Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-05-03 / 18. szám
Nagykároly, 1908. május 3. 18. szám. XXXIV. évfolyam. POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők j| közlemények küldendők Szé«k®nyi-u. 4. is. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 59. szóm. Telephon 56. szám. A vasúti indóház építése. FŐSZERKESZTŐ: DR. PILISY ISTVÁN, országgy. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN 1 .......: - Megjelenik minden vasárnap. —■ ELŐF IZETÉSI ÁRAK : Eg3^ évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes satun 20 fii. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. .Nyilttér* sora 40 fillér — ő. — A közelmúltban nagy örömmel ünnepeltük a vasúti indóház építési tervének megszületését. A remény városunk régi óhajának megvalósulásaként élt egy ideig bennünk, azután jobb létre szende- rült. Csakhamar mindnyájan elparentáltuk. A halálhír azonban nagyon is korai volt. Lapunk legutóbbi számában illetékes helyről nyert informatiónk szerint már jeleztük, hogy az elparentálásról szóló hírek koraiak és túlzottak voltak, amennyiben annak építéséhez már ez év őszén hozzáfognak. Nem volt okunk e hir komolyságában kételkednünk és a legutóbbi városi közgyűlésen Debreczeni István polgármesternek egy interpellátióra adott válasza is megnyugtat bennünket arról, hogy a kérdés Nagykároly városra nézve a legkedvezőbb formában a megvalósulás stádiumában van. A kérdés maga nem volt ugyan a közgyűlés napirendjén, azonban a városi villamos mű tárgyalása közben Dr. Szabó Albert felvetette a kérdést, hogy mivel a városi tanács határozati javaslata a telep ; fejlesztése kérdésében az volt, hogy szerezzen be a város egyelőre csak egy kazánt és uj gépet csak akkor, ha az építendő uj indóház világításának kérdése is megoldást nyert, — nem volna-e czélszerii, ha a polgármester most már azon indokolással, hogy mivel a város villamos művét az indóházra tekintettel akarja bővíteni, kérjen illetékes helyen megnyugtató választ az indóház építésére vonatkozótag. Debreczeni István polgármester a bizottsági tag felszólalására érdemlegesen válaszolt és a debreczeni üzletvezetővel folytatott tárgyalásai alapján nyugtatta meg a képviselőtestület személyében a város közönségét azzal a kijelentéssel, hogy az üzletvezetőtől nyert értesülései szerint az indóház építéséhez ez év őszén már hozzáfognak, amennyiben addig az 1908. évi költségvetés megál’apittatik. Eddig ettől eltekintve az volt az akadály, hogy az uj raktárak még készen nincsenek, addig pedig a régi raktárakból át nem költözködhetnek és igy azokat le nem bonthatják, az uj állomási épület pedig a régi j raktárak helyére fog épülni. Örömmel regisztráljuk olvasóinknak ezen, a város közönségét megnyugtató h irt és reméljük, hogy a megvalósulásnak már mi “á'ftw íáH útjában. De reményeinket erősiti az a körülmény is, hogy most már e kérdés aludni sem fog, mert hiszen Kossuth Ferencz, kitől amint tudjuk e kérdés megoldásának időpontja függ, a közel napokban vendége lesz Nagykároly városának. Talán nem is lesz szükség arra, hogy állomásunk siralmas állapotára felhívjuk figyelmét, azt nem kerülheti el. Ennek daczára elvárjuk azonban, hogy azok, kik itt tartózkodási ideje alatt állandó környezetében lesznek, hívják fel arra külön is a miniszter figyelmét és akkor hiszszük, hogy az ügy teljesen rendben lesz. Megszavazva az uj építkezés már meg van, tehát csak egy kis jóindulatra van szükség idő tekintetében. Ez pedig irányítható, csak jóindulat kell azok részéről is, kik Nagykároly város érdekeit előmozdítani hivatva és kötelezve vannak és kiknek e város fejlesztése csak saját népszerűségük és dicsőségük öregbítése. TÁRCZA. Vasárnap délután A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárczáju. Úgy vasárnap délutánokon, mikor inár árnyékot vet a nádfedeles házak kiszögelő oroszé, végig sétálok a falun. A nagy-utczán, a kis-utczán, a felvégen, az alvégen s a házak előtti kis virágos kertben ott ülnek már az ünnepi viganóba öltözütt leányok. Grezájuk piroslik, mint a bazsarózsa szirma, hajuk simán hátrafüsülve, két fonatban libben alá s az aranyszínű szálak közé bogozott piros-kék, vagy nemzetiszinti pántlika leér egész a karcsú derékon alul, a rövid szoknya fodráig. Amint megyek, mendegélek, nem várják mega köszöntésemet, hanem ők előznek meg, mondván : — Dicsértossék az ur Jézus Krisztus! . . . Legényt alig látni. Hol vannak ? A mezőn nincsenek, mert ott, amerre a szem ellát, amed dig a fül hall, a tarlók, a rétek, a virágos domboldalok csendesek. Mintha templomi némaság volna a szabadban, legfeljebb a mezők orgonája, a kis pacsirtámadár száll dalolva az ég felé, amint a nagy költő írja: „Megköszönni a napot, melyre irn’ felvirraclott“. A nap csendjét azonban egyszerre csak megzavarja valami mély zsongás féle. A bang felé tartok. Amint köze- lebb-közelebb érek, hát kiveszem a nagybőgő bmgjAt, melybe belerikkant néha a klarinét és belecsendül a czimbalom akkordja Ahol a vigasság vagyon, olt vagyok, a nagykorcsma előtt. A keményre vert felöntözött agyagos udvaron ott áll a falu legénysége. Barnává égett arezukon piroslik a tavaszi nap heve, egyik-másik kérges keze egy-egy palaczkot szorongat. Egész héten át munkába voltak, hát jól esik most egy kis mulatás. Odaállnak az egyik oldalra, amúgy félkörben. A másik félkör a leányoké, akik — amint mindjobban ereszkedik alá az árnyék, — elbúcsúznak a kis virágos kerttől, a bóbitás galambtól, a kendermagos tyúktól és egymásután szállingóznak a tánezba. A legények — akik már kinőttek a „sutyó" sorból, de akiknek a „borjú“ mégnern törte fel a hátát — tréfás megjegyzésekkel fogadják őket: „Iczacza, ruczacza, Adj egy csókot Katicza !u A csókból ugyan semmisem lesz, hanem igenis egyfelől a pirulásból, másfelől a nagy kaczagásból, amelynek vége sem szakadna, ha utoljára is bele nem fulladna a hegedű sírásába, a czimbalom pengésébe. Amit hallok, csupa szép magyar nóta. Amit látok, oh az meg hamisítatlan magyar táncz Az a délezeg testtartás, azok az izgató mozdulatok, a leány könnyű lebbenése, a legény nyugodt bokázása, mind az csak itt található meg a falun, a nádfedelcs házak között, ahol a magyar dal is születik az ér partján, virágos berekben, lombkoszorus erdők árnyán. Elmerengek ezen a szép tánezon! * 3fC # Hova is lett a régi, szép magyar táncz? Amig a fiatalság járja a lassút, majd utána ropogja a gyorsat : az öreg emberek, tehér hajú aggastyának, csodálatos dolgokat beszélnek a régi magyar szóló tánczról, a verbunkosról. Hejh, más idők voltak azok! Akkor még nem sorozták a -legényt katonának erővel, hanem becsalták a czifra, szép huszármentébe borral, nótaszóval, de legfőkép azzal a gyöngy magyar tánezczal. Megszólalt utczahosszant a czigány muzsikája s a legdélibb huszár az ezredből, kezében hol ragyogó kardját csillogtatva, hol egy- egy üveg bort emelve magasba, sarkantyú pengése közt járta, hogy szinte hajlott alatta a föld, a verbunkos-tánezot, miközben megcsípett egy-egy bámuló legényt, fülébe dalolva: „Csapj fel öcsém katonának, Jobb sorsod lesz mint apádnak . . .“ Az ablakok kinyilottak, a leányok reá mosolyogtak az Isten legelső katonájára, akinek akkor már belecsapott a markába nem egy, de öt legény és inig csákót raktak a fejébe, együtt biztatták a többieket: Tisztelettel értesítem a n. c. vevőközönséget, hogy újdonságaim a tavaszi és nyári idényre rendkívüli ssép és naauvAlasité/eban érkeztek, u. m. férfi és fiú kalap, gallér, nyakkendő, kézelő, kötött harisnyák, parfüm, pipere szappan öv, koszorú, virág fátyol, csipke, szalag, blúz, utazókosár, keztyii és minden czikkek, a mi a női, férfidivat, játék, kézimunka és rövidáru szakmához tartozik. ISzives pártfogásukat előre is megköszönte, vagyok kiváló tisztelettel POLITZER Mű Nag if károly ban, Hadnagy Ignácz ur házában.
