Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-12 / 46. szám

ü SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. — Megjelenik minden vasárnap. . ----. EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyóvreö korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. »Nyilttér“ sora 40 fillér (Jj vizeken. Kedden délelőtt féltizenegy óráig nem volt a magyar ellenzék szemében érdeme­sebb, becsülendőbb és szükségesebb alakja, a politikai közéletnek, mint Berzeviczy Albert. És rövid félórával később már öt­venhárom ellenzéki szónok iratkozott tel, hogy elposványositsa az arra vonatkozó indítványt, hogy a képviselőház küldöttsé- gileg kerje fel a távozó elnököt lemondási szándékának visszavonásara. Közbeesett annak a levélnek a felol­vasása, melyben Berzeviczy bejelenti, hogy az elnöki méltóságról lemond. Nevezetes irat. Nem csoda, hogy a jegyző csak nagy ügygyel-bajjal, szakga- tott mondatokban tudía felolvasni. — Mind­untalan közbe zúgott a jobb oldalról a zajos éljenzés, a baloldalról pedig nyug­talan haragos zaj. Méltóságosabb, hogy úgy mondjuk: pártatlanabb, de egyszersmind megsem- misitőbb kritikáját az obstrukcziónak még nem hallottuk, mint amilyen a múlt héten Berzeviczy írásából sújtott, le az ellen­zékre. Először is megállapítja, hogy a ma­gyar képviselőház mai házszabályai mel­lett minden tényezőnek bizonyos fokú jó­akaratu hozzájárulása nélkül eredményes munkásságot kifejteni nem lehet. Ami annyit tesz, hogy ez a házszabály lelki- ismeretes és kötelességtudó férfiak szá­mára készült, akik között — bár eltérő politikai nézeteket vallottak — abban az egyben nem volt véleménykülönbség, hogy a parlamenti gépezetnek okvetlenül funk- czionálnia kell. Élt benne a hit, úgymond a távozó elnök, hogyha ő szigorú lelkiismeretes­séggel, pártatlansággal, lojalitással jár el- mindig tisztében, akkor számíthat arra, hogy a Ház minden tényezője ugyanolyan lelkiismeretesen és lojálisán íog őrködni nemcsak a házszabályok betűjének meg­tartása föfötK-iia-ném annak a meg nem Írott, de minden hazafiul szívbe vésett szabálynak követése fölött is, amely par­lamentünk komolyságát és munkaké­pességét képes lesz megőrizni. De ebben a hitében csalódott. Mert a parlamenti küzdelem a házszabályok formalizmusába kapaszkodva, oly állapotokat teremtett, melyek minden pozitív munkásság meg- akasztásával már-már gunytárgyává teszik parlamentünket ország-világ előtt. Érzi, hogy az obstrukczió molochja, mely annyi elnökelődjet felemésztette, ő benne most újabb áldozatot követel. Bár ezzel bezárulna a sor! Vajha — úgymond végül — a józan hazafias belátás felül­kerekednék és megóvná alkotmányunkat attól, a legsúlyosabb veszélytől, amelylyel a parlamenti anarchia fenyegeti . . . így okolta meg lemondását Berzeviczy Albert. így mondott búcsúszavával kemény, igazságos Ítéletet az obstrukczió fölött. Az indulattól háborgó házban, ahol a munkapárt hévvel és erélylyel utasított vissza minden ellenzéki kitörést, — egyet­len egy férfi ült nyugodtan és egykedvűen a helyén. A miniszterelnökr Mikor pedig az ülés végén Khuen-Héderváry gróf fel­szólalt, általános figyelemmel hallgatott rövid beszédében megint csak annak a nézetének adott kifejezést, hogy békét kell teremteni a magyar politikában. „Minden­esetre az ország érdekében áll — mon­dotta többek közt a miniszterelnök— hogy czéljaink tekintetében, amelyekre nézve úgy sincs köztünk különbség, legalább bizonyos megértésre jussunk és ne idéz­zünk fel harczokat ott, ahol nem kellene.“ Ez volt a csendes és mérhetetlenül fölényes válasza azokra a színpadias ki­rohanásokra, melyeket az ellenzéki vezé­rek produkáltak, Nem tér ki — mondotta még — mindazoknak a kérdéseknek a megbeszélése elől, amiket a szónok urak felvetettek, de azt tartja, hogy erre ráér később is. Nyilván már tisztában volt azzai, hogy ráér. Mert a szerdai ülésen váratlanul, hir­A pillangó és bogarász. Irta: Bogdanovics György. Szegény Bereghv Sándor hires bogarász volt. Lepke és bogárgyűjteménye igazán gaz­dag volt a legkülönfélébb példányokban. Nem kímélte Bereghy Sándor hosszú lábait, hogy utána futhasson egy-egy tarka pillének, vagy szitakötőnek. Gyakran bele-bele is- zuhant egy-egy mocsárba, ha a kis lipe ingerkedett vele s ilyenkor a porczeilánnadrág a hóri-hor- gas lábakon pocsolyaszint kapott. Pléhdoboza és lepkefogója örökké a ke­zében volt a kirándulásainál, mint más em­bernél az esernyő. Kalapja belseje tele volt szurkálva hosszú gombostűkkel s úgy nézett ki belülről, mint egy homorú sündisznó. Va­lóságos szenvedéllyel űzte a téhelyröpüek el­elleni vadászatot. Pedig ezen bogárgyilkolási mánia daczára Bereghy Sándor ,a legszelidebb óriás volt, akit valaha láttam. Óriási mellka­sából ritkán jött ki haragos hang, inkább fal­rengető kaczaj a legkisebb semmiségre. A nagy természet szépségei iránt sok uta­zásaiban is csak annyiban volt fogékony, hogy mily eredménynyel gyűjtött bogarakat. A leg­szebb almát, körtét nem ette meg addig, mig ki nem kutatta belsejéből az ott tanyázó ku- kaczot. Analizálta a gyümölcsöt, mint a boncz- tanár a bonczasztalon az emberi testet. Semmi költészet iránt nem volt fogékony, az egész világból a féreg érdekelte legjobban, az a fé­reg, amely átalakul a kukaczból pillévé s mely arra van hivatva, hogy mindent megemésszen. Igen, uraim — igy perorált vastag basszus hangján — minden lári-fári. Minden elmúlik, meghal, elpusztul. Csak a féreg éli meg a fel­támadást itt e földön. Amit én gyűjtök és önök undorral dobnának el. ez a kukacz, örök életre van hivatva. Pillangó gyanánt fogja kö- rülrepdesni azokat a tereket, amelyeknek egyes kis részeiben, mint kukacz, pondró emésztett. Mit nekem vers, poéta, politika. Egyetlen poli­tika sem léteznék, ha az emberek bogarászok lennének, mert a természet törvényeit legjob­ban mutatja a pillangók élete. Minden átala­kul. A tegnagyobb ur a kukacz. Hangos kaczaj volt minden ily dictiójá- nak az eredménye. De Bereghy Sándort ez nem zavarta. Folytatta az iskolában kedvencz témájának tanítását és barangolásait a budai hegyek között a lepkék után. S addig járt zöld hálójával vadászatra, mig ő került egy aranyhaju lepkeforma kis leány hálójába. Egyik nyaralóban ott lakott e kis szüszke leány szüleivel s csaknem halálra riadt, amint sétált, a fejére húztak egy hosszú pálczán lógó hálósapkát. Bereghy ugyanis egy lepkét ül­dözvén, a kert kerítését átlépte s egy bokor fölött, ahol a lepke átmenekült, lecsapni ké­szült reá, de ahelyett a szőke kis leány fejére húzta,a hálót. Éles sikoltás jelezte Bereghynek, hogy nem azt találta el, amire vágyott, hanem nagy meglepetésére szebb, angyalfejet látott a zöld hálóban, mint a legszebb pillangóé. Bocsánatot kérve bontotta le a beszorult, aranyszin hajú leány fejéről a nagy pillangó­fogót és a leányka sikoltására odasiető szülők­nek bemutatta magát. Bereghynek megbocsá­tottak, hiszen najdnem áhítattal szemlélte a kis leánykát, sőt megengedték neki, hogy ha megint arra jár, kedvére vadászhasson a virá­gos kertben pilléi után. S Bereghy élt az en- gedelemmel, sőt visszaélt vele, mert pár hó alatt megkérte a kis leány kezét, Az alig 17 éves Editnek nagyobb ellentétet férj gyanánt alig képzelhetett valaki, mint Bereghy Sándort. Edith p czi termetű volt, szőke, gyönge, vig, kaczagó teremtés, mig Bereghy Sándor öles, fekete óriás. Edith tánczratermett kis lá­bai és hajlékony alakjával, mig Bereghy Sán­dor nagy talpai a hegymászásra voltak alkotva, Edith hangja az üvegzongora hangjaihoz ha­sonlított, kaczagása ezüst volt, mig Bereghy basszusa az orkán dörgéséhez, a mennydörgés­hez szállott alá mélységben. S ki hallott valaha harmonikus duettet ily énekesek között. Ide más hang nem kellett volna . . . No, de ne előzzük meg a lakodalmat. Bereghy Edith szülei szemében nagyon jó parthie volt. Tanár komoly ember. Erős, egészséges, bornemissza, kinek egyedüli szen­vedélye a bogarászat. S ez jó férfi tulajdonság, mert az asszonytól soha el nem tántorítja. Edithnek is tetszett, mert eddig gyámság alatt volt szüleinél, holott a kis furfangos látta, hogy ezt a nagy óriást ő fogja vezethetni. Az esküvőn meglepetve látták a vendé­gek, de különösen Bereghy barátai, hogy az óriás sir, mig a kis menyasszony nevet. A meghatottság csak a bogarászol! volt látható, mintha félve fogadná a házassági szerencsét. Barátai azt jegyezték meg: Sándor már látja a kedvencz kukaczát. amint túléli, megemészti szép kis feleségét egykor. Előre siratja. Ősz lett és Bereghy Sándor már két hó­napos házas ember volt. Már egészen benn ült a kis felesége papucsaiban. Éz a nagy óriás ki sem látszott a felesége szőtte hálóból, amelyben akarat nélküli bábként hagyta ma­gát ide-oda vezettetni, lóbáltatni. Nem is bo­garászott már, hacsak a feleságe álmát zavaró, HttHMlttlKl ihn Inti Ärk, templom­mal szemben. 'Alapittatott: 1902.

Next

/
Thumbnails
Contents