Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-12 / 7. szám

SZATMAR MEGYEI KÖZLÖNY deg az egereket eredményesen pusztítja. Be­jelenti az előadó a tervezett Szatmármegyei Gazdasági kiállítást is. A szatmári kiállítás. Űszi kongresszusok. A Szatmármegyei Gazd. Egyesület igazgató választmánya szerdán tartotta ülését, melyen döntött ötven éves jubileuma alkalmából terv­bevett gazdasági és ipari kiállítás felett. Az ülés egyhangúlag a kiállításnak f. évi szep­tember hó folyamán leendő megtartása mellett határozott; nincs tehát többé kétség, hogy Szatmárnémeti sz. kir. város ez évben ismé­telten az idegenek ezreinek találkozó helye lesz. A ki Állítás ugyanis nem részleges, de általános I jz, melyen vármegyénk összes gaz­dasági és ipari termékei mellett, hazánk me­zőgazdasági gépipara és baromfitenyésztése is be lesz mutatva s igy oly méretű lesz, aminő még — bátran elmondhatjuk — vármegyénk­ben nem volt. A rendező egyesület azonkívül biztosította a Magyar Gazdaszövetség részvételét is, mely országos testület a kiállítással egyidejűleg fogja idei II. gazdakongresszusát tartani, tudo­másunk szerint a Vidéki Pénzintézetek Orszá­gos Szövetsége is ugyanez alkalommal fogja Szatmáron tartani ez évi nagygyűlését. Tehát szeptemberben mozgalmas napokra van kilá­tás. A választmányi ülés lefolyásáról tudósi­következőkben referál olvasóinknak. Az ülést Falussy Árpád dr. egyl. alelnök vezette s lelkes szavakkal tárta fel a szép számmal megjelent választmányi tagok előtt a helyzetet, ismertette a földmivelés- és keres­kedelemügyi kormánynál a kiállítás anyagi támogatása érdekében Teleki Géza gróf egyl. elnökkel együtesen tett interveniálását, mely­nek eredménve az államsegély biztosítása volt; meggyőzőleg mutatott rá arra, hogy most már az egyesület a reális alapon összeállított és elfogadott költségvetés alapján minden anyagi koczkázat nélkül foghat bele a kiállítás rende­zésűbe s nem hiányzik más mint az ügyért való lelkesedés, mely kell, hogy minden egye­sületi tagot egészen a kiállítás befejeztéig áthasson s akkor az erkölcsi siker is bizto­sítva lesz. A dicső ősök iránt, kik az egyesületet ezelőtt 50 évvel megalkották, gazdaközönségünk tartozik azzal a hálával, de a saját önbecsérzete is megköveteli, hogy a a kiállitáson úgy lépjen fel termékeivel, amint azt egy nagy, vagyonos és intelligens vármegyétől aminő Szatmárvár- megye, méltán elvárhatja nemcsak vármegyénk lakossága, de hazánk egész gazdatársadalma s a vezetésre és irányításra hivatott tényezők. Gazdáink köré csoportosulnak iparosaink, kik már eddig is élénk tanujelét adták kiállításunk iránti érdeklődésünknek. A lendületes elnöki szavak után az ülés egyhangúlag a kiállításnak ez évben leendő megtartása mellett döntött. Ezután az ülés megbízta az elnökség és titkárból álló végrehajtó bizottságot, melyet Bikfalvy Albert, Horváth Bertalan, Kereszt- szeghy Lajos dr., bér. Kovács Jenő, Pethő György és Szeőke Sándor választmányi tagokkal kiegészített, hogy a kiállítási nagy bizottság névsorát állítsa össze. A választmány f. hó 22-én ismét ülést tart. Ezzel az ülés lelkes hangulatban véget ért. II limnül nil. Felvonulnak a jelöltek. Falussy Szúnyog zümmzsögése. Nyár idején a nyitott verenda asztalán maradt czukorporra nem szállnak úgy a le­gyek, mint a Luby Géza halálával árván ma­radt fehérgyarmati mandátumra. A jelöltek egész tömege lepte el a múlt hét utolsó napjaiban Fehérgyarmatot, hogy úgynevezett puhatolódzásokat folytasson, helye­sebben, hogy magának megfelelő kortesekről gondoskodjon. A Fehérgyarmatiak is nagyban készülődnek a választásra, mert az utóbbi évek­ben bizony csendes világ volt a választások­nál. A mandátumot úgyszólván csak oda aján­dékozták Luby Gézának. Szomorúan jellemző a viszonyokra, hogy a gazdag fehérgyarmati kerületben is már ára van a voksnak s két-há- romszáz koronákat emlegetnek egy szavazatért. Eddig a következő jelöltek, illetőleg ön­jelöltek szándékoznak fellépni: Jármy István fehérgyarmati ügyvéd, aki a legutóbbi válasz­tásnál Luby Gézának ellenfele volt. Justh-párti programmal. Szúnyog (Strasser) Miska, a bu­kott mátészalkai jelölt ; Justh-párti program­mal. Falussy Árpád nyug. főispán; Kossuth- párti programmal. Nagy György, hódmezővá­sárhelyi ügyvéd, a hosszuhaju Gyurka, köz­társasági-párti programmal. Kende György, istvándi birtokos; munkapárti programmal. Pap Béla bpesti ügyvéd, aki a legutóbbi általános választásoknál a nagybányai kerületbe lépett fel; munkapárti programmal. Arról is van szó, hogy Jékey Sándor fehér- gyarmati főszolgabíró is fellép. A jelöltek eme tömkelegéből még nem lehet tudni, hogy kik lesznek a komoly jelöl­tek. A munkapárt csak az esetben fog hiva­talos jelöltet felléptetni a fehérgyarmati kerü­letben, ha két komoly függetlenségi-párti je­lölt lesz. Az első választás előtti komédia pénteken zajlott le Nagykárolyban és jóízűen megka- czagtalta azokat, akik szemtanúi voltak. Fa­lussy Árpád egy küldöttséget szervezett s azo­kat pénteken délelőtt berendelte magához Nagykárolyba a Magyar Király szállodában lévő szobájába. A meglehetős napszám mellett felfogadott deputáezió a délelőtti 10 órás vo­nattal be is jött és annak rendje és módja szerint felajánlották a , fehérgyarmati kertijét mandátumát Falussy Árpádnak. Falussy Ár­pád meghatottan jelentette ki, hogy a bizalom által meg van tisztelve és a jelöltséget elfo­gadja. Egyébb baj még eddig nem történt. A cssiiíi lilsä Gr. Tisza István vezette. Az igazságügyminiszter kedvező választ adott. Csenger nagyközségenk és a vidékéhez tartozó huszonhét községnek száztagú küldött­sége tisztelgett Székely Ferencz igazság­ügyminiszternél. A küldöttséget Tisza István gróf vezette s szónoka Szuhányi Ferencz orsz. gyűlési képviselő volt. Résztvettek a küldött­ségben Szentiványi Gyula, Szalkay Sándor országgyűlési képviselők, Csaba Ádorján és Domahidy Elemér főispánok, Ilosvay Áladár Szatmárvármegye alispánja, Kende Zsig- mond és Szentiványi Zoltán és Tibor kamará­sok, Képessy László és Péchy László főszolga­bírók. Á küldöttség azt kérte, hogy Csengerben már lehetőleg az uj polgári perrendtartás életbe­léptetése előtt telekkönyvi hatósággal felruhá­zott járásbíróság létesittessék. Az igazságügy­miniszter igen szívesen fogadta a küldöttséget és kijelentette, hogy a kérelemnek a perrend­tartás életbeléptetése előtt való teljesítése ugyan akadályokba ütközik, de mivel a felhozott okokat a maga részéről is méltányolja, a pol­gári perrendtartás életbeléptetésének idejére azt teljesitendőnek tartja, ha a pénzügyminisz­terrel a fedezeti költségekre nézve meg tud állapodni és a község nem zárkózik el szük­ség esetén a hozzájárulástól. A küldöttség a miniszter válaszát éljenzéssel fogadta. Ezután a miniszternek bemutatták a kül­döttség tagjait s a fogadás a miniszter lelkes éljenzése után véget ért. Délben Szuhányi Ferencz látta vendégül a küldöttség tagjait Az ebédnél Domahidy István Gróf Tisza Istvánért, Szuhányi Ferencz pedig a küldöttség tagjaiért emelt poharat. A társaság kedélyes hangulatban a dél­utáni órákig maradt együtt, BETEG DOKTOROK. Dáthás az egész világ. Paczlensek öröme. Nagykároly város három előkelő orvosa most azzal mulatja magát, hogy beteg. Jó meleg szobában, puha ágyban hevernek, tojásos bor­levest* isznak és elkeseredten szidják a doktort, aki miatt feküdni kénytelenek és aki nem bírja őket meggyógyítani. Ezt akis passziót megengedhetik maguknak ők, kiket annyiszor szidnak a betegeik. Mert tudnunk kell, hogy minden beteg természet­rajzához tartozik az, hogy szidja a doktort és felcsernek tekinti még a leghíresebb egyetemi tanárt is. A pénteki közgyűlésen jelentette be mo­solyogva Ilosvay Aladár alispán, hogy beteg Dr. Aáron Sándor törv. hatósági főorvos, beteg Dr. Czukor Lajos járásorvos és beteg Dr. Sehönpflug Béla városi főorvos és igy a törv. hatósági orvosi jelentést Németh Béla aljegyző olvasta fel. Három nagykárolyi doktor beteg s ebből joggal remélhetjük, hogy azok a betegek, kik véletlenül nem doktorok, mielőbb felfognak gyógyulni. Mrin szélelye.- Széljegyzetek a szatmári kiállítás tervéhez ­Lapunk más helyén megírjuk, hogy a „Szatmármegyei Gazdasági Egyesület“ a f. év őszén Szatmárit gazdasági és ipari kiállítást rendez. Valóságos szenzáczió volna majd ezen a kiállitáson, ha valakinek , eszébe jutna, hogy kiállítsa ott a nagykárolyi Élhetetlenséget. Ilyen csodabogarat még nem láttak az emberek amióta világ a világ. Ritka látvány lenne, mely fel­tétlenül biztosítaná a kiállítás sikerét. E czikk czime után Ítélve, úgy tetszik, hogy ebben az Írásban a megyei székhely­kérdésről lesz szó. Korántsem. Megyei székhely­kérdés egyáltalában nem létezik Szatmárme- gyében. T. i.: komolyan vett értelemben. Hogy mégis beszélnek illetve Írnak róla, ez csak annak a jele, hogy csinálnak ilyen kérdéseket. Akkor, amikor, valakinek vagy valakiknek szük­sége van rá. Komoly szükség soha sincs és nyugodtan meglehet állapitani, hogy megyei székhely-kérdés csupán a nagykárolyi és szat­mári újságírók fantáziájában létezik. Egy szatmári újságíró mondta egyszer e sorok írójának: — Maguk nem tudják a megyeszékhelyet kihasználni. Ezt az újságírásra, illetőleg a hírszerzésre vonatkoztatta. Nagykároly közönsége se tudja a megye- székhelyet kihasználni. Ezt úgy értjük, ahogy írva van. Szatmármegye közigazgatási szék­helye : Nagykároly. De Nagykároly soha se tudta ezt a körülményt a maga fejlődése érde­kében kiaknázni, de még csak becsületesen kamatoztatni se tudta. Hogy a törvényszék nincs itt: ez a baj kisebbik fele. Ungvár példája mutatja, hogy egy város életképességéhez nem éppen szükséges a törvényszék. Az a baj, hogy a kir. tanfelügyelőségtől kezdve egész a mérték­hitelesítő hivatalig egy egész csomó olyan megyei érdekű közintézmény van Szatmáron, amelyeknek székhelye Nagykárolyban kellene hogy legyen. A város közönsége soha se törekedett arra, hogy ezen intézményeket megszerezze, annál kevésbbé, hogy visszaszerezze. Soha sem akarta és nem akarja érvényre juttatni, hogy a megyeszékhelye minden tekintetben Nagy­károly. A „Szatmármegyei Széchenyi Társulat“, a „Szatmármegyei Gazdasági Egyesület“, a „Szatmármegyei Nemzeti Munkapárt“, a „Szat-

Next

/
Thumbnails
Contents