Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-14 / 11. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY olyan körben tehát, ahol úgy is nagy az orvoshiány, az esat csak a közegészségügynek van hátrányára. Panaszolja szóló, hogy daczára a nagy időnek, ebben a tárgyban a járási főszolgabíró a vizsgálatot még mai napig sem tartotta meg s azt a kérdést intézte az alispánhoz: hajlandó-e a vizsgálat megtartása iránt sürgősen intézkedni s az indokolatlanul üldözött orvost állásába visszahelyezni ? Ilosvay Aladár alispán megnyugtatta felszólalót az ügynek részint megvizsgálása, részben pedig a gyors intézkedés megtétele felől. Az alispán! jelentés. Dr. Péchy István olvasta fel ezután az alispán! jelentést, melyből kiemeljük a következőket: Az avasi járási főszolgabíró jelentése szerint a járás területén a személyi és vagyonbiztonság kedvezőtlen volt. Egy hó alatt 3 emberölés, több súlyos testisértés és számos bűncselekmény fordult elő. E jelentés alapján alispán felhívta jár. főszolgabírót, hogy a járásban a esendőrőrsök szaporítása iránt javaslatot terjesszen be. Majd az árvizveszedelemről emlékszik meg, amely szerint az előintézke- dések és védekezések úgy közigazgatásilag, mint az Ecsediláp-társulat részéről megtétettek és a töltéseket csendőrfedezet alá vették. Útlevél iránt 674-en folyamodtak s 462 egyén nyerte azt meg. Plachy Gyula kir. tan. pénzügyigazgató előléptetését említi továbbá a jelentés, akinek azonnal személyesen gratuláltak is. Serly István szatmári szolgabiró időközben letette a kihágási ügyekben való biráskod- hatása iránti esküt. Elnök a nagysomkuti székház ügyében szólalt fel s megemlítve annak tarthatatlan állapotát s azt, hogy a községnek nem áll módjában az épületet rendbehozatni: sürgős inditványkép adja elő, hogy intézkedjék a bizottság az iránt, hogy a belügy- és igazságügyminiszter kerestessék meg az épületnek állami czélokra szolgáló átvétele végett, nevezetesen, hogy az épület restaurálása után helyeztessék abba vissza minden állami és közigazgatási hivatal, amelyeknek bérösszege az államot teljesen garantálja a befektetésekért. Elfogadtatott. A szakreferencziák közül a következőket emeljük ki: Bodnár György tanfelügyelő a múlt hónapban 77 községben, 98 iskolában 128 tanító működését vizsgálta felül a panaszra okot főleg a gkath. isholák szolgáltattak, ahol a magyar nemzet ellen még mindig folynak az izgatások. Nehány helyen a ref. iskolákat túlzsúfoltnak találta, általánosságban véve azonban konstatálta az uj népoktatási törvény üdvös hatását. Közegészségügyi téren az előző hónapihoz képest lényeges változás nem tapasztalható. Plachy Gyula pénzügyigazgató jelentése szerint egyenesadóban tartozás volt 1‘338,807 K 3l f, amire befolyt 291,417 K 39 f s igy hátralékul r041511 K 67 f áll fenn. Jármy Andor közgazdasági előadó a takarmányhiányról, a hergvóirtás sürgősségéről és a kivándorlás miatti egyre fokozódó munkáshiányról emlékezett meg. Dr Fabó Zoltán kir. ügyész jelentésében tudatta, hogy a vármegye területén múlt hóban letartóztatva volt 126 férfi, 23 nő, kik közül szabadult 110 férfi, 23 nő. Czilli György tvh. állatorvos az állat- egészségügy rosszabbodását konstatálta. Lóp- fene 4, veszettség 12, rúhkór 3, sertésvész 5 községben fordult elő. A vidéki husvizsgálók kiképzésére szervezett nagykárolyi tanfolyamban 12 hallgató vett részt s a vizsgákat e hó 17-én tartják meg. „Hétköznapok“ Nagy Írónk : Jókaitól vettük e czimet, a miért is tőle engedelmet kérünk. Node hát ilyenek a kapzsi emberek; ha nincs nekik, veszik a másét, kérkednek a máséval. Azonban ez nem mindig hiba! Megilletődve álunk meg Jókai dicsőült szelleme, ragyogó tudása előtt, ki oly hűen tudá festeni a magasságot és mélységet, — a csillárfényü pompában úszó meseszerü tündérpaloták termeit s a falusi mécsvilágu meszelt falu, homokos földü falusi lakokat. A mi szivünk, lelkünk ez utóbbiakhoz vonzódik, mert hisz itt találjuk a mesterkéletlen természetes tulajdonságokat — az őserőt; melyek megbecsülve és ápolva képezik a haza legerősebb várát. Kölcsey „Paranaesis“-ében azt mondja: „A hazaszeretet a kebel legtiszteletreméltóbb szenvedelmeinek egyike, de sok kívántatik, inig annak tiszta birtokába juthatunk“ Tehát szeresd a hazát! — S ez nemzetiség és valláskülönbség nélkül minden embernek, minden élőlénynek kötelessége, mert hisz a haza aranvkalászszal ringó rónája adja a fohászkodásunkban kért „mindennapi kenyeret“, hegyvölgyes bérczei a paloták csillogó ékköveit. S ha a hazaszeretet „a kebel legtisztelere- méltóbb szenvedelmeinek egyike!“—bizonyára az isteni erő sugalma, tana, parancsa. S ha az: az államrendi élet mindenkori kezelőinek ezt öregbíteni, a lélekben elvetett és csirában levő magvak kikelését, felnevelését mint gondos kertésznek elősegíteni közkötelessége. Növeljük tehát a honfiúi önérzetet, mert ez tarthatja fenn még egy ezreden át magyar hazánkat s állhat meg a szláv és germán népek rengeteg tömegében, mint szírt a tengerben, mint oázis a hemok-sivatag közepén. Ilyen, nemzeti önérzetre kiható a haderőnek magyarrá tétele. Eme nemzeti követelménynek előharczosa, a magyar ezredek magyar nyelvűvé tételének úttörője a fenkölt szellemű kiváló tehetségű gróf Festetich György, a grénen huszárok alezredese volt, ki az országgyűléshez e végből folyamodványt adott be. — Ő e merészségért súlyosan meglakolt, de azóta a gyenge csemete erős fává izamosodott, a gyenge madárka körmei által megguritott hószemecske a hegy ormáról legurultában ellenállhatatlan1 görgeteggé növekedett. Gróf Festetich György szellemi hagyatéka általánossá lett s a legközelebbi években lefolyt nemzeti harczok, alkotmányvédelmi küzdelem az ő kiszélesbült s általánossá vált eszméjének kiszélesbülése; ezért lettek csaták színhelyei, magasztos harczok terei 3 évvel ezelőtt magyarország vármegyéinek székházai. Azonban világítsunk mi ne katonai, hanem polgári szempontból. A katonai intézmény nyelvi ferdeségei nemcsak a katonai terepen, hanem a nép-életben is kisért. Mi politikai téren, — mert nem rovat- körünkbe tartozik a magyar vezényszó,— a szolgálati nyelv különben államjogi igazságát nem is bolygatjuk; azonban legyen szabad támaszkodnunk a nép-életre, lássuk minő hatást gyakorol a németnyelv használata a szántó-vető emberek közt, a polgári életben élő tartalékos katonák beléletében. Álljon itt példaként a következő eset: Beállít a falusi anyakönyvvezető úrhoz egy gyócs-gatyás falusi legény menyasszonyával s kérik a házasság-kötést megelőző kihirdetés elrendelését. Az anyakönyvvezető kéri a keresztleveleket és a vőlegény katonai mivoltát tanúsító katonakönyvet. — Az anyakönyvvezető ur ösz- szehuzott szemöldökkel biflázza a német katonakönyvből, hogy mi is volt hát ? — De nem tudja, összeszedi Ponczius-Pilátust minden frek- vencziájával, de német tudománya sehogy sem szuperál; végre is elküldi a legényt, kapja nyakába a kössiget és fordittassa le azt a nimet izé magyarra. A szegény vőlegény elmegy a paphoz, tanítóhoz, doktorhoz, patikushoz, szóval falusi mondás szerint: garádjárul-garádjára, de egy sem tudja a nimet mestersiget magyari- zálni. Végre is nagy szomorúan visszatér az anyakönyvvezető úrhoz, akinek is harmadnap sége. Abban az időben a főváros hat nyomdája közt ez volt a legjobban berendezve. Amint a nép a Hatvani-utczába ért, a havaseső, mely egy kissé szünetelt, újból megeredt. De a tömeg sürü zárt sorokban, mint a sziklafal állt meg a nyomda előtt. Senki- sem törődött most a zord időjárással. Petőfi felállt a kapu szögletkövére és harsány hangon kiáltja: — Most egy bizotmány bemegy a műhelybe s a programmot kinyomatja. Mindjárt visszatérünk az eredménynyel. Addig is künn legyünk békével! — A „Nemzeti dal“ kinyomását is követeljük ! — kiáltották többen a sokaságból. Az is meglesz! — felelte Petőfi. Csak legyünk egy kis türelemmel. Erre Petőfi vezetése alatt Jókai, Vasvári, Degré, Irinyi a nyomdába mentek. Länderer Lajos, az egyik czégtárs, a nyomdahelyiség ajtójában már várta a küldöttséget. — Azért jöttünk, — fordult Petőfi Lan- dererhez —- hogy a két kéziratot kinyomassuk. — Lehetetlen uraim, nincs rajta a czen- zor engedélye — felelte Länderer szárazán. A küldöttség tagjai zavartan összenéztek. Hirtelen nem tudják, mitévők legyenek most. Ekkor Länderer odasugja Irinyi Józsefnek: — Foglaljanak le egy sajtógépet. E jóakaratu figyelmeztetésre Irinyi odamegy a legnagyobb géphez és ezen szavakkal teszi rá kezét: — E sajtót a nép nevében ezennel lefoglaljuk, követelve kézirataink kinyomását 1 — Az erőszaknak nem állhatok ellent — felelt meghajtva magát Länderer és nyomban kiadta személyzetének az utasítást, hogy fogjanak haladéktalanul munkához. — Éljen a sajtószabadság ! Éljen a nép! — kiáltással fogadta a nyomdaszemélyzet az utasítást! A két kéziratot tüstént szétvagdalták és a tiz legügyeseb munkás lázas sietséggel fogott a szedéshez. Ezalatt odakünn a közönséghez Vasvári, Degré, Irányi, Jókai, Egressi Gábor tartottak gyújtó beszédeket. Mintegy háromnegyed óra múlva, délelőtt fél 12-kor, a zakatoló nyomdagép alól végre kikerült a szabadsajtó legelső szülöttje: a 12 pont első példánya. Irinyi, ki Petőfivel együtt ott őrködött a nyomdában, még azon nedvesen k kapta a gép hengerei közül a nyomtatványt és rohant vele az utczára, hogy bemutassa a n pnek. Mint valami diadaljelvényt, meglobogtatta feje fölött és messze dörgő hangon kiáltá: — Márczius 15-ike délelőtt féltizenkettője nagy időszak a magyarok történelmében. íme! itt van a sajtószabadságnak az első példánya,' a nép hatalmának első műve ! Akármi szabadsága fog is lenni egykor a magyarnak, azon dicsőség mindig megmarad, hogy a legnevezetesebbet, a sajtószabadságot magunk vívtuk k! Még le sem csillapult az éljenriadal, mely Irinyi szavait követte, midőn örömtől felmagasztosult arczczal Petőfi jetent meg a tömegben. Magasra emelt kezében nyomtatványt tartott: forradalmi dalának legelső példányát. A közönség minden magyarázat nélkül megértette a költő örömteljes felindulását. — Itt a szabadsajtó, második szülöttje! — kiáltották a közel állók. Éljen Petőfi Sándor! Halljuk mégegyszer a Nemzeti dalt! — Halljuk, halljuk I — zúgott rá ezernyi torok. Petőfi előlépett és szavlni kezdett. A hatás talán még nagyobb volt, mint az egyetem-téren. Akiknek alkalmuk nyílt e fenséges jelenetet látni, sohasem felejtették el. A költő érczes szava, mint égzengés hangzott végig a meg- illetődött tömegen, megremegtetve, lázba ejtve a sziveket. Gracza György. • Strolin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamár* köhögés, skrofiiiozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roohe“ 'eredeti csomagolási. F, HofTmann-La Roehe & Co. Basel (Svájc) Roehe ff ßß kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárak« ban. — Ara Qvegenkiat korona. 9
