Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-04 / 36. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

tésére, a dinyeárusitást betiltotta. A szakvélemény szerint ugyanis a dinye alkalmas a gyo- gyomor és bélzavarok felidézésére. Úgyszintén óva inti a közönséget a Szamos vizének élvezetétől. A szabadban való fürdést szeptember 5-től szintén betiltja. Felhívja a háztulajdonosokat és lakókat, hogy az udvarok, szeméttartók, pöczegödrök, ólak stb. tisztán tartassanak. A mulasztók ellen szigorúan fognak eljárni. A tegnapi nap folyamán a város területén is kezdetét vette a fertőtlenítés.

— Jogászok szülőire nézve rendkívül fontos, hogy Egyetemre iratkozott fiók tényleg komoly kötelességeinek él-e a távol idegenben, vagy az egyetemi városok csábitó szórakozásaiba merülve prédálja idejét, egészségét és a szüleitől nemes czélokra nyert pénzt A kolozsvári jogi szeminárium Kolozsvár, Deák Ferencz-u. 19. (igazgató dr. Kopösdy Dezső) van arra hivatva elsősorban, hogy hat éves sikerekben gazdag múltja és tapasztalatai alapján ez irányban képviselje és megóvja. Ez az intézet a legrövidebb idő alatt lelkiismeretesen és legolcsóbban készít elő az összes jogi vizsgákra. Doktori diplomához, államvizsgához segít. Tájékoztató könyvet és jogász naptárt minden szülőnek és érdeklődőnek ingyen küld.

— Kirabolt családi sírbolt. Szenzácziós bűnügyben folytat nyomozást a szatmári rendőrség, ahová nem rég egy névtelen feljelentés érkezett, mely a csendőrséget arra figyelmeztette, hogy V. P. kőműves és veje Cs. J. asztalos, akik a csengerbagosi ref templom javítási munkálatokat végezték kibontották a Bagossy családnak a templom alatti sírboltját, oda bemásztak és az egyik hullát megrabolva, róla több, értékes tárgyat elloptak. A feljelentés folytán Ács Géza csendőrőrmester Csengerba- gosra utazott s legnagyobb buzgalommal vezetett vizsgálat után nagyobbszabásu bűnügyről rántotta le a leplet. A bűnügyben közismert szatmári iparosok vannak belekeverve. Juhász Elek csengerbagosi ref. lelkész vallomása szerint a Bagossy család kriptájáha 1865-ben temettek utoljára. Bagossy Amália volt az utolsó halott, akivel a család ki is halt és ezért nehéz dolog megállapítani, hogy mennyi ékszer volt a kriptában) mert a család tagjai közül nem él senki, aki erről felvilágosítást adhatna. 4 csendőrség befejezvén a nyomozást, a bünügy iratait áttette az ügyészséghez.

— Aczetylén robbanás Szatmármegyében. Súlyos baleset érte a múlt hó 25-én délután Ratkovszky Pál kir. kath. főgimnáziumi főigazgatót szatmárhegyi nyaralójában. A főigaz gató gáztartály helyre állításán dolgozott, mely a nyaraló folyosója alatti fülkében volt elhelyezve. A szőlőben nyaral Lehotzkv József főgimn. tanár is családjával együtt s a leányok égő gyertyával közeledtek a veszedelmes hely színhelyére s nem hallották a főigazgató intő szavát, a kiömlő gáz az égő gyertyától felrobbant s úgy a főigazgató, mint Lefiotzky Józsa súlyosan megsérültek, utóbbi különösen veszedelmes sebeket kapott. A szerencsétlenül járt főigazgató iránt városszerte nagy a részvét.

— Részegen a halálba. Kovács Mihály nagyecsedi lakos nagy kedvelője volt ä bornak és a pálinkának egész életében. Ritkán adott alkalmat a szomszédoknak arra, hogy józan állapotban beszélhessenek vele, sőt arra is ritkán, hogy a korcsmán kívül láthassák. Hű maradt ezen szokásához Kovács Mihály egész életében, hű maradt tehát halálában is. Mert hogy a napokban nagyon elkeseredett valamin és halálra szánta magát, nem akart eltérni a napi programmjától, hanem beült a korcsmába, agyon itta magát, hazament és részeg jóérzéssel akasztotta fel magát istállója egyik gerendájára. Ott találták meg holtan.

— A gyermekgyilkos. Beck Róza panyolai leánynak törvénytelen gyermeke született. A fiatal leány a gyermeket mindjárt születése után a Szamosba dobta. A csendőrség azonban kiderítette a bűnt, letartóztatta Beck Rózát, akit a szatmári törvényszék a tegnapi tárgyaláson hat havi börtönre Ítélt.

— Ausztriában nem lehet párbajozni. Most kerültek nyilvánosságra az uj osztrák büntető törvénykönyv javaslatának a párbajra vonatkozó intézkedései. Ezek az intézkedések roppant szigorúak és hasonlítanak az angol törvény idevonatkozó részeihez. Az uj osztrák törvény minden esetben letartóztatást és börtöbiintetést ir elő. A szabadságvesztés azonban még súlyos pénzbüntetést is szab a párbajozóra és bünteti úgy a kihívást, mint a kihívás elfogadását. A

büntetés egy héttől egy évig terjedhető közönséges fogház és tízezer kororáig terjedhető pénz- büntetés lehet. Ezenkívül, ha a párbajt harcz- képtelenségig vívják, a fogház hat évig, a pénzbüntetés pedig húszezer koronáig terjedhet. Az uj törvény kivételt csak a diákok párbajainál ösmer, amennyiben ezeket sportolásnak tekinti és ha ezeknél a párbajoknál megtörténtek a megfelelő intézkedések, nem szab rájuk büntetést.

— Névmagyarosítás reformja. A belügyminiszter rendeletet adott ki, melynek az a czélja, hogy a névmagyarosítást még egyszerűbbé és költségmentessé tegye. Eddigelé tudvalevőleg koronás bélyeget kellett a kérvényre ragasztani. A folyamodónak ezenkívül kereszt- levelet, erkölcsi és illetőségi bizonyítványt kellett mellékelni. Ezen okmányok beszerzése nemcsak költséges, de idővesztességet is okoz és ezért sokan nem folyamodtak névmagyarosításért, noha szívesen magyarosították volna nevüket Mindezen könnyítendő, a miniszter úgy akar intézkedni, hogy teljesen költség- mentes legyen az eljárás és a keresztlevélen kívül okmányt ne kelljen mellékelni. A kérvényező erkölcsi életéről és illetőségéről majd hivatalosan szereznek informácziót a minisztériumban a kérvényben felsorolandó adatok alapján.

Legfinomabb csemegeszőlő, baraczk és friss gyümölcsök kaphatók Schnell Imr© csemegekereskedésében.

— A mozgófénykép csodája. Berlinbanegy Engelmann nevű mérnök olyan javítást eszközölt a mozgófényképeken, amelyik valóságos forradalmat fog előidézni a moziiparban Plasztikus élő fényképeket sikerült neki előállítani és az alakok nem vásznán, hanem magán a színpadon, a térben mozognak. A csodás hatású fényképeket a minap mutatta be a berlini Messter-czég meghívott közönség előtt és a nézők el voltak ragadtatva. Engelmann mérnök már szabadalmaztatta találmányát, amelynek előállítási módja még nem szivárgott ki.

CSAI^NO K.

Levél a hegyek közül.

Irta: Nyirszéli Vándor.

Kis város. Vidéki emberek; az idegenre nagy szemeket meresztő és összekaczagó falusi fruskák. Rosszul szabott karton ruhák. Csupa disszonanczia a város után. Aszfalt helyett csikorgó porond. Színház helyett tengeráj. Kávéház helyett korcsma és kuglizás. Biz ez egy-két század differenczia visszafelé, de mindezekért kárpótol a vidék, mely tele van hal- mazva a természet szépségeivel. — Egy szabályos kör közepén fekszik e kis város. Körös körül havasok húzódnak, s úgy fest az embernek ez az állapot, mintha egy óriási kalitkába volna bezárva. Ebben a nagy körben vannak aztán elszórva az apró falvak, mikben egy specziális, érdekes, sehol máshol nem található nép lakik.

Különös világ! Mintha hajdani óriások legendás birodalma ujult volna meg benne. A földrajz sziklás, a levegője csupa ózon, s az ember örökké gondtalan, naiv, gyermek és óriás egyszersmind. Sokszor járom a falvakat, sokszor bolyongok a havasok ősrengetegjeiben. Mennyi szűz tiszta természet; mily borzalom gerjesztő rengetege a sziklás ős világnak, melynek mindeu kővé dermedt atomjában évezredek munkájának csendes elmúlása néz le ránk. Ideg borzongató elgondolni, hogy az emberiség homályba vezett múltjában ez az ős világ ép úgy állott mozdulatlanul, mint ahogy minket szemlél ma némán, hidegen. Itt vonu'tak el valamikor Ulpius Trajanus, Dioeletianus és Constantinus légiói, itt viharzott végig a közép és uj kor török veszedelme, s ezek a sziklák és rengetegek akkor is igy néztek le a világra, némán, sajnálkozva, mintha mondták volna: csak rohanj, küzdj és játszál ember, hisz úgyis elpusztulsz, mint annyi más előtted, kik balgán hitték el, hogy értük lett alkotva a világ!

Fenn a magasabb havasok tetején most is hó van és néha midőn arról fujdogál a szellő, leküldi hozzánk is jóleső, hűvös üdvözletét az öröktói apó.

S ez az egész különös világ a mozdulatlanság jegyében áll. — Oly messze van innen a XX-ik század, melyben repülnek, rohannak, szaladnak és idegeiket tönkre őrlik az emberek! Olyan messze van ide a huszadik század csodás kultúrájának hullám verése, s olyan érdektelenül él e világ minden változat iránt, mi a nagyvilág futó embereit az őrületbe hajszolja; olyan semmi és nevetséges ragaszkodásnak tűnik mind az itt, hogy nyugodt világ fumigá- láshoz nem szokott idegen nem tudja hosszan kodjék, vagy kaczagjon a látottak felett.

Ha elgondolom, hogy kint a világban, minden irányban zúgva rohannak a vonatok megtömve izzadt, kormos arczu siető 'emberekkel, — hogy a nagy kikötőkbe befutnák a világ minden részéből az árukat, embereket és baezilusokat szállító hajó kolossusok ; hogy a levegőben berregve repül szitakötőjén a diadalmas ember; — hogy paloták épülnek; hogy a kereskedelem hihetetlen forgalmat ér el; s hogy mély tárnákba halál veszedelem közepette száll le az örökké kutató, soha nem nyugvó ember, ha mindezt és az élet más nyilvánulá- sait végig gondolom, s látom kontrasztként ezt a másik világot, elfog a nevetés és kérdem, hogy melyiknek van igaza ?

De hát mindenkinek igaza van. Minden ember olyan, amilzenné a természet és lakó földjének jósága, mostohasága, kiimája és flórája gyúrja át. Az ember maga csak médium. A külső ható erők befolyása alatt áll, s attól teljesen függetleníteni nem tudja magát soha.

Ez a világ magasztos szép, ős világ. Van benne isteneknek való panoráma, irtózatos erőt képviselő hegység, távlat, romantika és fenségesség. De nincs benne termő erő. Mostoha anyja az embernek, mely nagy igényekre nevel, de nem ad hozzá hozományt semmit. Mily csodás szép amint a szédítő magasban kóvályognak a párák, amint a fellegek lábad alatt járnak kezes bárányokként és aladtad mélyen czikkáznak a villámok. Mily csoda szép, amint a fenyvesekben szoros levegő szárnyain száll a füst, amiről mindjárt megtudod, hogy egy viharnak itt felejtett felső foszlánya ; amint végig remeg körülötted, a csermelyek lármájával összevegyülő mély morgás, ami lent a' síkon menydörgésnek hallik. Egy csodás szép világ, amiből kontrasztként, bizarrul válik ki az izzadt homloku paraszt, amint hátán puttóéban viszi a trágyát a magasban levő terméketlen földjére, s hozza onnan hátán keservesen összegyűjtött kevés termését, minek nagy részét elhordta a szél...

Az éghez közel jársz. Istenekkel barátkozol, s koldusok jajgatását hallod minden zugból. Előtted egy láthatatlan Isten fényes árnya suhan el, s mögötted rongyos koldus alakok égre nyúló karjai meredeznek. Ezen szélsőségekben csapongó világ aztán rányomja emberei lelkére saját bélyegét.

Bohém folfogásu. mondhatnám, nagy stilti emberek ezek. Egyéniségük egyik fele királyokhoz hasonlóan nagyúri, a másik elkép- zelhetlenül szegény, koldus. Nem panaszkodik. Nem fél az élettől, pedig nem tudja, vájjon eszik e holnap! S ha van valami kis „mód a házhoz“,akkor nem birszvele, akkor az egész világot el akarná látni, akkor pazarló, s azt hiszi, hogy soha sem lesz az rosszabbul. Ha véletlenül vendége vagy, ami legjobb, azt neked adja, s bocsánatot kér, hogy többet nem adhat. Ha jót teszel vele, azt soha einem felejti és ha lehet, meghálálja, de ha igaztalanul bántottad, távoz messze, mert az ő keze előbb utóbb elér, s bizton megfizet a rosszért is a maga módja szerint.

Kint jártam a legmagasabb havasaljában, a bihari hegyek legtávolabbi pontjáo. Á legutolsó falu az, amelyben jártam. Azontúl Erdély van és a móczok titokzatos birodalma. Mindenütt hegyek és ezeket bekoszoruzza a „kukurbeta“ 7800 méter magas hóval fedett csúcsa. Isteni szép hely. De nem terem itt egy kevés kukoriczán kivid semmi. Azaz mégis : szilva, hanem, az rengeteg sok. De azért az emberek vidámak. Lent arattak az alföldön, ott kerestek annyit, hogy jövőig valahogy meg élnek. Aztán van szilva elég, ez pedig nagy sor, mert az Isten a szilvát jókedvében alkotta! Micsoda bölcs intézmény ez szegény embernél. Jóllakott húsával, s megitat nedvével, hm! a nedvével, mi még Szfregyel Juonból is Don Juont csinál.