Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-12-20 / 51. szám
SZATMARMEGYEI közlöny kívánja ma már, hogy az ócska, elkopott, elnyűtt szekeret cseréljük ki egy uj, egészséges pártalakulás alakjában egy újabbal, egy jobbal, amelynek összeállításánál nagyon vigyázzunk azokra a bizonyos tótokra, akiket beveszünk, nehogy kiverjenek bennünket a házból, amire az utóbbi időkben sajnos nagyon keserves tapasztalataink voltak . . . Városi közgyűlés. Nagykároly városának a múlt hó folyamán történt városi képviselő választás által ujjonnan alakult képviselő-testülete e hó 13-án tartotta meg alakuló közgyűlését, Ilosvay Aladár vármegyei alispán elnöklete alatt. A ülésen mint előadó Néma Gusztáv köz- igazgatási jegyző szerepelt és jelentése alapján a jövő évi képviselő-testület következőleg alakult meg. Dr. Aáron Sándor, Dr. Adler Adolf, Asztalos György, Asztalos Sándor, Akkermann György, Albanézi Mihály, , Dr. Antal István, Báthory István, Berger Armin, Bing Mór, Bunda Miklós, Baráth István, Bekker Orbán, Brauneisz József, Borody György, ifj. Barak Sándor, Borostyán István, Briehta Miksa, Dr. Cukor Lajos, Cukor Márton, Csernyi József, (Hirip) Csilléry Dávid, Dr. Cservenyák Károly, Csipkés András, Csőkör Ferencz, Csepreghy Antal, Debreczeni István, Diósi Sándor, De- midor Ignácz, Dr. Doby Zsigmond, Drágus István, lj)r. Egeli Imre, Ember László, Dr. Falussy Árpád, Fitos Ferencz, Friedenstein Sámuel, Fézer János, Fleisz János, Fürth Ferencz, Feifer Ede, Dr. Gózner Elek, ifj. Gindele Ignácz, Griszháber Albert, id. Griszháber Antal, Gulácsy Tibor, Gyurovits Gyula, Hadnagy Ignácz, Hahn János, Hetey Ábrahám, Huszár József, Ilosvay Aladár, Igaz Károly, Illés József, Jasztrabszky Kálmán, Janitzky Álbert, Dr. Jékel László, Janitzky György, Juhász Imre, Juhász Lajos, Dr. Jászi Ferencz, Jurcsek Béla, Gróf Károlyi Antal, Kalafoni Jenő, Kaufmann Adolf, Kaufmann Jakab, Kaufmann Jenő, Dr. Kovács Dezső, Kacsó Károly, Kalina Ferencz, Kardos Lipót, Kaufmann Izidor, id. Keresztszeghy Mihály, Gy. Kovács József, Kiss József, Kohn Márkusz, Komáromy István, Komódy Lajos, Krammer József, Kubinyi Bertalan, Kun István, Kuszka Mihály, Locbmájer Márton, Lőrincz Lajos, Luczay János, Lukáesovits János, Lutz György, Lőwy Dávid, Lőrincz György, Márton Sándor, Magyar Károly, Marián Ferencz, Májerhoffer József, Mercs Imre, Meszesy Ferencz, Mécz Ignácz, id. Matolcsy Sándor, Nagy László, Nonn Gyula, ifj. Nagy Antal, Nagy Elek, Nagy székelyt pedig kerékbe kell törni, olcsóbban nem adja. Zselyki Imre még ugyan most sem ismeri a perrendtartást, de azt már tudja, hogy a vásári porokét azonnal le kell tárgyalni. Tehát hozzá is fog a tárgyaláshoz. — Keed mit szól erre? — kérdi Sánta- Nagy Gábor atyafit. — igaz-e mindez, avagy hamis beszéd? — Hamis beszéd, hazug beszéd, tekintetes uram — válaszolja a székely. Az én igaz jószágom vala az a keet disznó. Én neveltem, én hizlaltam, én hajtottam fel a vásárra. — Mivel bizonyítja kee, hogy a keedé vala az a két disznó? — Azzal tekintetes uram, hogy a saját jószágára csak nem alkuszik az ember. Már pedig hiteles tanúim vágynak, hogy maga La- pátosi Gergő koma is alkudozék a disznókra és meg akará őket venni. Keetszáztiz forintokat Ígért értük, de én nem adám. — Kik azok a tanuk? — Hát a bényesi hentesek. Dánosi Es- vány az egyik, Pipere Károly a másik. Ott mennek la és a keet disznó is velük van. Tessen béhivatni őket. A hentesek béhivatnak; a két disznó addig a községházán maradhat. A sertéseknek ez mindegy... — Osmerik-e keedtek ezt a két embert itt? — kérdi Zselyki Imre. — Persze, hogy ösmerjük. Ez itt a La- pátosi Gergő koma, nyárádi származás és előtJenő, ifj. Némethy Sándor, Nagy Antal, Néma Gusztáv, Nagy Pál, Nagy Gusztáv, Orosz János, Orosz Lajos, Papp János, Papp Béla, Péchy László, Dr. Péchy István, Petz János, Papp Lajos, Papp István, Róth Károly, Reök Gyula, Raáp János, Reszler György, Dr. Roóz Elemér, Rooz Samu, Rózenberg Bern át, Róth Mátyás, Dr. Schönpflug Richárd, Schuszterics Ignácz, Schiff József, Schusteritsch Ferencz, Schiffbeck Károly, Dr. Somossy Ignácz, Schiffbeck Mátyás, Sternberg Dénes, Spitz Antal, Dr. Sternberg Géza, Sternberg Mór, Singer Lipót, Sugár Emil, Spitz Mór, Samrák János, Sándor György, Somossy Miklós, ifj. Sternberg Sándor, Stróh- májer Ferencz. Dr. Schönpflug Béla, N. Szabó Antal, Szalay Bálint, Szolomájer Gusztáv, Tóth Ferencz, Tóth János (ács), Török Imre, Tömpe Bertalan, Dr. Váradi János, Vetzák Ede, Dr. Vetzák Ede, id. Vida Sándor, Vida István, Varga József, Vachter Károly, Wagner István, Weinberger Ferencz, Weisz Lajos, Wéber Tibor, Weisz Sándor (Korparét). Minthogy e közgyűlésnek egyéb tárgya nem volt, elnöklő alispán a jegyzőkönyv hitelesítésére, Bing Mór, Csipkés András, Luká- csovits János, Róth Károly és Spitz Antal képviselő-testületi tagokat felkérvén, a közgyűlést berekesztette. Levél a szerkesztőhöz! Nincs járvány Remetemezön. Újból szól a lélekharang. Ismét egy ártatlan gyermek költözött el kis társai után. Vájjon melyik családban van újabb fájdalom? Vajion hol fog domborulni egy újabb sirhalom ? Vájjon van még hely a temetőben? 'Hiszen két hónapja alig szünetel a sirásó szerszáma. Valóságos ideges reszketés fog el már mindnyájunkat a harang bugásakor, hiszen nem tudhatjuk : melyik nap fogja nekünk a mi drága gyermekeinknek elhunytat hirdetni. Már elfáradt pedig a harangozó is. A harangok egyforma szomorú zúgása még az ő lelkét is megreszketteti már. És még sem pihenhet egy napig sem. Elfáradt már a pap is, kántor is a sok temetéstől. A keserve, fájdalma, elfojtott avagy kikitörő zokogása lelkűket ideges izgatottsággal tölti meg s meg sem pihenhetnek, mert a három hónapja fokozatosan terjedő járványos betegségek újabb és újabb áldozatokat követelnek. íme a hiteles adatok: Ragályos betegségben halt meg szeptemberben 3, októberben 6, novemberben 16, deczember első felében 15 gyermek. Tehát szeptember óta 40 gyermek költözött a másvilágra azokon kiviil, kik egyéb betegségben haltak el. Minthogy pedig a községben 400 és egy néhány 12 éven aluli gyermek van, a ragályban elhunytak az összesnek tünk alkudozott erre a két disznóra. Kérem, tetszik ösmerni, ettől vettük meg a két disznót. Kétszázhusz forint igaz pénzt olvasnánk le a tenyerébe. Zselyki Imrének ez éppen elég volt. Éktelen dühre fakadt és szidta a szegény örményt, hogy csak úgy kopogott minden szó. — Útonálló, zsivánv, bebmetsző, ördögtől született — igy szidta. — Elutasítom a panaszt és lecsukatom, ha rögtön el nem hordja magát. Agyaras Mózes biró uram, aki eddig már gondosan körülnézte, megtapogatta a két disznót, erre nem állhatta meg, hogy közbe ne szóljon. — Engedelmet instálok, nemzetes uram, ezt mondta, de én még nem látom bebizonyítva, hogy a két disznó a Sánta—Nagy Gáboré lett légyen. Hát kié volt, ha nem az övé? Hisz’ a tanuk is ezt mondják. Avagy ide röpült az a két disznó, mi? — Már pedig én ávalló volnék, nemzetes uram, hogy még sem tisztázzuk még az igazságot. — Nem tisztázzuk? Ejnye, de okos kee. Hát tisztázza kee, biró. Haljuk a bölcs beszédet. — Hallottam is, tekintetes uram. Errébb jöjjön kee, Sánta—Nagy Gábor alpörös. Mondja csak: Sánta—Nagy Gábor alpörös, igaz székely-e ő keeme ? — Igaz hát. Századik öregapám is a vót, biró uram. — Hát, Sánta—Nagy Gábor koma: nem ösmerek én olyan székely gazdát, aki fontjára, 10 °/o-át teszik. És még sincs semmi hivatalos intézkedés a ragály megakadályozására, mert „nincs járvány Remetemezőn“, bár a gyermekek a hivatalos bizonyítványok szerint mind vörhenyben, torokgyíkban vagy szamárhurutban haltak el. Meg van fertőzve a falu levegője s a szülők mégis nagy parádét rendeznek a temetéskor. Nyitott koporsóban fekszik a ragályban elhunyt 2 napig. Virrasztókat rendeznek s a falu apraja, nagyja ott siratja vagy bámulja s szivja a fertőzött levegőt. Nem érzik a hideg halálnak gyilkos lehelletét. Nem sejtik, nem tudják, hogy a kis halott mellől haza viszik a mérget s holnap talán náluk keli sirató! csinálni. Pedig már az is megtörtént, hogy hétfőn egy gyermek a kis keresztet vitte társának s csütörtökön ő feküdt ravatalon ugyanazon betegség áldozataként. Van olyan család is, hol egy gyermek sem maradt meg, de hivatalos intézkedés még sincs, mert a vörhenyben elhunyt gyermek testvére ott játszik az iskolában s meséli: hogy sir otthon az anyja a másik mellett s hogy mily parádéval fogják az ő kis testvérét eltemetni. Nincs senki, aki parancsoljon és intézkedjék, mert „nincs járvány Remetemezőn“. Nincs senki, aki eltiltsa, aki figyelmeztesse a népet a bekövetkező csapásra, Nem vádolok senkit, mert nem természetem, nem kérhetek hivatalos intézkedést, mert nem tartozik hatáskörömbe. Csak hiszem és remélem, hogy a hivatalos körök igy tudomást szereznek e szomorú igazságról s legalább ezután intézkedni fognak, hogy a falu levegője megtisztuljon s ez a borzasztó pusztulás megszűnjék. Hiszem és remélem, hogy az erélyes intézkedésnek lesz otedménye s lassankint elhallgatnak a harangok, megpihenhet végre a pap, harangozó, kántor és sirásó is. Meg lesznek mentve legalább a többi szülők a fájdalomtól s talán még gyermek is fog maradni a faluban. Egy szülő „A vörhenyröl“. Irta : Preisich Kornél dr. egyetemi m. tanár, kórházi főorvos. Azon szomorú állapot ismeretében, hogy a megyénkben számtalan megbetegedés és több haláleset történt a vörheny következtében, olvasóink okulására a „Háziorvos“ nyomán közöljük a tudós tanár következő czikkét: Ijedelemben tartja ma ezen betegség nemcsak székesfővárosunkat, hanem sajnos, országunk sok városának lakosságát. Nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy ezen sorokkal a betegségnek gyógyszerét ismertethetném, ez eddig biztos gyógyszer gyanánt ajánlott serumok nem váltak be; — az sem czélom, hogy a nagy közönséggel meglatjára meg ne tudná mondani, hogy mennyit is nyomott az a disznó, amit ő hizlalt és vásárra hajtott. Nos mondja meg kee is, hogy mennyit is nyomott az a keet, disznó ? •Sánta—Nagy Gábor csak hátra hőkölt erre a kérdésre, mintha csak az istennyila csapott volna le előtte a földbe. Megnémult az hirtelen. — Keedhez nincs több szavam — mondta olyan lenéző hidegséggel Agyaras Mózes biró uram, amilyenre csak a magyar paraszt képes. — Hát kee, Lapátosi Gergő felpörög, meg- mondhatja-e kee, hogy mennyit is nyomott az a keet disznó ? Ugrott egyet az örmény, úgy megörült ennek a kérdésnek. — Hagy megmondhatam-e ? Hát ha földindulás valna, nem meg mondhatnám? Nézze csak biró uram: az a vöröses göndör szőrű, az háramszáznyulezvanhét funtut nyom, az a másik meg, akinek a farkán egy kis pamacsszőr feketéllik, az négyszáztizenhatut. Tessen csak megmázsáltatni. Persze, hogy úgy volt, ahogy az örmény mondta és perczczel rá már a zsebében is volt a pörös kétszázhusz forintocska, Sánta—Nagy Gábor ellenben nem ivott törkölypálinkát, mert még az ígért öt forintot sem kapta meg. Úgy kellett neki. De Zselyki Imrének sem Ízlett aznap délben a bor; alkalmasint belécseppent a poharába egy kis keserű méreg a miatt, amiért ismét csak Agyaras Mózes uram volt az okos biró és nem ő.
