Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-21 / 47. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY A) Az összeírás. Mindazok, akik az 1910-ik évi ujonczállitásra, mint l-ső, 2-ik, 3-ik korosztálybeliek vannak felhiva, vagyis akik az 1889-ik, 1888-ik, 1887-ik években születtek, kötelezve vannak a községi elöljárónál az összeirási jegyzékbe leendő felvétel végett anélkül, hogy külön szóbeli vagy Írásbeli felszólítást várnának és tekintet nélkül arra, vájjon ugyanazon községbeli illetőségüek-e vagy sem, november hó végéig, személyesen megjelenni, vagy Írásban jelentkezni; ellenkező esetbjn a mulasztás hátrányos következményeit a védtörvény 35-ik szakasza szerint, maguknak tulajdoníthatják. E törvény 35-ik szakasza ekként szól: A legközelebbi ujonczállitásra felhívott korosztályokban (38. §.) álló mindegyik hadköteles tartozik a megelőző év november havában beiratás végett illetőségi községének, avagy állandó tartózkodási helyének elöljáróságánál, akár Írásban, akár személyesen élő szóval jelentkezni. Aki ezen jelentkezést, anélkül, hogy le- győzhetlen akadályok hátráltatták volna, elmulasztja, kihágást követ el és tiz koronától kétszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. B) A sorshúzás. A sorshúzás sorozó járásonként és csak az I-ső korosztályban összeirt ifjakra nézve eszközlendő. Ezen sorshúzás, a járásbeli tisztviselőnek s a községek elöljáróinak jelenlétében fog megtörténni. HÍREK. Mariska sorsa. Ellesett párbeszéd. (A Magyar Király kávéházban két ur a hét legszenzácziósabb eseményéről, a szabadkai tárgyalásról beszél.) — Végre egy olyan hét, a mikor az ember magasabb élvezettel vehette a kezébe a lapokat és olvashatott, izgulhatott, művelődhetett és a mi a fő — élvezhetett. — Maga a Mariska tárgyalását czálozza ? — Azt, öregem. Ez egy olyan tárgyalás volt, a melynek párja még nem akadt. Az újságolvasó férfiakat valósággal elragadták, lázba hozták azok az intim dolgok, a melyek az aranyos Mariskáról és a kedélyes fogházról kiszivárogtak. — Talán maga is lelkesedik Mariskáért? — Ki nem lelkesedik Mariskáért? Többszörös családapa vagyok, de mód felett lelkesedem Mariskáért. Mióta a tárgyalás folyik, az én életem egy boldog gyötrelem. — Pfuj, de poetikusan beszél. — Mit ért maga ehhez? Mariskáról ábrándozik most az egész ország ébren és alva és szidják az ügyészt, a ki rózsacsokrokkal felfegyverkezve hódította meg éjjelenként Mariska szivét.-- Lássa, ez egy finom ügyész. — Finom ügyész és szerencsés ügyész. Mit gondol, hányán szerettek volna annak az ügyésznek a bőrében lenni? — Például többek között maga is. — Eltalálta. Csak arra vagyok most kiváncsi, hogy mi lesz az én szeretett Maris kámmal, illetőleg az ország szeretett Mariskájával, miután a tárgyalást elnapolták? — Hja, most egy másik esküdtszék elé kerül az ügy. Aztán egy harmadik, majd egy negyedik, ötödik, kilenczedik esküdtszék elé. Tudja, az ügy annyira érdekes, hogy az ilyen pazar tárgyalás élvezetében az egész ország közönségét részesíteni akarják. — Mond valamit, öregem. Önnek igaza lehet. Máskülönben érthetetlen, hogy ezen a tárgyaláson el nem intézték Mariska sorsát. — Mariska sorsa el lesz intézve. Attól ne féljen. A kilenczedik esküdtszék fel fogja menteni Mariskát és az ország örömmámorban fog úszni. — Most veszem észre, maga is lelkesedik Mariskáért. — Nem rossz. Maga azt hitte, hogy kőből van a szivem Jegyezze meg magának, hogy én is lelkesedem annyira, mint maga a drága nőért. — Jó, jó. Ha már maga is lelkesedik, mondja meg, mi lesz Mariskával, ha kiszabadul? A felelet nagyon egyszerű. Látszik, hogy maga egy naiv ökör, a ki nem tud a jövőbe nézni, Mariska, mihelyt kiszabadul, fényes szerződést kap a Royal orfeumba. És az összes pesti primadonnák meg fognak pukkadni, mert Mariska estéről — estére tapsviharban fog utazni. — Zseniálisán gondolkodik, öregem. — Igen. És ez esetben mi is felutazunk hazánk szép fővárosába, hogy szeretett Mariskánknak mi is tapsoljunk. — Helyes, felutazunk. De, mondja csak, mit gondol. Mariska fellépéseit meg fogja-e nézni Winchler ügyész ur ? — Hogyne, hogyne! Ő az első sorban fog tapsolni. . . . (A politikára terelik a beszédet.) Pinty — uvfi. Készületek a sorozásra, A magyar királyi honvédelmi miniszter, nz 1889-ik évi védtörvény 35-ik szakaszához képest, az 1910-ik évi ujonczozásra vonatkozó előmunkálatok teljesítését oly czélból rendelte el: hogy azon esetre, ha az 1910. évi ujoncz jutalékok tettleges kiállítását a törvényhozás megszavazza, az állítás teljes és biztos adatok alapján s mind a magánfelek törvényes igényeinek kellő figyelemben tartásával, mint a hadseregre és a honvédségre nézve legkedvezőbb eredménynyel foganatosittassék. Ezen előmunkálatok közé tartozik többek között: A) Összeírása az 1889., 1888. és 1887. években született ifjaknak, akikből az 1910-ik évi sorozásra felhívott korosztályok állanak. B) A sorshúzás. A szolgálati kötelezettség teljesítése tekintetében megengedett és a védtörvény 31—-34. §§-ai szerint a póttartalékba való besorozásból álló kedvezmény iránti folyamodványoknak a felek által és pedig: C) a családfentartók, vagy azok gyámo- litásra szorult rokonai; D) az öröklött mezei gazdaságok birtokosai; E) a papjelöltek és papnövendekek; F) a tanítók és tanítójelöltek által való előkészítése és benyújtása; — végre Gr) a felhívott korosztályokba tartozó s egyévi önkéntesül való felvétel végett történt jelentkezések alkalmával hadképtelennek talált egyévi önkéntesjelöltek, valamint az . egyévi tényleges szolgálat kedvezményére a védtörvény 25—29. §§-ai szerint igénnyel biró és azt a sorozás alkalmával érvényesíteni kívánó ifjak által az egyévi tényleges szolgálat kedvezményének biztosítására, illetőleg megadására vonatkozó kérvényeknek felszerelése és benyújtása. E helyütt különösen figyelmeztetnek az állitáskötelesek, valamint azoknak hozzátartozói, semmiesetre se forduljanak azokhoz az úgynevezett katonaügyi irodákhoz, amelyek magukat különböző módon hirdetik és pénzbeli ellenszolgáltatás fejében a felekkel szemben teljesíthetetlen Ígéreteket tesznek ; hanem mindennemű katonai ügyeikben, amennyiben felvilágosításra szorulnának, bizalommal forduljanak az arra hivatott hatóságokhoz, úgymint a kiegészítő parancsnokságokhoz, járási főszol- gabirákhoz, városi katonai ügyosztályhoz és községi elöljáróságokhoz, mert csupán e hatóságok hivatottak és egyúttal kötelezettek a feleknek katonai szolgálatukra vonatkozó kérdéseiket illetőleg a kért útbaigazítást megadni. eledele a juhturó, a juhsajt, melynek kellemetlen erős szaga tiz lépésnyire is érzik a lakástól. Házukat nem kőből építik, nem is téglából vagy vályogból, még sárból se verik. Deszkából tákolják össze, nyílásait pedig sárral tapasztják be. Az egyetlen szobában együtt lakik az egész família. A nagyapa, a nagyanya, a vők, a menyek, a hajadon leányok s az apró gyermekek. A sarokban pedig a házi állatok : csirke, tyuk, kutya és malacz húzódnak meg. Ilyenformán liuszonöt-harmincz szorong egymás mellett a kis szobában. Kemenczéjük, kályhájuk nincs. A szoba közepén egy hasáb fa ég, ennek tüze mellett főzik meg ételüket, ennek tüze, füstje mellett melegszenek. Ilyen nagy a szegény nyomorúsága s ezért mégse szoczialista, se nem anarchista. Hanem horvát, aki gyűlöli a magyart, tekintet nélkül arra, hogy szoczialista-e vagy sem s egy nagy szláv birodalomról ábrándozik, melynek Zágráb volna a központja, Érdekes jelenség, hogy az idősebb gene- ráczió tud magyarul. Alig van olyan nyomorúságos falu, melynek vénei a magyar nyelvet ne értenék. A fiatalja már csak azt tudja, hogy a magyart gyűlölni kell, mert az ellenség. Hogy ez oka minden bajának, minden nyomorúságnak. Valahol Szamobor környékén öreg horvát paraszt került elém. Az ő nyelvén vizet kértem tőENagynehemimegértette^ mire az öreg egy bádogban előhozta a vizet s igy szólt hozzám magyarul : — Tessék jó uram. Mondhatom, hogy sokkal jobb viz, mint a magyarországi. Elcsodálkoztam. Honnan tud ez az öreg magyarul. Hiszen tudta, hogy magyarok vagyunk, halottá beszélgetésem barátaimmal. Kérdéseimre igy felelt : — Jártam én valamikor régen Magyar- országon. A császárt mentünk megvédelmezni, mikor a magyarok fellázadtak ellene. Engem el is fogtak és bizony nagyon jól bántak velem a magyarok. Én nem is haragszom rájuk, de a horvát urak mindig azt mondják, hogy nagyon gonoszak a magyarok. Ők az okai minden bajunknak, minden szerencsétlenségünknek. Mindent elvesznek tőlünk adóban és még nyelvünket is elakarják venni. Tanuljanak a magyarok horvátul, ha a mi országunkba jönnek, mert a mi hazánk Horvátország. Az öreg horvát e szavain elmélkedve önkéntelenül arra gondoltam: hej, ha mink is ilyen politikát csinálnánk a többi nemzetiségekkel szemben. Mit szólnának a szászok, a románok, a tótok és a ráczok ? Ilyen a horvát paraszt helyzete s gondolkodása, de igy gondolkodnak a jobbmóduak is. Ha tehetné, se ad élelmet a magyar katonának, nem ad még r.agy pénzért sem. Valahol Belovár környékén kis faluban töltöttünk egy napot. Mi a neve, hogy hívják, bizony már elfeledtem. Talán neve sincsen, mert se térképen, se lexikonban nem találtam. Komisz kenyerünk elfogyott, a konzervához pedig nem volt szabad huzzányulni. Ezt csak akkor szabad feltörni, ha a koplalás hetedik napján az ájulás környékez Az élelmezést szállító kocsikat hiába vártuk. Azok egy része eltévedt, más részét elvette az ellenség. Ép úgy, mint háború esetén szokott történni. Egy falat kenyér, egy falat hús nélkül álltunk, pedig huszonégy órai éhséget hordoztunk magunkkal. Útnak indultunk a faluban, hogy valami élelmiszert keressünk. Csirkét, kacsát láttunk bőven, akartunk is venni, de a horvát paraszt öt forintért se adja párját. Már belenyugodtam a változhatatlanba, mikor előkerült legényem, a század dobosa: — Lesz már jó vacsoránk önkéntes ur. — Micsoda te? kérdeztem tőle. Felelet helyett a dobba nyúlt s két csirkét húzott ki belőle. Fejét már mindkettőnek leütötte. — Hol vetted? — Hát úgy szépszereivel szereztem. Pénzért nem kapott jó legény, hát úgy ütötte le mind a kettőt valamelyik udvaron. Este nagy tüzet rakott a gézengúz a kert aljában és bográcsban főzte a csirkepaprikást. Mi a tiiz körül ültünk s epedve vártuk, hogy a dobos elkészüljön a vacsorával. Hirtelen el- telen elkiáltotta magát valamelyik: —- Jön a kapitány ur! Ilyedten kapkodtunk, de el nem tüntethettünk semmit, mert akkora a tűzhöz lépett az „ezred réme“ Komorovcsák kapitány. _____ Ma l lest - teile! tisztít. Hautfel Sínél MMy, lestHilcza 1. szí. A lapittatott: 1902. Alapittatott: 1902.
