Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-21 / 47. szám
Nagykároly, 1909. nomveber 21. 47. szám. XXXV. évfolyam . ATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY / I Üh POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Talephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN .........— Megjelenik minden vasárnap. 1 ~ EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöitetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillé r KIBONTAKOZÁS. — ő. — Hónapokon át tartott izgalmak után azokban a perczekben, amikor már-már ott tartottunk, hogy a fékevesztett indulatok lángoló kráterében pusztul és vész el Ariadne fonalának még kézben tartott kis maradéka és az ide-oda tapogatózó tömeg faláak sasok martaléka lesz, egy pillanatban elővigyázatos kezek, karok felgyújtották a világitó szövétneket és annak világnál útban is vannak a kivezető kapu felé. Egy csoport azonban félreismerve a fáklya fényét, csalóka li- dérczíény vezetése mellett vág neki ismeretlen, járatlan utaknak, amelyek még nincsenek kellően megmunkálva és amelyeken járni ma még vakmerő, koczká- zatos vállalkozás. De a lidérczfény csak ideig óráig világit és röpke fény után kétszeresen nyomasztóbb lesz reájuk nézve a sötétség érzete és csak hosszas fáradozás uíán fogják utolérni a biztos fény vezetése mellett biztos czél felé igyekvő csapatot. E helyen, hol egész bünlajstromait állítottuk már össze a szétvert koalitiónak, talán szokatlan lesz az olvasóra az, ha igaz elismeréssel hajtjuk meg lobogóinkat azok előtt, kik a magyar nemzet e súlyos óráiban, joggal mondhatjuk, hogy a megpróbáltatás nehéz perczeiben, nem veszítették el józanságunkat és higgadtságukat, hanem igazi politikai előrelátással megtudták ismerni, hogy melyik a biztos vezető tiizoszlop és melyik a csalóka lidérczfény. Ezek a férfiak és élükön a válság e nehéz pillanataiban kiváló erélyt tanusitó Kossuth Ferencz, a magyar nemzet életében egy uj korszaknak vetették meg alapjait, a függetlenségi politika jegyében megszületett békés fejlődés és öntudatos fejlesztés korszakának. És igazságtalanok volnának, ha ezt a tényt nem konstatálnék a legnagyobb örömmel és a legrózsásabb reménységgel. Dimidium facti habet, qui bene coepit, mondja a latin közmondás. A fél munkát elvégezte az, aki jól kezdte azt meg. De ezt a közmondást egy kissé szabadabban úgy is fordíthatjuk, hogy csak fél munkát végzett az, aki csak a kezdetét a dolognak végzi jól el. A második fele, a folytatás meg csak a fontosabb rész, mert ez a végczél alapja. A folytatás a napokban veszi kezdetét, az uj kormány kinevezésével, a kormányzati programm megismerésekor, mely pi.lanalra kíváncsian vár az ország milliónyi népe. Hogy ez a kíváncsiság a jelen esetben indokolt, az természetes is. Hiszen évek óta lessük, várjuk azt a pillanatot, amikor a függetlenségi eszme lerázva magáról az egyéni becsvágy, a pillanatnyi izgalmak, a hangulatkeltés és az uralmi vágy sallangjait igazi aiczát fordítsa felénk, hogy tündököljön igazi fényében az eszmék dicső triása, amelyből azonban csak az elsőért markirozták a komoly küzdelmet, mig a másik kettő a testvériség, az egyenlőség, a liberalismus e dédelgetett gyermekei nekik csak mostoha gyermekeik voltak . . . Nagy nevű embeiek, a liberalismu közismert zászlóvivői állottak a csatasorba. Mindmegannyi rendíthetetlen harczos, elszánt dalia. Magasan leng a kibontott zászló, a dicső, magasztos jelszavak lengő symboluma, és messze és közelről özön- lik a nép hozzá, köré, magával ragadja azt is, ki ugyanazt, de másként akarja, mint az a hadsereg; mind szükebb és szükebb lesz a zászló és sereg körül az embergyürü és már csaknem elröppen a milliónyi ajakról a szent, a magasztos eskü, amikor a tömött sorok mögött idegen arczokat látunk, melyek jönnek, húzódnak előre és bontják ki zászlójukat, amelyeken nem ismerjük fel a mi színeinket, de akik mégis idetartoznak mert a mieink nem bántják őket, sőt utat engednek nekik és mintha a mi ideálunkat temetnék, leng, lobog a többi mellett a fekete zászló . . . Bolyongás közben történhetett, hogy még gyenge volt a fény és kicsi, bátortalan a tömeg, sziveren látták azt, aki nem kifogástalan ugyan, de magyar. . . A tömeg megáll és várja, lesi a tör- ténendoket. Várja, lesi a vezér szavát, aki érti és érzi a meglepetés, a tájékozatlanság moraját. Érzi a csapat minden tagja, hogy az eskü előtt valamit hallania, tudnia kell és hogy fognak is valamit mondani. Es várja a vezérek szavát, a múlt magyarázatát és a jövő megnyugtató alapozását. Addig megáll és vár . . . T A R CZ A. Pirkadáskor. Idejét múlta a régi eszmék kora, Hosszú éveken fordult a világ; Miken hajdanta lelkesedve zúgtak Ma már elevenbe alig-alig vág. Uj világot szült az idők ős méhe: Lázast, vakitót, páratlan csodást - Régi emberek borzongva beszélik, Az ifjak értik csak e változást. Kiket más világ szült rózsás eszméiben, Más nevelt, vonzó, csábos éjszakán: Vidám kávéliáz, hangos zene szónál, Kéjben fürösztve, csókok mámorán. S e kor dalnoki távol vidékekről Köszöntik lágyan, szeretve egymást; Kezdik a munkát, világfelforgatót, S hoznak fejünkre szelíd pirkadást. Szabó Kálmán. Gyakorlaton. Irta: Szász József. A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárczája. Mi a hadgyakorlat ? Csak az tudja, aki megpróbálta. Fáradtság, nélkülözés és hadakozás az ellenséggel. Hetekig, hónapokig bolyongsz ide-oda. Hol völgyekben, hol hegyeken. Ágyat azonban sohase látsz. Pajtában, szalmás színben, vagy az isten szabad ege alatt, a szénaboglya tetején a szállásod. Fejed alja a borjú, taKaró, a köpenyeg és a csillagok ezüstös fénye. Téphet vihar, vághat eső : ne félj, semmi bajod sem lesz. Tiz-tizenöt esztendő múlva érzed csak, hogy csuzt, rheumát s más efajta nyavalyát hordozol magadban, amikor már rég elfelejtetted, hogy katona voltál. A nyári hónapokban nyolez hétig barangoltunk, vagy katonanyelven szólván, csatáztunk Horvátországban. Ezt Muszkaországnak hívja a magyar katona. Keresztül-kasul jártuk, dultuk ezt a girbe, gurba országot. Nyomorúságban bőven volt részünk, de pajzánságot azért eleget elkövettünk. Ezzel enyhítettük fáradságunkat, nyomorúságunkat. . A nyolez hét alatt majdnem úgy éltünk, mint az irás prófétája a pusztában, aki táplálkozott vala sáskákkal és erdei mézzel. Mézhez szerettünk volna nyúlni mi is, de csak vadalmát, vadkörtét és töménytelen kökényszilvát találtunk. Egyéb élelmiszert pénzért se kaptunk. Először, mert magának a horvát parasztnak sincs, másodszor, ha van is, akkor se ad a magyar katonának. Nem szereti, gyűlöli a magyart, hanem azért respektálja. Urnák szólitja az utolsó bakát is. Oda menjenek az alföldi szoczialisták: meglátják, mi a nyomorúság. Az a paraszt csak híréből ismeri a buzakenyeret, meg a szalonnát. Kukoricza, polánkalisztből süti a ke-~ nyerét, mely nem is kenyér talán. Olyan fekete s úgy ragad, mint az alföldi sár. Magyar ember, még ha éhes katona is, csak a héját bírja elfogyasztani az ilyen horvát kenyérnek. Szalonnát pedig csak ünnepnapon eszik. Napi Értesítési Értesítem a nagyérdemű vevő közönséget, hogy az őszi- és téli idényre szakmámhoz tartozó czikkek gyönyörű és nagy választékban megérkeztek. Jeligém : megbízható, tisztességes kiszolgálás, teljes jó minőségű áru forgalomba hozatala és főleg jutányos árban. Szives pártfogást kérve, kiváló tisztelettel 2 -gyt ^ q ryr úri- nőidivat, kézimunka-, játék- és rövidáru kereskedő KT Ugyanott egy tanuló fevétetik. lagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur -=ázában.-26
