Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-29 / 5. szám
SZAT MARMEGYEI KÖZLÖNY kivándoroltaknak kitűnő gazdasági szervezeteik vannak, a magyarok csak önképző köröket és temetkezési egyleteket tartanak fenn, amelyek semmiféle praktikus czéllal nem járnak. Folyton egymás között vannak és igy az angol nyelvet nem sajátítják el. Mily óriási szolgálatot teljesítenének a konzulátusaink, ha angol nyelvtan- folyamokat tartanának fenn ! De sehol semmi. Egyik oldalról a teljes rész vétlenség, másik oldalról, a kizsákmányoló spe- kuláczió veszi körül véreinket. Száz és egy bajuk. Ezeket vegye észre Apponyi Albert gróf és ahol előadást tart, sehol ne feledkezzék meg amerikai honfitársairól. Világosítsa fel a magyar népről az amerikai közvéleményt. Értesse meg hallgatóságával, micsoda érték a magyar mint munkás és mint társadalmi tényező. Azt mondják, Apponyi rajong a fajtájáért, hát ebből a rajongásból plántáljon be egy meleg sugarat a jenki szivekbe. Menjen el a magyarok közé is és tanulmányozza állapotukat, bajukat. És tapasztalásairól, javaslatairól számoljon be idehaza. így fakadhat áldás az ő amerikai utjából. A hét politikai eseményei. A képviselőház hétfői ülését is a bankjavaslat foglalta le. Jó kis üzlet ez az osztrák- magyar bank, s igy érthető, hogy a részvényesek azon vannak, hogy ezt a jó üzletet a mai formájában megtartsák. Viszont a magyar tőkések se ok nélkül vágynak a bankó kibocsáj- tás jól fizető monopóliuma után. A közös bank 1910. évi jövedelme 17 és fél millió korona volt. A hétfői ülés elején Ugrón Gábor haláláról emlékezett meg az elnök. A szónokok közül a Justh-párti Abrahám Dezső beszéde volt érdekes. Azzal kezdte, hogy rámutatott a népszámlálás már ismert eredményére. Ezek azt bizonyítják, mondotta, hogy még a legvagyonosabb vidéken, az Alföld szivében is fogyott a népség. Ez szerinte a közösügyes politikának eredménye. A készfizetés lehetőségét bizonyítja és aztán határozati javaslatot nyújt be az egyforintos pénz bevonására vonatkozólag. A keddi ülés első szónoka Herczeg Sándor kisgazda-párti volt. Elitélte, hogy a bank lejárati idejét, most az önálló vámterület lejárati idejére tolták ki. Utána Preszly Elemér ptkvi. függ. beszélt. Azt fejtegette, hogy a közösbank előtt csak egy czél van: részvényeseik zseb- érdeke. Antal Géza munkapárti azt hangoztatta, hogy a Fehéváry-kormány idején a koaliczió- nak felkínálták a gazdasági önállóságot s akkor azt visszautasították, azt mondták előbbre valók a katonai vívmányok. Most megforditva csinálják. Kedden délután volt a magyar delegáeüó teljes ülése. A hivatalos lap keddi száma közölte, hogy a király szentesítette a fehér- vagy sárga foszforral való gyujtógyártás eltiltásáról, az ásványfélékről és földgázokról és végül a káliumsókról szóló törvényeket. Szerdán az interpeilácziók napja volt. Huszár Károly néppárti interpellált, aki a ruthén-vidéken történő hatósági és egyéb visz- szaélések tárgyában intézett kérdést az igazságügyminiszterhez. Székely igazságügyminiszter elismeri, hogy súlyos bajok vannak s már az első interpelláczió után megtette az intézkedést a bajok orvoslására. Csütörtökön Szterényi József is beszélt. A bankkérdést nem elvi szempontból nézi, mint a negyvennyolezasok, hanem a czélszerü- ség és időszerűség szempontjából bírálta. A bankszabadalom meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot megszavazza. Csütörtökön tette közzé a fiumei révhivatal a múlt évben Fiúmén át történt kivándorlás statisztikáját. Eszerint a múlt évben 37,470 kivándorló hagyta el az országot Fiúmén át. Hock János negyedfólórás beszéde volt a pénteki ülés érdekessége. Nagyon érdekes és formájában is szép szónoklat volt. A beszéde alatt Návay Lajos elnöknek egy megintósóből i0 pereznyi vita fakadt. Hock az önnáló bank mellett beszélt. Tegnap Lukács László pénzügyminiszter szólalt fel és a bankvita hatalmasan felgyülemlett anyagára válaszolt. Ez alkalommal a mezőgazdasági hitel kérdésével is foglalkozott. A magyar delegáczió albizottsága tegnap délután öt órakor ülést tartott, amely ülésen Montecuccoii gróf tengernagy fejtette ki flotta- programmját. Szatmárvármegye közgyűlése. — Medvey Lajos kitüntetése. — Megyebizottsági tagválasztások kiírása. — Rendőrhatósági ügyészek. — A f. évi fösorozások polgári elnökei stb. — Kint, úgyszólván az első téli nap. Sűrűén hull a hó; fuj a szél, tánczol a tányér a bor- bélymühelyek előtt. A vármegyeház erkélyéről piros-kék lobogó leng. A vármegye színei. Pár kocsi vesztegel csak a bejárat előtt; ebből azt következtetni, hogy a gyűlésnek kevés publikuma lesz.' Bent az aranyezirádás, kellemesre fűtőt t teremben tényleg gyéren gyülekezik a közönség. A vezető alakok nagyobb részben hiányoznak. Ezek közül csupán a szatmári közjegyző: Cholnoky Imre érdekes feje tűnik fel, aki most se állhatta meg dikezió nélkül. A terem lassan élénkülni kezd. Jönnek a mezei hadak, akik gyalog vonulnak be a vasúttól. Ezek képviselik a teremben a dernokrácziát. Szegény demokrá- czia ! Jóképű kékbeli emberek, kiknek fogalmuk sincs a közigazgatás elavult voltáról. Nem tudják miért jönnek a gyűlésre, de bejönnek tisztességből és különösen azért, mert ilyenkor télen idejük van rá. A karzaton hölgyközönség tűnik fel. Medvey Lajos, az arany érdemkereszttel kitüntetett vármegyei iktató családja jött. Később megjelenik a karzaton a főispánná, sugártermetü, gyönyörű leányával: Carával. Ez időtől kezdve a fiatalabb bizottsági tagok valóságos népvándorlást rendeznek a karzatra. Dr. N. Szabó Albert is onnan felülről igazgatta a vármegyét. A terembe lépő főispánt élénken megéljenezik és Csaba Adorján elnöklete alatt megkezdődik a törvényhatósági bizottsági közgyűlés. Csaba Adorján elnök: Üdvözlöm a megjelenteket és a törvényhatósági bizottság rend- kivülL közgyűlését megnyitom. Megragadom az alkalmat, hogy most, midőn ez évben először jöttünk össze, a bizottság tagjainak jókivánatai- mat fejezhessem ki s kérem Istent, adjon továbbra is erőt mindnyájunknak arra, hogy a vármegye a társadalommal szemben kötelességét mindenkor teljesíthesse. A mai gyűlés első tárgya Ő császári és apostoli királyi Felsége által Medvey Lajos vm. iktatónak adományozott arany érdemkereszt átadása. Egy a közélet terén érdemekben megőszült vármegyei tisztviselőt ünnepelünk. Nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy a vármegye fel Andréas haragtól vörösen. Kis Sidierrem, ha nem te volnál, negyven éves barátom . . . — Ha nem én volnék, nem is hallanád meg az igazat, szakította félbe a festő hidegen. — jAz igazat! de te engemet magadnak tartasz. Én zöldebb vagyok, mint harmincz éves koromban voltam, erősebb, izmosabb és meg van a tapasztalatom. Lásd, most is meg van a tapasztalatom. Lásd, most is van egy huszonkét éves szeretőm, bájos egy teremtés. Nos biztositlak róla, hogy szeret és nem szeret mást, esa„k engemet. — 0 mondja neked? szerethetnek e valakit, aki hetvenliárom esztendős? Nem, lásd, te nagy művész vagy, kitűnő szív, bámulatos ember, de amellett hülye. Kompromitálod a dicsőségedet a históriáddal. Még megjárná, ha igazak volnának, de hát hamisak, jól tudja mindenki és ez nevetségessé tesz. Neked ép úgy nincs szeretőd, mint nekem. Vannak talán barátnőid, kik jólelküségből vagy érdekből legyezik a hiúságodat. — Sidierre! Tört ki Andréas dühösen, tüstént jösz velem Gabriellához 1 — Mi ! — Igen! Gabriellához! Majd meglátod és meggyőződhetsz róla, szeretőm-e vagy nem! — Hogyan? — kérdezte a festő. — Hogyan? Hogyan? könnyű azt látni: ha a nő, aki szeret, a kedvese közelében van, nem bírja titkolni a szerelmét; kitör az akaratlanul is minden legkisebb muzdulatából. Nos jer! ______________________________ — Szó sincs róla ! — mondta Sidierre, bár gyötörte a kíváncsiság, — nagyon is késő van. — Hasztalan, nem, szabadulsz. Kétkedtél, meg fogsz győződni! És azután hirdetheted az igazságot, megszégyenítheted a rágalmazókat . . . Jer, Gabriella el lesz ragadtatva, bizonyára nem vár a lakoma miatt. . . meglátod a meglepetését . . . — Nos hát menjünk! A festő az And- reás utolsó szavaira elmosolyogta magát. Beszéld el, hogy ismerkedtél meg vele. — Az utczán; párisi és regényes kaland. Egy néptelen bouleward, este, egy szép nő két csavargó által követve. A nő megijed, menekül, a csavargók utána. Közbelépek: „Pusztuljatok, ficzkók!“ Hátra fordulnak, szidnak, rám vetik magukat. Nálam volt a tőrös botom ,s tiz másodpercz alatt véresen menekültek. És a kicsike az én karomon tért haza, reszketve, hozzám simulva, hálásan és bámulva nézve rám nagy szemeivel. Már három hónapja ennek és ma is úgy szeretjük egymást, mint az első pillanatban. — Milyen szép is a fiatalság! diinnyögte Sidierre a fogai közt. — Ott leszünk mindjárt? — tette hozzá. — Igen, most már csak két lépés. Az első utcza jobbra és az első ház. Ez a félemeleten van, barátom, nem fáradnak el a becses lábikráid. — Mit akarsz, én nem vagyok olyan, mint te; nem vagyok busz éves. A hatvan- harmadikat taposom. _____' ■ — Itt vagyunk! A kedves gyermek itthon van! A szobrász egy csinos ház félemeletére mutatott, ahol két ablak erősen ki volt világítva. — Teringettét, milyen kényelmesen lakik — mondta a festő. Abban a pillanatban egy női árny lebontott hajjal, libegő pongyolában vonult el a megvilágított függöny mögött. — Ez ő, ez ő! mondta susogva a vén szobrász, de a szó a torkán látszott fuladni. Egy másik árny, egy férfiárny csatlakozott a női árnyhoz s szerelmesen átölelte, a fejők közeledett egymáshoz és hirtelen minden világosság kialudt. — És ez ő! diinnyögte a fogai közt Sidierre, ki majd elröhögte magát. — Ördög és pokol! -- ordította tompán Andreas, amint a társa karját megragadta. Rövid csend állott he, de már összeszedte magát a vén szobrász. — Menjünk, — mondta lehangoltam —■ Bocsáss meg, kedves barátom. A bemutatás máskor lesz. Nagyon sajnálom. . . De . . . tudod. . . Az igazat megvallva, nincs módomban ilyen elegáns nőt eltartani s igy meg kellett hagynom a szabadságát ... És ma este . . . igen, elfeledtem. . . Kedd van. . . Az öregével van, — fejezte be büszkén. Ä rk, templommal szemben. ■ ■■AlapHtatott: 1902. Mil
