Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-07 / 6. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Értsük meg a tárogató szavát! Az igazság és emberszeretet vezes­sen bennünket minden ténykedésünkben. Ez vezette valamikor a régi jó tábla- birákat is. p. o. Tisztviselő családok érdekei. Ha nem tartana vissza az álszeméi em, úgy kellene czimeznem ezt a czikket, hogy: ezifra pyomoruság. Ámde az úri szegénység amúgy is elég sok megaláztatásnak van kitéve, ne hirdessük tehát legalább a világ előtt azt a tagadhatlan igazságot, hogy a magyar társadalomnak épen köztisztviselői kara van a legmostohább hely­zetben, épen ez az osztály részesül a legkeve­sebb támogatásban, amely osztály kizárólag mások ügyeit szolgálja. Hiszen a köztisztviselő egész életét a köz­ügy szolgálatának szenteli s mégis igen ritkán jut abba a helyzetbe, hpgy megelégedett, nyu­godt életet biztosítson családjának, mert az alkotmányos gyakorlat mai napig is nálunk, hogy a tisztviselőket csak határidőre választ­ják meg. És igy aztán, ha megnősül, csak bizony­talan sorsnak teszi ki családját, mert hiszen leg­több esetben még a családalapítás útja is el van zárva előle, kivéve azt az esetet, mikor épen a családi összeköttetések által biztosíthatja jövő­jét a tisztviselő. Azonban még igy is kérdés : vájjon arány­ban áll-e az autonom hatóságok tisztviselőjének helyzete az állami tisztviselőével, akiknek családja nincs kitéve annak az esetnek, hogy a választási határidő leteltével mehetnek kol­dulni. Hogy az alkotmány legszentebb jogai, érdekei kívánnák a határidőre való választást — azt én nem látom, nem is hiszem, bármilyen közigazgatási dogma a határidőre való válasz­tás elve, joga. Azt ellenben beigazolta szám­talan családos tisztviselő szomorú sorsa, hogy mig a napszámosoknak is épit az állam há­zakat, amig az állami tisztviselők, vagyis az élethosszig választott tisztviselők hozzájuthatnak családjaikkal együtt tisztviselő telepekhez, addig a vármegye, községi és városi tisztvi selők ehhez csak akkor juthatnak, ha család­jaik vagyonosak. Itt tehát mindent láthat a fürkésző szem, de egy parányi segítséget nem képes észre venni a tisztviselők családjaival szemben a választók részéről, akiknek eljárása a 20-ik szá­zadban, enyhén szólva — embertelen. A köztisztviselőt is ugyanabba a kategó­riába sorozni mint a kommenczió nélkül besze­gődött kanászt, bérest, vagy pásztort: ez nem lehet sem előnyös az államra, illetve a köz­hatóságra, sem nem lehet előnyös a tisztikarra, amely minden hat, esetleg minden három évben ki van téve a választók önkényének, a véletlen esélyeknek, az atyafiságos érdekek alakulá­sainak. Felesleges volna erről hosszasabban be­szélni, hiszen nincs egyetlen választópolgár Magyarországban, aki ne áhítozna egy jobb sors után, amelyben minden köztisztviselőben egy perfekt gentleman, finom modorú, előzékeny és a poklok ördögeivel szemben is rendithetlen, az igazságtól el nem tántorítható úri embert fog találni a jogkereső közönség. Ma a határidőre szóló választás mellett lehet-e ilyen elvek mellett köztisztviselőnek előre haladni pályáján ? Viszont van-e köztisztviselő, aki ne éreznó számtalanszor, hogy a mai rendszer képtelen helyzetbe sodorja a lelkiismeretes köztisztvi­selőt s úgy elveit, igazságérzetét kell megta­gadni, akkor naponként újabb és újabb ellenségeinek számait szaporítani, akik őt fogják majd megtagadni a szavazás, a választás al­kalmával. A társadalmi kérdését ma elsőrangú fontossággal bírnak mindenütt. Még Magyar- országon is._____________________ ___ A n apszámosok, a kubikosok, a vasuta­sok, az iparosok, a kereskedők, a gazdák, az ügyvédek stb. mind mind szervezkedtek szo- czialis érdekeik védelmére, családjaik jövőjét biztositandók: csupán a köztisztviselők nem bírtak együttes akczióval munkához fogni csa­ládjaik érdekeinek védelméről gondoskodni. Pedig ha egyesülnének államiak és me­gyeiek, városiak és községiek, úgy nem lenne ehhez fogható hatalmas tábora egyetlen testü­letnek sem. Kölcsey vármegyéjének hölgyeihez szólok, a nagy Kölcsey humánus szellemére hivatko­zom, mikor arra kérőn őket, miszerint emeljék fel ők szavukat legelőször, szólítsák fel ők férjeiket, testvéreiket, hogy a tisztviselő csa­ládok szoczialis érdekeinek védelmére indítsa­nak országos mozgalmat. A katonatisztek, postatisztek, vasúti al­tisztek árvák számára vannak árvaházak,' a kubikosok részére 400—500 munkás családi ház épül majdnem minden alföldi városban; a köz- tisztviselők móg ennyit sem érdemeltek meg eddig a hatóságoktól, az államtól—mert néma gyermeknek az édes anyja sem érti meg a szavát. Kölcsey vármegyéjének lelkes hölgyeitől várja a magyar köztisztviselői kar a kezdemé­nyezést. Dr Holiday látván. Tanuljatok tőlük! Irta: Nagy látván. Szegény magyarország egére négyszáz éve sötét felhő boritá bakacsinos fátyolát. Örök téli enyészetet látszik hirdetni s félve lebben csak félre, de csak azért, hogy ismét ránk bo­ruljon. Vigyorgó sátán mosolyok vélik testünk felett lesni utolsó leheletünket, hogy az örök­ségben dúsan éljenek. A Habsburgok hagyományos beolvasztási hajlama élethalál harczra készen tartják a ma­gyar nemzetet. Igazán oly jól esik lelkűnknek, édes me­legséget nyújt keblünknek, midőn a bűbájos tavasz megjöttével megjelenik az első fecske s látjuk a mezők és berkek első vadvirágát. Az eltiport dicső lengyel nemzet két vi­rága, Duell Gusztáv és Dyka Tamás gimnáziumi tanulók jelentek meg hazánkban s felajánlók szolgálatukat a magyar hazának. Surányi altábornagy térparancsnok szere­tettel fogadta őket s mosolyogva hallgatta, hogy a gyermekek a magyaroknak Bosznia miatt kilátásba helyezett háborújában segélyünkre siettek. Minden esetre dicséretes dolog a térpa­rancsnok gondos és szeretetteljes fogadása; de mégis inkább szerettük volna, ha nem mosoly­gott volna az oroszlán fiókok tettein, hanem nagyon is komolyan véve lelkesítette volna őket. Mert, ha gyenge fűszálszerü csemetéből — mit egy gyermek kitéphet, egy félénk nyúl leharaphat — nő idők múltával a viharokkal ellenálló tölgy s ha kis, tehetetlen porontyok­ból fejlődik ki Nubia párdueza, a sivatag oroszlánja; ha kis csörgedező csermelyekből nőtte ki magát a Nílus, Missisippi, Amazon és Ganges; ha talán egy kis leszivárgó tengervíz gőzecskéje rengette meg Olaszország narancs­erdőkkel borított kies földjét és dönté rommá az emberi alkotások remekeit: akkor nekünk épen a kicsinyeknek látszókat kell felkarolni és örömmel venni szerető szivük hatalmassá válható nemes lüktetését. Mert hisz ama gyermekek egy egykoron Európát vezető dicső nemzet méltó fiai, kikben él a hazaszeretet lángja, mint a földgyomrában levő parázs titokzatosan, de biztos következe­tességgel pergeti az idők keretét, mig az expluzió einem érkezik. Mert hisz megtörhetetlen a közmondás ama igazsága: „gutta cavat lapidem, non vi séd saepe cadendum“ Ama két lelkes gyermek egy dicső nem- zetben irántunk élő igaz szeretet oly kioltha­tatlan vesztaszüzi lángja kifejezője, mely elénk tárja ama szerető nópbarátunk teljes egészé­nek gondolatvilágát és tudtunkra adja, hogy az idők viharát át élt, eltiport, hajdan vezér nemzet együtt élésünk boldog voltára, mint szerelmes házastárs, ma is visszaemlékezik s tudtunkra adja, hogy az összeroncsolt, de élő dicső lengyel nép aggja unokáit irántunk való emlékezetre, szeretetünkre oktatja s a mi viszont velük érző lelkünk melegét tündér dallamok­ban vésik jövő nemzedékük szivébe. Tanuljatok tőlük európai népek! — kik Magyarországnak Európa keleti sánczainak, — mely dúló csatákban többször vérzett értetek, — még állami voltáról is alig tudtok. — Ta­nuljatok tőlük magyarhoni nemzetiségek, kik­nek nyelvét, nemzetiségét, hitét egy ezreden át istápoltuk, — kiket az úrbéri rendszer ide­jén egy „légyen“ szóval megsemmisíteni ha­talmunk lett volna; — kiknek szabadságáért a 48-iki dicső szabagságharezban Kossuth apánk „veres sipkásai“ harczolának azért, hogy titeket is az egyenlőség áldásaiban részesítsenek, hogy ellenkezésetekre — rémtetteiteket feledve — a robot alól a magyar jobbágysággal egyetem­ben felmentsenek. Tanuljatok tőlük önhaszon- hajhászó nemzetiségi álapostolok. De tanuljon tőlük főként a Habsburg ház, kik is hallák az éltet adó: „vitám et sangui- nem pro rege nostró*-t; kiket Kun László a magyaroknak ifjú királya megmentett — s velük együtt tanuljon tőlük az ausztriai nép. Igen! tanulják meg azt, hogy a magyar nép szeretete nem szalmaláng. S ha kimutatják testvéri szeretetüket a magyarnép iránt és nem mint élősdi növények, folyondárok, vagy pió- czák ragaszkodnak belénk, hanem közös együtt élésünkben, mint igaz testvér egyenlő joggal haladunk a boldogulás utján és méltókká teszik magukat, hogy e nemzet a szeretet melegével szivébe zárja ők is megtanulják a magyart is­merni — akkoron tombolhat a vihar jöhet az ár — „Talpra, áll a magyar!“ Ä nagykárolyi pénzintézetek. Nagykároly város pénzintézetei közelebb számoltak be múlt évi sáfárkodásuk eredmé­nyéről,. Általában konstatálhatjuk, hogy pénzinté­zeteink a múlt évet a jobbak közé számítják. Mindeniknél emelkedett az üzleti nyereség, nagy kérdés azonban, hogy ezen nyereség- emelkedések daczára is észszerű-e általában a magas osztalék? Aki valamennyire ismeri közgazdasági életünket, be kell látnia, hogy a pénzintézetek ily rohamos fejlődése — beteges állapot, mely­nek romboló visszahatása nagy megrázkódta­tással fog járni. Magyarország pénzügyi politikája már eleve számolt ezen körülménynyel és már ne­hány év óta észrevehető, hogy a gyöngébb alapokon álló intézeteket a szószoros értelemben el akarja söpörni a föld színéről. Hogy helyesen cselekszik-e, nem tartozik ezen czikk keretébe, de idetartozik, hogy mind­ezen felülről jövő nyomás daczára is gyarapodó pénzintézetek ne bízzák el magukat, — ne áltassák részvényeseiket a rózsás jövővel, —a jelent ne pocsékolják el részvényeseik elké- nyeztetésére. Ha a bonyolult európai helyzetet nem is tekintjük, közgazdaságunk rendszertelen fej­lődése, — az egymásra torlódó orvosló intéz­kedések nehány év múlva oly megrázkódtatást vonnak majd magok után, mely még a leg­erősebb alapokon álló intézetek létét is meg­ingatja és ezen válságos időkből a konzervatív vezetés alatt állott intézetek, az ő részvénye­seik kerülnek ki győztesként. Jó volna, ha pénzintézeteink visszaidéznék emlékükbe a válságos 1907. évet. Eztamessze- fekvő Amerika gazdasági életének egy kis stagnálása okozta és mégis kétségbeesést, fejet- len kapkodást szült az egész vonalon, s már Sirolin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszűn­tén a köhögést, váladékot, éjjeli tzzadást Tüdőbetegségek« hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roehe A Co. Basel (Sváje) „Roche“ kapható orvost rendeletre a gyógyszertárak­ban. — Ara övegenkint korona.

Next

/
Thumbnails
Contents