Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-28 / 9. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY a leghumánusabb államférfim tevékenységnek az által, hogy a nemzetet és lakosságát anyagiakban gazdaggá, függetlenné tenné! A közterhek csökkentése, a kereseti ágak szaporítása és bővítése, mind mily könnyen lehetne megvalósítható — ha utunkba nem állana az az áldatlan politika, mely eltéphetetlen lánczokkal fűzi hozzánk gyűlölt osztrák szomszédainkat, hogy örökké szomjas pióczaként szívjak ki az utolsó cseppnyi vért is ereinkből. Nem lehet ott fokozódó jövedelem» ahol egy feneketlenül tátongó űr minden fölösleget elnyel és minden terjeszkedést meggátol, ahol éhesen lesi a szomszéd, hogy a netalán véletlenül mi felénk vetődő jószerenc^ét előlünk elhalássza. Katonai államban nem lehet jóllétben a társadalom, már pedig, ha senki más ezen a világon, úgy mi katonai állam vagyunk. Arra megy rengeteg adójövedékünk, amely csak emelkedhetik, de csökkenni nem fog. Nem léptethető ott életbe a házi tűzhely védelme, a szegény ember egyetlen biztos mentsvára végrehajtási zaklatások ellen, ahol telhetetlen molochként. várja a militarizmus, hogy szélesre kitátott szájába csak egyre-egyre vegye a nehéz ve- rejtékes munkával szerzett filléreket. Látjuk tehát, hogy a pénzügyi poli tika terén alig remélhetünk valami előnyös változást és ha ilyet reméltünk volna is, akkor csak annál keservesebb lenne csalódásunk. Maradna reformokra alkalmas területül az igazságügy, mint olyan, melyen még rengeteg sok és égető sürgősségű reform vár megvalósításra. Itt azonban csigamódon halad az ország szekere. így nem lehet okos, hazafias politikát csinálni! Be kell látnunk, hogy mindaddig, mig egyrészről nemzeti életünket csirájában akarja eltojtani sok százados ellenségünk, más oldalról magunk állítunk falat csak azért, mert a mai üres politikai küzdelem több ingerrel hat idegeinkre, mint a fád, de okos munka. Amig e negligen- czián nem változtatunk, mindaddig meddő Szent Barnabás lábába véletlenül egy hegyes kavics fúródott; oly nagy örömet érzett e fölött, hogy a világért se hagyta volna kivenni. Aztán találkoztak olyanok, kik töviságyon aludtak, vagy pedig az almot is kerülni igyekeztek. Simon, egy egyptomi juhász fia, csak vasárnaponként evett némi tápszert segy kötéllel oly erősen szorította össze derekát, hogy kisebesedett s a sebek bűze miatt senki- sem kedvelhette a szent férfi társaságát. De ez a Simon mégis nagyravágyó szent volt; ő alapította az „oszlop szentek" társulatát. Fölült egy oszlop tetejére s ott üldögélt több évig. Az oszlop, melyen helyet foglalt, rajongása fokozata szerint nagyobbodott úgy, hogy utoljára oszlopa mintegy tiz öl nagyságra emelkedett. Azt állítja a szent történet, hogy e hivő 30 évig imádkozott ez oszlop tetején, csak az a kübmös, h"gy elaludván, sohasem esett le. Egyik kedvencz foglalkozása az volt, hogy könyörgés közben minél jobban hajlongjon. Egy szemtanú 1244 hajlongást számolt meg, de ekkor beleunván, otthagyta a szentet a faképnél; végre sikerült neki is, hogy 40 napig bőjtöljön. Az tudnivaló, hogy az őrjöngők az éhséget sokáig kibírják; mikor már gyönge- sége miatt állani sem tudott, egy gerendához kapcsoltatta,, magát, hogy egyenes helyzetben állhasson. Őrjöngése nem egy követőre talált Keleten Európában csak egy hive találkozott: a trieri püspök ; fájdalom azonban, hogy őt nem tették szentté; inkább bolondnak keresztelték. A pusztában zarándokolt hívők lassan- lassan társulatot alakítottak s igy létesültek az önkinzó szerzetek. Ez intézményt állítólag szent fog maradni minden harcz, melyet nemzeti államunk felépítése érdekében vívunk. Komolyságban, igazságszereteben kell nevelni a népet, mert ahol a nép még nem eléggé érett az uj kor eszméinek befogadására; ahol a tisztesség fegyverei az irigység, önzés fegyvereivel küzdenek; ahol a közjó helyett osztályérdekek lebegnek a társadalom szeme előtt: ott bizony nem igen lehet kilátás sikeres küzdelemre. Törődjünk tehát bele abba a változ- hatatlan igazságba, hogy: rövid volt a farsang, de annál hosszabb lesz a böjt. P. G — Elmaradt beszámoló. Dr. Pilisy István országgyűlési képviselő, lapunk főszerkesztője e hó 21-én szándékozott megtartani kerületében szokásos beszámolóját, amely azonban közbejött akadályok miatt elmaradt. — Fegyelmi egy elöljáróság ellen. A napokban Szinerváraljan Kallay Ödön tb. főszolgabíró, Lánczky Antal járási számvevő közben- jöttével a községi elöljáróságnál hivatalos vizsgálatod tartott, mely alkalommal Uray Bertalan jegyzőt és Bárány Béla főbírót több szabálytalanság miatt hivatali állasuktól felfügesztette. A község tekintélyesebb polgárai küldöttsegileg kérték a főispánt a fegyelmi megszüntetesere, aki erre a felfügesziett elöljárókat állásukba visszahelyezte ugyan, azonban a vizsgálatot fentar- totia. Vármegyei közigazgatás. Falvak lakosai. Mindeneknek minden téren a közjóra való munkálkodása a természet örök törvényén alapuló általános kötelessége. Ha az atomok a coaesio terrnészettani erejénél fogva alkotják az ásványi test tömegét ; ha kis vizcseppecskék tömege alkotja az oczeánok mérhetetlen mélységű és mennyiségű területét; ha az egves emberek nagy tömegei alkotják a népcsaládokat: elvitázhatatlan igazság az is, hogy a falvak és városok népei és területei alkotják az egyes országokat. Hazánkban a városok viszik a főszerepet, azok köré, azoknak egyes érdekköreibe csoportosulnak a falvak, mint a naprendszerek körül a bolygó csillaglestek és ez igy is van helyén s aminő helyes a konczentráczió, ép oly helyes és szükséges a deczentráczió is. Ha a városok érdek einek hangoztatása szükséges, ép oly kötelessógszerü, talán még mélyPasornak köszönhetjük Szerzetében 400 barát gyűlt össze, hozzájuk nem messze szintén sok kegyes apácza. A városokban szintén alakultak zárdák. Volt olyan város, hol több zárda volt, mint lakház s ott könyörgött és bőjtölt tétlenségre kárhoztatva 30,000 barát és apácza. A tiszteletreméltó egyházi atyák a zárdát tartották egyenesen a paradicsomba vezető útnak. Szent Jeromos igy tanácsol: „ha testvéreid s nővéreid kebledre borulnak, anyád pedig könyek között szétzilált hajzattal, összetépett ruhájában mutatja egykor téged táplált keblét s apád a küszöbön áll: rúgd fel őket s siess száraz szemekkel a kereszt oszlopaihoz.“ Az egyházatyák szent Antal több csodáiról tesznek említést. Mint betanított ebek enge- delmeskedtek szavára a puszta vadjai. Összegyűltek barlangja torkánál s figyelmesen, bőgés nélkül hallgatták buzgó áhitatoskodását, majd csaknem letérdepelve fogadván áldását, csendesen mentek utjokra. Mikor szent Antal a 113 éves thébai Pált eltemette, állítólag két kegyes oroszlán segített sirt ásni. Szent Makar szintén hires állatszeliditő volt, ki mellett Casanova asszony elszégyel- hette volna magát Egyszer egy kegyetlen hiéna szerényen kopogtatott ajtaján; a szent kinyitván az ajtót, a hiéna egy vakon született kölykét mutatta be s ajándékul egy báránybőrt hozott. „ Nem kell a báránybőr,—szólalt meg a szent, — lopott jószágot nem akarok.“ A szegény hiéna kényekre lágyult; a szent is megindult: „Ha megígéred, hogy ezután nem lopsz, meggyógyítom vak kölyködet.“ A bűnbánó hiéna „igent“ bőgött, a szent pedig megrehatóbb a falvak czélirányos szükségeinek ismertetése. Most majdnem kizárólag a városok szólnak s a falvak hallgatnak, mint néma gyermekek, melynek káros következményei ott teremnek a gyomfelverte tarlón s terjednek, mint öldöklő kórok baczillusai a falvak elhagyott magányaiban, hogy a szépen viruló nagytestet, a szép magyar hazát, egyedekre szaggassák. Ilyen bacziílusok a nemzetiségi izgatások és agrár-szocziálizmus is. A szabad és virágzó Lengyelországot nem a külellenség dönté rommá, hanem a saját összetartó erejének széthullása. Eme terrnészettani és históriai tényekből kiindulva, kell, hogy a néma ajkak is megmozduljanak és ne a jakubinus módon köpe- nyegbe burkolt önhaszonhajhás/.ó ördög-fiókok csatolásait hallgassa a nép, hanem magyarhoz illő nyíltsággal mondja ki véleményét és tárja elő egyes érdek-követelmeit, vagyis ő maga a falvak lakossága tárja fel az egyes alkotandó vármegyei szabályrendeletekkel és törvényekkel szemben hazafias irányelvét, mert hisz ne csak felülről várja a nép üdvös intézkedések kezdeményezését, hanem alulról is mutassa fel akaratát és jelezze szükségleteit. Nehéz álom nyomja még mindig az embereket s az álomlátás közben víziók izgatják. Bizalmatlanok az intéző körökkel. Pedig ha azoknak és nem bujtogatóknak tárnák fel szivüket és terjesztenék elő kivánataikat, eredményesebb és mélyrehatóbb közczélu intézmények volnának léthesithetők. Igen, azt az általános népjogi kívánságokat a falvak néma lakói tudtára kell, hogy adják vezetőségeknek, úgy az államban, mint szükebb hazánkban, vármegyénkben. Legyen tehát szócsövünk nekünk is; tárjuk elő, falvak lakosai, kívánságainkat oly értelemben, hogy mindig a közczél s nem az egyéni érdekek legyenek kifejezésre juttatva s akkor nemcsak hogy hiszem, de tudom is, hogy a felvilágositásokat az intéző körök in- tencziójukhoz hiven örömmel veszik. Abban a reményben, hogy a községek, azok elöljárói, értelmisége és népe e rovatot támogatja és tárházát észleletei alapján köz- czéluk véleményének szívesen vett közléseivel gyarapítja, nyitottuk meg e fontos rovatot s fogadtam el közkötelességből vezetését. Tudom, hogy szövevényes, gidres-gödrös ut áll előttünk, melyet simítani, járhatóvá tenni tapintat kell. Hogy czélunkat elérjük-e? nem tudom, de azt jólólekkel állítani merem, hogyha a vármegyei vezetőség e fontos stratégiai összekötő hidat kellőleg istápolja és a nép bizalommal kívánságait alulról előtárja: az egész vármegye, mint összeforrt lánczvonal szemecskéi által közös egészet képezve, mozgatható meg orvosolta a vakon született kis hiénát s ezentúl olyan szelíd volt, mint a bárány. Ez ájtatos hivők bámulatos kitartással tudtak könyörögni. Egy ir szent, névleg Keudon, oly buzgó könyörgő volt, hogy szétterjesztett tenyerében egy fecske nemcsak fészket rakhatott, de ki is költhette tojásait, A halott szenteknek nagy gondjuk van a kegyes hívőkre. A nemesi osztályt különösen szent György és szent Mihály pártfogolja; a papokat, valami sajátságos ellentét s mégis igaz: a kétkedő Tamás karolja föl. Még a ma- laczok sincsenek elhagyatva; ezeknek véd- szentjük sz. Antonin. Az ügyvedek Leo szentet vallhatják védnöküknek, az orvosok sz. Cosmus és Damien szent köpenyege alatt találhatnak menhelyet; a vadászok sz. Hubertre esküsznek, a részegeseket pedig sz. Márton vagy Orbán támogatja. Ezeknek két.szent kell, hogy el ne essenek. A nemzetek is választanak védszentet. Szent Antonin a malaczok mellett Portugáliára ügyel fel, a spanyolok Jakab, a francziák Dénes, az angolok sz. György, a velenczeiek sz. Márk védszentet hívják segítségül a vész idején. A Keleten támadt rajongást Európába is áthozták sz. Ambrus milánói püspök, továbbá hű társa, sz. Jeromos, ki maga is remete volt s a magányos élet dicsőitésére örökbecsű főnöki művet irt. Francziaországban a IV. században ő alapította a zárdákat. Toursi érsek volt s igazi kevély szent. Mikor Bálint fejedelem előtt jelentkezett: ez nem kelt fel ülőhelyéből, ami a szentet kihozta sodrából, elkezdett imádkozni s egyszerre lángnyelvek
