Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-17 / 16. szám
SZATMAR MEGYEI KÖZLÖNY — Bűnös indolentia. Szatmárvármegye laptársunk múlt heti számában lenti czim alatt egy czikk jelent meg, amely az ököritói katasztrófa alkalmából mulasztással vádolja első sorban is a vármegye főispánját, alispánját és tiszti főorvosát. Nem akarunk bővebben kiterjeszkedni az ezzel kapcsolatos kérdésekre, mert hiszen az egyéni vélemény és meggyőződés előttünk mindenkor szent volt. De azt ki kell jelentenünk, hogy viszont mi ugv a főispánt, mint alispánt és tiszti főomíst és az ő hivatali ténykedéseiket sokkal jobban ismerjük, semhogy őket a jelzett czikkel szemben megvédelmezendőknek találnán és csak annak megemlítésére szorítkozunk, hogy a vármegye közigazgatási bizottsága legutóbbi gyűlésén, mint a legautentikusabb tórum úgy nyilvánította e kérdésben véleményét, hogy azután e kérdéssel való foglalkozást feleslegesnek tartjuk és a bizottsági határozatnak a kiküldött miniszteri biztos által történt megerősítése a legméltóbb válasz azon vádakra, melyekkel foglalkozni ennyiben mi is szükségesnek tartottuk, mint akik első sorban igyekszünk a közigazgatás kifogástalan menetét bíráló figyelemmel kisérni és a hibákat ostorozni és első sorban szólaltunk volna fel, ha a legcsekélyebb mulasztást is észleltük volna. Tisza István Szatmáron. Gróf Tisza István e hó 24-én Szatmárra érkezik dr. Keresztseghy Lajosnak, a szatmári nemzeti munkapáit jelöltjének támogatására. Tisza a megtartandó munkapárti gyűlésen beszédet fog tartani. — Képviselői beszámoló. Dr. Pilisy István a krassói választókerület Just-parti képviselőjelöltje f. hó 17-én Erdődön képviselői beszámolót tart. Az anyákhoz és apákhoz. Irta: Rákosi Jenő. Az újabb kor legnagyobb és legdicsőbb vívmánya az, hogy az értékek benne helyet cseréltek. Régen az arany és ezüst, a drágakő, a selyem és bársony és a pénz minden neme és az anyagi érték ezer formája volt emberi felfogás szerint a gazdagság fogalma. Az egyesek ma is ezek után futnak káros versenyben. Az összesség sem hanyagolhatja el az anyagi javak e tömegét. De immár most ott trónol a legvilágosabb elmékben a megismerés, hogy a nemzetek legdrágább kincse, legértékesebb vagyona, legfőbb ereje az ember anyaga. Minden mozgalomnak tehát, a melyet eddig humanitáriusnak tartottunk, óriási gazdasági jelentősége van. A közoktatásügyé, a közegészségé és mind az, ami az embertőke gyarapítását és megjavítását szolgálja, elsősorban közgazdasági szolgálat. Hiszen a vésőnek, a kalapácsnak, a tolinak és az ekeszarvának is az ad- nagyobb értéket, hogy hányán forgatják és kik veszik kezükbe. Az ember teszi becsessé az anyagot, nem megfordítva. Az ököritói rémes katasztrófának isszonyusága épen abban rejlik, hogy nem a gazda veszítette el birtokát, hanem a föld veszítette el gazdáját. Iparkodás, munka, takarékosság, okosság minden elveszett értéket vissza tud szerezni. De a legáldottabb föld sem képes az elvesztett gazdát, az elpusztult embert életre kelteni. A kezdetlegesen összerótt vityilló kastélylyá nő a szorgalmas ember kezében ; a legfényesebb vár összeomlik, ha az ember kipusztul belőle. Az utolsó tíz év magyar államférfiai e megismerések alapján oly munkát indítottak meg, a melylyel Magyarországot a czivilizáczió élére állították. Az ember s főleg a gyermek védelem oly szervezetet nyert hazánkban, melynek szinte mondhatnám csodájára járnak a nyugati társadalmak vezéralakjai. Ki merné tagadni, hogy Magyarorszag jövendőjének a kérdése a magyarság hatalmas és ellenállhatatlan kifejlődése. Nincs ennél nemzetibb, nincsen függetlenségibb politika. De sőt nemcsak Magyarország históriai nagyságának helyreállítása fordul meg ezen a kérdésen, hanem Európa keleti részének békéje, művelődése, biztossága és virágzása is. Mert a Duna-Tisza hatalmas völgyében, a Kárpátok gyönyörű koszorújában nincsen egyetlen faj sem, a melyre egy birodalmi szervezet biztosan támaszkodhatnék, kizárólag csak a magyar. Abban a pillanatban, a midőn e fajnak számbeli, műveltségi és vagyoni ereje megtöretnék a sors csapásai alatt oly mértékig, hogy le kellene mondani vezénylő és egységbe kapcsoló hivatásáról: abban a pillan atban a fajok ádáz versenygése és visszavonása ütné fel hydrafejét. A bomlást külső hatalom ideig-óráig fenntarthatná, de csak a szabadság árán, csak az autokráczia vaskezével. Minthogy pedig az ily hatalomnak semmi etikai czélja nem volna hatalmi érdekén kivül, hovahamarább meg kellene őrlődnie s ez a gyönyörű, Jaz Isten által is egységesnek teremtett ország, prédája lenne prédakeresőknek és széttagoltatnék s latrok osztozkodnának Krisztus urunk e ragyogó, számunkra kiterített köntösén, melynek amig mi itt vagyunk, Magyarország a neve. Ez a jelentősége annak a mozgalomnak, mely minden alakjában az emberanyagot védi ebben a sok külső és belső ellenségtől tépett országban, a melynek legújabb alkotása a Gyer- mekséanatórium. A Gyermekliga szárnyai alá szedi az elhagyott, a züllött, a védtelen gyermekvilágot, hogy megmentse az országnak. A Gyermekszanatórium Egyesület a beteg gyermekeknek vet ágyat, nyújt segítséget és rendel ápolot, hogy megmentse az életnek. Társadalmunk jeles és önzetlen vezérférfiai állanak ez alkotás élén és küzdik ki kihívó, kérő, buzdító szavukat a nemzet társadalmához. Szegény és gazdag, a ki meghallod, nyisd ki elejbe a szivedet. Nincs a világon irgalmas-;ág szebb és meghatóbb, mint a mely a beteg gyermek ágya fölé hajlik. Te, akit az Isten gyermekkel áldott meg, jer és segíts és ezzel háláld meg a gondviselésnek azt, hogy képes vagy a magad gyermekéről gondoskodni anyai apai szived boldogságára. Te akitől a sors megtagadta a gyermek örömét, jer és segíts épen ezért. Mert meg vagy kiméivé attól a pokoltól, mely az elhagyott, szegény szülő szivet oly iszonyúan sanyargatja : attól, hogy nem képes pedig gyermekéről gon- doskoskodni. Gyertek mind, akik ezt olvassátok meggondolván, hogy az isten munkáját végzitek ; megistenverte pogány 1 Rítt miattad sokáig. Hát ha komoly a szándékod, ha magad is úgy akarod, Margit majd megmondja, ez az ő jussa. Csak erre öcsém! Már nem ott lakunk, ahol laktunk, a másik lakás nagyon nedves volt. Mártonra az apa beszéde úgy hatott, hogy a mennyország előcsarnokában képzelte magát. És kinyílt a mennyország belső kapuja is, a hol az „angyal'1 pamutot gombolyított a páz- máról, mely az anyja két karján feszült meg. Amint belépett Márton, Margit elejtette a felgombolyított pamutot. — Eljöttem tiszteletemet tenni, — mondja Márton oly hangon, mint ahogy nála a vigóczek köszönnek be. Kezet csókol a mamának és kezet csókol Margitkának is. És megindult a részvét... Ez a napirend első pontja, amit letárgyalnak. A második pontról azonban tudják a szülők, hogy arról csak úgy hozhatnak határozatot, ha ők eltávoznak. Egyedül maradt Margit és Márton. Margit, az erősebbik fél töri meg a csendet. — Bodrogi ur! Ön most boldogtalan — szomorú a sorsa. Ahitatos csend. Bodrogi rémesen szomorú. Félve mondja: „Margit! tudja mit írtam? Megírtam, hogy hogyan akarom ezt a szomorúságot boldogságra változtatni. Legyen a feleségem!“ A leány megrázta a fejét. És mikor látta, hogy miként változik kérőjének arcza meg- szégyenülten alázatossá — ennek az alázatos arcznak láttára kitört belőle az elmúlt öt esztendő fájdalma, keserűsége...-— Hát most jött el? Öt évvel ezelőtt,ha csak azt-mondta volna: „Margit. Három hét múlva lesz az esküvő“, akkor azt mondtam volna: „Jól van, Márton, boldog vagyok, hogy itt van az az idő, amit oly régen vártam. Tied vagyok, Márton!“ Tudja, Márton, akkor „igy“ lett volna — most nem lehet. . . . Elhallgat, majd Bodrogira veti tekintetét. Most már egyenesen hozzá beszél. Vigyázz minden szavára, hogy sebezve találjanak. — Tudja meg, hogy „azután“ én is férjhez mentem volna, de nem mehettem, mert nem voltak olyan nagy bankóim, melyek eltakarták volna az én udvarlóm, aki az első táncziskolánál kezdődött és az ő lakodalmánál múlt el. így maradtam én leány, igy jöhetett el ön értem. De inkább leány maradok örökre, semhogy Bodrogi Márton özvegyi tűzhelyét átlépjem. Bodrogi Mártonra úgy hatottak e szavak, mint hatni fog, ha eljővén a végítélet a bűnösökre. — Lássa Margit, már az, amit mondott, az is súlyos büntetés. Nem kérem, hogy felejtsen el mindent, én elfeledtetném magával. Szenvedéseire találna orvosságot, mely gyógyítana. Nem vagyok többé szegény segédecske, kinek reszketni kell,„ha a létfentartás küzdelmei jutnak eszébe. Önálló, szabad ember vagyok. Van üzletem, nem tartozók rá egy kraj- czárral sem, urasan meg lehet élni. Milyen boldogak is lehetnénk mi. Nem kellene törni magát. Csak beülne a lükörüveges kasszába. Nézze — itt kiveszi zsebéből a boltkulcsot — ezzel a kulcscsal én egy takaros vagyont zárok be. Egy vagyont, amit meg akarok osztani magával. Szavai végén nem beszé’t már az özvegy ember alázatosan. Büszkén, dicsekedve beszélt. A leányt is megrészegítette a beszéd. Képek vonultak el előtte: El mehet itthonról. Nem kell minden másodnap krumpli levest főzni. Beleülhet a vagyonba. Azt tehet, amit akar, mert ez az ember rabszolgája lesz. így gondolkozik, de erőt vesz rajta a bölcselkedés: „Nem ő lesz a rabszolga, hanem én, hiszen megvásárolna.“ — Nem leszek a felesége, Bodrogi ur! Nem akarok szerencsét csinálni. — Boldogtalanná tesz, Margit! — Ketten leszünk azok. Ha feleségül is mennék Önhöz, akkor is boldogtalanok lennénk. Nem szeretem én már magát. Mert özvegy ember, azért. Szüleim rimánkodnak, meg szidnak, mert igy gondolkozom. Nem tehetek róla. Ez a pár mondat, volt Bodrogi Márton legigazibb tragédiája. Érezte, hogy „elvégeztetett.“ Jött a kettős hallgatás, mely a lelkekben nagy lármát csinál. Ez, a szomorú, hosszas csend volt a néma végszó, amire Frank ésFrankné beléptek. Nem tudtak ők,sem még csak egy sületlenséget sem mondani. Álltak ott, mindent értve némán. Bodrogi a kalapja után nyúlt. Távozását jelezte. — A hatóraival utazom el. — Hát nem marad itt öcsém? Mindjárt kész lesz a vacsora — tartóztatja Mártont Frank. — Dehogy maradok, dehogy maradok, ha a vonatról íekésem, nincs éjjeli szállásom. Meg tudná mondani, hogy hol alszom ebben az egy sor házu faluban? Nincs nekem itt senkim. Frank kikisóri Bodrogit. Dörmögve súgja neki: — Nincs még elintézve a dolog. Majd megpuhul a leány szive. Majd Írok magának. Nem kell, hogy mindjárt elinduljon az orra vére. Bodrogi Márton pedig megy a vasúthoz. Maga elé mormogja : — Csak gyáva ne volnék. Frankóknál pedig kitör a vihar. Szidják a leányt. A leány szembenéz a szülőkkel, ziháló hangon versenyt kiált velük: — Eladott engem azért a virágzó boltért és most megakar venni rajta! . . . __________ (a lföldi) módszer szerint, orosházi nők által sütve, fehér és barna, naponta frissen Nagykárolyban kizárólag csak Fischer Vilmosnál kapható. Honvéd-utcza 7. szám. Vidéki megrendelések is elfogadtatnak. A kenyérelőállitas tisztaságáról és a készítési tnódszer- : ről bárki meggyőződhetik.
