Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-08-23 / 34. szám
Nagykároly, 1908. augusztus 23. 34. szám. XXXIV. évfolyam. KÖZLÖNY o POLITIKAI LAP. SZERKESZTOSEG: hová a lap szellemi részét érdeklő közlemények küldendők KIADÓHIVATAL: a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők Széehenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. DR FŐSZERKESZTŐ: PILIST ISTVÁN, országgy. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN. ~ ■■ ■ : Megjelenik minden vasárnap. ■ — ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 3 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak és iBkolák részére egy évre 5 koron» Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér A B A K S I S. Irta: dr. Lengyel Zolién, országgyűlési képviselő. Nagy élvezettel olvastam a Törökországi események hirét. Egy pusztulásnak idult nép megújhodása megy végbe szemeink előtt. Az emberi szabadság, a testvériség, egyenlőség igéi egy századdal elkésve behatoltak a török nép fatalizmussal és konservatizmussal átitatott leikébe. A „beteg ember“ talpra áll. Élni akar. És úgy látszik élni is fog. Önmagának is, az emberiségnek is. Ezen vonatkozásai is érdekesek a megfigyelőnek. Tanulhatunk ebből is. De még többet az elmúlt világ összeomlásától. A hogyan egy szempillantás alatt szétfutottak a kegyenczek és miként lett vége nagy kapzsisággal, ravaszsággal és sok bűn árán összeharácsolt vagyonuknak és évtizedek óta megtartott mindenhatóságuknak. Megszöktek a Melkame testvérek a dohányjövedék zsarolói. Riza pasánál, a volt hadügyminiszternél 120,000 fontot (2.750,000 koronát) foglaltak le. Az általa elsikkasztott összegeket 11.500,000 koronára becsülik. Zekki pasánál 1.600,000 koronáról szóló banknyugtát találtak. Rahmi pasánál négy millió korona készpénzt foglaltak le. Izzet pasa vitte legtöbbre. Az volt a főkegyencz, tehát a főpiócza is. Hajójára, a melyen elmenekült körülbelül 36 millió koronát hordatott. És ez mind csak készlet. Hányán lehettek még a nagy tolvajok és mennyi kicsi tolvaj vitte el szárazon ?! Törökország tönkre volt menve. Népe irtózatos nyomorban sínylődött. Az államnak külföldön hitele alig volt. S ha adtak neki péfrZnr~külföldi uzsorások: zálogot kértek fedezetül vagy valami jövedéket, vámot vettek saját kezelésbe. A katonaság nem kapta meg zsoldját. Hadihajói a török-görög háború idején világ kaczajt idéztek föl. Annyira nem volt fölszerelve, hogy elindítani se igen tudták. Lőszernek pedig nyoma se volt. A kis görög állam egy pár hajójával majdnem tönkre lövette Konstantinápolyt. De ez a dolognak csak egyik oldala. Mert ime a fény és árny itt is találkoztak. A nagy szegénység mellett ezer milliók fölött rendelkezett a szultán. És töménytelen milliók jutottak a mindenható kegyenczek zsebébe. A kegyenczek loptak. Mindent áruba bocsátottak. Harácsoltak. Vesztegettették magukat. A szent baksis dolgozott. S a mit összehordtak: elszedte tőlük is a szultán. A selyemzsinór s a vagyonelkobzás mindennapos volt. A nagy hal megette a kicsinyeket. S a nagyot felfalta a legnagyobb. Európában mindig volt egy nehány bankár és nagy vállalkozó, a kiről tudták, hogy a megszámlálatlan millióit Törökországban szerezte rövid idő alatt. Lementek vasutat építeni. Szétosztottak egy csomó pénzt és megtízszerezték, megszáz- szorozták. Úgy jöttek haza nehány év után. Úgy hívták ezt: a baksisrendszer. Magyarul: kenés. Németül: Wer schmiert, der fahrt. Vagy: én lopok neked, te lopsz nekem. Ha fizetsz: lophatsz. Nem látja senki. Ha nem fizetsz: a becsületes va- gyonodat is elszedik. így volt Törökországban. Ma már másként van. Nálunk is igy volt. így van most is. Nem ennyire, de ilyenformán. Voltkülömbül is., 'olt idő, mikor mi voltunk az igazi törökc*. A bécsi udvari levéltár tudná elmesélni, mennyi pénzt kaptak a magyar urak Mohács előtt és Mohács után, hogy a Habsburgokat a nyakunkra segítsék. Sok valóságos történeti adat igazolja a vesztegetéseket 1687- ből, de különösen Rákóczi után és a nőági örökösödés törvénybe iktatásakor. A pénz is bőven szerepelt. De még jobban a donációk. Azoktól, kik a nemzettel éreztek, elszedték a vagyont, sazok között osztották ki, a kik a császárhoz húztak. Erre a sorsra jutott Rákóczinak egy millió kétszázezer hold földje. így osztották szét, telepítették be a törökök kiverése után pusztasággá lett alföldet. A császári kegy bearanyozott mindent. A zsoldosok raboltak, gyilkoltak, fosztogattak. A hatalomhoz húzók osztozkodó- nak. Hivatal, rang, kitüntetés, pénz, hatalom, birtok, minden földi jó azoké volt, kik a nemzet százados szabadságvágyát elfojtani segítették, az idegennek szolgálatába szegődtek és a magyarnak ősi faji erényeit kipusztitották, kezére bilincseket raktak, lelkét megmételyezték. Sokszor akartunk e rendszertől megszabadulni. Nem sikerült. Meg is maradt. Itt él, virágzik. Most is úgy, mint régen. Kissé másban, de hasonló eszközökkel. A „nagyok“ kapják a nagy baksist. Ki gróf lesz, ki báró, ki miniszter, ki titkos tanácsos. A kisebbek megelégesznek egy-egy közjegyzőséggel, hivatallal, mi egyébbel. Ki-ki tehetsége szerint. De a „baksis“ végigterpeszkedik az egész közéleten. Amennyit kiirtanunk sikerült a bíráskodás a közigazgatás területén, a mely majdnem egészen megtisztult a modern világban, annyit nyert a rendszer erőben, élénkségben, falánkságban másutt. A vasútépítések, az állami szállítások, beruházások, vételek, eladások, kinevezések, erdőeladások, a városok építkezései, a pausálé, a hirdetések elég bőséges alkalmat adnak hozzá. Igaz, hogy másutt is van romlottság. Eranczia országban még több és nagyobb szabású az üzleti szédelgés a közgazda- sági életben és a pénzügyi vállalkozásoknál, valamint a politikai korrupció is virágzik. Kiirtani egészen sohase lehet. De az mind más. Egyik franczia bankalapítással, gyémántcsinálással, panamacsatornával elszedi a pénzt a másik francziától. A pénz gazdát cserélt. A gazemberség is menthetetlen. De a nemzet — franczia maradt. Szabad, hatalmas és franczia. A mi baksis rendszerünkhöz nem ez a hasonló, hanem a törököké. A mi szemét, vesztegetés nálunk felszínen van: az mind nemcsak erkölcseink rovására megy, de egyúttal nemzetünk szabadságának is az ára. Ezért vagyunk szolgaságban négyszáz esztendeje, ezért pusztulunk, veszünk. A kinek esze, tehetsége volna produktiv üzleti vállalkozás terén előre vinni nemzetét és vagyont szerezni önmagának is: az ezt nem érvényesíti ott. Nehéz neki, fáradságos. Kitartást, munkát, befektetést igényel. A mi „tehetségeink“ nem nyitnak üzletet, nem alapítanak gyárakat, nem szőnek-fonnak, nem bányásznak. Nem baksis után futkosnak. Közvetítenek. Előszobában kuncsorognak. Kennek és meg- kenetnek. S a mit könnyen szereztek — könnyen is elverik. Törökországban most halt meg a baksis. Nálunk most virul legjobban. A török élteti a padisaht és szabadságért hévül. A mieink „éljen a Haza“ kiáltással tartják a markukat továbbra is. Mégis csak igaza volt annak, aki azt mondta : jobb lett volna nekünk mostanáig török uralom alatt maradni, milyen futás lenne akkor itt is és mennyi szabadság! az iskola idényre rendkívül szép és nagyválasztékban érkezett fin és leány fehérnemű, kötött harisnya, gallér, kaiap, nyakkendő, kötény, táska, utazó koffer és kosár, nap- és esőernyő, hegedű, kefe, tükör, zsebkendő, zsebkés keztyü, legnagyobb választék kézimunka anyagban és hozzávalókban, toktartó, könyvszj és még igen sok e szakmához tartozó czikkek. Úgy a vidéki mint helybeli vevőközönség szives pártfogását kérve vagyok kiváló tisztelettel X X TP XP X? X O U £k úri. nöidivat, rövidáru, játék- és kézimunka kereskedő ^ Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában. Pf* Ugyanott egy tanuló felvétetik. INI Értesítési
