Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-14 / 7. szám
Jr-: Nagykároly, 1909. február 14. 7. szám. XXXV. évfolyam. SZATMARMEGYEI TL iö POLITIKAI LAP. V ft SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: a hová a lap anyagi részét érdeklő ________ közlemények küldendők Sz échenyi-u. 4. sas. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utoza 2. sz. Talephon 59. szám. Telephon 56. szám. hová a lap szellemi részét érdeklő közlemények küldendők FŐSZERKESZTŐ: DR. PILIST ISTVÁN, országgy. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN. Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér QUO VADJS HUNGÁRIA? Mig mi a 'népre hivatkozva, annak érdekében merítjük ki erőnket hangoztatjuk összetartásunkat, addig a falvak szegény nepe szomorú hadjáratra szervezkedik. Mert megindult megint az ember- özönles Amerika felé. Hiába biztatjuk a népet adómentes létminimummal, tűzhely mentesítéssel, választói joggal és külön bankkal, — hátat fordítja nekünk. Mintha csak égne a magyar föld az emberek talpa alatt. A kivándorlás ellen való küzdelemben minden tudományunk cserben hagyott. Nem vált be gyógyszernek se a törvénykezés, se a kapkodó gazdasági munka. 1903-ban törvényesen szabályoztuk a kivándorlást. Mi lett az eredmény ? A törvény életbe lépését követő öt évben ketszerannyi ember vándorolt ki, mint az előző öt év alatt. Noha az uj törvény a közérdeknek sokkalta gondosabb szabályozója, megváltó eredményeket ettől sem várhatunk. Akinek mehetnékje van, az a tű fokán is keresztül bújik. Belementünk az iparalkotási mozgalomba sok pénzzel és még több idealizmussal. Ám mindez kevés ahhoz, hogy törvényszakaszokkal megváltoztathassuk a gazdasági elet rendjét. Külkereskedelmi forgalmunk mérlege nemhogy javult volna, de romlott. Az ipari foglalkozások területe pedig nem bővült ki és nem javult át a falvakból kivándorlók menedékhelyévé. Javulást vártunk a mezőgazdasági munkabérek emelkedésétől. Az utolsó tiz esztendő során éppen száz perczenttel emelkedett a mezőgazdasági napszámbérek országos átlaga. Helyenkint már öt, sőt hétkoronás napszámokat fizettek a ikapa, kasza embereinek. Helyenkint már lehetetlen belterjes üzemet folytatni a munkás- hiány miatt. A munkáskózvetitő szervezet is eléggé buzgólkodik. Hiába ; a nép, ha már megindul, nem oda megy, ahol egyszerűen munkát talál, hanem oda, ahol esetleg megvagyonosodhatik. Voltak, akik a kivándorlás orvoslását a parczellázásoktól várták. Ezen a vonalon is tökéletes a csalódás. Sohasem volt nagyobb a kivándorlás, mint éppen akkor, mikoa parczellazások legjavában folytak. És * ennek igen egyszerű magyarázata van. A nép a földet éppen úgy hitelre veszi, mint a1 városi középosztály a bútorokat, az aranykeretü kepeket és a zenélő Magyarországot. Az utolsó évtizedben mintegy millió hold földet parczelláztak ugyan, de a parczellak olyan embereknek jutottak, kiknek már volt valamelyes birtokuk, melyet leköthettek jelzálogul. Azokat kötötték tehát földhöz, kik már különben is kötve voltak. A vagyontalan munkások nem jöhettek szóba. Végre is odáig sehol a világon nem fejlődött a birtokpolitikai tevékenység, hogy felsrófolt, méregdrága földárak mellett olyan pénztelen embereket varázsoljon át földbirtokosokká, kik egy jói működő kézikapán kívül legfeljebb tudatlanságukat ajánlhatják fel biztosíték gyanánt. A kereskedelmi életben elfogadott szabály az, hogy akinek pénze vagy . hitelképessége nincs, az nem vásárlóképes még egy közönséges toronyóra erejéig sem. Miért hiszik, hogy a föld tulajdonjogi megszerzésére a vásárlóképességnek abszolút hiánya is elegendő : ezt nem tudom megérteni. Szóval a vagyontalan munkásokat nem sikerült földhöz kötni a tulajdonjog idegszálaival s ne,.i is sikerül soha. Helyzetük csak romlott, mert a feldarabolt birtok kevesebb munkásnak ad foglalkozást, mint adott az eredeti birtoktest. A kisgazda minden munkát egyedül végez családtagjaival. Kisegítő munkásra ritkán szorul, akkor is kiéli. Paraszttól legneheTÄRCZA. Versek. Tudom. Ó, hány pillantás simogat végig! Hány mosoly röppen felém ragyogva, Hány hízelgésnek szivom be mérgit . Mondják a lelkem hattyufehérnek. Könyes mélységnek szememvilágát, Amelyben titkos, szent lángok égnek. Az ajkamról mosolygást várnak. Hívén, hogy akkor nyugodni hagynak A gyötrő álmok, kisértő árnyak. S a homlokomra csodálva néznek: Keresik rajta, — szeretve, szánva, — Finom redőit a szenvedésnek. . . . Csak egy tekintet kerül vigyázva. Egy sápadt szájat összeharapnak Dühös, vad kinba’, emésztő lázba’S én úgy megértem szótlan beszédit! Tudom, hogy a múlt életre támadt S a szivén most nagy, nyitott seb vérzik... Dal. Ha nem reszket a sziveden egy álom, Édes, felémsuhanó álom: Ne légy a párom 1 Ha nem érzed a lelkedbe simulni. Tubarózsás, mámoros lelkem: Ne szeress engem 1 S ha nem látsz engem tisztának, fehérnek, Örök napfényben ragyogónak: Ne halljam szódat . . . Ne halljam szódat . . . mi. A levél. Belép az ajtón a révi postás. Vájjon ki irt, vájjon kinek ? Kutatja apó, kutatja anyó S örülnek mind a levélnek. Előkerül végre a csomóból Egy gyászkeretes kis levél . . . ___________ Bú csúzik valaki; — halni készül . . . Minden sor zokogva beszél. „Ez nem nekem szól“ — döbben meg apó; „De énnekem se“ — mond anyó. — Neked? — faggatnak egy nyurga fiút... S annak torkán akad a szó. Carmen. Ví Hangulatok. (Folyt, és vége.) III. Tapasztalás. Jártam az erdőt és mezőt, a bányák mélyét és a bérezek csúcsait. Czéltalan bolyongásomban űzött a múlt, hivott a jövő. És men- tem-mendegéltem, megrakva csalódással, eltelve reménységgel. Egyszer csak egy fenséges tájkép tárult föl előttem. Azt hittem, a Claud-Lorrain ecsetje elevenült meg s képzelete valóvá lett. Csodaszép otthont láték magas kerítés között. Lombos fák szelíd árnyéka borul a lugasokra, melyeknek folyondárja enyhe illatot lehel. A tó partján liliomok és nimfeák között bizalmas egykedvűséggel lépegetnek a vizi Alant jegyzett farsangi czikkekés olcsó árak mellett kaphatók u. m.: csipke, szalag, virág, keztyü, fűző, legyező, pipereszappan, parfüm, púder, bér iner báli belépő, selyem és gáz schál, hattyu- prém, nyaKrüs, berliner és batiszt biouz, női fehér alsó alj, menyasszonyi kjszoru, fátyol, divatos mslltü, gyöngy, női és férfi nyakkendő, puha férfiing és még sok e szakmához tartozó czikkek T T TP rW Xp IQ*1 Y ^2, M A rW úri és nöidivat, kézimunka-, játék- és rövidáru kereskedőnél ” ^ A ^ Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában. 'Ugyanott egy tanuló felvétetik. 45—
