Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)

1908-09-13 / 37. szám

SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY

A politika súlypontjai.

A balpárt vidéki szervezkedése.

Ha egy tégla leesik az épület ormáról, az épületre nem lehet végzetes. A magasban, a homlokzaton csak disz a kő, mely az esztétikai hatás szempontjából lehet nélkülözhetetlen, ha nem is pótolhatatlan, de a ház ekzisztencziájára nézve közömbös. Ellenben próbálja meg valaki eltávolitani az épület alapkövét, melyen az egész épület nyugszik, mely dinamikai kölcsönhatásban van a legtávolabb eső részekkel is. Ugyebár, akkor a ház egyes darabjainak helyzeti energiája mind működésbe jön, a részek összefüggése megbomlik, dinamikai kapcsolatok erőszakos megszakitása az egész épitmény összeomlását vonja maga után.

Szokás beszélni az „állam épületéről“, de az analógiám nem szorosan ide vergál. Az állami szervezet, mely törvényeken, nagy súlyú megállapodásokon nyugszik, konzervatív jellegű valami, mely az idővel nehezen változik. De van egy másfajta épület, amelynek a súlyviszonyai kevésbbé állandók, amelynél az erők eredője az összetevők ingatag volta következtében könnyebben eltolódik. Ez a politikai közvélemény, a tömegek gondolkozása, amely épp annyi tényezőnek van alávetve, mint akár az időjárás, vagy a börzei árfolyam.

De bármilyen gördülékenyek a politikai irányzatok, mégis meg van a maguk szocziál- statisztikai törvényük. A változásban is van állandóság, mint annyian megmondták. Egy eszme, egy név, egy fogalom, egy hajlandóság mindig bir annyi ható erővel, hogy képes legyen magához lánczolni az erőket és igy bizonyos időre nélkülözhetetlen központjává legyen a politikai súlyviszonyoknak. A nagy politikai változásokat mindig a közvélemény alapjainak hirtelen kiszakadása hozta létre.

Magyarország politikai közvéleményét két fontos tényező kötötte le állandóan. Az egyik az uralkodó, aki reprezentása volt a nemzet politikai létezésének és akinek magatartásától függött részben az Ausztriával szemben való érvényesülésünk is. Hogy ez mennyire irányítja a tömegek érdeklődését, mutatja napjainkban is az a lázas és feszült figyelem, melylyel egy bekövetkezhető trón változás elé nézünk.

De nem kevésbé fontos tényező ami speczifikus politikai életünkben az a személy vagy név, vagy fogalom, mely a mi erőinket, a mi akarásunkat, a mi törekvéseinket foglalja magában, aki a magyar nemzetet cselekvő föllépésében reprezentálja. Ez a politikai faktor is végigvonul történelmünk folyamán, mint

természetes kialakulása, megtestesülése a nemzeti erőknek.

A múlt század forrongásai közepeit Kossuth Lajos volt ez a reprezentáns egyéniség, aki később is, amikor távol volt tőlünk, láthatatlan feje maradt Magyarországnak. Az ő szellemében, az ő nevében, az ő általa adott irányban történt minden, ami Magyarországon politikai tény számba mehetett.

Sajnos, hogy Kossuth Lajos politikai örökségét a fia nem vette át és a magyar nép nem tekinti öt úgy, mint akaratának, irányának képviselőjét, csak mint vérbeli, de nem egyszersmind szellemi utódát.

Legújabban is igen jellemző eset mutatott erre. A balpárt, mely magát teljes joggal Kossuth Lajos politikájának kizárólagos képviselője gyanánt hirdeti, beszámolókat tartott Biharban, ahol a pártot tóbbfelé szervezték is. A józan magyar nép a negyvennyolez eszméinek fejtegetését érdeklődéssel hallgatta és valahányszor Kossuth Lajos nevét említette a szónok, mindig lelkes éljenzés hangzott fel, ellenben az elégedetlenség moraja a Kossuth Ferencz nevének hangoztatásakor.

Mit jelent mind ez mást, minthogy Kossuth Ferencz politikai felfogásával nem azonosítják magukat, holott a természetszeriiség azt követelné, hogy a dolgok következéseképen az apa után a fiú következzék. Kossuth Ferencz nem követi Kossuth Lajost a politikában, ami a függetlenségi eszmék megvalósításának mérhetetlen kárára van.

Ma csak a függetlenségi balpárt. az, amely jottányit sem enged a 48-ból s a nemzet zöme csakhamar be fogja látni, hogy jövőben kihek a zászlója alá sorakozzék.

A vármegyei közigazgatási bizottság ülése,

Dr. Falussy Árpád főispán elnöklete mellet vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó

11-én délután tartotta meg rendes havi ülését a vármegyeháza alispáni kistermében, amelyen a bizottság tagjai Jékey Zsigmond, Szalkay Sándor és Böszörményi Zsigmond kivételével, — akik azonban" távolmaradásukat szabályszerűen kimentették, - teljes számban jelentek meg.

Mielőtt az alispáni jelentés felolvasására került volna a sor, Pavella Zsigmond, szinér- váraljai földbirtokos, mint az erdészeti bizottság .uj tagja letette a hivatalos esküt és átvette elnöktől a hivatalos pecsétet. Jelentette továbbá elnök, hogy a földmivelésügyi miniszter Mándy Zoltánt közgazdasági előadóvá nevezte ki.

Az alispáni jelentést dr. Péchy István vm. főjegyző olvasta fel és az egyhangúlag tudomásul szolgált. Kiemeljük e jelentésből, hogy az ügyforgalom augusztus hónapban a következő volt: Julius hóról elintézetlen maradt 747 ügy ; augusztuszban érkezett 2353 ügydarab, összesen 3500. Ebből elintéztetett 2271 s a f. hóra átjött 829 ügy, — továbbá, hogy elmúlt hónapban 158,útlevél adatott ki, amelyek túlnyomó része Eszakamerikába szólt.

Következőleg a vármegyei jegyzők referáltak az elintézés alá került ügyekről, melyek azonban nem voltak általános érdeküek. .Elismeréssel kell itt adóznunk dr. Falussy Árpád főispánnak azon újításáért, mely szerint a számos pontból álló tárgysorozatot sokszorosittatta és szótosztatta, ami könnyebb tájékozódási és nyilvántartási szempontból egyaránt üdvös intézkedés.

A szakreferádák Bodnár György tanfelügyelő jelentésével vették kezdetüket, melyet előadó osztatlan figyelem kíséretében terjesztett elő.

Említette, hogy Nagykárolyban az állami polgári fiúiskola első osztálya megnyílt s abba eddig 52 tanuló iratkozott be, amely szép szám kellőleg igazolja egyrészt nevezett iskola élet- képességét, másrészt pedig azt, hogy Nagykároly városban és annak vidékén az állami polgári fiúiskola hézagpótló intézmény.

Igaz bár, folytatta a tanfelügyelő, hogy az iskola jelenlegi elhelyezése sok kívánni valót hagy fenn, de mivel egyelőre alkalmasabb bérház nem állott rendelkezésre, be kellett érni olyannal, amilyen bérelhető volt. ígéretét bírja egyébiránt a polgármesternek, hogy megfelelő helyiségről gondoskodni fog addig is, amig a rendes iskolaépület fel nem épül.

Ainily örömmel konstatálta szóló a nagykárolyi polgári iskola első évének sikerességét a beiratkozások tekintetében: épp oly szomorúnak találja a 3-ik tanévébe lépett mátészalkai polgári iskola helyzetét, amelybe mindössze 62-en (az első osztályba csupán csak 9 en) iratkoztak be. Attól tart, hogy ha a részvétlenség a jövőben is ily mértékben fog megnyilvánulni, az iskola költséges fentartása annak megszüntetésével fog járni.

Jelentette továbbá előadó, hogy a kultusz- miniszter Krasznaszentmiklós és Misztótfalu községekben állami kisdedóvodát állított fel, továbbá, hogy a Kőváralja, Nagy köles ésszat- márudvarii állami iskolai építkezések annyira előre haladtak, hogy már a napokban átadhatók lesznek az épületek rendeltetésüknek.

Szamoskóród állami iskolájának bérleti

T Á R C Z Ä.

Az önkéntesek.

Irta: Szász József.

— A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárczája. —

Tavasz kezdetén, április elsején, bevonulnak századjaikhoz az önkéntesek.

Októbertől áprilisig az önkéntes iskolába járnak s elméletileg is, gyakorlatilag is ott tanulják külön a katonai tudományokat.

Aki szorgalmasan tanul, s akinek szerencséje s kevés büntetése volt a hat hónap alatt: azt kinevezik káplárnak. Ha pedig ilyen nagy rangot nem érdemelne meg, egy csillagos frájternek. De ha az iskola tisztjei abban a hitben vannak, hogy még erre se érdemes, meghagyják annak, ami volt: csillagtidán önkéntesnek.

— Mi az egyéves önkéntes?

Olyan katona, aki önkéntelenül szolgálja le az egy, esetleg két esztendejét. Mert ha két évet szolgál is: csak egyéves önkéntes a neve. Éppen úgy besorozzák, éppen úgy viszik katonának, mint a nem önkéntest, különben soha életében nem katonáskodnék. És még is önkéntes a neve, de erről már nem tehet szegény feje.

Éppen úgy execiroz, gyakorlatokat, szolgálatot csak úgy végez, mint a többi katona. Kapitány ur Komorovcsák éppen úgy leszidja, éppen úgy becsukja, mint a század három czi- gányát, két zsidóját.

Ezekre haragszik legjobban a századnál és a világért meg nem tűri, hogy közülük valamelyik az első sorban éktelenkedjék.

Kettő közülük pedig minden reggel okvetlenül odakerül. Az öt ember egymás mellett áll, mert egyforma magasságúak s négyen alkotnak egy doppelrájt. Most, ha a kapitány ur frontot kommandiroz akár jobbra, akár balra, kettő, esetleg három mindig az első sorba kerül közülük. A kapitány ur azért természetesen minden reggel nagy haragra gyullad, kegyetlen káromkodásra fakad s minden reggel úgy veri hátra a második sorba lovagló pál- czájával a századcsufitókat.

A különbség tulajdonképpen az az önkéntes és a közönséges katona között, hogy az önkéntes sárga pertlit hord a két karján. Gangot, szobát nem súrol, udvart nem söpör, kapitány ur Komorovcsák meg nem verheti s a szalmazsákját se ő maga tömi meg szalmával.

Ezt a legénye végzi el helyette.

Az önkéntes századhoz való bevonulásának a kadét örül legjobban. Az önkéntes az ő megváltója. A bűnbak nem ő azután a századnál, hanem az önkéntes. Ezt oktatja, ezt szidja s ezt teszi felelőssé mindezért Komorovcsák kapitány.

Mikor berukkol a századhoz, legelőször is azt nézi meg a kapitány ur: hány csillagja van. Ha nincs neki egy se: jobb, ha mindjárt megszökik, olyan rossz világ következik rá.

Ezután megnézi ruháit, fölszerelését.

A ruhát azért, hogy előírás szerint készültek-e, a felszerelést azért, hogy jól van-e tisztítva, nincs-e valami hibája, vagy fogyatékossága.

Őrmester ur Sólyom czentimétert és ollót tesz elébe. Az önkéntes tudja már, mi következik. A sapkája alacsony, szemellenzője be van szegve: azért magazinba viteti Komorovcsák kapitány. Fejébe nyom helyette egy rengeteg nagy és zsíros sapkát, melyet csak füle tart meg a fején.

A sapka után a blúz, a waffenrokk vándorol a magazinba. Mindkettőnek magas a gallérja, nem elég bő az ujja és nagyon feszes a dereka. Ilyen ruhát nem szabad hordani, kapitány ur Komorovcsák századánál az önkéntesek. Nagyon feltűnne a többi közül, a feltűnést pedig kerüli a kapitány ur. De elszedi tőle nadrágját és czipőjét is. A nadrág nagyon szűk és a rendesnél világosabban zsinórozzák: a czipő pedig hegyesorru s összevissza csak hét lyuk van rajta a fűzőnek. Ez pedig olyan nagy hiba, hogy okvetlen lakat alá kell tenni czipőt is, nadrágot is.

De ne búsuljon az önkéntes: a mint sapkát adott neki a kapitány ur, ad neki blúzt, waffenrokkott, nadrágot és bakkancsból szűkét, keményet, hogy majd eltörik a lába benne.

Mikor igy fölöltöztette újonnan az önkéntest s köpönyegéből is levágott öt ujjnyit, megvizsgázza : mit tud, mit tanult?

Leviszi az udvarra, ahol a század éppen árkot ugrik, rudat mászik.

Útközben kikérdi: kicsoda, micsoda a foglalkozása és mi a vallása. Az isten őrizze, hogy zsidó legyen.

Beállítja a többiek közé, hadd lássa: tud-e jól futni, mászni, árkot és akadályt ugrani?

A bakkancs nehéz, szokatlan, töri is a lábot, s igy bizonyos, hogy nem sikerül az az ugrás, se a mászás. Kapitány ur Komorovcsák akkor mindjárt kimondja a szentencziát.

— Hallatlan dologi Ön intelligens embernek tartja magát, még talán valamilyen dip-