Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-16 / 3. szám
Nagykároly, 1910. január 16. 3. szám. XXXVI. évfolyam SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Talephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN . Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK . Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. .Nyilttér“ sora 40 fillér — ő. — Négy éven át a harcztéri tudósítások ellenkező sorrendben közölték a küzdelembe bocsátkozott táborok zászló- jeleit. Négy éven át a 48 adta meg a harcz jellegét és az ellenséget a 67-es zászló alatt keresték. Rövid pár hét alatt azonban kicserélődtek a szerepek és ma a 67-es tábor az, melynek uralma alatt harczba indulnak a közös ellenség ellen, a nem régiben elkülönült 48-as csapatok. A történelem ismét csodát müveit. A pár évvel ezelőtt szétrombolt épület a győzők lábai alatt önmagától lassan-lassan újra felépült és Íme a győzők, kezeikben a győző, a romboló fokosokkal egy perezre ámultán várják a fejleményeket és a meglepetés zavarát felhasználva gyors kezek munkája egy pár nap alatt tétő alá is hozta az uj épületet. Bámulatra méltó,' még vagy talán helyesebben már nem remélt jelenség. Íme felelevenedik szemeink előtt egy korszak, melyet pár év előtt átadtunk a történelemnek és felépül azokon alapokon, melyeket már ledöntöttnek hittünk, felépül rombolói várakozólegkevésbbé sem remény- teljes bámulása közepette. Az egykori győzők nem legyőzötten, sőt ellenkezőleg uj harezra készen állják kórül az uj alakulást és vár az egész ország. A Khuen-korszak bekövetkeztét, a légi szabadelvű párt újjászületését érthető nyugtalansággal fogadja az ország. Szerte a hazában várakozó szemek lesik a legújabb híreket és várják türelmetlenül az üj kormányprogrammot. De e mellé még le kell szögeznünk azt a tényt, hogy azt a nyugtalanságot, melyet az ilyen gyors és nem várt radikális fordulatok természetszerűleg magukkal hoznak, nem csillapíthatjuk. Mintha a már 4 évvel ezelőtt letűnt idők szele seperne végig az országon, mintha az uj alakulatok bölcsődalát már évekkel ezelőtt elhaló hangok danája szolgáltatná. Mintha nem korszakalkotó fordulatról volna szó hanem minden azt mutatja mintha egy a normálisnál hosszabb álomból ébredt volna fel az ország. Hogy mi ennek az oka és hogy tényleg igy van-e, azt a közel napok eseményei felderítik és elébünk tárják. A várva várt kormányprogramul kétségtelenül világosságot fog deríteni a ma még sürü ködbe burkolt jövőre és meg lógja mutatni a jövő alakulatok sejthető képét. Minden párt, sőt minden ember bizonyos türelmetlenséggel szemléli a dolgok szokatlan mederbe formálódását és nyugtalanul várja azoknak irány választását. A mérsékelt és izgatottabb elemek egyaránt saját énjüket vizsgáltatják és elhatározásukban valami lassúság, vonta- tottság uralkodik, a mit némelyek az önvádnak és az ezzel járó apáthiának tulajdonítanak, mások a harczi készülődést megelőző szokásos vésztjósló csend nek vélik, de elhatározó lépés sem itt, sem ott még készülőben sincs, csak nézik, vizsgálják az uj alakulás munitiós ládáit,, melyek ma még óvakodva rejtik el tartalmukat a vizsgálódó pillantások elől. E perezben tehát még sem kritizálnunk, sem jósolni módunkban nem áll. Az elsőre nincs alap, a másik még korai. És igy önkénytelenül is be kell állnunk a várakozó tömeg soraiba és várni mindaddig, mig véleménynyilvánításra alap, állásfoglalásra ok lesz. De hiábavalóságok sem véleményeinket megmásítani nem fogják, sem komoly okok esetén következetlenek nem leszünk. Mérsékeltek, de következetesek vagyunk és a hirtelen for- dulat bennünket is megfontolásra késztet. Valahogy a dolognak nincs meg a természetes színe és jellege. Nem akarunk hinni a csodákban. . . . r A R C Z A. Hz öngyilkosok szigete. Irta : Kabos 6de. (Utánnyomás tilos.) — A „Szatmármegyei Közlöny“ -eredeti tárczája. — Szervánszky lengyel tenorista volt, természetesen a magyar királyi Operánál. Mint lengyel a hazáját, mint tenorista a hangját vesztette, de a budapesti „Törött Hangok Birodalmában“ még mindig előkelő helyet kaphatott a bangjavesztett férfiú. Egyszer aztán ki kellett derülnie, hogy nincs az a törött hang, mely még jobban meg ne tudna törni s a „Saba királynőjé“-nek első felvonása alatt megtörtént a katasztrófa. A keleti királynő megemelte fátyolét, Salamon király dicső vezére hatalmas kitöréssel akart feléje sietni, de az a hatalmas kitörés olyan hatalmas letörés lett, hogy Saba királynője ijedten kapta vissza a fátyolét, a karmester pedig az első hegedűsök közé szédült a székéről. Mikor a függöny rágördült a botrányra, a boldogtalan tenorista érezte, hogy vége van. Nem gondolt már arra, hogy Goldmark operájának még van nehány felvonása, nem gondolt arra sem, hogy a keleti vezérkosztümben kissé feltűnő lesz az esti Budapest utczáin elkódo- rogni : csak arra gondolt, hogy most már nem tud tovább ellentállni a szokszoros hívásnak, melylyel a vendégszerető Duna magához csa- logtatta. Egyszer meg kell halni s a korcs lengyel ebben a pillanatban elátkozta gyávaságát, hogy ennyi ideig halasztotta hősi halálát. Az embernek mindig egy nappal korábban kellene öngyilkossá lennie, semmint kénytelen vele. Egy sötét köpenyeget kapott magára s aztán kiszökött az estébe. A Dunapartig sokszor volt az az érzése, hogy valaki követi, de a világért se nézett volna vissza s csak az elhagyott rakodóparton vette észre, hogy még valaki reszket mellette. A tenorista haragos indulattal mérte végig s maradék tenorista méltósággal akarta otthagyni, de akkor könyörögve, halk siránkozással csengettyüzött egy vékony leány hang: — Oh, Szervánszky ur, ne ölje meg magát! Szervánszky megismerte az operai kórus egyik névtelen istennőjét, akit a kulisszák mögött a „kis nyálasának kereszteltek, s aki hónapok óta minden fellépésekor ott lebzselt az öltözője előtt. Másodszor is megcsinálta azt a méltóságós mozdulatot, melylyelja színpadon, azt szokta kifejezni: „menj, terhemre vagy“ de a kis nyálas már a karjába kapaszkodott. — Nem szabad magátmegölnie, Szervánszky ur. Én meghalok, ha maga a Dunába ugrik. A tenorista kába agyában egy pillanatra fölbukkant az a probléma, hogy vájjon a kórista- leány halála zavarhatja-e őt a vizbeugrásban, de különben sem volt súlyosabb problémákra berendezve, tehát egyszerűen, természetesen azt mondta a leánynak, hogy fogja be a száját s hordja el magát, mert úgy löki oldalba, hogy arról koldul. A kis nyálas azonban, úgy tetszik, nem volt finom bánásmódra kapatva s a tenorista egyszerű szavaira még erősebb zokogással felelt. — Ha beugrik a Dunába, én is utána ugróm. Ha nem akart az életben szeretni, én elmegyek magával a másvilágra. Szervánszkyt ennyi áldozatkészség mégis meghatott s nem bánta tovább, rövid beszélgetésbe eredt a leánnyal. — Vége mindennek, ugy-e? — Nem pisszegtek, inkább sajnálták — siránkozott a leány. A tenorista mélyen elgondolkozott, vagyis a sötét vízre meresztette szemeit. Felhívás a fiatalsághoz! liA n fopconn akar mu^n‘> akkor alant jegyzett farsangi czikkeket nálam szerezze be, u. m : csipke, szalag, virág, fehérkeztyü, legyező, fűző, pipere szappan, púder HL d I dl odlllj, jllusio parfün, belépő, selyem sál, hattyú prém, nakrüs, fehér alsó alj, női batiszt ing, menyasszonyi koszorú, fátyol, gyöngy, melltü, gallér, kézelő, férfi ing, nyak- ..................................... —kendő, harisnya, selyem és csipke zsebkendő^ himzés és még igen sok a szakmához tartozó czikkek. ^ Szives pártfogást kérve vagyok, kiváló tisztelettel X T T' fW HT T 'W Á url_ nöldivat kézimunka-játék- és rövidáru kereskedő ” X-i X X MJ fii XV X VJT xv A ^9 N ag y kt,ár oly ban, Hadnagy Ignácz ur házában. EV* Ugyanott egy tanuló fevétetik. "IjNS 67-48.
