Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-19 / 51. szám
Nagykároly, 1909. deczember 19 51. szám. XXXV. évfolyam SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Talephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN . . : Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyévreö korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér DÖNTŐ PERCZGK — ő. — E perczben, amidőn e sorok napvilágot látnak, talán már lejátszódott a hónapok óta előttünk lepergő nagy nemzeti sz,injáték utolsó felvonása, hogy helyet adjon egy másik szereplőkkel, más statisztákkal előadott uj darabnak. Talán már bekövetkezett a históriai pillanat, amikor Magyarország történelmének „nemzeti korszak“ néven ismert fejezete befejezést nyer és a fejezet egy nem várt pillanatban, ngfii várt módon gyorsan es radikálisan nyer lebonyolítást. A Khuen-Lukács-féle agyrémnek és álomnak tartott combinatió perczről-perczre jobban és jobban burkolózik a realitás köpenyébe és talán perczek kérdése, hogy a táviró szárnyain szerte repüljön, a hír, élénk bizonyitékául annak, amit, mint régi közmondást oly sokszor kiáltottunk és kiáltották a mai parlamenti pártok és különösen a függetlenségi párt fülébe, hogy „inter duos litigantes, tertius gaudet“. Hogy mit hoz az e perczben meg ellenőrizhetetlen jövő, azt csak képzelni, csak sejteni lehet, A már kiszivárgó hírek szerint a döntő jelenetben szereplő két politikus nem vállalkozik parlamenten kívüli kormányra, sem valami erőltetett actióra. Ha szándékaik ilyen tiszták, ha a terv ilyen becsületes és szeplőtlen, akkor tehát mi az ő rendeltetésük ? Szükség volt e az uj kombinatióra akkor, ha a válság lebonyolítása teljesen alkotmányos formák között terveztetik. Szükség volt e uj szereplőkre, ha a régiek szerepkörét kell csak átvenniük, anélkül, hogy ahhoz valamit hozzátennének, vagy valamit elhagynának. És különösen mi feladat várhat reánk most, amikor a kibontakozásnak meg vannak a maga merész és óvatosabb tervei, amikor még a lassú fejlődést, békés kibontakozást is olyan ellenzéki manőverek teszik lehetetlenné, mint például a pénteki volt. Van e tehát még ezeken kívül is ut, amelyiken haladni és eredményi elérni lehet? Vagy lesz e lét- jogofyltsága annak a harmadiknak vagy szárnithat e legalább türelmi órákra azok után, amik a két testvér harczának adtak oly különös, meglepő jelleget és bizonyították azt, hogy nincs csúnyább, nincs rettenesebb, mint a TMvérháboru. Nem tudunk még e perczben hinni annak a íenti kérdésre feleletet adó hírnek, hogy egy olyan szöretség jött volna létre, mely ennek az uj alakulatnak életképességet biztosítana. Hogy a mindent tul- liczitáló hangok, a semmivel meg nem elégedő harezosok, hangfogóval szerelték fel magukat és tisztogatás indokából hüvelybe dugták volna kardjaikat. Nem hisszük azt sem. hogy ez a combinatió a nemzetre nézve előnyösebb lehessen, mint a Kossuth-féle tervezet, mert erre a feltevésre sem Kossuthék okot nem szolgáltattak, sem Khuen vagy Lukács politikai szereplése nem nyújthat reményt ez irányban. A magyar közvélemény a döntő per- ezekben teljesen tájékozatlanul néz a közel napok fejleményei elé, melyeknek nagy horderejét e perczben még nem tudjuk elbírálni. Evek, sőt évtizedek államalkotó munkája vár befejezésre és van sorsa a közel napoktól függővé téve. Az önálló Magyarország épülete vár betetőzésre és e munka közben minden elhibázott lépés végzetes lehet. A munkások már lassan neki indultak a tetőzetre vezető állványoknak, ki lassabban, ki gyorsabb léptekkel, amikor uj sereggel akarják felváltani, amelyik ezt az épületet nem ismeri, e munkánál még részt nem vett, ahhoz nem ért. A kisérlet kétségtelenül veszélyes, koczkázatos . . . Az uj munkások csoportja közeledik. Neki vág a nagy munkának. A messze Bécs városában székelő munkavezető bízik és a gazda vár . . . vár ... de kételkedik . . . TÁRCZA. Mártírok elégiája. Sohasem láthatták meg a napot, A föld alatt, a bánya mélyében éltek, S nem néztek eget, holdat, csillagot, Hanem aludni tértek, Hajnali csókkal — be fájó tudat — Indultak le a föld kincseit vájni. S a vágy kiverte homlokukat, Eget és napot látni. Hahogy születtek, mint vakondokot, A tőke-isten lekergette őket. Le, le, ahol a föld gyomra korog, Pokoli legelőnek. Ott sorvasztotta el őket a vágy, Ott sírtak, bizakodtak és nevettek. Egy teljesülésük az volt : az ágy7-, Az álom, ha pihentek. S a tőke-isten, a sátán, a gaz, Lecsapott rájuk, fölperzselte őket, S a nap, a szikrázó, sugaras, Rájuk szállt szemfedőnek . . . Peterdi Andor. é\ csalogány és a rózsa. Irta: Wilde Oszkár. „Azt mondta, hogy tánczolna velem, ha piros rózsákat hoznék neki!“ kiáltott az ifjú diák“. De egész kertemben nincs piros rózsa“. Ezt meghallotta a csalogány, fészkében a tölgyfán, kikukocskált a lomb közül és csodálkozott „Egész kertemben nincs piros rózsa!“ kiáltott és szép szemei megteltek könyekkel. „Oh, micsoda semmiségtől függ néha a szerencse ! Mindent olvastam, mit csak bölcs emberek Írtak, a philosophiának minden titkát ismerem és im, éltem meg lön mérgezve egy piros rózsa miatt.“ „Ez hü szerető legalább“, mondta a csalogány. „Ejről-éjre meséltem meséjét a csillagoknak és most láthatom. Haja oly sötét, mint a jáczint virága és ajka oly piros, mint vágyai rózsája, de a szenvedély bágyadttá és sápadttá tette arczát, minő az elefántcsont és a bánat rányomta bélyegét homlokára. „A berczeg bált ad holnap este“, suttogta az ifjú diák, „és szerelmesem ott lesz a bálon. Ha egy piros rózsát viszek neki, tán- czolni fog velem hajnalliasadtáig. Ha egy pi- ros rózsát viszek, karjaim közt fogom tartani, fejét lehajtja vállamra és keze az enyémben fog pihenni. De kertemben nincs piros rózsa és ezért elhagyatott leszek és elmegy majd mellettem. Nem fog észrevenni és nekem meghasad a szivem.“ „Ez igazán szeret“, szólt a csalogány. „Szenved azért, mit én megénekelek, ami nekem öröm, az neki bánat. Igen, van valami csodás a szerelemben. Pompásabb, mint a smaragd és értékesebb, mint a legszebb opál. Gyöngyön és gránáton meg nem vehető és nem ajánlgatják a vásárokon. Senkinek sem szabad üzérkedni vele és nem mérhető fel arany nyal a mérlegen.“ „A zenészek majd ott ülnek erkélyükön * és játszani fognak huros hangszerükön és szerelmesen tánczolni fog a hegedű és bárfa hangjaira. Oly könnyen fog tánczolni, hogy lábai alig érintik a földet és a tarka rubáju udva- ronezok köréje sereglenek. De velem nem fog tánczolni, mert a fűbe, kezeibe temette arczát és sirt. „Miért sir?“ kérdezte egy zöld gyik, miközben felemelt farkkal mellette elsuhant. „Igen, miért?“ kérdezte egy pillangó, ki egy napsugár után repült. „Egy piros rózsáért sir“, szólt a csalogány.____________________________________ nagy karácsonyi vásár Megkezdődött a különösen téli árukban és karácsonyi játék tárgyakban, nemkülönben uri,-nőidivat, kézimunka és rövidáru czikkekben, rendkívüli olcsó árak mellett. Kérem a nagyrabecsült vidéki és ■ helybeli vevő közönséget, hogy szükségletét nálam mielőbb beszerezni méltóztassék mig a választék teljes. Szives pártfogást kérve vagyok, kiváló tisztelettel POLITZER IGNÁC Z, Ugyanott egy tanuló fevótetik. url- nőldivat kézimunka-, játék- és rövidáru kereskedő Nagykárolyban, Hadnagy ignácz ur házában.
