Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-05 / 6. szám
SZATMAR MEGYEI KÖZLÖNY kielégítése czéljából nincsen olyan fórum, ahol ne alkalmatlankodnának. Mostanában egy egész sereg nagyközségnek képezi ambiczióját, hogy királyi járásbíróságot kapjon. A nagy tülekedést meghatványozta az igazságügyminiszternek a polgári perrendtartás tárgyalásából folyólag tett kijelentése, hogy a járásbíróságok számát szaporítani fogja. Azon temérdek község között, akik az újonnan szervezendő járásbíróságok közülegyet- egyet maguknak akarnak, van Csenger szat- mármegyei nagyközség is. Ez a folytonosan fejlődő helység már évek óta törekszik járásbíróság után és igy kivételt képez azon községek közül, akik éppen csak a kedvező alkalom adása miatt kérnek járásbíróságot. A csengenek kérelme méltányos és annak teljesítését nem a község nagyzási hóbortja, hanem a közszükséglet kívánja meg. A- csengeri járás nagykiterjedésü és legközelebbi faluja Szat- márhoz, ahol most van a járásbírósága 50 kilométernyi távolságra fekszik. Az igazságszolgáltatás olcsósága — amire a modem igazságszolgáltatás elsősorban törekszik — illuzóriussá válik, ha egy szegény embernek, mondjuk egy 50 koronás perben 50—60 kilométer távolságra keli menni, hogy igazát megkeresse. A csengeri járás közönsége egy járás- bíróságnak Csengerben leendő mielőbbi felállításának kérelmezése végett küldöttséget meneszt az igazságügyminiszter elé, mely küldöttségbe való részvételét Csaba Adorján főispán is megígérte. Székely Ferencz igazságügyminiszter f. hó 9-én fogadja a küldöttséget, melynek szónoka Szuhányi Ferencz a csengeri kerület országgyűlési képviselője lesz. Mi lesz a könyöradománYokkal? Miért nem segélyezik az ököritóiakat? ! Sürgető felirat a belügyminiszterhez. Mindnyájan tudjuk: husvétkor történt, virágfakadás, az élet újjászületésének idején. Az emberiség éltetője, a Tűz, majdnem az egész ország ereiben megfagyasztotta a vért. Több mint kétszáz emberpár, ami vármegyénkben, Ököritón tánczolva lett a tüzhalál martaléka. A rettenetes Katasztrófa hióbhire mélyen megrendítette nemcsak a mi országunk, hanem az egész .müveit világ népeit. És az emberekben, akik egyébként egymást gyilkolva, millió formában könyörtelenül munkálkodnak azon, hogy embertársaik zsebéből a garas aző zsebükbe vándoroljon át — atáviró jajkiáltására kivirágzott a részvét virága s mert a megszenesedett csontokat nem lehetett életre kelteni, megnyíltak a zsebek, gazdagok és szegények zsebei egyaránt és valósággal hullottak az aranyak, repültek a bankók, hogy enyhítsék a borzalom éjszakáján elpusztultak hatra- maradottjainak keserves fájdalmát. Hiába is csóválgatják fejüket megvetőleg a képmutatók, a hazugak: nyíltan mondom, hogy nincsen a földön olyan fájdalom, olyan szenvedés, amit a pénz enyhíteni, megvigasztalni sőt meggyógyítani ne tudna. Husvétkor szakadt Ököritóra a nyomorúság, ma már farsang vége felé közeledünk és a begyült rengeteg pénzt, még most sincs kiosztva azok között, akiknek az adományozók szánták és akik arra tényleg rá is vaunak szorulva. A kiosztásra alakult segélybizottság megtette kötelességét. Már régen befejezte munkáját és a felosztási tervezetet jóváhagyás végett felterjesztette a belügyminisztériumhoz; onnan még nem érkezett le. Oda fenn a szoba, ahol az a miniszteri titkár dolgozik, amelyiknek az ököritói akta kiosztatott, -— légfütéses. A fényesre mázolt padozaton vastag szőnyeg, az ablakon nehéz függönyök, az ajtók kipárnázva. Nem hallatszik be a téli szél ordítása, az ököritói segélyre szorultak türelme, sírása, üres gyomrok korgása. Az akta az asztalon álmodik egy jobb közigazgatási rendszerről, a snájdig miniszteri titkár pedig, gomblyukában Olaszországból hozatott gyöngyvirággal, czigarettázik és a körmeit piszkálja. Alig múlik el nap, hogy ne jönne kérő levél a segélyre vonatkozólag és azért Csaba Adorján főispán felirt a belügymíniszteriumboz. A feliratban a kiosztási tervezet jóváhagyását és visszaküldését sürgeti. A jog- és pénzügyi bizottság ülése. f\ mai városi közgyűlés előmunkálatai. Nagykároly" város képviselőtestületének jog- és pénzügyi bizottsága pénteken délután ülést tartott, amikor is a mai képviselőtestületi rendes közgyűlésen tárgyalás alá ke'rülő ügyeket készítették elő. Minthogy a képviselőtestület rendszerint a jog- és pénzügyi bizottság javaslatai alapján hozza meg határozatát, ezeket a javaslatokat az alábbiakban közöljük. A vasutipar részvénytársaság és társa budapesti czég a Nagykárolyban tervezett városi iparvasut előmunkálati költségeim 2000 koronát kér. A bizottságok a kérelem elutasítását javasolják, azzal, hogy a városnak nincs kifogása az ellen, ha ezen előmunkálatokat a czég a saját költségén tovább végezteti. Özv. Batáry Andrásné és társai kérelme a Hunyady-utcza kikövezése iránt — elutasítani javasoltatik. A városi rendőrlegénység, fizetéses tűzoltók, hajdúk, kézbesítők, stb. fizetés javítást kérnek. Javaslat: Utasittatnak kérelmezők, hogy kérelmüket az 1912. évi költségvetés tárgyalás idejében (szeptember) terjesszék elő. A bordélyügyi szabályrendelet 22 §-ának módosítása iránt előterjesztett kérelem elutasítani javasoltatik. A városi színháznak mozgófénykép színház czéljaira leendő átengedési kérelemre az a javaslat, hogy a színház 3 évi időtartamra árverés utján adassék bérbe. niirswitvsi. Uj vasúti összeköttetés. Több Ízben szóvá tettük már e helyütt, hogy egy város fejlődése, haladása szoros és elválaszthatatlan kapcsolatban van vasúti összeköttetéseinek kérdésével, értve ez alatt nemcsak az úgynevezett helyiérdekű összeköttetéseket, de azokat is, melyek az illető várost a távolabbi vidékek forgalmi góczponjaival kötik össze. Tudjuk és érezzük, hogy a jelenlegi összeköttetés különösen Budapest felé még sok kívánni valót hagy városunkat illetőleg maga után. Tudjuk ezt különösen azóta, amióta a délutáni gyorsvonatokat illetőleg úgy Budapest felé, mint felől a menetidő egy egy órával meghosszabittatott, annak daczára, hogy jó másfél órával megrövidíthető lett volna. Most illetékes helyről arról értesültünk, hogy az államvasutak igazgatósága Nagyvárad és Budapest között egy uj gyorsvonatot készül beállítani, a mely Nagyváradról délután 2 órakor indulna és este hat órakor érkeznék a fővárosba, megrövidítve igy a menetidőt másfél órával a jelenlegi menetidővel szemben. Természetes, hogy ez a terv tudomására jutván azoknak a városoknak, melyek Budapesttel Nagyváradon át vannak összeköttetésben, minden erejüket oda fordítják, hogy ezzel a vonattal kapcsolatban ők is egy előnyösebb összeköttetéshez jussanak azáltal, hogy a vonat vagy már tőlük inditassék, vagy hogy ehhez a vonathoz csatlakozást nyerjenek így különösen Brassó, Kolozsvár és különösen Deb- reczen, mely utóbbi déli egy órakor onnan indítandó vonat után jár, hogy igy délután fél kettőkor Püspökladányban csatlakozást nyerve, az eddigi majdnem hat órai időtartam helyett 5 órás budapesti összeköttetéshez jusson. Tudjuk jól, hogy a jelenlegi menetrend szerint épen Debreczentől kezdve mi felénk lettek a vonatok főleg lassítva és igy időszerűnek tartanók, ha úgy Nagykároly városa, mint Szatmármegye törvényhatósága addig, mig nem késő, szintén mozgalmat indítana meg oly irányban, hogy egy gyorsvonatnak mondjuk Szatmártól való indítása által szintén összeköttetést nyerhetne az uj vonathoz, hogy igy a jelenlegi 10 órai Budapesti érkezés helyett már 6 órakor Budapestre érve, a kinek nem sok dolga van Pesten, még az este 9 órakor induló vonattal vissza is jöhetne és igy déltől másnap hajnalig megtehetné a budapesti utat. De ennek az uj vonatnak ezen kívül még egy nagy előnye volna a nagykárolyiakra nézve. Tudjuk, hogy különösen törvénykezési tekintetben mily nagy a forgalom városunk és Szat- már között, ennek daczára nem jöhetünk azonban vissza Szatmárról csak a délutáni órákban, mi egyrészt sok hiábavaló költséget, másrészt nagy időveszteséget okoz, mert az uj vonat beállítása esetén, Szatmárról még a déli órákban itthonn lehetnénk, mi a nagykárplyi és vidéki embereknek nagy könnyebbségére volna különösen a téli időben, a mikor a vidéki ember csak délután 3 vagy 4 órakor indulhatván haza, a sokszor járhatatlan utakon a késő éjjeli órákban érkezik haza. Most alkalmunk volna e tekintetben egy kissé javítani helyzetünkön és ezért addig, mig nem késő hívjuk fel az illetékes körök figyelmét, hogy gyorsan megindítandó mozgalommal igyekezzenek a város és a megye érdekében kihasználni a csak ritkán kínálkozó alkalmat, melyet megragadni elmulaszthatatlan kötelességünk. (a t.) Kiütéses tífusz Szatmármegyében. Veszedelemben a nagybányai járásA kiütéses tífusz, ez a borzasztó betegség, mely nem régibben az ország fővárosában is pusztított, a nagybányai járásban, Felsőfernezelyen fellépett. Dr. Aáron Sándor vármegyei főorvos, dr. Gondos és dr. Winkler Jenő járásorvosok szerdán délelőtt kiszálltak Felsőfer- nezelyre és hivatalosan konstatálták a kiütéses tífusz fellépését. Megállapították, hogy a szörnyű veszedelmet egy íelsőfernezelyi fainunkás hozta a beregmegyei Szolyváról, ahol dolgozott s a honnan betegen érkezett haza még 1910. év deczember hó 10-én. A beteg famunkástól a betegséget elkapták családja tagjai s testvére, úgy, hogy eddig nyolcz megbetegedés fordult elő, melyből kettő halálos volt, kettő felgyógyult, négyen pedig még betegek. A kint járt orvosi bizottság a két házat, melyben a betegek feküsznek, szigorú csendőri őrizet alá fogta. A betegség fellépéséről jelentést tettek a belügyminisztériumba is. Szerű hús Hssuhirolyban. Egy érdekes terv. A temesvári mészárosok nevében küldöttség ment Belgrádba, hogy az ottani sertóspi- aczot tanulmányozza és szerb húst vigyen Temesvárra. Az életrevaló eszmének Nagykárolyban is visszhangja támadt. Lapzártakor értesítik lapunkat, hogy két nagykárolyi mészárosmester szándékozik legközelebb a temesvári kartársak példáját követve, Belgrádba utazni, hogy onnan aránylag sokkal olcsóbb sertés húst hozzanak Nagykárolyba és amennyiben a vállalkozás eredményesnek mutatkozik, Szatmárrais. A szerb hús mai ára 1 korona 20 fillér. Nagybani behozatalnál a szállítási költség alig
