rosszul lett és huszpercznyi agonizálás után meghalt.

Pénteken a bankvita úgyszólván teljesen leszorult, hogy helyett adjon annak a szó csimborasszónak, amely Lukács László pénzügyminiszter körül tornyosul a Justh-féle memorandum és tárgyalások kapcsán.

A képviselőházi beszédek közül Hiero- nymi Károly kereskedelmi miniszteré vált ki. Andrássy csütörtöki felszólalására reflektált és bőven kifejtette, hogy nekünk törekednünk

kell, hogy a bank mielőbb kötelezően felvegye a készfizetéseket. A bankjavaslat a készfizetések felvételének czélját szolgálja és ezzel a kormány nem esett inkonzekvencziába.

Amit Justh és Szmrecsányi pénteken csináltak, az csepürágás, nem politika.

Á tegnapi ülés napirendje a következő volt: A központi statisztikai hivatal 1911. évi munkarendje, a bankjavaslat és interpellácziók.

Szatmármegye Januárban.

f\ közigazgatási bizottság ülése.

Szatmármegye közigazgatási bizottsága péntek d. e. tartotta rendes havi ülését, melyen a szakelőadók beszámoltak a megye közigazgatásának január havi menetéről. A pénteki ülés egészen elütött a bizotság üléseinek megszokott sablonjától, hiányzott Luby Géza megszokott alakja és még megszokottabb interpellácziója. Áz ülés a szokottnál is szürkébb volt és hogy mennyire nem törődnek a bizottsági tagok a szakreferensek jelentéseivel, az kitűnik abból, hogy senkinek se jutott eszébe azon kérdés felvetése, hogy kiért jobban az állatok dolgához, a közgazdasági előadó vagy az állatorvos? Az előbbi ugyanis azt jelentette, hogy az állategészségügy kedvező volt, az utóbbi pedig ennek ellenkezőjét, t. i., hogy kedvezőtlen.

Az ülésről részletes tudósításunk a következő :

Elnök: Ilosvay Aladár alispán. Elnök jelenti, hogy Csaba Adorján főispán hivatalosan távol van. Azután, a következőket mondotta :

— Napirend előtt egy szomorú kötelességet teljesitek. Bejelentem bizottságunk egy tagjának elhalálozását, régi munkás tagtársunk halt el Luby Gézában. Mindnyájan „ismertük őt. Határtalan fajszeretet jellemezte. Ügybuzgó volt és oly űrt fog hagyni maga után, amelyet sokáig nem fog lehetni pótolni. Indítványozom, hogy a bizottság őszinte részvétét jegyzőkönyvileg fejezze ki és erről családját jegyzőkönyvileg értesítse.

Az indítványt egyhangúlag elfogadták.

Az alispáni jelentés

szerint a személy- és vagyonbiztonságot veszélyeztető semmi különösebb dolog elő nem fordult. Jelenti továbbá az alispán, hogy a törvényhatósági állatorvos mellé rendszeresített gyakornok, jó lehet ki van nevezve, még állását nem foglalta el. Ennek megsürgetése czéljából felírt a földmivelésügyi miniszterhez. -A tavaszi árvízvédelemre vonatkozólag az előmunkálatok megtétettek. Január hónapban Amerikába szóló útlevelet 175-en kaptak. Visszavándorolt 65 egyén.

Pénzügy.

Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügyigazgató jelenti, hogy január hóban befolyt egyenes adóban 91332 E 90 f., hadmentességi díjban 742 K 28 f., bélyeg és jogilletékben 78399 K 70 f. Befizetés az előző évivel szemben kedvezőtlenebb, mint a múlt évben.

Tanügy.

Bodnár György kir. tanfelügyelő jelenti, hogy a múlt hónapban „nagyobb mérvű iskola- látogatásokat végzett. Összesen 18 községben 24 iskolában 41 tanító, előadását és munkáját vizsgálta felül. Taneredmény tekintetében, különösen a magyarnyelvnek beszélőképességgel való tanítását illetőleg kiváló sikert ért el a mózesfalui, laj osvölgyhutai és tartolczi iskola.

Közegészségügy.

Dr. Aáron Sándor jelentését, ennek betegsége miatt Németh Béla aljegyző terjesztette elő. A jelentés szerint az általános egészségügy kedvezőtlen volt január hóban. Uralkodó betegség a légzőszervek hurutus és lobos megbetegedése. Ezek mellett a heveny fertőző betegségben szenvedők száma viszonyítva az előző hónapokhoz emelkedett. A jelentés felemlíti még a felsőfernezelyi kiütéses tífusz járványt, amelyről a Szatmármegyei Közlöny ma egy heti számában referáltunk teljes részletességgel.

Állategészségügy

Czilli György főállatorvos jelenti, hogy az állategészségügy is kedvezőtlen volt január havában. A ragadós száj és körömfájás és a lép- fene terjed. Á száj és körömfájás egyes községekben megszűnt ugyan, de a zárlatot feloldani nem lehet mert a nép és a községi elöljáróságot közönyössége miatt a fertőtlenítések nem lettek végrehajtva.

Közgazdaság.

A kedvezőtlen időjárás a különben is gyenge őszi vetésre hátrányos volt. A nagy hisimogatta minden adandó alkalommal Ilona asszony bársonyos, hófehér kezecskéit, sőt meg is csókolta, valahányszor csak lehetett.

Még csak ötödik hetében voltak az ismeretségnek, mikor Ilona asszony urának váratlanul el kellett utaznia. A karcsú jegyző ur teára volt hivatalos és egyedül találta Ilonát. Aloé virágokról, tündéries illatokról, színdarabokról, sőt alighanem a holdról és Plátóról is esett szó eleinte. Szépségekről, kábulatokról, ideális lelkiharczokról, amelyek, amelyek . . . prózai ölelésekbe fúltak.

. . . Másnap — és ezt nagyon szégyelte maga előtt Ilona asszony — nem érzett mást, mint fáradtságot. Kicsi lányát, aki játékaival jött hozzá, elküldte. Ő most zavart, szórakozott; ébrenlétében is álmodik, szemei mindig a távolba néznek, ajkán égnek a tiltott csókok. Agya kábult, léptei bizonytalanok. Igen, igen .. . de mégis, ha jól meggondolta a dolgot Ilona asszony, ő ép oly nyugodtan számolhatja el a piaezról hazatérő cseléddel a , zöldség, tojás és krumpli árát, mint máskor. . . Ép oly nyugodtan törölgette le a hálószobát, mint máskor és fölfedezte azt is, hogy a hófehér vánkosok láttára — fájdalom — nem fogja el az a bizonyos remegés, az a bizonyos kimondhatatlan gyönyör.

De hisz ez borzasztó, — döbbent meg Ilona asszony. Ennek nem szabad igy lennie. Hisz most jönnek a lelkiviharok, a lelkimar- dosás tüzes szemű lidérczei, akik halálos hara- pásokkal csókolnak mézetaszivbe. Most jönnek

a lázas álomba merülések, a tépelődések, most jönnek az elnyomott siránkozások, a vésszel való daczolás.

Figyelte a szivét és várt ... De nem jöttek. . . A nap ép oly természetesen sütött, mint tegnap délben, amikor ő még a tiszta Ilona asszony volt. A tükörbe nézett. Arcza nyugodt, sima. Semmi áruló vonás. . . Nincsenek fekete foltok a csókok helyén. Ajka, piros ajka mosolygós, ártatlan. A vére nem lüktet, nem zakatol, nem dobogtatja hallhatóan a szivét. . , Sőt, akkor sem tánczoltak.Rákény- szeritette magára azt a bizonyos csudálatos varázslatot, mikor a karjaiban feküdt. . . Jól emlékszik, hogy azt gondolta: De hisz most oda kell tapadnom az ajkára félig őrülten mámoros gyönyöröktől. így gondolta, de a szive hideg és vészesen nyugodt maradt.

Jaj, ha hazugság volna minden. . . Jaj, ha a könyvek hazugok. . . Jaj, ha a szépségek, a gyilkos örömöktől tobzódó vergődések csak a papíron vannak meg, a regényekben, ha az élet igazán ilyen egyszerű és a komplikácziók csak az emberek fantáziájában vannak meg.

Ilona asszony úgy estefeléig rájött mindenre. Különösen akkor, mikor a lámpavilágnál alaposan megvizsgálta a karcsú jegyzőt. Észrevette, hogy tulajdonkópen nem is olyan karcsú, a nyakkendőjén egy folt van. Úgy látszik, rácsöppentette délben a mártást. Egy pillanatig arra gondolt, vájjon sóska-, vagy zsömlyemártás lehet? Aztán azt is észrevette, hogy a haja

már ritkul és a fogai kicsit sárgák. Fájdalom, más efféle prózai, regényhőshöz nem illő dolgokat is meglátott és nagyon, nagyon megbánta a történteket. Be kellett vallania magának, hogy igazán nem volt érdemes belerohannia egy ilyen helyzetbe, tisztán csak a tanulságért, hogy az életben a dolgok egyformák.

Ezt aztán szépen, okosan meg is mondta a karcsú jegyzőnek, sőt még azt is elrendezte, hogyan maradjon ellassankint a háztól. Egyedül maradva azon gondolkodott még, megmondjon-e mindent az urának ? Higgadtan, világos agygyal mérlegelte a helyzetet. Mi lesz, ha megmondja, mi, ha nem mondja meg? Az ábrándozás, a regényesség újra megkísértette. Nagyszerűen rajzolta eléje a kitörést, az átko- zódást, a férfias haragjában asszonyt verő férfit. Aztán a megbocsátást, az egész életén keresztül múltjáért vezeklő asszonyt. A megaláztatásoknak végnélküli lánczolatát kicsinyes, maró szavakat.

Mindezt miért? Megváltozik azzal a tegnap? Az az egy éjszaka nem benne marad az életében? A megtörtént, meg nem történtté válik? Nem fog ő holnap olyan tésztát gyúrni, mint tegnap, nem marad az az urának, aki eddig volt.

. . . Hona asszony arczán már nincsenek kérdések. Hűvös józansággal Ítéli meg a dolgokat. Regényeket olvas és szelíd gunynyal megmosolyogja őket.

JJdOVJiX l\ Cll illUi/Ul eil üt<i V Uu. lUUv^li JUUUUt\ . Ü'J LUU util -lO UO^lUV Vll/V, -1-1 ubJ <<J i-iuijui

Ruhát fest-ve^ijileii tisztit HauflelS. Kasy hároly Kölcsei-n.l.HBfi