Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-27 / 9. szám

POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi réázét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN —­____- Megjelenik minden vasárnap. EL ŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei köaségek, egyházak éa iskolák részére egyévreö korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyilttér“ sora 40 fillé^ Vármegyei közgyűlés. fl főispán búcsúja. Fényes ünnepélyt ült kedden délelőtt Szat- mármegye törvényhatósági bizottsága. A főispán felmentésének bejelentése tárgyában összehívott rendkívüli közgyűlést igazi ünneppé avatta az a szokatlan melegség és ünneplés, amelylyel a törvényhatósági bizottság távozó főispánja felé fordult, kellemesen hatván ünnepeltre, ünneplőkre egyaránt. A vármegye minden részéből összegyűlt bizottsági tagok, zsuffolt terem, szép asszonyok és leányokkal telt karzat szinte azt a hiedelmet keltették bennünk, hogy itt nem egy ember búcsúztatásáról, hanem az egész tisztikar választásáról van szó. A vármegye történetében örökké emléke­zetes gyűlésről részletes tudósításunk a követ­kező : Ilosvay Aladár alispán elnök üdvözölve az egybesereglett bizottsági tagokat, a gyűlést megnyitotta. Jelezte, hogy az összehívott rend­kívüli közgyűlésnek csak egy pontja van, az hogy a törvényhatóság elbúcsúzzék volt főis­pánjától, dr. Falussy Árpádtól. Dr. Péchy István vármegyei főjegyző felolvasta erre bel­ügyminiszter utján leküldött királyi felmentő iratot, amit a törvényhatóság sajnálattal vett tudomásul és elhatározta, hogy dr. Falussy érdemeit jegyzőkönyvben örökíti meg, amelynek kivonatát megküldik a távozó főispánnak. Luby Géza indítványára hat tagú küldött­séget választottak, melynek elnöke B. Kovács Jenő, tagjai pedig Luby Béla, Madarassy Dezső, dr. Böszörményi Emil, Jékey Zsigriiond és Szarka Andor voltak, kik a főispánt a közgyű­lésre meghívták. Kevés szünet múlva belépett a terembe dr. Falussy Árpád, akit megjelenésekor frene­tikus éljenzéssel üdvözölt a törvényhatóság. Elfoglalva helyét, Ilosvay alispán a hozott ha­tározati javaslatot ismertetve a következő beszéddel bucszuzott el a törvényhatóság ne­vében a főispántól: ­Méltóságos főispán ur! Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága imént hozta meg határozatát, melyben mély' fájdalmát és sajná­latát fejezi ki Méltóságod távozása felett és érdemei elismerését jegyzőkönyvileg örökíti meg. A közgyűlés határozata legfényesebb ítélet Méltóságod 4 évi főispáni működéséről, mert egy olyan testülettől, mint egy vármegye törvényhatósága, hol annyi különböző érdek és párt, társadalmi felfogás találkozik és ütközik össze egy egyhangú határozat nagy sulylyal bir. E perczben különösen ki kell emelnem Méltóságod első nagy érdemét, hogy a törvény- hatósági bizottság működésében állandóan meg­tudta tartani a békés együttműködést, a mi­által elismerésünk legnagyobb fokát vívta ki. (ügy van.) Mindenkor tanúsított alkotmány tiszteletével irántunk tanúsított szeretetéveí, a municzipális jogok iránti kiváló érzékével közbecsülést és tiszteletet vívott ki Méltóságod úgy e törvényhatósági bizottság kebelében, mint a vármegye tisztviselői előtt is, kiknek érdekeit Méltóságod mindenkor szú én viselte. Társa­dalmunk legtöbb intézményénél elfoglalt vezető állásában pedig nevét hosszú időkre megörökítő eredményeket ért el. De nem folytatom. En­gedje meg Méltóságod, hogy a midőn mint főispán tőlünk eltávozik, a búcsú szavaiba ne illeszszem bele összes érdemeit, ne zavarjuk meg a búcsú pillanatának közvetlenségét, szo­kásos szóvirágok szertedobálásával. És engedje remélnem azt, hogy Méltóságod ma nem végleg búcsúzik tőlünk, hogy közöttünk tovább lesz; ezután is és ha meg is szűnik a megyének főispánja lenni, nem szűnik meg annak buzgó polgára, munkása lenni, aki ezután is ta­pasztalatával, tudásával, jó akaratával a leg­eredményesebben fog bennünket támogatni. Biztosíthatom Méltóságodat, hogy főispáni mű­ködése után a legkedvesebb emlékeket hagyja maga után, mi pedig kérjük, hogy tartson meg bennünket jó emlékezetében és bármit hozzon is a jövő, legyen mindenkor segítő munka­társunk. Az éljenzéssel fogadott alispáni beszéd után a vármegyei függetlenségi párt nevében Luby Géza emelkedett szólásra. „A koaliczió egyedüli vivnaánya úgymond Szatmármegyében Dr. Falussy Árpád főispánsága volt, mert ő volt az, ki e megyébe meghozta a békét és egyesítette a pártokat. Hivatalos működése ki­fogástalan volt, messze túlszárnyalta elődeit, tehetség, munkakedv, hazafiasság tekintetében. Az a párt, mely őt magáénak tartotta sajná­lattal veszi tudomásul azt a veszteséget, mely dr. Falussy Árpád távozásával éri. De bucsu- zása nem végleges, mert ő megmarad nekünk a nemzeti küzdelem élén ezután is“. A függetlenségi párt hivatalos szónoka után B. Kovács Jenő emelkedett szólásra. „Nem lát úgymond e teremben egy olyan szerve­zetet, mely ellentétben a koaliczióval felszólal­hatni, engedőimet kér mégis, hogy azok nevében, kik 67-es gondolkodásúak szót kérjen és egy pár búcsú szót mondjon. Nagyon világos és nagyon tudnivaló, hogy más az országos és más a helyi politika, a vármegyei politika és ezért nyíltan jelentheti ki, hogy az a megyei politika, amit Faussy Árpád folytatott teljes T A R C Z A. SZONETT. (Shakespeare.) Mért nincs dalomban uj czél, uj törekvés, S az képben, változatban mért szegény ? Mért töprengek a régi lom felett és Uj útra bátran mért nem térek én ? Mért irom mindig azt s mindig csak egyről, S dalom ruhája mért, hogy mindig egy ? Minden sora mért visszahangzik nevedtől, S forrása, czélja mért csak egyre megy? Nos, mert te s még a szerelem talán, Ti ketten vagytok tárgya csak dalomnak, S igy régi szókat csépelek csupán. Dalolván, miről mások rég dalolnak : Mert, mint a nap naponta kél s leszál, Uj szókat, lásd, szerelmem sem talál! Fordította: Zoltán Vilmos. Csalódva. Midőn a vonat Gravesandben elhagyta a Bombayba induló gőzhajót, hogy a városba visszatérjen, sokan zokogtak a vaggonokban. Leghevesebben miss Agnes Laiter sirt. Elég oka is volt rá. Egyetlen .férfi, akit valaha sze­retett, Indiába távozott Es India, mint min­denki tudja, szép egyenletesen djungelekre, tigrisekre, szemüveges kígyókra és sepovokra oszlik. Phil Garron ott állt az esőben a gőzhajó fedélzetének karfájára támaszkodva s szintén boldogtalan volt, de nem sirt. A „teá“-hoz küldték. Hogy ezzel tulajdonkép mi is van mondva, arról neki volt a legcsekélyebb sej­telme. Azt hitte, hogy ágaskodó paripán, tea­cserjékkel beültetett halmokon kell majd át- száguldania s hogy ezért busás fizetést fog kapni. Es ezért nagyon le volt kötelezve nagy­bátyjának, aki őt ez álláshoz segítette. Az volt a czélja, hogy összes tartozásait tisztázza, tet­teit szabályozza s fizetésének nagy részét meg­takarítsa, hogy csakhamar visszatérhessen és elvehesse Laiter Ágnest. Phil Garron barátai társaságában elég tétlenül eltöltött három évet s minthogy semmi dolga sem volt, természe­tesen szerelmes lett. Szép legény volt, de fel­fogásban, véleményben és alapelveiben inga­dozó. Noha barátainak nem volt valami kü­lönös terhére, mégis szívből örültek, midőn el­búcsúzott, hogy Darjilingbe távozzék a titok­zatos teahivatalhoz. — Isten veled, kedves gyermek ! — kiál­tották feléje. Légy rajta, hogy ne lássunk vi­szont! — ezt azonban már csak úgy gondol­ták hozzá. Az utazás tartama alatt nagy terveket szőtt Mindenkit meg fog lepni tetterejével, dolgozni fog, mint egy ló, hogy végre diadal­masan hazavihesse Laiter Ágnest. Jó tulajdon­ságai mellett az volt egyedüli hibája, hogy gyenge volt, nagyon gyenge. Jellemében nem volt felfedezhető valamely különös erkölcste­lenség, azonban elégtelen volt és lágy, mint egy agyagdarab. Mig tehát Laiter Ágnes vörösre sírta sze­meit, — családja ellenezte e házasságot, — addig Phil Darjilingbe utazott, „a bengáliai tenger egy kikötőjébe“, mint anyja magyará- zólag mondta barátainak. A hajón csakhamar otthonosan érezte magát, ismeretségeket kötött, hatalmas számlát csinált szeszes italokban és rninden kikötőből óriási leveleket irt Laiter Ágnesnek. Azután megérkezett tevékenysége színhelyére, egy Darjiling és Kangra közt el­terülő ültetvényre: s jóllehet a jövedelem, ló és a munkakör nem egészen felelt meg ezekről alkotott véleményének, eleinte mégis jól ment minden s növelte kitartásához fűzött re­ményét . . . Olcsó bevásárlási forrás Ha nyakkendő, ing, gallér, kézelő, szövő pamut, kézimunka és hozzávaló, játék, rövidáru, koszorú, fátyol, gyermek kocsi, babakelengye, blúz, kötény, pipereszappan, p ár fűm kertiszék művirág, csipke, hímzés, fűző, utazókosár és bőrönd, szalag, nap- és esöernyö, bőrvászon, kalap, sapka, harisnya, keztyii, legújabb oldalfésü és hajtő, zsebkendő, pipa, pénz és oldal­P O L I tárcza, női fehérnemű, harmonika, T Z E R I hegedű és hozzávalót, olcsón és jókiszolgálás mellett óhajt venni, forduljon G N A O Z, úri- nöidivat kézimunka-, játék rövidáru kereskedő Nagykárolyban, Hadnagy Ignác; ur hazában. UNT* Ugyanott egy tanuló fevétetik.

Next

/
Thumbnails
Contents