Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-08-23 / 34. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY A balpárt akcziója. A balpárti képviselők Budapesten tanácskozást folytattak a napokban a párt őszi programmjának megállapítása czéljá- ból. Ezzel kapcsolatosan Lengyel Zoltán kijelentette egy újságírónak, hogy a programm végleges megállapításával és elkészítésével a párt három tagját bízták meg, akik külön-külön, egymástól teljesen függetlenül dolgoznak. A kiküldöttek az általános elvekben tökéletesen megegyeznek és csak gazdasági és szocziális kérdésekben vannak köztük lényegtelenebb különbségek. — Az egyik megbízott, Babocsay Sándor már elkészült munkájával és ha a másik két megbízott is elkészül, mindhárman Mocsáry Lajoshoz utaznak, akivel együttesen a végleges programmban meg fognak állapodni. Működik az adóprés! Kell a pénz! (i--r.) Violaszin pecsét alatt, gondosan elzárt, bizalmas levelekben súgja meg a nagy titkot Wekerle a törvényhatóságoknak : üres az államkassza. Az egykoron milliókkal bélelt, nagyétü kasszában elapadtak az aranyak. És kellemetlen hideg fut végig az adózóalanyon és fájó megadással fekszik alája az adóprésnek, amelyen egy nagyot csavarint majd az állam- hatalom. Az összes törvényhatóságok minap vették kézhez ezt a rideg tónusu levelet. A levél komoly és szigorú: teljes erővel feküdjék neki a hivatali apparátus az adótartozásoknak. Az államkassza üres és a nagy, milliós beruházások már nem várhatnak tovább egy perczig sem. Kell a pénz! Sok tragikum, sok fájdalmas, eredmény nélküli vesződség sir ebben a pár szóban. A história tejjel és mézzel folyó Kánaánról tud, egy dúsan, aranynyal fölbarázdált országról és mi, ahogy eslénkint letörüljük a homlokunkról a verejtéket, nem látunk mást, mint szegénységet. Megfeküdte a nagy magyar földet valami keserves meddőség és lassan pusztulnak el az energiák, sorjában sorvad el a dolgozó milliók minden munkabírása. Egy evangélium él a vágyakban: a pénz utáni tisztes éhség. Mert disztingváljunk. A szédítő lendületnek mindig idegen föld volt a magyar föld. Itt nem tudnak gyökeret verni a nagyobb stílben kivitt méretek, az idő erős középszerűsége beleette magát az akaratokba és itt mindenki csak élni akar. Egy- egy erős főt megcsapnak olykor a nyugati stílek, néha-néha magyar vállalkozás is kevesli azt a keskenytávu vágányt, melyen baktat előre lomhán, egykedvűen a hazai közgazdaság. De itt csak kivételes egyéniségeknek jut szerep; a szürke, a nagy milliók nem keresik a holnaputánt. Beérik a holnappal, csak azt ne gyötörje azután el a bizonytalanság. Es mégis minden kisértés, minden vágyakozás: a pénz. Az a kevés, ami — nincs meg. Ami ott él a százezrek vesződ- ségében és nap-nap után egyre vadabbul tépi meg a munkakedvünket. Ami űrt vág a közgazdaság egységén, ami útját állja a merészebb Ívben való fejlődésnek. És ahonnan sarjad minden szegénységünk. Ez az esztendő különösen nehéz esz tendő. A nagy válságokat még nem hevertük ki és ha a kés nincs is a torkunkon, azért minden porczikánkban ott érezzük még a veszedelmet. A föld is mostohán bánt el velünk. Kicsiny kamatot fizet. A Nap tüzén aranyszínűre égett kalász is éppen egy marokkal akadt csak, a termés erősen közepes. Az ipar és kereskedelem nem lábalt ki a régi betegségekből és ha százszor elcsépelték is, de azért tán még sohasem volt olyan nagyon igaz a frázis: koldusszegény ez az ország. És éppen most jön a bizalmas rendelet, melylyel a kormány az évek során felgyülemlett adó*artozásokat nagyobb részletekben akarja behajtani. Az indokot ak- czeptáljuk: a pénz kell. Olyan korszakos beruházásokon ment át a magyar államiság, hogy minden krajczárra szükség van. De kell, hogy a kormány is akczeptáljaa kisember érvét. Ha kell is a pénz, de hát honnan vegyük a pénzt ? Hisz az adót sem azért nem fizettük, mert volt pénzünk. És ekszisztencziákon szánthat könnyen végig majd az adó-sróf, melyet ime fokozottabb energiával állít munkába az állam- hatalom. A pénzügyminiszter számokkal dolgozik. És a számokat nem hatja meg semmiféle siránkozás. Az államkassza üres. A dolgok továbbvitele nem tűr semmilyen hosszabb haladékot, hát aki tartozik, fizessen. De kell, hogy a számok mögött ott legyen a méltánylás is. És ha már nem lehet el az államhatalom az adótartozások nélkül, akkor legalább legyen kíméletes és humánus a behajtásban. Tanév előtt. Nehány szó a szülőkhöz. (P.) A nagy vakáczió boldog órái lassanként leperegnek. Még nehány nap s eljön újra szeptember: megkezdődik a tanév. Már tatarozzák a tantermeket, melyekben az ifjú nemzedéket az életre fogják előkészíteni. A pedellus letörli a katedráról és a padokról a tavalyi port. Kicsiny és nagy diákoknak már az uj tankönyvek beszerzésén jár az esze. A szülők sok kisebb nagyobb hétköznapi gondja mellé pedig megjelenik egy másik gond: a gyermek jövője veti előre sötét árnyékát. — Minden gondolatukat az a kérdés foglalja le, hogy: mivé neveljük a fiút? Az apa és anya tanácskozik. Az a gondolat, hogy gyermekük jövendő pályáját döntik el, szinte ünnepies zománczczal* vonja be azt a hátralevő nehány napot. S éppen ez a szeretet sugalta gondolat keveri a szülőket a legnagyobb tévedésekbe. A szegény urat akar nevelni fiából. Az iparos és kereskedő azért taníttatja gyermekét, hogy orvos vagy ügyvéd legyen belőle Beteges ambiczió ez, mely sokkal szomorúbb, semhogy ezt a jelenséget gyermekeink pályaválasztásánál Ügyeiméi» kivülLagy- nunk szabadna. Csak a statisztikai kimutatásokra tudunk hivatkozni. A számok e labirintusa hidegen beszéli el, hogy hányán válnak évente a beteges ambiczió áldozataivá. Mikor egy életpályáról, a jövendő megélhetésről van szó, akkor nincs helye az olyan aprólékos szempontoknak, mint a hiúság. T Á R C Z A. A léghajó. A „Szatmárrncgyei Közlöny“ eredeti tárczája. Ha Horatius szerint hármas vérttel kellett öveznie magát annak, aki először bízta életét törékeny hajóra, minő bátor lehetett az, aki meg éppen a levegőbe mert emelkedni! Pedig ime már ez is csaknem mindennapi eset. Testi ügyességét, erejét s különösen ösztöneit tekintve igen sok állat felülmúlja az embert ; hosszú évezredeken át kifejlődött értelmével azonban nemcsak ura lett azok valamennyiének, de immár ott tart, hogy diadalmasan küzd meg a természeti erőkkel is. Megvalósítja lassanként mindazt, amire valamikor csak álmaiban gondolt s amiről gyermekeinek csak mesékben regélt. Mesékben volt is már szó nagyon régen a levegőbe való szállásról, a repülésről. Ennek emlékét örökíti meg az ikariai tenger és ennek egyik kis szigete Ikária vagy Nikária is. A görög hitrege szerint Dedalus és fia Ikarus a Kréta szigetén levő labyrinthban senyvedtek, mint foglyok, szűk, egymásbanyiló, kacskaringós, sziklába vájt utczákból álló, nagy terjedelmű, de csak egyetlen kijáratu börtönben, amiből kitalálni lehetetlenség volt. Ám Dedalus magának és fiának viaszból szárnyakat készített, amiknek segé- Iyével a börtönből szerencsésen ki is repültek, csakhogy a napfény, a kék ég, a széles a látóhatár, a szabadság az ifjú Ikariust megbóditotta, féktelenné tette. Atyjának intő szavára nem hallgatott, szállott, repült, mindig feljebb a naphoz, amelynek heve végre is a viaszszárnyakat meg- ömlesztette, amire aztán Samos szigete mellett a tengerbe zuhant és bele is halt. A bús apa pedig fiát a közelben fekvő kis szigeten temette el. Azok, kik manapság a levegőt repülő gépekkel igyekeznek meghódítani, Dedalusnak kővetői. A madár is repül s bár a helyéből kiszorított levegőnél súlyosabb is, erős izmaitól hajtott szárnyaival abban fenn tudja magát tartani. Nem is zuhan le, csak ha szárnyai megbénulnak. Az ember izmai aránylag sokkal gyengébbek, a mesterséges szárnyak mozgatására nincs elég ereje. E czélra tehát motorokat használ, amiknek segélyével tényleg már nagy eredményeket is ért el. A kísérletezést pedig lankadatlanul folytatja. A keresztény időszámítás előtti III. század elején Sirakuzában élt hires görög mathematikus, Archimedes fedezte fel és kísérletileg is bebizonyította, hogy a folyadékba, tehát például vízbe, levegőbe mártott test annyit vészit súlyából, amennyit a helyéből kiszorított folyadék nyom. Ezen az elven alapszik a testek úszása valamint a vizi- és léghajózás is. Ha a folyadékba mártott test súlya nagyobb, mint a helyéből általa kiszorított folyadéké, ebben az a fenékre száll; ha éppen olyan, benne akárhol megáll, ha kisebb, abban emelkedik. Különben mielőtt ezen elvet törvény alak- jában tudták volna kifejezni, azt gyakorlatilag már régen alkalmazták. Hiszen úsztak és hajóztak kétségtelenül már Archimedes előtt is, mert reá kellett jönniök, hogy a fa könnyebb a víznél és ebben nem merül el. De tessék olyan testet találni, mely a hideg levegőnél is könnyebb. Tudták ugyan, hogy a meleg levegő ilyen, láthatták, hogy ez a kéményből felszáll s a füstöt is magával ragadja. De hogyan tartsák együtt a meleg levegőt, hogyan kényszerítsék azt, hogy esetleg terhet is emeljen úgy, a hogy emeli a hajó ? 1783. jun. 5-én történt, hogy a papirgyáros Montgolfier testvérek Annonayban ezen az első kísérletet tették. Az ő léggömbjük papírral áthúzott vászonból készült 110 láb kerületű és 35 láb magasságú ballon volt, melynek alsó nyílása alatt szalmatüzet raktak. A tűz melege által kitágított levegő a ballon ránczait kisimította s a ballon oly erővel kezdett emelkedni, hogy nyolcz ember alig volt képes visszatartani. Amint eleresztették, rohamosan emelkedett s tiz perez alatt 1000 toisenyi magasságra szállott fel; végre Annonaytől négy kilométernyire leereszkedett. Az annonay-i kísérlet hire Párisba eljutván, az akadémia a Montgolfier testvéreket meghívta, hogy ott a kísérletet ismételjék. De mire az ifjabb Montgolfier Párisba ért, Charles fizikus a kísérletet a Mars-mezőn már végrehajtotta, még pedig egy firniszes szövetből készített s a nemrég feltalált és a levegőnél tizennégy és félszer könnyebb hidrogénnél megtöltött ballonnal. Montgolfier találmányát 1783. szept. 10-én Vcrsailles- ben a király s az udvar előtt mutatta be ; ugyantisztelettel értesíti a n.é. közönséget, hogy Kossuth-uf cai műtermében k edvcJt MATT-KÉPEKET készíti, még pedig a legméitányosabb árakon ! is a legszebb kivitelben
