Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-28 / 9. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY nemcsak tárgyi kívánságoknál, hanem magyar nemzeti téren is. Mi e rovat alatt a politika sikamlós me­zején nem fogunk bolyongni, hanem kizárólag tárgyi és közjóléti kívánságokra hívjuk fel a figyelmet. Az egész magyar hazában úgy kellene lenni, de fájdalom a társas állami élet az anya­gias intézményekkel való folytonos foglalko­zásait nem engedi s a politikai áldatlan har- czok csata vívására kényszerít bennünket ellen­tétben Amerikával, hol a létérdekek javára szolgáló intézmények képezik fotyton a kor­mányzat irányát. Rekesztve veszem kezembe a tollat, mert a feladat e közhasznú rovat vezetésénél nagy s erőm erre gyengének érzem, hogy azonban mégis vállalkoztam, az a bizalom, melylyel a falvak lakóira, mint munkatársakra számitok; másrészt pedig ösztönöz és buzdít Madách »Ember tragédiájában“ mondott jelszava: „Ember küzdj és bízva bízzál 1* Erendréd, 1909. február 26. Nagy István H I K E K. Degeneratio. Nem szereljük az idegen nyelvű kifejezé­seket. Azokat, amelyeknek jó magyar fordítását nerr, ösmerjük. Mert ezek rendszerint olyan ér­telmet képviselnek, amelyek a magva fajml ös- meretlenek, tehat fölösleges velük foglalkozni. A degeneratio tényleg idegen fogalom volt a magya­rok előtt a múltban, de nem ösmeretlen, sőt szemmel látható a jelenben. Mit értünk tulajdonképen degeneráltság alatt ? A faji kiválasztással ellentétes fiziológiai folyamatot. Vagyis mig a fajkiválasztas arra tö­rekszik, hogy az egyedek fejlődésevei az egyéniség minél fejlettebb formáját valassza ki, addig a degeneratio a már tökéletes, avagy jó egyedeket rontja s azok fejlődését hatraltatja, meggátolja. Ha társadalmi eleiünkben vizsla szemekkel körültekintünk, szomorúan tapasztalhatjuk a visz- szafejlődés, — ez lenne valamikep a degeneratio helyes fordítása, — lassú de biztos folyamatát. Nemcsak az egyes emberekben, de magán a természeten is, ott, hol mesterséges utón gátját nem vetik, szemlelhetjük, hogy a visszafejlődés ellenállhatatlanul tör előre és semmi útját nem akaszthatja. Hogy az emberiség századok folyamán dege­nerálódott, azt a történelem, de főleg az antro­pológiai vizsgálatok kétségtelenül beigazolták. Aki még a múlt szazadban középtermetűnek lát­szott, az korunkban az óriások közé sorolhatja csapdostak a trón alól s a fejedelem eszeve­szetten bókolt a szent előtt. A zárdák aztán gombamódra szaporodtak. A reformáczió idejében csak a kolduló szerzet­nek 14,993 zárdája volt; József császár a maga birodalmában 1565 férfizárdát s 604 apácza- klastromot talált. Luther idejében a kolduló barátok száma meghaladja a kétmilliót. A zár­dák alapitói közt sajátságos egyénekkel talál­kozunk. Legtöbbet ért köztük szent Benedek. Az ő szerzetesei nem hevertek tétlenül. A ben- ezések zárdája lett a tudomány s művészet menhelye; a világtól elvonuló fejedelmek nagyrészt ide száműzték magukht. Egészen másnemű szabályokat állapított meg Columbanus. — Ha valamelyik szerzetes a legcsekélyebb hibát követte is el, büntetésül egy tuczat ostorcsapást mért rá. Ha egy barát a másiknak ellent mondott, elfeledvén hozzá­tenni : „ha ugyan tisztán emlékszem“, ötven korbácsütés járt ki a hátára; ki egy nővel mert beszélni, kétszáz ütést kapott, még pedig pontosan kiszámítva. A zárdaalapitók között első helyen em- lithető fel szent Bernát. Luther igy nyilatkozik magát. A porosz királyok gárdistái hiteles adatok alapján ma a mutatványos bódék elsőrangú pro- dukezióit képeznék, mert az 5 termetükkel ver­senyző emberre manapság csak igen elvétve akadnak. S feltűnően észlelhetjük azt, hogy azok a nemzetek, melyeknél a kultúra hatalmas mére­tekben terjedt, hol a műveltség a legmagasabb fokra hágott, ott a testek elsatnyultak, degenerá­lódtak, mig azoknál a népfajoknál, melyeknél a a műveltség zomancza még nem vont be minden intézményt, ott a testi fejlődés sokkal szebb eredményeket produkál. De hiszen nem csupán a testi degeneratió- val akartunk mai czikkünk keretében foglalkozni. Nem csak e téren tapasztalhatjuk a visszafejlődés karos folyamatai, intézményeink, elveink, szoká­saink, sőt miga az emberi méltóság külső meg­jelenése, a divat is visszafejlődik, tehát Ízlésünk és a reg letűnt idők emlékein rágódik. Az irodalom, a politika, mintha az és év­századok csupán circulus vitiosusokat képvisel­nének, visszatérnek régi, elkoptatott formájukhoz és minden ami újszerűnek, eredetinek tűnik fel, a történelemben buvárkodónak mint elavult, ósdi, divattalan áll elő. Az irodalom legújabb fázisa is, a százesz­tendő előtti külföldieskedéshez tért vissza. Pedig az irodalom képviseli azt a tükröt, amelyben a nemzetek jelenüket szemlélhetik. Ezt nem csupán Mac Collosch mondotta, hanem tényleg meg is felel a valóságnak. Bizonyos, hogy ezen mi emberi erőnkkel segíteni nem tudunk. Bizonyos, hogy ez a fo­lyamat, miként nem kerülte el a hatalmasabb művelt nemzeteket, minket sem fog megkímélni, sőt mint tapasztalhatjuk, nem is kiméit meg. De ha az elernyedt föld erejét mesterségesen, luda­sunkkal uj erőre tudjuk kelteni, miért ne tudnók önfajunkat, intézményeinkét, ízlésünket, irodal­munkat, a degeneratio kisértő veszedelmétől meg­menteni. A degeneralt családok egyetlen orvosszere a friss vér kereszteződeseben található Öntsünk pezsgő, furrongó, uj vért intézményeinkbe, szoká­sainkba, Ízlésünkbe s akkor mi is megmenekül­hetünk a degeneratio posványos, veszthozó, eler­nyesztő veszedelmétől. Nk. — Hamvazó szerda. Kedden éjjel vége lett az idei farsangnak, vége a mulatság idősza­kának s másnap kezdetét vette a nagyböjt, mikor nem a báltermeket, hanem a temp'omok ajtóit kell nyitogatni minden jó kereszténynek. A megigazulás napjai ezek, midőn a lélek ügyeit kell rendbehozni az igazságos biró színe előtt. Az anyaszentegyház e napon hintette meg a híveket, figyelmeztetni akarván a mú­landóságra, arra, hogy porból lettünk és porrá leszünk, ne bizakodjunk tehát el oktalan gőg­ben, mert a halál veget vet minden emberi felőle: „Ha volt valaha igaz- és kegyes barát, az csak sz. Bernát lehetett; seholsem láttam párját: őt egymagát többre becsülöm, mint a föld kerekségének összes barátait.“ De ő is rendkívül sanyargatta nyomorult testét: alig evett egyebet árpakenyérnél s gyökereknél. — Ha megrongált egészsége helyreállítására olajos vagy mézes pogácsát volt kénytelen enni, nap- hosszant keservesen jajgatott. Kartársai rendkívül bálványozták s mi­kor egyizben Milanóba ment, annyian csókol­ták kezét s karját, hogy ezek a sok csók miatt kisebesedtek. Lehetett volna érsek, sőt még pápa is.de ő e dicsőséget visszautasította. A fe­jedelem, sőt még a pápa sem mert lóháton az ő zárdájába bemenni; ide csak gyalog volt a bejárat. Ő volt a második keresztes hadjárat lelke; lángoló szónoklatára oly tömegesen sorakoztak a lobogó alá, hogy sok városban alig maradt férfi lakos. (Vége" következik.) nagyságnak, fénynek, hatalomnak, dicsőségnek és mik vagyunk akkor, ha eljátszottuk azt a másik, földöntúli boldogságot, melyre itt kellett volna előkészülnünk. Keressük tehát az Isten országát és keressük hatványozott szorgossággal éppen ezekben a napokban, melyek az üdvös­ség napjai. — Személyi hir. Dr. Falussy Árpád vár­megyénk főispánja és felesége a napokban pár hétre Délolaszországba utaztak. — Városi közgyűlés. Nagykároly r. t. vá­ros képviselőtestülete ma d. e. 10 órakor a városháza tanácstermében rendkívüli közgyű­lést tart. Tárgysorozat: 1. Belügyminiszter ur leirata az építési szabályrendelet módosítása ügyében. 2. A Széchenyi-utcza 35 népsorszámu telek Kispiacz felőli oldalán a telekhez csato­landó utczaterület kártalanítási árának meg­állapítása tárgyában. 3. Lutz Berta férj. Bu- kovszky Péterné kérelme Deák Ferencz-téri 16 népsorszámu telkéhez utcza szabályozás folytán csatolandó utczarészlet részére díjtalanul leendő átengedése iránt. 4. Az Árokpart-utcza kiszéle­sítése czéljaira Illés Olivér és neje Gyibák Annának a nagykárolyi 1401. sz betétében 300. hrsz. alatt felvett beltelkéből 58 C-öl terület kisajátítása tárgyában megkötött szerződés jóvá­hagyása 5. Az iparos tanoncziskola bizottságba egy tag megválasztása. 6. A 7—15 éves el­hagyottnak nyilvánított gyermekek gondozási költségeinek részbeni megtérítése iránt a vár­megyei törvényhatósághoz kérelem intézése. 7. Kuscsák Jánosné szül. Barkó Juliánná ille­tőségi ügye. 8. Bartha Lajos Temető-utczai 24 sz telkéhez csatolt 5—5 m2 utczaterület kár- tplanitási árának megállapítása. 9. Véber István Ágoston-utczai 66 számú tekéhez csatolt 17'2 m2 utczaterület kártalanítási árának megálla­pítása. — Kaszinói közgyűlés. A Nagykárolyi Pol­gári Olvasókör múlt vasárnap tartotta meg Schnébli János elnöklése mellett 39 ik évi ren­des közgyűlését nagyszámú érdeklődő részt- vételével. — Az évi jelentésből megtudtuk, hogy az Olvasókörnek ez idő szerint 24 ala­pitó, 388 rendes tagja van és könyvtára 2237 kötetből áll, továbbá, hogy 40 hírlapot járat. A múlt évben 6311 K 81 f kiadással szemben 6479 K 53 f bevétele volt, ingóságainak értéke pedig 7000 K-ra tehető. A jelentés részvéttel emlékszik meg a kör múlt évi halottairól s jelzi, hogy közelebb egy magát eddig megne­vezni nem akaró ur szívességből a kör részére megrendelte néhai Károlyi István gróf arcz- képét, melynek leleplezése közelebb várható. Végül az elfoglaltsága miatt leköszönt elnök Schnébli János és a választmány tagjainak megválasztása következett s az uj tisztikar következőkép alakult meg: megválasztattak közfelkiáltással egy hangulag 3 évi időtartamra elnökké: Schuszteritsch Ferencz, alelnökké: Schifbeck Károly, jegyzővé: Pénzéi Mihály, ügyészszé: Borody György, pénztárnokká: Nők János, könyvtárossá: Ferenczi Lajos, választ- Tnáuvi tagokká: Klie László, Spitz Mór, Ja- kabffy Gábor, Rubletzky István, Harász Pál, Bartha Antal, Néma Gusztáv, Bunda Miklós, Schnébli Károly. Dr. Vetzák Ede, Kerekes Bertalan, Róth Károly, Lukácsovics János, Schnell József, Tóth János, Nona János. Pót­tagokká: Luczay János, Liszer Jakab és Papp János adótiszt. — A Kölcsey-estély. A Kölcsey-Egyesület irodalmi szakosztályának e téren is már any- nyi érdemet szerzett elnöke, Klacskó István, büszke lehet az egyesület legutóbbi estélyére. Siker, fényesség és eredmény tekintetében nagyarányú fejlődést vélünk megállapítani és az eddigieknek méltó folytatása és koronája volt a múlt heti estély. De tény is, hogy mű­kedvelői előadáson még nem igen volt olyan nagy és díszes közönség, mint a vasárnapin és az ifjú városi színház falai nem láttak még olyan közönséget maguk között, mint ezen az estén és a megjelent közönség teljes joggal hal­mozta el szeretete és tetszése nyilvánítható jeleivel a szereplőket és első sorban a főrendezőt Klacskó Istvánt és segítő társait dr. Cserve- nyák Károlynét és Fogarassy Károlyt. A mű­• Strolin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszűn­teti s kftbOgést, váladékot, éjjeli izzadáat. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, Influenza elten számtalan tanár és orvos által napoitta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is Irináinak, kérjen mindenkor „Rocke“ eredeti csomagolást. V. Hoffmann-La Roche A Ce. Basel (Svájc) •r i A JE«/ ' &Tql>tJj£r. „Roche“ kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárak­ban. — Ara Dvegenkint 4.— korona.

Next

/
Thumbnails
Contents