Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)

1908-12-20 / 51. szám

SZ AT M AR megyei közlöny

ismertessem, ezen félelmetes betegségnek tüneteit és lefolyását, nem lévén barátja a tudákosság terjesztésének, ami csak a félelmet növeli, vagy arra jó, hogy bízva a hallottak és olvasottak utján nyert ismereteinkben, önállóan és bizony sokszor helytelenül járjunk el.

Laikusoknak elég ismerni az ép, egészséges állapotot, akkor azután észre veszik a betegség állapotát, ha pedig ezt észrevették, akkor hívjanak minél előbb segítségül orvost és hallgassák meg ennek véleményét s tanácsát, igy lesz elkerülhető sok-sok skárlát fertőzés.

Ezen állításom helyességét hamar megértjük, ha tudomásul vesszük, hogy a vörheny sok esetben igen enyhe megbetegedés alig okoz roszszul létet, csekély torokfájást, csekély- lázat és rövid, nehány óráig tartó halavány kiütést, — az ilyen enyhe módon megbetegedett egyén mégis épp oly mértékben fertőz, mint a súlyos beteg, de több kárt tesz mint ez, mert a szülők nem vetve gondot a csekélynek látszó megbetegedésre, — gyermeküket tovább járatják iskolába, — tovább küldik a gyermekek közé, — kiket fertőznek, de nemcsak másnak okoznak bajt, hanem sok esetben az enyhe kezdetű megbetegedés daczára sem maradnak el az utóbajok, — ezek között különösen a veselob, — mely azután az olyan gyermeknél, ki fenn járt, súlyosabb lefolyást vesz. Úgy a tömeges és tartós fertőzést, mint az utóbaját el lehetett volna kerülni, ha a szülő nem bízik saját tudásában, hanem a látszólag csekély baj orvoslására is orvost hiv.

Kétségtelen, hogy ezen említett körülménynek tudható be, hogy Budapesten, mint a vidéken a scarlát ismét nagyon elterjedt, hiszen a nagy baj mellett szerencse az, hogy a járványt a betegségnek enyhe lefolyása jellegzi, de nálunk Budapesten egy más nagy baj szerepel még, mely nemcsak a scárlát veszedelmét növeli, hanem valamennyi fertőzéses betegség terjedése szempontjából igen káros és ez a piszok, melyben nagyszámban a munkás és alacsonyabb néposztályunk, tehát lakosságunknak igen nagy rétege él.

Annak, a kinek alkalma nincs beletekinteni az említett néposztály életviszonyaiba, annak a piszokról a tisztaság iránt való érzék — csaknem teljes hiányáról fogalma nincs.

Legjobban illusztrálja állításom igazságát, ha egy tényt említek, hogy t. i. a kórházban felvételre kerülő leánybetegeknek több mint 90 %-a tetves, sokszor annyira, hogy a fején egyetlen hajszál sincs, amelyen sörke nem volna. A napszámos gyermeke, a szatócsé, a hivatalszolgáé, a kisiparosé — e tekintetben egy sorba állítható.

Tetves a cselédleány, ilyen néha a fodrásznő és ilyenek sokan, még pedig igen nagy fokban. Ilyennek találtam némely színi növendéket is.

Vájjon találunk-e magyarázatot ezen elszomorító állapotokra ? Igenis találunk ! Első sorban a túlzsúfolt lakásokban, melyekben még azon egyénből is ki kell veszni a tisztaság szeretetének, kiben ebből a hygieniai követelményből valamennyi még meg volna.

A mai leánygyermek betegeink jó része az iskola köteles korból való, járnak is nyilvános iskolákba, kérdem ezek után, nem-e kell a legnagyobb fokú gonddal tisztán tartani azon gyermeket, ki előbbivel egy osztályba jár, annak szomszédságába kerül, azzal közelről érintkezni kénytelen, az ilyen fokozott tisztántartás pedig sok időt igényel, sok esetben a szülők ezt csakugyan nem nyújthatják gyermeküknek a legjobb akarat mellett sem, meg van tehát a mentség sok szülő részére, de ezzel a vád annál súlyosabb társadalmunk ellen, mely feladatát nem teljesíti. Épp úgy mint a tetü, úgy ragad át ezzel, vagy e nélkül a betegséget terjesztő anyag — egyik gyermekről a másikra. Ha tehát gyermekünket, kit elvégre iskolába járatnunk kell, a tetütől és egyéb betegségektől megakarjuk óvni, gondoskodjunk arról, hogy ott csak tiszta gyermekekkel jöhessen érintkezésbe.

Tisztaságot az alsóbb néposztályban azonban csak akkor fogunk megkövetelhetni, ha jobb lakásviszonyokról gondoskodtunk. Mindnyájunk érdekében áll, hogy a lakásviszonyok mielőbbi és alapos javítását sürgessük.

Azon ellenvetést hallottam, hogy a munkásember — sajnos — maga keresi a lebujt (nagyobb részben), mert keresetét inkább költi italra és ínyét csiklandozó ételekre, — mint '

lakására; — általában sajnos, talán igaz is ez, de mint másutt, úgy nálunk is meg fog ez változni, amint jutányosán jó lakást log kapni a munkás.

Láz, torokfájás, sokszor hányási inger vagy hányás kiséretében képezik a vörhenynek kezdeti tüneteit.

Ünnep előtt.

Közeledik a karácsony, a szeretet és öröm ünnepe. Egy pár nap és kigyulad a karácsonyfa csillogó-ragyogó lénye, amelynek bűvös körében megszűnik a létért való küzdelem s a békesség üt tanyát az emberek hajlékában. A csodás szent gyermek születésének estéjén megfeledkezik a gyarló lélek a sok-sok keserűségről, amit egész esztendőn át szenvedtek öröm, boldogság tölti be a sziveket: ünnepel kicsi, nagy egyformán.

Már élénkül az utcza, látni a sok anyát, amint lázas sietséggel szerzi be szükségleteit a karácsonyi ünnepekre, vásárolja meg az ajándékokat, a gyermekek Jézuska-ajándékát. Mindenki készülődik az esztendő legragyogóbb estéjére : karácsony estéjére. A szeretet és boldogság melege járja át a sziveket, a Megváltó születésének emlékezete tartja megszállva az emberiséget.

A szeretet ünnepe a karácsony, annak az ünnepe, aki a szeretet tanította. Aki lángbetükkel véste az emberiség lejkébe; szeresd, gyámolitsd a szegényt. Az O igéje elevenedik fel most is, midőn a szent ünnep küszöbe felé közeledünk. Hányán vannak, akiknek nem ragyog be a meleg napsugár egész éven át a hajlékukba, akiknek nem adatott meg, hogy jólétet varázsoljanak nedves, egészségtelen, rossz lakásukba, ahol nincs öröm, nincs bol- dogaág, csak szenvedés és nyomor.

Ezek a szerencsétlenek a szent ünnep szegényei, árvái, akik a korcsmák fojtott, bűzös levegőjében várják be a szent karácsony estéjét, ott köszöntik a csodás szent gyermek születését. Lebujokra menekülnek az ünnepi est elől, mert nincs módjuk otthon ünnepelni, mert nem bírják az otthont az ünnep fényével bearanyozni. A szent ünnep szegényei nem tudnak örülni . . .

Keressük fel őket a szeretet ünnepe előtt. Juttassunk nekik a mienkből. Adjunk a karácsony árváinak is a mi örömünkből valamit: egy falatot az Ur testéből, egy kortyot az Ur véréből. Tekintsünk be a nyomor sötét függönyei mögé, ahová nem sugárzik a karácsonyfa ragyogó fénye, ahová nem tekint a jólét s vele az öröm. Hívjuk meg ünnepelni az árvákat a szeretet napján; édesítsük meg a falatunkat azzal, hogy juttatunk belőle a Megváltó emlékezetére a szent ünnep szegényeinek is.

—i.

HÍREK.

— Városi közgyűlés. Nagykároly város képviselő-testülete ma délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tisztújító közgyűlést, tart, melynek tárgyai: A megbízatás folytán megüresedett 1. polgármesteri, 2. árvaszéki ülnök, egyszersmint községi biró és közigazgatási tanácsnoki, 3. adóügyi tanácsnoki, 4. tiszti ügyészi, 5. számvevői, 6. pénztárnoki, 7. pénztári ellenőri, 8. közgyám s városgazdái s9 mérnöki állásoknak válaszlás utján való betöltése.

— A „Nagykárolyi Nőegylet“ 1908. de- czember 23-án délután 2 és fel órakor a városházán a polgármesteri hivatal helyiségében rendes választmányi ülést tart, melyre az igen tisztelt választmányi tagokat ezennel meghívom. Nagykároly, 1908. deczember 12-én. özv. gróf Károlyi Istvánná elnök.

— A Kossuth-asztaltársaság köréből. A

nagykárolyi Kossuth Lajos-asztaltársaság, mint már említettük, a Kun István-féle vendéglőben ma d. u. 3 órakor 20 elaggott szegény iparos egyént 10—10 korona segélyben fog részesíteni, azonkívül 15 árva gyermeket lát el jó meleg téli ruhával. Ugjmnekkor fog végbemenni a lemondás folytán megüresedett elnöki, alelnöki és titkári állás betöltése, miért is a választmány kéri a tagokat, hogy említett napon minél számosabban jelenjenek meg a törzshelyiségben, Itt említjük meg a következőket: Az asztal- társaság a helybeli Nőegyletnek a szegény gyermekek karácsonyfájára öt koronát adományozott, a Ferencz-estén Kossuth Ferenczet táviratilag üdvözölte és farsang elején a Polgáriban nagyobb szabású tánczestélyt rendez.

— Zenestóly. A Nagykárolyi Zeneegyesület f. hó 12-én a városi színházban igen sikerült zeneestélyt rendezett. Szép és elegáns közönség töltötte meg a színházat s hallgatta végig a változatos és dús műsort, melyet a zenekar nyitott meg. .Szerelmi varázsital“ operetből egy nyitványt adott elő. Az ez alkalomra összeállított vegyeskar a .Portiéi néma“ operából az imarészletet énekelte, majd Serli Ferencz szavalta Petőfi .Szeptember végén“ czimü költeményét Jakobovits Juliska megfelelő zongora- kísérete mellett. A zenekar „Mária Therézia gavottja“ után egy nagyon kedves „Szegény Pillicoddy“ ez. kis bohózaton mulattunk, melyben Tarsinszky Kázmér és Juhász Ernő férfiszereplők műkedvelőknél igen ritkán tapasztalható módon aknázták ki a komikumot. Tóth Ilonka, Juhász Ernőné és Janitzky Irma tehetségük legjavával járultak a sikerhez, melyért sok tapsot is kaptak. A vegyeskar újabb ének- szána — „Thern: Kérdeztem a rózsát* — után kifogástalan csoportosítással, kedves élőképet mutattak be. Végül a zenekar potpourrit játszott; „Kurucz dalok és régi magyar nóták* czimen állította ezeket össze és hangszerelte Vitek Károly, az egyesület karnagya, ki az összes ének és zeneszámokat betanította s nagy szakavatottsággal dirigálta.

— Közgyűlés. A magyar szent korona országai „Vöröskereszt Egyletének“ nagykárolyi fiókja 1908. deczember 23-án délután 3 órakor kezdődőleg a városházán, a polgármesteri hivatal helyiségében tartja évi rendes közgyűlését, amelyre az egyesület igen tisztelt tagjait ezennel meghívom. Nagykároly, 1908. deczember 12-én Özv. gróf Károlyi Istvánné elnök.-- A „Nagykárolyi kereskedő ifjak köre“ f. hó 13-án este a Polgári Olvasókör nagytermében felolvasó-estélyt tartott nagy hallgatóság előtt. A műsort Sroff Gábor főgimnáziumi tanár felolvasása nyitotta meg, ki a költészet világából vett szemelvényekkel s ezeknek ügyes csoportosításával hódolt a divó politizálással szemben az irodalomnak. Friedl Mariska és Széchényi Lajos „A hypnotizmus“ czimen igen kedves kis dialogot adtak elő sikerrel, Weinberger Ilonka tehetségre valló szép czimbalom- játéka s Makay Lajos kifogástalan hegedülése az együtt eljátszott darabokban nagyon tetszett. Szombathy Juliska ügyesen adta elő a „Férjhez menjek ?* ez. monologot. Szabados biztosítási tisztviselő kuplékat énekelt, igen nagy tetszés mellett, — mely után Goldberger Géza „Az orr“ czimü monolog előadásával mulattatta a közönséget.

— Eljegyzés. Avrányi Emil szamosvölgyi vasúti pályafelvigyázó karácsony másodnapján vált jegyet Nagy Margitkával özv. Bányai Nagy Sándorné unokájával.

— Esküvő. Nagy Mihály épitő válalkozó e hó 3-án esküdött örök hűséget Komlóssy Mariskának Baján

— Karacsonyfaállitás. A „Nagykárolyi Nőegylet“ a Szent Pauli apáczák vezetése alatt álló .Mellinda“ árvaházban ez évi deczember 24-én karácsonyfát allit, melyre szives adományokat Özv. dr. Serly Gusztávné úrnő, vagy a főtisztelendő apaczafőnöknő elfogad.

— Orgyilkosság. Madarász községét titokzatos gyikosság tartja izgalomban. Angyus Demetert, a falu egyik legdaliásabb legényét a minap este, mikor a fonóból hazafelé tartott, ismeretlen tettesek hátulról orozva leütötték. A legény az utcza közepén meghalt. A csendőrség nyomozza a tetteseket.