Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-24 / 39. szám
S Z A T M A K M F G ' F I KOZ L Ö N V I Hát i ni? — Yálasz egy helyi újság czikkre. — A szeptember 12-iki törvényhatósági közgyűlés lefolyásának kritikáját a Szatmárvár- megye czimü lapban olvasván, annak úgy előállított lényege, mint irályi modora fölött napi rendre kellett volna térnem, ha a ve- zérczikkben csekély személyem nem lett volna érintve, igy azonban mindenek előtt röviden meg kell világítanom a tényállást és alaptalan ráfogásnak kell jeleznem azon állítást, hogy a verseczi átirattal kapcsolatos indítványomban én csak egyetlen szóval is kifejezést adtam volna azon óhajunknak, hogy a parlamentben a házszabályokat vegyék revezió alá. Kihagytam az indítványból azt az ellenzék iránti gyöngédségemből, pedig a parlamenti jogrend érdekében mindannyian kívánatosnak látjuk azt. Továbbá azt Írja a vezérczikk szerzője, hogy császári kitüntetés illet meg engem, mint vaskalapos mungóvezért, — ki határt nem ismerő familiáris érdekek elérése végett terjesztettem be indítványomat. Feleletem a múltakkal nem ismerős és nem foglalkozó czikk Írójának röviden az, hogy ki hogy ól! úgy Ítél. —--------Én és családom mindég lőtávolon belől állottunk, — mikor hazánk állami önállóságáért és alkotmányunkért kelletett küzdenünk, — és ma is lőtávolon belől harczolunk az alkotmány és parlamentális jogrend föntartá- sának érdekében. Nehány eszményeiben csalódott és az önérdekért sarkolatos elveit föláldozott reactionárius fenegyerek politikai templomunkat, a parlamentet kabaré komédiás játékok színhelyévé vette czélba lealacsonyítani, — mikor hangzatos frázisokkal telített szofis- mákkal akarják a megcsalt, ártatlan, függetlenségi elveket vallott polgárokat hálój okban tovább megtartani, — és végre, mikor rövid öt évek alatt egyedül hatalmi vágyból minden lépten változtatják politikai meggyőződésüket! Mungó csak az lehet, — ki kényurának a zsoldért meghajlik!.. Kezünkben a paetum, tisztelt czikkiró ur! Önök ma a véderőreform leple pMt óhajtanak uj hódításokat tenni az országos társadalomban! — nem igaz utón indulnak mohó vágyaik kielégítésére, mert önök mint megvedlett mungók a királyi parancs előttletörvén—a paetum 2-ik és 3-ik szakaszában kötelezték magukat a jelenben tárgyalás alatt álló véderőjavaslat végrehajtására, — elfogadták a létszám emelést, elfogadták a fölszerelési költségeket, de a konezon összeveszve, összeomlottak és nekünk jutott keserves örökségül annak végrehajtása ! Kezünkben vannak a hiteles adatok a koaliczió delegationális működéséről, kikérte önöket a közös hadseregbeli tisztek fizetésének horribilis mérvben eszközölt felemelésére, amely hadsereg ellen ma lándzsát törnek. Ki jogosította fel önöket a quota emelésére ? — Kik fogadták el az annexiót még azon eszménynek sem adva kifejezést, hogy az történelmi jogainknál fogva Szent István birodalmához csatoltassék? Hiszen nemhogy a közkormányzatra lehetne létjoguk, de ennyi bécsi kegyhajhászat után lelki vérengzés minket éppen önök részéről mungó czimekkel illetni, — holott önök pár év előtt Bécscsel azon frázisokat használva tetszelegtek, hogy: fa leszek, ha fának vagy virága, virág leszek, ha te harmat le- szesz, harmat leszek ha te napsugár vagy, csak hogy tényeink egyesüljenek. Mungó csak az lehet, ki az 1867-et az 1848-al összezavarja s abból kimeríti magának az előnyöket. — Én soha azon kormányfér- fiutól hivatalt vagy politikai bizalmi állást el nem fogadnék, kinek politikai álláspontja az enyémmel ellenkezik -— s ezeket csak egy olyan coalitió mungói tehették, kik elveiket sárba dobva, a hatalmon óhajtottak tobzódni. Ám alakuljon ki a még romlatlan táborból ismét egy 48-as sacramentális elveken épülő politikai párt, a melyek előtt, mint eszményeink ápolói előtt meghajtjuk lobogónkat, de egy ily hátrahagyott — jogrendet tip ró és nemzetközi szocziálistákkal szövetkezett handa- bandázó s csak frázisokból táplálkozó kis töredéket mielébb elkeli se)érni a a nemzeti és alkotmányos közvéleménynek, — mert az útjában áll a törvényes és békés fejlődésnek, a mint azt Just—Kossuth—Apponyi—Andrássy gróf a választások hevében a választóknak hangoztatták, mikor a parlamenti obstructiót mint politikai forradalmat perchorrestálták s most hatalmi vágyból a parlamentbe bejutva, ennek ismét élére állottak. Családom azon tagjainak érdekeiért, kikkel fölemelt fővel jelenhetek meg a nagytársadalomban, a tüzbe is megyek, — mert azoknak öröksége ez az ország s az ezer éves vér és vagyon árában privilégium gyanánt a társadalomtól egyedül kegyeletet várok részökre. Továbbá: Én mint polgár, ha az alkotmányos jogrend érdekében küzdve, esetleg magyar királyom részéről kitüntetésbe részesit- tetnék (a mire sem rá nem szolgáltam, sem nem vagyok,) ezt elfogadnom az illem parancsolná, •— de kijelentem, hogy politikai elveim föladásának árán császári kitüntetéseket, idegen rendjeleket, — melyek spádéval és strimflivel diszittetnek, csak a coalitió vezérférfiainak engedem át. Végre azon szavaira czikkirónak, hogy a nemzet sorsát nem a Domahidyak döntik el. szerénységünk és igénytelenségünk folytán igazat adok. Azonban megjegyzem és arra a czikkiró urat is figyelmeztetem, hogy nem is a földesek és falusiak, hanem eldöntik azoknak ivadékai, kiknek ősei e hazát ezer éven át vérükkel és vagyonúikkal megvédelmezték, kikből egy-egy csepp vér még ma is csörgedezik a Domahidyak ereiben is. Domahidy István. Endréd felől mérges szelek fújnak . . . Földes Béla támogatott! A legutóbbi megyegyülés hideg józansággal rántotta ki a gyékényt a tulipános korszak rövirl dicsőségű pünkösdi királyának, Dr. Éalussy Árpád jövő reménységei alól és ezért mi, érzőkeblü emberek megtudjuk érteni azt a kétségbeesett elkeseredést, mely a Falussy bánattal csordultig megtelt szivéből a „Szatmár- vármegye“ czimü leibzcur-iá1 1 bábjaira veti- tődött. Meg aztán a legnagyobb készséggel elismerjük azt, hogy ha valaki a mai drágaság idején egy újságot tart fenn magának, hogy a saját öncsinálta nagyságát hirdesse és tetteit dicsőítse, akkor ahhoz is joga van, hogy ki- káromkodhassa magát. És Dr. Falussy Árpád él is ezzel a jogával. A „Szatmárvármegye“ ma egy heti számában adta ki magából azt a mi a begyét nyomta. Különösen Nemestóthi Szabó Antal ellen tör ki. Vaskalapos mungó urnák, a mindenkori kormány hü támogatójának nevezi őt és beszédét gyatra mondókának minősiti. Bezzeg nem igy gondolkodott Falussy főispánsága boldog idején, amikor Nemestóthi Szabó Antal — előttünk még most is ismeretlen okból — minden alkalmat megragadott, hogy dicsérje őt. Hisszük, hogy Nemestóthi Szabó Antal Falussy czikkéből tanulni fog és a jövőre jobban megválogatja a barátait. Az is fáj Falussynak, hogy a támogatására lépett Földes Béla, szerinte „nagynevű tudós“ felszólalását senki se vette komolyan. Lássuk ki ez a Földes, ez a fajmagyar „nagynevű tudós.“ Sokat tud. Nagyon sokat tud. Csak az a baj, hogy értékesíteni egyáltalában nem tudja azt, amit össze-vissza tanult. Egyet- len könyvet irt csak, de még nem akadt ember, aki megértette volna. Aminthogy a me- gyegyülésen elmondott beszédét se értették. Földes, mint képviselö‘Justk-párti. 0 volt az aki mindenáron, mindig leakart szerelni és mint a közös bank védője — mikor arról volt szó, hogy az önálló nemzeti bank programm- jával kormányra lehet jutni — a nemzeti bank legelszántabb védője lett. De törököt fogott. A török pedig nem engedi. Az önálló-bank sze- retete megmaradt, a kormányrajutás azonban vízbe esett. Amikor a koaliczió uralomra jutott, Földes büszkén emlegette — most majd mi jutunk be a bankok igazgatóságába. Égy páran be is jutottak, csak Földesnek nem jutott egyetlen inkompatibilitás sem. így hát ő önzetlen. Borzasztóan, megrikatóan hive a Falussy által is imádott politikának. Meggyőződésből az, ami. És még Dr. N. Szabó Álbertnél is jobb katholikus, mert Dr. Szabó katholikusnak született, Földes ellenben meggyőződésből lett azzá. Weisz, az Erdélyben lakott öreg zsidó, bizonyára nagyon is büszke lehet odafenn a magasságokban az ő Benjumen fiára, aki most Falussyt támogatta. Ii^ollíli ill Dj járási tüzfelügyelők. Az aranygyomru Kereszthegy tövében, Nagybányán gyűltek össze vasárnap a Tűz szatmármegyei katonái. Volt ünnepélyes fogadtatás, zene, bankett, ivás, szónoklat — folytasuk tovább? — Hiszen Magyarországon vagyunk. Ha a Nagybányán elhangzott szónoklatokkal meglehetne fecskendezni a nádfedelü falusi viskókat, úgy évtizedekig nyugodtan hajthatná álomra fejét Szatmármegye közönsége: biztosítva volna a tüzveszedelem ellen. így azonban, daczára annak, hogy a vármegyei tűzoltók két év előtt szövetségbe léptek, nincs biztosítva. Sőt amióta ez a Szövetség létezik Szatmár- megyében, hosszú évtizedek óta nem tapasztalt gyakorisággal repdesett a félelmetes veres kakas. A Szatmármegyei Tűzoltó Szövetség nagy gyűlése alkalmából nyomatékosan hangoztatjuk, hogy ennek a szövetségnek tüzveszedelmi szempontból semmi fontosságot nem tulajdonítunk és az egész csak arra jó, hogy egy minden évben megismétlődő ezé-ezóra alkalom nyíljék. Meggyőződésünket erősen támogatja az a tragikomikus eset, hogy a naggyülés előtt egy nappal Nagybányán két helyen is támadt tűz, a kigyult épületek szép csendesen elégtek. A nagybányai tűzoltók nem tudták eloltani, valószínűleg azért, mert a vendégtüzoltók ünnepélyes fogadtatásának előkészületével voltak elfoglalva. . . Szatmármegyében, ahol a tűzoltói intézmény nagyrészben hiányzik és ott, ahol megvan, botrányosan kezdetleges, minden városnak, illetve községnek elodázhatatlan kötelessége, hogy a tüzveszedelemről saját maga intézkedjék, még pedig úgy, ahogy a helyi viszonyok azt megkívánják. Az egyesülésben, a szövetkezésben, — amely az uj idők egyik legpraktikusabb megnyilatkozása — nagy erő és haszon rejlik, de kizárólagosan a tűzoltó intézmény szempontjából, nem előnyös. A nagygyűlés egyébként köszönetét mondott Szatmárvármegye közönségének azért,hogy a vármegye valamennyi községével csatlakozott a tűzoltó-szövetséghez, miáltal lehetővé tette a szegényebb község tüzoltószereinek beszerzését, a tüzrendészeti felügyelet kiterjesztését és a szakoktatás megkezdését. Hogy azonban mi által tette lehetővé mindezeket, az előttünk ismeretlen. A nagygyűlés megbízta a szövetségi titkárt, hogy a vármegyei építési és tüzrendészeti szabályzat módosítására, a falusi tüzbiz- tos építkezés érdekében szükséges uj intézke@ Gallérok gözmosása @ tükörfénynyel hófehérre Hájtájer Pál Kézimunkák, glassé keztyük, Bútorok, szőnyegek tisztítása NAGyKAf^OLy, Széchenyi-utcza 43. szám a róm. kath, elemi fiúiskola mellett.
