Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-31 / 44. szám
Nagykároly, 1909. október 31, 44. szám. XXXV. évfolyam. SZATMÁRMEGYEI POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-uteza 2. sz. Talephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN • Megjelenik minden vasárnap. —- L. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. ,Nyilttér“ sora 40 Allé r A kegyetlen tél előtt. Maholnap végsőtj sóhajt a halódó termeszét. Közeledik az őszutó szárnyán a tél; már itt van, ajtónkon kopogtat s vele egész teljességében újra bemutatkozik a szegénység. Csak ilyenkor s télnek évadján látjuk, milyen szegény, milyen koldus a magyar mezőgazdaság! Hogy nem bírja táplálni ez az áldott ország, a magyar föld fiait, a falu népét, a föld munkásait. Pedig mennyit dolgozik amagyaf! Verejtékével áztatja a rögöt koratavasz kezdetétől késő őszutánig, kétség és sóhajok között. Dolgozik, szánt, kapál, arat, együtt szenved a földdel, — mégsem tud boldogulni, valami, — évezredes átok, a magyar föld népének meg nem ismerése tartja fogva boldogulását. A tavasz, a nyár eltakarja a magyar földet fúró, szántóvető népnek ezernyi bajait, kínos vergődését. A mikor a természet is él és virul s a mikor a természet ölén lát szorgos munkája után a földmi- velő magyarság, kevesebb sóhaj kél a a falvak házikóiból, a mikor azonban leveri őket az idő s tétlenség lesz osztály része a földmivelő népnek, akkor hallani csak igazán, hogy mennyi baj van ebben a szép országban. A tél alkalmas idő a panaszkodásra. Mert rendbe szedheti ilyenkor a gondolatait mindenki, a kis gazda is összeírhatja mije termett, mennyi mentadóra, kamatra, sok minden egyébbie s a végén láthatja, hogy bizony alig maradt valamije. A mezei munkás szintúgy, de annak még rosz- szabbul üt ki a számítása, lévén a szűk esztendőben alig valami a keresete. Télén pedig? Uramisten hol keressen ? Van minálunk mezőgazdasági ipar, történt arról gondoskodás, hogy a falu népe bármely időben megtalálja munkáját? avagy számithat-e arra, hogy a sok csapás után — nem hogy segítséget kapna, —de igaz érdekei meghallgattatásra találnak ? szó sincs róla, ki törődik mi nálunk a falu bajaival ? Azaz, hogy mégis törődnek. így őszutólján Összeírják a falvakat, a hol előadásokat tartanak a nagybirtokosok gazdasági szervezetei arról, miként kell nemesíteni a búzát, ami nem termett, a miért annyit istancziázott az Alföld, ösz- szeirják azokat a gazdaköröket, a melyek a nagyurak megunt politikájának behódoltak, hogy mire jön a tavasz, egy koronát kiuialjanak ezeknek kegyadomány- képen. Adnak egy tarka bikát annak a falunak, a melynek magyar fajta kellene, parczelláznak, tagositanak, szóval ellátják a kisbirtokosságot mindenléle tettekkel. A mikben azonban nincs köszönet. Csak a panaszaikat, a sóhajaikat meg nem hallják. Csak azt nem akarják majd megérteni, hogy a magyar népnek egyébre is van már szüksége, nemcsak az örökös gyámkodásra, hogy a malasztból, a sok szép ígéretből már nem tud megélni s okos, gyakorlati, igazságos szocziális politika után sóvárog, a mely megélhetését, boldogulását biztosítja. Az idei tél panaszosabb lesz od.dent a falvakban m^nden.ec^iginbl. Mert szűkén mérte az Egel^Öraj magyar föld a termést s az áldaVfömviszonyok letarolták még a reményei is annak, hogy egyhamar jobbra forduljon a magyar nép sorsa. A semmibevevés egyfelől, a nagy birtok hatalmi tobzódása másfelől, immár a végletekig elkeserítették a magyar kis birtokosság százezreit. E télen összegyűjtve azokat a kifakadásokat, a melyek a nép ajkán kellnek szárnyra, bőséges adat lesz arra, hogy mi a magyarországi kis birtokosság ügyét szivén viselők teendője. Mert elérkezett az az idő, hogy ezeket a bajokat, a melyek a kis birtokosság testén rágódnak, immár orvosolni kell, mert ma is oly mélyen vágnak bele a kis birtokos osztály testébe, hogy már-már pusztulással fenyegetik. A mostan következő tél után egy ugyanilyen kegyetlen télnek jönnie nem szabad. Könnyebben elviselhetőnek, derűsebb, boldogabb télnek kell jönnie, de azt csak akkor érjük el, ha a mai áldatlan állapotok az idei nehéz tél, keserű megpróbáltatások után hozzáfogunk azoknak a gazdasági érdekeknek megépítéséhez, a melyek a magyar földet és népét boldoggá teszik. T A R C Z A. „Ábrándok Világa. “ Fényes termekben pajkos emberek közt Egy ifjú lelke sohsem üdvözült; Kaczér táncz közben, csókok mámorában Álmodó szivén maró bánat ült. Ajka mosolygott és beszéde csengett, Vidám kedv áradt róla szerte szét; Nem tudta senki, — ne nevessen rajta — Hogy gondok rágják ifjú életét. Hogy nyűg az Élet átkos tuséival, Mikbe szüntelen hajtja, kergeti; Egy holdas este ........Egy bűvölő lányka... . És az emléke folyton vérezi. Sejtelmes éjjel titkos bánatában; Mikor szétoszlott a víg társaság Szunnyadó lelke csak beszélni kezdett: Felébredt benne egy ábránd világ._____ Ér tesítés I És mig léptei egyhangún kopogtak A csöndes útnak néma kőzetén, Mire hazaért rejtett érzelmiről, Szivében zsongott egy kész költemény. Szabó Kálmán. f\ fényes esküvőn. Irta: Kálmán Miklós. (Fényes esküvő. A templom zsúfolva van előkelő közönséggel. Mosolygó asszonyok drága, perzsa bundákban, butonjaik csillognak a tompa világosságban, mely a szines ablakokon beárad. Az urak mind jókedvüek. Egy sereg fiatal leány álmodozva tekint az oltár felé, ahol misztikus vörös lángok égnek. Kint százakra rugó nép lesi a menyasszonyt, aki ismert szépség. Végre megérkezik a fogatok sokasága; s a következő pillanatokban egy selyemből és csipkéből álló folyam kanyarodik be a kis oldalajtón át a templomba. A fekete padokon gyönyörű asszonyok, frakkos urak foglalnak helyet. Az orgona Chopin nászindulóját játssza. Mindenki nagyon meghatott.) A czeremónia megkezdődik. A résztvevők ájtatosan néznek maguk elé. Mindenki a gondolataiba van elmerülve. _____Ki mit gondol ?________________________ 1. A menyasszony apja. (Nagyot sóhajt.) Végre! Égy héttel ezelőtt még nem hittem volna, hogy idáig ; .tunk. Ötvenezer forint hozomány, — az ember nyugodtan kiböki az ilyen nagy Ígéretet s nem gondol arra, hogy a kötelezettsr egyszer csak esedékessé válik. Szegény kis leányom, — ő ugyan nem sejtette, hogy a férjhezmenetele micsoda veszedelemben forgott. A svihák konokul ragaszkodott az ötvenezer forinthoz s a közjegyzőnél már-már úgy állt a dolog, hogy az egész házasságnak vége. Az utolsó pillanatban szerencsére meglágyult a vén bácsi szive s ki izzadta a huszonötezer forintos takarékpénztári könyvet. Még jó, hogy magam is össze tudtam kuporgatni tízezer pengőt, a többit aztán elintéztük egy váltóval. Es a gazember úgy viselkedett, mintha még ő tett volna nekem valami szívességet. (Lopott pillantást vet a vőlegényre.) Milyen megindult arezot vág, — mintha nem tudna háromig olvasni! Csirkefogó !----2. A vőlegény. Be akartak csapni, de az öregem jó eleve figyelmeztetett, hogy vigyázzak. Úgy élnek, mintha Kalifornia összes aranybányái az övék volnának, pedig tulajdonképp tiz év óta egyik adóssággal foltozzák Értesítem a nagyérdemű vevő közönséget, hogy az őszi- és téli idényre szakmámhoz tartozó czikkek gyönyörű és nagy választékban megérkeztek. Jeligém : megbízható, tisztességes kiszolgálás, teljes jó minőségű áru forgalomba hozatala és főleg jutányos árban. Szives pártfogást kérve, kiváló tisztelettel P O L I T Z E R I G N A C Z, W* Ugyanott egy tanuló fevétetik úri- nöidivat, kézimunka-, játék- és rövidáru kereskedő Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában.-23
