Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-05 / 6. szám
SZTAMARMEGYEI KÖZLÖNY járásával négyezer holdat meghaladó földbirtok megszerzésében járt közbe a kisgazdáknak. Több községet sikerült megnyerni a birtokrendezés eszméinek, nyolcz község a tagosítást is végre hajtotta, ami nagy szó itt, ahol az egy nyolczad úrbéri telkek felaprozódása oly rendkívüli, hogy némelyik gazdának százötven olykor háromszáz darabban van az öt és egynegyed holdnyi úrbéri rendezéssel rászakadt földje. Az elmaradt gazdasági kultúrát népies gazdasági előadások, mintagazdaságok szaporításával, alkalmas állatkiosztásokkal, méhészettel, háziiparral és többfélékkel, gazdakörök alakításával, szövetkezetek támogatásával kívánja a kirendeltség emelni. Jóllehet, a legnagyobb gazdasági konzervativizmus nehezíti meg a munkát, a kirendeltség annak a véleményének ad kifejezést, hogy a nép jóléte, a kisgazdák felébresztett önsegélyezési vágyával párhuzamosan fog haladni. A fent körülirt teendők ellátása, a gazdasági kultúrának a fenti irányban való terjesztése képezi feladatát a szatmárme- gyei hegyvidéki kirendeltségnek is, mely működését a múlt év végén kezdte meg Nagykárolyban. — Az áüamfentartó földbirtok. Á képvise- lőház pénzügyi bizottságának az 1911. évi állami költségvetéssel foglalkozó jelentése nemcsak a bürökráczia és millitárizimus kétségbeejtő terjeszkedéséről tesz tanúságot, hanem arra nézve is Útmutatóul szolgál, ki viseli e tehernek túlnyomó részét. Az 1911. évi költségvetés kiadásai 1672 millió koronára rúgnak. Ebből a földadó 71 millió koronát fedez: a czukor és szeszadó ellenben 162 millió koronát. A nemzetfentartás költségeit nagyobb részben a fogyasztók fizetik meg, nem pedig a földbirtok, amely a nemzetfentartás tényét magának arrogálja. — Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmár- megye közigazgatási bizottsága f. hó 10-én, pénteken Nagykárolyban ülést tart. A közig, bizottság ülése után a fegyelmi választmány fog ülésezni. A hét politikai eseményei. A parlament hétfői ülésén még nem lehet megállapítani, hogy a bankvita általános része mikor fog véget érni. A kormány egyelőre várakozó álláspontra helyezkedik. A függetlenségi párt két szárnyáról hangzott el egy-egy beszéd a bankjavaslatok ellen. A Justh-pártról Benedek János, a Kossuth-pártról Hegyi Árpád beszélt. A folyósokon ismét a két függetlenségipárt egyesüléséről beszéltek és különösen a Justh-párt hangoztatta, hogy ha a Kossuth-párt a választójog kérdésében radikálisabb álláspontra helyezkedik, nincs semmi akadálya a teljes kibékülésnek. Kedden J u s t h Gyula mondott, úgynevezett nagy beszédet. Ä vita alatt elhangzott semmit mondó frázisok összehordása volt az a beszéd. Azon kijelentése pedig, hogy a közös bank szakszerű kérdésével nem láván foglalkozni, nyílt beismerése volt annak, hogy a bank-ügyhöz nem ért és képtelen megindokolni, az apró részletekig felbonczolni és mindenki előtt világosan megérthetővé tenni, hogy miért káros hát gazdasági szempontból a közös bank ? A beszéd egy fikareznyival se mozdította elő az önálló bank ügyét. Ez este a Justh-párt értekezletet tartott és kimondotta, hogy érintkezésbe lép a Ház elnökségével és követelni fogja, hogy a bankjavaslat részletes tárgyalása előtt tárgyalja le a ház a bank alapszabályait. Szerda a Tisza napja volt. Bankbeszéde méltán sorakozik azokhoz a munka-párti felszólalásokhoz, melyek a bankvitában a többség nagy értelmi főlényét világosan dokumentálják. Tisza beszédének érdemi részében beigazolta, hogy ha egy ország más állammal megállapodást köt egy közös jegybank ideiglenes fen- tartására, ezzel még mit sem adott fel politikai függetlenségéből, aminthogy nem sérti egy állam függetlenségét az sem, hogy valamely kiilállammal kereskedelmi szerződést létesít. Csütörtökön ünnep és e miatt a képviselőház zárva volt. A csütörtöki nap feljegyzésre méltó eseménye az a híresztelés volt, amelyszerint az ellenzék frakcziói megállapodtak volna abban, hogy milyen feltételek mellett készek a bankjavaslatot elfogadni. Azonban csakhamar kiderült, hogy az ellenzék és kormány paktumáról szóló hir alaptalan. Az ellenzéken tudni se akarnak róla, de megczáfolták a kormány emberei is. Az egész híresztelés abból eredt, hogy Polónyi Géza a képviselőház szerdai ülése után hosszasabban tanácskozott J u s t h Gyulával, Batthyányi Tivadarral, Mezőssy Bélával és Gál Sándorral vájjon nem lehetne a bankvitának konkrét czélt adni, mert a közvélemény nincs tisztábban azzal, hogy mit akar. A pénteki ülésnek három ellenzéki szónoka volt, a Kossuth-párti Palugyay Móricz, a Justh-párti Holló Lajos és Eszterházy Mihály, kik Tisza gróf szerdai beszédével polemizáltak. A tegnapi ülés napirendje: A bankjavaslat és interpellácziók. Semmi feljegyzésre méltó nem történt. Szó, szó, szó. Mindezekből láthatjuk, hogy a mi az elmúl héten az házban történt, az egyáltalában nem fontos. Az olyan ellenzék, amely a három hét óta folyó vitatkozás után maga sincs tisztában, hogy mit akar és csak most akarja a „konkrét czéljait“ megállapítani, az egyáltalában nem számit. Sokkal veszedelmesebb azonban a politikának az a megnyilatkozása, amely a tisztelt Házon kívül a delegáczióban nyilvánult meg. Mértéktelenül emelni készülnek a haditerheket. A folyó évben százkét millióval, a közeli jövőben, pedig újabb százmilliókkal. És furcsa: ahelyett, hogy az ország fel- jajdulnaami bőrünkre való lelketlen költekezésre, a Tisza okos, érdekes, de hasznot nem hajtó beszédeivel és a Justh Gyula dadogásaival törődnek az emberek. A merényletterv ellen csupán a szoczialisták tiltakoznak. E végett mához egy hétre az ország minden nagyobb városában tiltakozó gyűléseket fognak tartani. Csengeri küldöttség az igazságügyminiszterhez. — Járásbíróságot kérnek. — Ma már alig van nagyobb község, amely városnak ne képzelné magát. Hiszen, ha beérné a képzelődéssel az még nem volna baj. De az ilyen községek aztán igényeket is támasztanak és itt van az a határ, amikor ezek a kis iálvak nagyzási mániája nem humoros többé, hanem kellemetlen. Kellemetlen, mert vélt igényeik mohával és levelekkel volt kipárnázva és a kicsinyek szórakoztatására lerágott csontok hevertek szanaszét. A három kis farkas már ébren volt és kíváncsian várakozott a barlang torkánál. Amikor meglátták anyjukat, fark- és fülcsóválva szaladtak elébe. A kis kutya csodálkozva állott valamivel távolabb. Soká nézte őket. De amikor nem törődtek vele a kis farkasok, dühösen megugatta őket. Világos reggel lett. A felkelő nap világa elől kúszva tűnt el az éjjel. A farkas és kölykei a lerágott csontokat harapdálták, hogy elká- bitsák éhségüket. Főleg az öreget viselte meg az, ételhiány. Dühösen nézte a vakogó kis kutyát, mintha csak ráugrani és széjjeltépni akarná. Amikor a kis kutya észrevette, hogy a farkaskölykök nem félnek tőle, elhallgatott és lassan bement a barlangba. Az öreg farkashoz ment, felágaskodott rajta és vinnyogott. A kis farkasok, noha nem értették a beszédét, farkcsóválva közel jöttek hozzá. Erre a kis kutya egyiküknek rácsapott a fej ere. A kis farkas visszavágott. A kutya erre félreugrott, kihívóan nézett a kis farkasra és körülfutkosótt a házon. A kis farkasok rögtön megértették. Tapsikolva ugrottak utána. Azután hátára feküdt a kutyus; a kis farkasok megrohanták, ütötték és harapdálták. . . Minthogy vadászatra szoktatták kölykeiket a farkasok, az öreg farkas nyugodtan nézte mint hajszolják kölykei a kis kutyust. Amikor megelégelték a kis farkasok a játékot, visszamentek a barlangba és lepihentek. A kutyus néhányat vonított éhségében, néhányszor felásitott és azután ő is lepihent. Amikor fölébredtek, újra játszottak egymással. Az öreg farkas mindig arra gondolt, hogy az elmúlt éjjel, hogy bégett a bárány és milyen meleg állatszag volt az istállóban. Sóváran és nyugtalanul csattogtatta fogait és folyton rágta az ócska csontokat. Kölykei ker- getődztek a kutyussal és éhesen szaglásztak a hóban. — Felfalom! — határozta el magát a farkas. Odament hozzá; de a kutyus megnyalta a száját, mert azt hitte, hogy játszani jött vele. Többször evett már kutyakölyköt, de ennek oly erős kutyaszaga volt, hogy nem bírta ki. Rosszul lett és az erdőbe futott. Amikor az éj első árnyai suhantak el a fák között, honvágyat érzett a kutyus. Néhányszor elgondolkozva rázta a fejét, azután hazafelé ballagott. Az öreg farkas közben eledelt keresett. Most is összerezzent minden váratlan zajnál. Sohse ment az utón, mindig oldalt a bokrok közt futott, Hirteleniil úgy .látta, valami fekete mozog előtte a hóban. Élesen odanézett és hallga.tódzva állott meg. Tényleg állat mozgott ott. Óvatosan közelebb surrant és nagy Ívben a fekete valami elé került. De csak a kis fekete kutya volt, amelyet múlt éjjel ejtett zsákmányul. Lassan sompolygott szegényke. — Csak utamat ne állja, — gondolta a farkas és előre sietett. Csakhamar az erdészlak elé került. Újra felmászott az istállóra. A lyukat már betömték. Deszkákat és friss szalmát tettek rá. A farkas buzgóan látott neki a munkának. Már megérezte a meleg istálló levegőt, amikor hirtelenül víg csaholás hallatszott mögötte. A kutyakölyök érkezett haza. Köszöntötte a farkast, átmászott a lyukon és még vigabban, még hangosabban ugatott. Araptsa is segített neki; a tyúkok kodácsoltak és mint múlt éjjel, most is kijött Iván, hozta a puskát, miközben ijedten, remegve ugrott meg a farkas. — Pfib — pfih! — fütyült Iván, azután kiáltott: — Teljes gőzzel — ahol! A puska ravasza zörgött, de lövés nem követte. Még egyszer meghúzta a ravaszt; erre nagy dübörgéssel dördült el a fegyver és tüz- sugár szállt fel a levegőbe. Aztán elégedetten az istálló felé ment Iván, hogy meglássa a lárma okát. Amikor visszajött, egy nála éjjeli szállást élvező csavargó megkérdezte tőle, hogy mi történt ? — Semmi különös, — mondta Iván. — Araptsa kölyke a juhokkal alszik, de nem akarja megszokni az ajtón való kijárást. Tegnap léket, félméteres léket szakított a tetőn, hogy kimehessen, ma meg ugyanazon utón jött vissza. Újra felszakitotta a tetőt!-— Milyen buta állat! — Ugy-e? Veszettül buta állat! — Iván fáradtan feküdt vissza kemény ágyára, Másnap reggel elővette a fekete kutyust, megtépázta durván és megverte korbácscsal. — Megállj gazficzkó! Az ajtón járj ki, kedvesem, jól jegyezd meg, hallod-e: az ajtón! A rk. templommal szemben. ■ ■■Alapittatott: 1902. Ruhát lest-Yeügies tisztit HauflGlS. HaüyMroly Kölcsei-m.
