Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-27 / 35. szám
Nagykároly) 1911. augusztus 27 35. szám XXXVII. évfolyam. ■ ■ SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Mi, t SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: ho^A-'ö. íhp szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utoza 2. sz Telephon 56 szám. nihülgi iparisok ünnepe f I '•-V k. —A nagykarolyi iparosság ma ünnepet ül. Megünnepli életerős szervezetének, az Ipartestületnek negyedszázados fordulóját. Biztosra vesszük, hogy ez az ünnepség úgy külső kereteiben, mint belső tartalmában egyaránt fényes lesz. De korántsem a kerület képviselőjének az ünnepségen való részvétele adja meg a mai nap fényét, mert a nagykárolyi iparosság ilyen külső dekórumra nem szorul; hanem igenis fényt és jelentőséget ad e napnak az az erő, az a külsőleg alig-alig értékelhető jelenség, amely a mai napon a szocziális együvétartozandóság, a kölcsönös megbecsülés kifejezésében nyilvánul meg. A mai ünnepen bizonyára az egész város társadalma részt vesz. Az ismert helyi és vidéki előkelőségek is megjelennek majd s a déli banketten és a zászlószögek beve- résénél a már atavisztikussá vált frázisokkal — „Isten éltesse a tisztes ipart“, „Pártoljuk a helyi ipart“, „A munka nemesit“ stb. stb. — fogják köszönteni azt a társadalmi osztályt, amelyet megbecsülniök, amelyet pártolniok kellene; de amelyet eddig csak lenézni, csak koldusbotra juttatni tudtak. A Nagykároly város történetét ismertető könyvből olvastuk, hogy mennyire fejlődött volt e városban a múlt évszázad közepén egy-két iparág. A napi tapasztalatokból pedig tudjuk, hogy mennyire hanyatlik Pártoktól független POLITIKAI LAP. Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér ' manapság Nagykárolyban csaknem minden vonalon az ipari munkák terén való kereslet és ennek folytán természetesen az iparosok keresete is. E hanyatlás okozói a fentebb említett vezetők, akik bár a városi politikában igen szeretik az iparososztályt egyéni érdekeik elérésére felhasználni; — a ruhát, a czipőt, a bútort stb. nem itt szerzik be, nem Nagykárolyban készíttetik el, hanem a külföldön, vagy a legjobb esetben Budapesten, mert igy kívánja ezt a chic, ez az esztelen hóbort. A dologban csak az érdekes, hogy ezek az alakok voltak annak idején a legnagyobb hazafiak, a leglelkesebb iparpártolók; ezek viselték a legnagyobb ambícióval és a legtovább a gomblyukban a ma már teljesen elfelejtett tulipános jelvényt. Ez az exlusiv társaság azonban nemcsak a nem pártolás révén fejezi ki az iparos osztállyal szemben táplált, — nem is kell fejtegetnünk, mennyire indokolatlan és bosszantó — lenézését; nemcsak, hogy kizárja teljesen a társadalmi érintkezésből, úgyszólván a városi politikában is alig-alig hagyja érvényesülni; legfeljebb csak a választásoknál Irtja szívesen, természetesen csak akkor, ha az ő jelöltjére szavaz. Ennek a minden téren való visszaszorításnak azonban nemcsak a fenti társaság az oka, hanem jórészben maga az iparosság is. Eddig iparosaink nem igen törekedtek arra, hogy megfelelő szerepet vívjanak ki maguknak. Mindig igen szívesen hallgattak és dörgölőztek a stréber vezérfiakhoz, akikben szószólójukat látták; bár ellenségeik voltak azok. De korántsem- azért indultak a múltban e férfiak /írtán, mintha hiányozott volna, a mi iparosainkból a megfelelő szellemi intelligenczia. Hanem hiányzik belőlük, — ami pedig nagyon — de nagyon szomorú, — az önérzet. Nincs olyan pálya, amely annyira független volna minden külső beavatkozástól, mint az iparosság. E pályán nem érvényesülhet semmi idegen segítség. Ha jó munkát csinál az iparos, derekasan megfizetik. E pályához nem kell semmi, csakis szaktudás. Ez pedig iparosaink legalább is kilenczven százalékában meg van. Miért hiányzik hát belőlük a leglényegesebb, — az önérzet ? Ezek a szomorú momentumok jutottak a mai ünnep alkalmából az eszünkbe. Ezeknek a zavaró momentumoknak a kiküszöbölése képezi szerintünk az iparosság jövő hivatását. És a midőn a legmelegebb rokonérzéssel üdvözöljük a nagykárolyi Ipartestületet huszonötéves fenállása alkalmából, — iparosainak az önérzetre való nevelését tüzzük ki a jövendő legszebb és legértékesebb feladatául. f\ hét politikai eseményei. Ebben a rovatban mindenkor az elmúlt hét általános érdekű, jelentősebb politikai eseBudapesti alakok. Irta; Kálmán Miklós. I. fl kulcs. (Az Andrássy utón egy ur megpillantja az egyik adósát. Utána siet.) — Megvagy! — Ah . . . te . . . Pista! Hogy vagy barátom ? — Sohse érdeklődjék az ur az én hogy- létem iránt . . Mi lesz a száz koronámmal? — Ah, igen! A te száz koronáddal? Persze, persze . . . — Három éve tartozik már nékem az ur . .. — De kérlek, barátom, én . . . — Ön elrejtőzik, elköltözik, visszaküldi felbontatlanul a leveleimet és esze ágában sincs, hogy legalább udvariasan mentegesse az eljárását. — Ha csak arról van szó ... A legudvariasabban . . . — Most már késő. Most már hiába beszél nekem az ur. Fizessen! Addig el nem bocsátom, amig nem fizet, — De . . . lehetetlen . . . — Majd meglátom, hogy lehetetlen-e? Maga alig egy hónappal ezelőtt nősült. Tudom, hallottam. Okvetlenül kell tehát száz koronájának lennie. Nos, hát én kijelentem, hogy nem tágítok. Most már nem! — De esküszöm . . . — Ne esküdjék. Lássuk csak, micsoda értéktárgyai vannak a zsebében? — Érték . . . — Van órája? — Olcsó ezüstóra ... de ha akarod odaadom zálogba. — Ez kevés. Nézzük a többi zsebet. — Ej, milyen kellemetlen hitelező vagy. Hát gondolj a barátságunkra, régi barátságunkra . .. — Ön sem gondolt rám, semmi közöm többé a barátságához. Nyissa ki a zsebeit. — Jól van! ... Ha már ennyire szívtelen vagy, nesze a kabátom is! Le is vetkőzöm. — Az sok. Csak a zsebeire vagyok kiváncsi . . . Hopp! Mi csörrent meg ebben a zsebben ? — Semmi . . . kulcs. — Kulcs ? — mutassa csak. — Tessék. — Milyen kulcs ez? — Csak a lakásom kulcsa. — A lakása kulcsa ? E nélkül nem mehet haza, persze? — Azaz, hogy igen. Most látom, ez nem is a lakásom kulcsa. Csak a hálószobánké. A feleségem látogatóba ment valahová és én bezártam a hálószobát, ahol a feleségem toilette- jeinek a szekrénye van. — Bravó. (Zsebreteszi a kulcsot.) — Mi az ? Elveszed a kulcsomat ? — De mennyire! A hálószobáját nem tudhatja örökre bezárva. Mit is mondana ehez az|asszony ? ... Az egy hónapos asszony! . . . De maga sem bírja ki az életet e nélkül a kulcs nélkül. Mi? Egy hónapos férj, mi? . . . Bravó! Most már bizonyos vagyok abban, hogy a száz kroncsimat megkapom! — Én istenem! ne tréfálj hát barátom. Add vissza a kulcsomat. — És a száz kroncsim? — Haj, haj! (Nagy sóhajjal rejtett zsebéből előveszi tárczáját.) Itt a maga száz koronája! . . . Maga . . . maga . . . — Helyes, most már j gorombáskodhatsz ! II. A tanulmány. (Az Andrássy ut egyik kávéházának te- rasszán két régi jó ismerős összetalálkozik.) Az egyik: Szervusz. A másik: Ah, jó estét. Szervusz. Az egyik : No, kedves barátom, szép dolgokat tapasztalok rólad! . . . már egy hét óta megfigyellek . . . Hiszen te naponta más kisasszonnyal ebédelsz, kocsizol, kávéházat látogatsz. Ez sok! A másik (nevet:) Igen . . . tudniillik házasodni készülök. Az egyik: Házasodni készülsz! ... és gardedame nélkül vacsorázó hölgyekkel töltőd a napjaidat ? A másik: Majd megmagyarázom . . . Az egyik : Ezt nem lehet mogmagyarázui. A te életmódod egyszerűen megbotránkoztató ; Ä rk. templommal szemben. ■iUapittatott: 1902. Ruhátfest-veMtisztit,HauffGlS.Na@uíiáro!ylte-ü.l
