Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-17 / 16. szám
Nagykároly, 1910. április 17. 16. szám. XXXVI. évfolyam SZATMÁRMEGYEI KOZL POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: nová a lap szellemi részét érdeklő j| a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || ^közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Talephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. ANTAL ISTVÁN megjelentik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek^gyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér CSATATUZBEN. — Ö. — Zászlóerdőt öltött már az egész ország. A kortesnóták hangjai mellett vigad már a választó polgártársak zöme és egy-egy helyen két-három jelölt szent meggyőződése is hat jótékonyan a hazai zászló és vendéglői ipar fellendítésére. Nem vitatható tény, hogy az elveket a pártok személyesítik meg a választók előtt, hogy az elvek küzdelme a pártok egymás elleni harczában jegeczesedik ki. Ez igy volt azóta, amióta emberek különféle elvek alapján versenyeznek a helyesebb kormányzás pálmájának elnyeréséért és amióta különböző emberek uralkodha- tása érdekében különböző elvek vallása egyenes kötelesség. Fokozatok azonban mindenkor voltak a küzdelem különböző nemei között. Régen, talán a történelem előtti korban élet halál harcz volt a két ellenvélemény eldöntő mérkőzése, azonban a czivilizátió fejlődésével kapcsolatban egyre jobban és jobban előtérbe nyomult a finom, minden személyeskedés nélküli küzdelem, szóval az elvek harcza az elvek és nem személyek harcza a személyek ellen. És ez, az ilyen küzdelem volna az, amely után epekedhetnénk, amelyet örömmel látnánk es vennénk benne részt és nem az, amit a most megindult politikai, illetve választási hadjáratban idehaza sajnosán kell tapasztalnunk. A mostani választási küzdelem fegyvereit eddig nem ismertük, azokkal még eddig nem volt ellátva a magyar politikai harezok ársenálja. Az elvek harcza helyett a legelkeseredettebb személyes küzdelem ütött tanyát, értve az alatt nem az egyik jelöltnek a másik elleni máskent el nem képzelhető személyes küzdelmét, hanem azt a személyeskedesi küzdelmet, amely előnye és győzelmet a másiknak pellengérre állításában lát, mely a másik jelöltet és első sorban annak pártját hazaárulóként állítja azok elé, kik véletlenül az ő meghallgatására összegyűltek, levéve arról még az egyéni tisztesség keresztvizét is. Oly mosdatlan szájú támadások, amilyenekről most olvashatunk egyes jelöltek programmbeszédeibó,l, még nem teremtek a magyar politikai közélet elég sok dud- vát termett mezőin. Különösen a két testvér-párt a Kossuth- és Justh-párt jelöltjei viszik e tekintetben r vezérszerepet, olyan hízelgésekkel tisztelve meg sokszor az elenjelöltet, annak pártját és politikai vezérét, amelyek akármelyik kanász-választás alkalmával beilienének az ellenjelöltek szájába. Ez a jelenség nem azért érdekel bennünket, mert ebben az egyesek szempontjából látunk valami feljegyzésre érdemes dolgot. Elég szomorú tény ugyan az is, hogy a magyar parlamentben helyt foglalni akarók és óhajtók a választó közönséget csak gorombáskodással akarják elveiknek megnyerni, de elszomorító tény ez a nemzeti élet szempontjából, mikor azt kell látnunk, hogy a kölcsönös megértés, az együttműködés, a csak gyümölcsözővé válható megvitatás helyett vad szemelyeskedés, ádáz gyűlölet és egymás becsmérlésének hangjai között vonulnak be az ország szentelyebe azok, kik az ő sorsát intézni fogják. Nemzeti szempontból aggasztó jelenség a most folyó választási küzdelem, mert előre látható az, hogy a parlamentbe kerülendő elemek egy jó része megint csak egyéni tetszel- gés, szereplési viszketeg és botránycsiná- lás által fog eleget tenni képviselői télre ismert kötelességének és a rendelkezésre váró óriási munkahalmaz feldolgozása, üdvös alkotások létesítése, nemzetfejiesztő es erősítő tervek meg valósítása helyett ismét parlamenti botrányok és munkaképtelenség fogják jelezni ennek a parlamentnek a működését. Reméljük azonban, hogy a választóközönség jó előre tisztában van harczosaival és megfogja akadályozni a nem parlamentbe való elemek pusztításaitól az országot, aminek mar nagyon is itt az ideje. TÁRCZA. Bodrogi Márton tragédiája. Irta: Radó Imre. Bodrogi Márton özvegységre jutott. Öt évvei ezelőtt házasodott meg és a lakadalorn után való héten már beteg volt az asszony és beteg volt mindhalálig. Átszenvedett egy ope- rácziót — az orvosok ^megállapították, hogy a mája elfogyott. . . . Márton eltemette a feleségét és újra beállt gyászával együtt a boltjába. ... Aki szövetet meg szallagot árul, annak nem szabad gyászba borult arezot mutogatni, annak tréfálni és kel- lemeskedni kell a vevőkkel, vagy becsukhatja a boltját. így Gondolkodott Márton is és úgy cselekedett. De azért gyászolt, amikor nevetett, akkor is gyászolt. Nagyon egyedülinek, szomorúnak látta sorsát és hogy valamikép enyhítse, odavette magához öcscsét, Pétert . . . Péternek nem volt szabad a szülői házba belépni. Péter tizennyolez éves és már szerelmes. Olyanfajta szerelmet táplál a lelkében, mely nem alapszik viszonos- ságon. Ha tiz évvel idősebb volna, úgy bánatával visszavonulna a világtól, de igy csak az iskolától vonult vissza. És épen ezért nem szabad Péternek hazamenni — kénytelen Márton bátyjánál „lelke bánatát temetni.“ Márton kedveli is az öccsét, mert szenvedő társra talál benne. Részvéttel, mélabusan hallgatja üzletzárás után az ő szomorú emlékezéseit. — Úgy van bátyám! Az élet egy sira- lornvölgy. Temetünk, sírunk, gyászolunk és sohasem tanulunk feledni — szokta ' mondani minden alkalommal. — Vannak még boldog emberek is —• feleié rendesen Márton. Aztán Márton beigazitotta az ébresztőórát „hatra“ és lefeküdt. Péter leült szerelmes leveleket írni. Márton pedig gondolkodott. Valamit' forgatott a fejében. „Málcsi jó asszony volt, szeretett, elégedett is lettem volna, de folyton betegeskedett. Betegápoló meg kórházlátogató voltam öt évig. ... Az a Margit! az első ideálom! hogy szerettem,istenem, hogy szeret- íem ezt á leányt! Egyszer a vonat alá akartam feküdni miatta. Nem engedték elvenni. Hogy mertek nekem parancsolni?“ Felsóhajt egy párszor, a többit már álmodja. És amit álmodott, azt meg is akarja va- lósitani. Két levelet ír. Egyikre Frank Simon ur czimét Írja, a másikat „Szépreményü Frank Margit kisasszonynak“ czimezi. Az apának komoly szándékokról ir, a leányt szívből üdvözli. ,Két levél, a mely kiegészíti egymást. És jön a vasárnap. Felöltözik ünneplő ruhájába. Nyakkendőjét öccse köti meg, mely műveletben Péter valóságos szaktekintély. Tiz órakor pedig bezárja az üzletet és bizonyos kéjjel nézi az otromba kulcsot, mely megengedi neki, hogy elmenjen azért, akire vágyik, a kit szeret. Elfelejti, hogy özvegyember, tüzes, türelmetlen, szerelmes ifjúvá vedlik át, aki dühöng, hogy a vonat nem repül úgy, mint az ő gondolatai. Frank Simon tudta, hogy jön Bodrogi Márton. Ott állt. az állomáson siítes sapkájában. Régen ismerte már az érkezőt. Valamikor régen megagyabugyálta, mert parittyájával belőtte az ablakát, később meg szivarral is megkínálta, a mint az idők fordultak. Mondta rá azt is, hogy „gazember.“ Most pedig igen kegyesen fogadja Mártont. — Hallottam, hogy meghalt egy éve feleséged. Már csak ne haragudj, hogy tegezlek; én va'gyok, aki voltam; Margit sem haragszik reád. Ha tudnád, milyen jóravaló az én leányom. Senkit sem eresztett közel magához. Te! te Olcsó bevásárlási forrás Ha nyakkendő, ing, gallér, kézelő, szövő pamut, kézimunka és hozzávaló, játék, rövidáru, koszorú, fátyol, gyermík kocsi, balnkeleng/e, blúz. kötény, pipereszappan művirág csipke, himzés, fűző, utazókosár és bőrönd, szalag, nap- és esöernyo, bőrvászon, kalap, sapka, harisnya, keztyü, legújabb oldalfésü és hajtii, zsebkendő, tárcza, női fehérnemű, harmonika, hegedű és hozzávalót, olcsón és jókiszolgálás mellett óhajt venni, forduljon ===== ^ úri- nőidivat kézimunka-, Játék- és rövidáru kereskedő parfüm, kertiszék pipa, pénz és oldalF O L I T Z E K I G N A C Z, PST Ugyanott egy tanuló fevétetik. Nagykárolyban, ezéghaz, Hadnagy Ignácz ur házában.
