Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-04-12 / 15. szám
SZATMÁRMEGY El KÖZLŐ N Y — A balpárt szervezkedése. A „Nagykároly és Vidéke“ laptársunk a szerkesztőségünkben beállott személyi változásokról megemlékezvén, Tisza pártinak nevez ki bennünket. Hálára vagyunk lekötelezve, hogy nem ajándékozott meg bennünket mindjárt a darabont czimmel és jeleggel és kíváncsian várjuk a színváltozásokról kilátásba helyezett czikket azon reményben, hogy az lehetőleg tárgyilagos lesz és nem a sárga szín lesz benne az uralkodó. Különösnek csak azt találjuk, hogy ha tényleg más párti lett volna is azelőtt lapunk, akkor sem volna szabad a függetlenségi párt hivatalos lapjának igy fogadni a függetlenségi eszmék hódításának hírét éppen akkor, a mikor Kossuth Ferencz két nappal azelőtt ad kifejezést azon reményének, hogy az ország rövidesen egy nagy 48-as párttá fog tömörülni. — Szappanbuborékok. „Közérdek“ ez. laptársunk mai vezérczikkére lapzárta miatt csak jövő számunkban fogunk érdemlegesen válaszolni. E helyütt csak azt említjük meg, hogy mi, a kik ma e lapot írjuk, épen úgy elitéljük a lap azon időben folytatott irányát, a melyről a kérdéses czikk szól, mint a czikkiró ur maga, de a múltért sehogysem érezzük kötelezve magunkat a felelősséget elvállalni; élő emberek azok, feleljenek mágusért. Mi beváltottuk azt a fogadalmat, a mit a lap 14 hónappal ezelőtt történt újjászervezésekor tettünk és küzdünk a czélért, a melyet magunk elé tűztünk. A balpárt vállalkozását sem kell védenünk, az ő program mja egy fényes és lesújtó vádbeszéd támadóival szemben, védőbeszédre szüksége nincs és annak bizonyára egy tagja sem fogja szem elől téveszteni semmiféle á 11 it óla g o s hangulatkeltés czéljából hangoztatott, ezzel függőségi viszonyban nem lévő localis érdek daczára sem azt, hogy „A haza minden előtt*. Közigazgatási bizottsági ülés. (P.) Szalmárvármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 10-én rendes havi ülést tartott Dr. Falussy Árpád elnöklete alatt, amelyen a bizottsági tagok csaknem teljes számmal jelentek meg. Kimentették magukat Luby Béla, dr. Böszörményi Emil, Papp Béla és Szalkay Sándor. Alispáni jelentés. Az alispáni jelentés semmi különösebb megemlítésre méltót nem tartalmazott. Dr. Péchy István íőjegyző bejelentette a Domahidy Sándor elhalálozása folytán és a törvényhatósági közgyűlés határozatából a közigazgatási bizottságban beállott változásokat, valamint a fegyelmi, árvaügyi, erdei kihágás és munkásügyi bizottsági tagoknak uj tagokkal való kiegészítését. A jelentés tudomásul vétetett. — Majd bejelentették, hogy a főispán kinevezte a fehérgyarmati járásba irnoki minőségben Horváth Istvánt, aki eddig a városnál teljesített hivatalos szolgálatot. Említést tesz továbbá a jelentés a kivándorlás csökkenéséről és arról, hogy újabb dijnoki állásokat fognak a járásokban kreálni. Főispán bejelentette, hogy a mátészalkai szolgabirói járásban uj állásokat létesítettek, amelyeket a belügyminiszter már engedélyezett is. Jármy Andor a katonai behívásokról emlékszik meg, aki sérelmesnek tartja, hogy a behívókat németül állítják ki. Dr. Péchy István .főjegyző szerint ez általános úzus, amelyen segíteni a vármegyének módjában nem áll, mire elnök kijelentette, hogy a közigazgatási bizottság hasson oda, miszerint ezután magyar nyelvű behívókat küldjenek szét a magyar hadkötelezetteknek. N. Szabó Antal szintén a nemzeti jelleget követeli, mjg Jármy Andor azt vitatja, hogy a behívó lajstromok ellen nem lehet kifogást tenni, amennyiben azok magyarul és németül vannak kiállítva. Ilosvay A1 adá r alispán szólt ezután ehhez a tárgyhoz, aki, ha tőle függne, első volna, aki nem engedné be a német szót a országba. Amig nincsen magyar vezényszó, addig — kényszerűségből — el kell fogadni a németet is. Luby Géza kéri, hogy a vármegyei választásokra való tekintettel a virilis és választott tagokról hiteles névsor állítassák egybe. Alispán ezen indítványt költ- ságkimélés czéljából elvetendőnek véli. Jelentette ezután az elnök, hogy gr. Berchtold Arthur vm. bizottsági tagságáról lemondott, amit tudomásul is vettek. Következtek erre a szak-referádák, amelyeket a gyűlés kevés észrevétel mellett vett tudomásul. A kir. tanfelügyelő jelentése. Bodnár György kir. tanfelügyelő előadta, hogy a vármegye több helyén tartott iskolavizsgálatot és sok helyen elszomorító állapotokat konstatált. 38 községben 47 iskolát látogatott meg, amelyek közül több helyen igen szép haladásról győződött meg, ellenben a gör. kath. iskolákban mizerabilis viszonyok uralkodnak. Kővárvidékét említi fel többek között, ahol tarthatatlan a helyzet. Jelzi egyszersmind a tanfelügyelő, hogy a kultuszminisztertől értesítést kapott, hogy a nagykárolyi polgári iskolát már szeptemberben felfogja állítani, azonkívül a vármegyében három óvodát is létesít állami költségen. Az iskolák államosítása szintén folyamatban van. Mint panaszt említi fel a tanfelügyelő, hogy Buttyásza község u. n. tanítója még magyarul sem tud, ami közmegbotránkozás tárgyát képezte és fel fognak Írni elmozdítása iránt. A fehérgyarmati iskola tanítója, részben pedig a batizi, három csengeri és er- dődi iskola tanítói államsegélyi kérvényét pártolólag terjesztik fel a kultuszminiszterhez. — Ezenkívül több község fenti irányú kérvénye nyer hasonló elintézést. Áriaszéki ügyek. Az árvaszéki elnök jelentését a bizottság tudomásul vette. Pénzügyigazgatósági jelentés. Plachy Gyula kir. pénzügyigazgató azt jelentette, hogy az adók rendesen folynak be. Közegészségügy. Dr. Aáron Sándor vm. főorvos jelentése szerint közegészségügyi tekintetés kérőbe megy — az anyjához, vagy más, sokkal idősebb tojóhoz. Az újdonsült gavallér első szerelmi kalandja rendesen avval végződik, hogy a tisztes asszonyságok ridegen visszautasitják. Hanem az önérzetes ifjú annál tüzesebben, annál nagyobb hévvel folytatja udvarlását — sikertelenül Más női teremtmény megirigyelné az ilyen fiatal, teljes erejében levő udvarlót; de a madárhölgyek között az „ifjú ur“ egy cseppet sem kapós, de egyáltalán senkinek sem kell. Még az ifjú hajadonok, a „bakfislik“ is idősebb, tapasztaltabb férj után néznek. Ennek is meg van a maga oka. Először is a madarak között sokkal több a gunár, mint a tojó, azért a hölgyeknek van miben válogatniok; azután annak a közmondásnak, hogy „Alter schützt von Thorheit nicht,“ a madarak társadalmában nincs jelentősége, mert az idősebb hímek általában sokkal szerelmesebb, sokkal tüzesebb, és azonfelül tapasztaltabbak és sok tekintetben többet érnek, mint a fiatalok. Eszelős volna az a madárhölgy, aki éretlen, csacsogó ficzkóval kötne házasságot, mikor a kipróbált, megedzett férfiakban is válogathat! A kifejlett hímek szebbek, megnyerőbbek és tetszetősebbek is, mint a gyermek ruhából alig kivetkezett suhanezok. A tollazat disze csak az idős hímeknél fejlődik ki egész szépségében; csak ezeknek van meg a kitüntetésük, amit még a száraz tudomány is „nászruhá“-nak nevez. A nászruhát a kisebb madarak már második évben felöltik, de némelyek csak sok év múlva kapják meg. A sasok, a keselyük 10--15 esztendeig is kószálnak, barangolnak a nagyvilágban, mig a nászruhát magukra öltik és e jelvény alapján mint világlátott, tapasztalt férfiak, számot tarthatnak a házasélet édenére, remélhetik, hogy valamely fiatal hölgy kegyeit megnyerik. Ahol bővében vannak a férfiaknak, ott természetesen minden hölgy szert tehet egy- egy teljes erejében lévő komoly férjre, de — sajnos — éppen ezen oknál fogva nem minde- nik Ilimnek jut ki a feleség. Hanem agglegény mindamellett egy sem akar maradni ; az önkénytes agglegénység a madár-társadalomban ismeretlen; ott valamennyi igyekszik feleségre szert tenni. Persze sikertelenül, mert nincs! Mit tevők legyenek hát az ilyen aggle- génységre kárhoztatott egyének ? Nyakukba veszik a világot s kóborolnak, kószálnak erdőn, berken, pusztán keresztül, remélve, hogy talán mégis csak akad párjuk valahol. Amig párja nincs, otthona sincs. Mert a madarak társadalmában a nő az élet középpontja; ahol a nő van, csak ott leli a madár otthonát. Azért jár, vándorol hölgye után a him és keresi messze földeken. Ha a fészkelő madár hímjét lelövik, a tojónak a kóborló ag- legények közül rögtön akad párja. Ha ellenben a férj veszti el a feleségét, neki járni, fáradozni kell uj pár után és a szerencse gyermeke, ha szert tehet rá. Úgy van biz’ a, hogy „a nő a madarak között is szerencsésebb. Unnephk, körül ra- rongják az udvarlók seregesen. És a madár- udvarlóknak még az a jó tulajdonságuk is meg van, hogy egyikük sem válogatós; kapva-kap- nak minden hölgyön, amilyet éppen találnak ; nem nézik : fiatal-e, vén-e ; nekik mindegyik jó, szép és kecses, csak nő legyen ; udvarolnak, szépelegnek, énekelnek és minder. jó tulajdonságaikat igyekeznek előtte kitárni, liogy szivét meghódítsák '; szerelmüktől egész mámorba esnek és megfeledkeznek az ételről, meg az italról; szemükre nem jön álom; énekelnek, dalolnak, csattognak, sirnak, zokognak, amint érzelmeik árja követeli; nászruhájuk díszét majd erről, majd arról az oldalról bontogatják, minden kitelhető módon mutogatják, hogy választottjukat megnyerjék. ___________ Tü döbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktélen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roohe“ eredeti csomagolást. P. Biäfmeisn-La Roch« & Co. Basol (Svájc) Roche“ Kapható orvosi rendé! e íré a gyógyszertárak* ban. — Ara Ovegenkint 4.— korona. Siroliit Emeli az étvágyat és a testsúlyt, ntegszBn- teti a köhögést, váladékot, éjjeli Izzadást.
