Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-14 / 11. szám

SZATMAR MEGYEI Kön.ÖNV lyegét, csak azért, hogy a nemzeti érzel­mek nyíltan, minden aggodalom nélkül törjenek ki azok ajakén, kik e fenséges napon az ujongó érzelmek helyett az el- sirhatatlan keserves bánat gyötrő kínjait érzik. De sajnos, még mindig csak ott tar­tunk, avagy most jutottunk odáig, hogy igazi hazafias érzelmeivel csupán s első­sorban az tüntet, kinek részben nincs vesztenivalója, vagy ifjúkorának mentő argumentumait ránthatjuk elő. Az előkelő emberek szégyenük a lelkesedést, előkelőén mosolyognak a nemzet .ezen nagy ünnepén. Mikor jő el az a várva-várt korszak, mikor magyar a magyar keblén ujjonghat, örvendhet e szent nap évfordulóján ? mikor fékezhetetlenül, minden gátló körülmény mellőzésével vehet részt amaz ünnepélye­ken, melyeket nem a megszokás, az üres konvenczió, hanem az igazán átérzett keblek rendeznek a haza, nagyvilág sza­badságának eme felejthetetlen napja év­fordulójakor? . . . Künn a tavaszi verőfény fáradtan süt, az üres hangú hazafias melódiákat zengő sokaságra. Fáradtan, öregen tűz alá a Nap. Nem képes felmelegiteni a sziveket, nem tudja felolvasztani a közöny hideg jég­burkát, mely az ünneplők lelkületére oly fárasztóan reánehezedik. Ti hősök, ti félistenek odafönt: te­kintsetek szánakozóan le reánk! Megvénültünk ifjan, megöregedtünk idő előtt! A mi szivünkben nem virul már ifjú, tavasz! Kérjetek, könyörögjetek a Magyarok Istenének, hogy minden év márczius 15-ikén minden magyar, szegény s gazdag, koldus és hatalmas, ur szívből ünnepeljen! — A rendezett tanácsú városok ügye. A rendezett tanácsú városok polgármeste­reinek orsz. egyesülete múlt szombaton tartotta első tanácsülését Budapesten. Az ülésen behatóan foglalkoztak a városok orsz. képviselőinek értekezlete által kidol­A sajtó felszabadulása 1848 márczius 15 én. 1848. márczius 15-én (szerdai nap volt) reggel még alig pitymalott, az ifjúság az Uri- utczai Pilvax-kávéházba már is gyülekezni kezdett. Komor, nyirkos hideg idő volt. A látha­tárt szürke fellegek borították. A lombfakasztó tavasznak még sehol semmi nyoma. Havas eső esett, mely nyomban locspocscsá olvadt. De az ifjkat e rossz időjárás nem tartotta vissza a cselekvésben. Egymásután érkeztek meg Vasvári, Jókai, Bulyovszky, Irinyi, Petőfi, Irányi Dániel, Vajda János, Nyári Albert báró, Vidats, Sükei Károly, Gál Ernő, Oroszhegyi Józsa stb. Reggel hat órakor a vezetők legnagyobb része már mind együtt van. Bulyovszky, Jókai, Petőfi és Vasvári még egyszer átnézik a 12 pontot, aztán egy másolatát az Úri- és Kigyó- utcza sarkára kifüggesztik. A kiváncsi közönség csakhamar megtölti az egész helyiséget. Az épület előtt is cso­portosulás támad. Jókai most feláll egy asztalra és lelke­sítő beszéd kíséretében bemutatja a kiáltvány alakjában szerkesztett 12 pontot. Testvéreim, — igy szólt a többi közt, — a pillanat, melyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel benneteket. Európa minden népe ha­lad és boldogyű. Haladnunk és boldogulnunk kell nekünk is. Legyen béke, szabadság és egyetértés. Követeljük jogainkat, melyeket tő­lünk eddig elvontak s kívánjuk, hogy legyenek azok közösek mindenkivel. gozott tervezettel, amely a városok ház­tartásának rendezésére vonatkozó javasla­tokat foglalja magába. Rámutattak a kép­viselők által kidolgozott tervezetnek több hiányára és különösen kiemelték azt a kérelmet, hogy a törvényhozás szüntesse meg a községi pótadó alól való mentes­ségeket. Sérelmesnek találták, hogy a ter­vezetben kilátásban helyezett, az egyenes adók egy °/o-a, illetve két °/o-ának meg­felelő két millió, illetve az adóreform életbe lépte után 4 millióra rugó állami hozzá­járulásban a városokon kívül — a mi­niszterelnök szavai szerint — a községek is részesedni fognak, holott ezen összeg még a városok mind fokozottabb mérvben fellépő igényeit sem igen képes kielégíteni. Épen ezert kívánják, hogy a városok a fogyasztási adók jövedelmeiből fokozottabb mérvben részeltessenek, de legalább is, hogy a fogyasztási adók megváltása fejé­ben fizetendő összegeket ne emelje tovább a pénzügyminiszter, hogy a jelenleg ebből befolyó jövedelem mintegy kontingensül tekintessék. Kivánatos, hogy a kormány foglalkozzék a városi hitelügyek közpon­tosításával s amennyiben a városok orsz. bankjának megvalósítása a mai viszonyok között akadályokba ütközik, az állam leg­alább is tegye meg azt, hogy a városok­nak szükséges kölcsönöket ő szerezze meg és ugyanazon feltételek mellett juttassa azt a várasoknak. Feliratot intéz a tanács a kormányhoz, miszerint kedvezmények nyújtásával tegye lehetővé, hogy mindazon városokban, ahol annak létfeltétele fenforog, — minél könnyebben állíthassanak fel a városok községi takarékpénztárt. Végül elhatározták, hogy országos akcziót indítanak a városokban a tisztviselői telepek létesítése végett. — A balpárt és az önálló bank. A balpárt, a függetlenségi és 48-as elvekhez híven, teljes energiával sürgeti az önálló magyar nemzeti banknak 1911. január 1-re való felállítását és Magyarország jö­vőjére döntő jelentőségű ebben a kérdés­ben való minden taktikázást, halogatást Majd felolvasván a 12 pontot, e szavak­kal végz( beszédét: — És ezen jogokat követelni tartozik a nemzet, bízva önerejében és az igaz ügy Iste nében! Viharos éljenzés fogadta Jókai beszédét. Erre felemelkedik Petőfi s bemutatja a „Talpra magyar“-t. A hatás leírhatatlan. A költemény, mely­nek minden szava láng, minden betűje tűz, valóságos őrjöngésbe hozza az amúgy is lázas kedélyeket. Az ifjúság elragadtatásában vál- laira kapja a költőt s körülhordozza a te­remben. Most menjünk az egyetemre, hívjuk csat­lakozásra a hallgatóságot 1 — kiáltá Vasvári. Az ifjúság a felhívásra zsibongva indul meg a kávéházból. Elől Petőfi, Vasvári, Jókai és Irányi. Mellükön kokárda. Előttük egy jurista nemzetiszinü zászlót visz. — Éljen a szabadság! Éljen az egyenlő­ség ! Éljen Kossuth! zúgott fel minduntalan. A menet az orvosegyetemre tartott. Az orvosi fakultás a Hatvani- és Ujvilág-utczák sarkán levő kétemeletes ódon épületben volt elhelyezve. A előadások épp megkezdődtek, midőn a tüntetőmenet odaért. A tömeg ellepte a folyosókat és az udvart. Az ifjúság vezetői, legelői Vasvári, „Éljen a szabadság!“ köszön­téssel nyitottak a termekbe, fölszólítván a hall­gatóságot, hogy csatlakozzék a tüntetőkhöz. Az orvosnövendékek dörgő éljenzéssel fogadták a felhívást. A tanárok természetesen ellenkeztek és azzal a kifogással álltak elő, hogy a tanuló ifjúságnak nem szabad a poli­tikába avatkozni. — Testvéreim! — hangzott be a folyosó­ról. Ne hallgassatok most a professzorokra, és megalkuvást helytelenít. A párt elnöke által 1909. január 1-én kifejtett álláspont­hoz hűen, a függetlenségi és 48-as balpárt mindenkit, aki az önálló magyar nemzeti bank felállításáért önzetlenül és hátsó gon­dolat nélkül küzd, támogatni kész. Ehhez képes a magyar képviselőháznak a nem­zeti bank mellett való megnyilatkozását sürgeti és minden oly mesterkedést, mely ennek késleltetését czélozza, a rendelke­zésére álló eszközökkel teljes erejéből meg­hiúsítani kötelességének tartja. — Nagykároly—Érmihályfalva. E czi- men lapunk legutóbbi számában megindí­tott akcziónk eredményéül nagyváradi tudósítónk arról értesít bennünket, hogy a kérdés egy interpelláczió alakjában Bihar- megye legközelebbi közgyűlésén tárgyal­tatni fog. Jövő számunkban részletesen fogunk beszámolni olvasóinknak a kérdés és mozgalom újabb fejleményeiről és ered­ményéről. — Törvényhatósági m. kir. állatorvo­sok a közigazgatási üléseken. A földmi- velésügyi miniszter körrendeletét intézett a vármegyék és th. városok közigazgatási bizottságaihoz, mely szerint az állategész­ségügyi tárgyalások alkalmával a bizottság ülésein a törvényhatósági m. kir. állator­vosok vegyenek részt, sőt ezt nem csak jogukká, de kötelességükké is teszi. Vármegyei közigazgatás. Közigazgatási bizottsági ülés, Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága e hó 12-én dr. Falussy Árpád főispán elnök- lésével rendes havi ülést tartott. A bizottság tagjai közül dr. Böszörményi Emil, Jékey Zsigmond és Jármy András ma­radnak távol, akik azonban elmaradásukat kellőleg igazolták. Az alispáni jelentés előtt Luby Géza in- terpellácziót intézett az alispánhoz a fehérgyar­mati körorvos fegyelmi-ügye tárgyában. Grosz Dezső dr. körorvos ellen ugyanis a vármegyei főorvos mintegy esztendeje fegyel­mit indított, azonban konstatálva lett, hogy ez a fegyelmi jelentéktelen dolog miatt történt, mikor a haza tetre szólit! Le a tanítói zsar­noksággal ! Jöjjetek az udvarra 1 A tantermek egy perez alatt teljesen ki­ürültek. A medikusok otthagyván álmélkodó tanáraikat, tömegesen rohantak az udvarra, hogy a tüntetőkhöz csatlakozzanak. Itt Petőfi elszavalván költeményét mindnyájokat meg­esketi. Az orvosnövendékekkel megszaporodott menet a Ferencziek-terére indult, ahol a mos­tani bazárépület helyén a mérnökiskola volt. Hasonló lelkes jelenetek közt a mérnök-hallga­tók is csatlakoztak. Most a tömeg folyton sza­porodva, a Papnövelde-utczába a központi egye­temhez vonult, hol a jogászokat és bölcsésze­ket vonta magához. Ekkor már az egész főváros talpon állott. A tüntetés hire gyorsan eljutott mindenfelé. A tömeg, mint a hólavina, rohamosan nőtt. Nem telt bele egy óra és a szakadó havaseső daczára az egész Egyetemtér, Egyetem-utcza, Papnövelde-utcza, Kecskeméti-utcza zsúfolásig megtelt éljenző, rivalgó lelkes közönséggel. Petőfi itt is elszavalván Nemzeti dalát, igy szólott: — Most a programmot a nyomdába fog­juk vinni és ki fogjuk nyomatni. — Budára kell menni! — kiáltotta egy hang a tömegből, — s a czenzort aláírására kényszeríteni! — Czenzorhoz nem megyünk! — kiál­totta vissza Petőfi. Nem ismerjük el többé. Tehát fel a nyomdába! A tömeg erre az Egyetem-térről megin­dult a Hatvani-, most Kossuth-utcza felé. A mostani gróf Pálffy-házban, a földszinten volt a , Länderer és Heckenast“ ezég nyomdahelyi-

Next

/
Thumbnails
Contents