Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-06 / 6. szám
POLITIKAI LA.Ir*. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || • közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Talephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN .: Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor-. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyóvreö korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér / * UJ PARTALAKULÁS. — Ö. — A pártszenvedélyek tomboló tüze hirtelen megcsillapodott és egyes hangosabb elszólásoktól eltekintve, csend van az egesz vonalon. Minden szem, minden tekintet a még sürü ködbe burkolt láthatárra van irányozva, ahol lesve várják az uj pártalakulás első kiszineződéset és aztán annak teljes látképét. Osztatlan figyelem .kiséri pártkülönbség nélkül a munkálat legexponaltabb vezérférfiainak ma még ismeretlen eredményű kísérletezéseit és az ezek nyomán felötlő combi- natiók sokfele válfaja elég anyagot nyújt az egész ország érdeklődői számára. Békés munkaprogramm ! Kikapcsolása mindennek, a mi szétválaszt és jelszavakká előléptetése azoknak a czéloknak, melyeknek varázsereje akkora, hogy évtizedek alatt felépített válaszfalakat lerombolni, egymástól két szélső álláspont által egy egész életre elválasztottaknak hitt férfiakat összehozni képes, kétségtelenül legalább is figyelemre méltó vállalkozás, különösen akkor, hogy ha az uj alakulás szülőágyánál komoly politikusoknak elösmert férfiak, mint Tisza, Andrássy, Khuen állanak. Ki kell azonban emelnünk, hogy egyelőre ezekben a nevekben csak a tervezés és alapozás munkájának komoly mivoltát látjuk biztosítva. Hogy az meg íog e felelni czéljának és rendeltetésének, hogy meg lesz e benne az a tartalom, a mi a mai viszonyok consolidálására megfelelő alapot szolgáltathat, meg lesz e az a nemzeti jellege, a mi a jelen felcsigázott igények közepette az egész pártot megtűrtté tegye és alicalmas lesz e arra, hogy jelszavát zászlóra téve harczosokat, tábort gyüjthessen a;; alá, ez már egy ma még el nem dönthető kérdés és minden eddigi fáradozás és különösen az azokról kiszivárgó részletek csak annyit és egyelőre semmi többet sem igényelhetnek, hogy az ország közvéleménye a jelenlegi állapotokról megformált véleményét fenntartsa bár, de mégis hallgassa meg, hogy mit óhajtanak és mit akarnak azok, kik fennen hirdetik azt, hogy olyan programmot képesek összeállítani, aminek megvalósithaiását elvei fenntartása mellett az ország bármely polgára pártkülönbség nélkül előmozdíthatja. Hogy meg lesz a kivánt siker, az nem képezheti egyéni vélemény tárgyát. Vagyunk, akik lehetetlennek tartjuk és akik minden sorában bíznak. De találgatásokba bocsátkozni ennek daczára se m akarunk. De látva azt, hogy Kossuth neve is napról-napra közelebbi érintkezésbe jön az uj alakulással, hogy már kész egyezségek tartalma is ismertnek állittatik, valamit hinnünk is kell felőle azonfelül, hogy komolynak tartjuk. De miért is ne higy ■ jünk és reméljünk, — mig az ellenkezőről meg nem győződünk abban, — hogy alakul egy párt, amelyik fennhagyja az én szabad kezemet minden tekintetben, csak közreműködésemet kéri ahhoz, amit úgy is akarok, amiért úgyis dolgozom. Csak az lesz a kérdés, hogy milyen pontokon akarja megoldani azt a pánczélt, ami közte és köztünk van. Itt merül fel az az akadály, amelyet elháríthatatlannak tartunk, hogy t. i. lehetetlen lesz a mai politikai tagozódottság és annyi ember között minden programúiból és álláspontból azt töröltetni, mi a másikra , kellemetlen. Ez olyan munka volna, amit emberi elme legyőzni képtelen. De azért a kísérletet végig nézzük. Elég érdekesnek Ígérkezik és meggyőzeim még nem legyő- zetni . . . TÁKCZA. Magda. Bemutató a jeles szerző „A Hargita alatt“ czimü, most megjelent novella kötetéből. I. Halk, meggondolt kopogtatás után belépett Vass Eszter, s mielőtt egyetlen hang elhagyta volna ajkát, néma hódolattal lehelt csókot a barnabőrös karosszékben üldögélő nagyasszony szentekhez méltó tiszta, elfonnyadt kezére. A fej át nem bírta fölemelni, hogy a tekintetével is üdvözölje, mert két szép fekete szeme köny- árban remegett s az ő leányos, fenkölt lelke restelte meghatottsága áruló jelét. A nagyasz- szonynak ezúttal sem aranyos szegélyű pápaszemére, sem megtört sugaru szemére nem volt szüksége. Mialatt kissé összehúzta szem- pilláit, hogy leikével annál fényesebben belenézzen a leány leikébe, látta, tudta, hogy mi történt ott lent, a mélyen s hogy a megkezdés m'akacs nehézségétől is megkönnyítse Esztit, vigasztaló, engesztelő szavakat ejtett ki: — Ne szomorkodj, édes leányom, majd utána nézünk a dolognak. Megjavul az a rósz csont. Vagy megszokik, vagy megszökik, — toldotta meg tréfás éllel s alabástrom fehérségű arczán halavány pírral villant keresztül a mosoly. Eszter félig térdelő helyzetéből felegyenesedett s úgy tekintett a nagyasszonyra, mint aki a világ minden üdvösségét és szépségét onnan várja. — Nem is magamért jövök, mert ón mindent el tudok viselni. De a szomszédok, a patikáriusék, a barátnőim.. . Minden uzsonna- kávé után elém találják a mákoskiflivel, hogy most tükröket tört a kávéházban, embereket inzultált az utczán, a rendőrségi inspekcziós szobában tölti az éjszakákat s hogy nincsen elég virág a virágárusnál, hogy egy színpadi csillag hiúságát tömjénezze . . . A nagyasszony is mind tudta ezeket. Sőt bizonyos volt benne, hogy e hírek nem túlzottak. Csöppet sem. Sándor, az ő széltől, napsugártól is óvott, féltett szemefénye, nagyanyai büszkesége, huszonhat évvel tragikusan sirbaomlott édesatyja egyetlen emléke, alighogy kihúzta lábát a nagyanyai házból, ráadta fejét czigányra, kávéházra, pezsgőre, mulatozásra s kezdte úgy, olyan megdöbbentő temperamentummal, szilajsággal s kiapadhatatlan fiatalsággal, ahogyan kezdte s végezte az atyja nagy- és kisajtai Ajtay Sándor, a hires czéílovő, verekedő és nőhóditó, kinek e jeles tulajdonságaiért hordja a nagyasszony élete végezetéig a fekete szint. Önkénytelenül is a 1 múlt emlékeire bolyongott vissza emlékezete s a leány észrevette, hogy hosszú, elmélázó hallgatása, ha meg nem töri a csendet, sebeket szaggat föl a lelkében, sebeket, melyeket évtizedek sem voltak képesek beforrasztani. — Aranyos néni, — vette föl kedves hízelgéssel a szót Eszter — úgy érzem,' ,hogy minket láthatatlan szálak fűznek össze. Én is megérzek minden rezgést, ami szivében támad s mikor nagy érzéseim vannak, mindig azt gondolom, hogy ezeket néni is hasonlókép érzi. Ugy-e, édes jó néni, Sándort nem veszítjük el, sem a nagymama, sem én . . . — Nem, nem, édes leányom. Az életben vannak viharok, veszélyek. De mindennek van orvossága. Jónak és rossznak. Te most itt maradsz nálam és megbeszéljük, hogy milyen hadjáratot indítunk Sándor és szövetségesei ellen, hogy vissza tudjuk hódítani magunknak. A nap a nyugati égen elődugta fejét egy felhőrongy mögül s az üveges verandát elöntötte a fehér sugárzó fény. Az ablakpárkányokról zöld levelii futókák eregették a padlóra vékony smaragd-karjaikat s egy üvegharanggal hatalmas érczművii óra zengő, nyelven tudtul adta a délutáni négy órát, utána pedig jókedvében eljátszotta a „Magasan repül a daru“-t. A kanári, a sárgapettyes, kis bolond is csipogni kezdett s a nagy asszony és Esztike kisétáltak a verandára, ahol több volt a fény Felhívás a fiatalsághoz! 14 + p fílPQíinn í10, -JÓ1 akar raulatni> akkor alant jegyzett farsangi czikkeket nálam szerezze be, u. m : csiPke, szalag, virág, fehérkeztyü, legyező, fűző, pipere szappan, púderul ci i a ociBiíj, j||usj0 parfin, belépő, selyem sál, hattyú prém, nyakrüs, fehér alsó alj, női batiszt ing, menyasszonyi koszorú, fátyol, gyöngy, melltü, gallér, kézelő, férfi ing, nyak, -----------................ kendő, harisnya, selyem és csipke zsebkendő, himzés és még igen sok a szakmához tartozó czikkek. :------- . - =A= Szives pártfogást kérve vagyok, kiváló tisztelettel POLITZIC ^ t n hí a rs t úri- nöidivat kézimunka-, játék- és rövidáru kereskedő R I G N A C Z, ÜÄT Ugyanott egy tanuló fevétetik. Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz urhizálni
