Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-15 / 50. szám
Nagykároly, 1907. deczember 15. SO. száua^CLy XXXIII. évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.------ MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. = SZ F.RKESZTOSEG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Telephon 59. szám. a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : D r. ANTAL ISTVÁN LAPTULAJDOMOSOK : MANYÁK és TÓTH. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy érre 15 korona. Egyes szám ára 20 fillér. *s- Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Győzelem jegyében. Nagykároly, 1907. deczember 15. — ő. — A magyar kormány fényes győzelmét aratott. A horvát obstructio le van verve. Az a tizenkét horvát képviselő, a ki a „nagy szavazás“ alkalmával hírmondónak maradt a t. Házban, a legteljesebb vereség hírével ment haza s folytathatja a többiek példájára kinn az utczán azt, a mit honfitársai Pesten létük alatt megkezdettek. Ordíthatja tele torokkal magyar- gyalázó mondókáját. A vereség tehát teljes az egyik oldalon. A kérdés most már csak az, hogy ennek a vereségnek van a másik oldalán megfelelő győzelem. Győzelemnek nevezhető-e az a taktikai fogás, a melynek a horvát obstructio leverése és az „egyszakaszos* születését köszönheti. Meg vannak-e ennek a győzelemnek azok az ethikai kellékei, a melyek nélkül nincs a világon győzelem és a melyek hiánya csak a vereséget öltözteti a győzelem csalóka mezébe. Vizsgálódásaink nem eredményezik azt az eredményt, a melyet óhajtanánk. A kritika világa felfedi a maga puszta valóságában e győzelem hiányosságait és nem leplezhető aggályait. Nem vagyunk képesek ugyanis feledni azt, hogy e győzelem lehet ,'sége egy törvény- alkotási ieheíetienségneíc vök szülőanyja és hogy egy konkrét eset elintézhetése veszedelmes preczedensnek lett okozója. Mert az egyszakaszos győzelmében mi nem a horvátok legyőzésére irányuló parlamenti hadjárat győzelmes befejezését látjuk és ismerjük fel, hanem egy következményeiben és hatásában kiszámíthatatlan obstructio elleni, elismerjük a jelenben fényesen bevágott óvszert, a melynek azonban semmi sem lévén örök e világon, egyszer mi magyarok fogjuk megadni az árát, akkor, a mikor nem lesz horvát obstructio és igy nem lesz szükség annak leverese czéljából rendkívüli eszközökhöz nyúlni. Ezzel azonban nem ismerjük el, hogy jogosan lett használva ezen még eddig ismeretlen fegyver a kiegyezési tárgyalások eredményeinek rendeleti utón pótlandó törvényerőre emelésére. Korántsem foglaltatik ebben ennek elismerése. Mert nem e lényegében oly messze kiható állampolitikai tárgvnál kellett volna ezt először igénybe venni. Nagyon jó alkalma lett volna erre az az eset, a mikor majd a függetlenségi párti régi, ma még meg nem valósított közös érdekű vívmányokat készültek volna horvát testvéreink megoostruálni. De nem a jelen alkalommal, a mikor mindnyájan irtózunk a kiegyezés reánk nehezedő súlyától és a reánk gördített terhektől. ... A megszelídített oroszlánok jól tudták szerepüket. Az egyszakf ;zos rövid pár nap, még egy kevés formalitás és „Legis vigorem habet“. Törvény ereje van, szent és sérthetetlen. Megalkotta a vámtarifát, meg vatta kiegyezés. Törvényerőre emelkedett. Nem kételkedünk, meg lesz a quota is. Nem kételkedünk, mert nem bízunk. A magyar nemzet és a magyar parlament az a része pedig, a mely ezek megszavazásában látja a függetlenségi Programm megvalósítását, örök hálára van lekötelezve a horvátoknak, hogy obstructiójukkal lehetővé tették a magyar nemzetre és a nemzeti kormányra nézve ezen nagy, fontos és a hazára millió előnyt hozó kiegyezés elfogadását. És ha mielőbb el akarják érni a quota felemelését is, úgy valahogy arra igyekezzenek, hogy ennek megszavazását előzze meg egy kis, akár mesterségesen insceniroVármegyei közgyűlés. — ő- — A csalódások korszakát éljük. — Csalódunk eszmékben, hitben, reményben, emberekben. A változás reményének fénye csalóka, tüzének melegénél fázunk. A hitet felváltja bennünk a kétség mardosása és a bizalmat foszlányokra tépi a megdöbbenés . . . Szatmárvármegye közgyűlése 1 Ti ősök, kik e teremben intéztétek e vármegye sorsát és e falak közül irányitottátok a haza jövőjét, kik innen küld- tétek és engedtétek fel e haza egére annak legtün- döklőbb csillagát, ne haragudjatok a ti dicső emléketek megszentségtelenitéséért, a ti szent hagyományaitok megtagadásáért. A ti emléketek nagy és dicső, csak az utódok kicsinyek és törpék. Nem megtagadása a ti nagy emlékeiteknek az a bosszantó játék, a mi most ott történik, csak az eltévelyedet- tek czéltalan vergődése. Nem kegyeletsértés, csak gyengeség, nem megtagadás, csak eltévelyedettség. Szatmárvármegye csütörtöki közgyűlése nem a krónikás, hanem a kritikus tollára való. Róla krónikát írni visszaélés a toll hatalmával, kritikai hangot hallatni tiltja az ethika és a büntető törvény. — Hogy a mit tegnap hirdettünk, az ma idejét multa, hogy a mit tegnap követeltünk, arról ma meghunyászkodva mondunk le, hogy a mi egyiknél szómegvonással büntetett személyeskedés, az másnál tapsra érdemes óvátió, ezt hívják megyei közgyűlésnek. Hiába 1 változtak az idők, változnak az emberek. „Nagy idők, nagy emberek“ !! . . . Szatmárvármegye törvényhatósága e hó 12-én rendkívüli közgyűlést tartott. T A R C Z A. Este. Leszáll az est ködös sötétje — A koldusokra gondolok, A téli szél is azt süvölti: Segítsetek ti gazdagok! Fényes fogat visz dáridóra, A koldus fázva vánszorog, Szilaj zenébe sir a sóhaj: Segítsetek ti gazdagok! Ha bálok síkos termében A villany fénye fölragyog: Lássátok meg a kunyhók mécsét — Segítsetek, ti gazdagok! Dús urfiak ! tivornya fogytán Selyem-párna az ágyatok — Azoknak, kiknek szalma jut csak, Segítsetek, ti gazdagok! S ha bennetek kiég a mámor, S unott már minden csókotok; A sápadt, elhagyott leányon Segítsetek, ti gazdagok! Higyjétek el, a vég az egy lesz. A forma már csak dolog: Kripta, avagy csak négy szál deszka, Segítsetek, ti gazdagok! llévész Tivadar. Apró képek. irta: Vértesy Gyula. — A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárczája — A kifogástalanul öltözött törvényszéki jegyző ur megigazgatja csikós nyakkendőjét, kirántja kézelőit s káhácsol egy kicsit, mert az nagyon jól eshetik a rabnak, ha elegáns úri ember kedves, „sima hangon hirdeti ki neki a kúria Ítéletét, hogy Őfelsége a király nevében szándékos emberölés bűntettében bűnösnek mondatik ki és életfogytiglani fegyházbüntetésre Ítéltetik“! Aztán leül a helyére s elkezdi a körmeit tisztogatni s figyelmes arczczal az elitéltet vizsgálgatja, mert hiába, a pszihologíai tanulmányozás egyik feladata a modern jogásznak . . . Ki kell azt lesni, hogy milyen hatással van az egy emberre, ha meg mondják neki, hogy rab marad, ameddig csak él. Mindenesetre érdekes tanulmány, persze nem annak, akin tanulják. A rab ott áll szürke daróczruhájában s egy darabig mintegy öntudatlanul bámul maga elé. Aztán meg kitekint a tárgyalási terem ablakán. Egy odabajló hatalmas akácz nyújtogatja arrafelé fehérvirágos fejét, a napsugár tánczol, szökell a rezgő kis illatos fehér csolnakocskákon. Eszébe jut, hogy akkor is ilyen szép verőfényes nap volt, mikor megölte azt az embert. S amint eszébe jut újra ez a kínos jelenet, melyért cserébe elcsukják örökre az isten áldó sza- bad napja elől, — egész testében megrázkódik. — Ah érdekes, nagyon érdekes — súgja a jegyző ur az egyik bírónak, aki álmosan bólingat mellette s nem sokat gondol az egész dolog érdekességével. El van ő foglalva más érdekesebb dologgal, azzal hogy mikor nyeri vissza azt a tiz forintot, amit tegnap este elhúztak tőle a kaszinóban. ... Az akácz virágokat megrázta a szellő, a rab lelkét pedig az emlékezés . . . — Van valami mondanivalója ? — kérdi száraz hangon az elnök. — Van. Az, hogy az urak se tehettek volna máskép, mint én tettem. A jegyző urnák hamarosan az a felelet tolul az ajkára, hogy igenis, ők máskép tehettek volna — de a másik pillanatban már mosolyog. Hogy is gondolhatott olyat, hogy ez a szegény falusi csizmadia párbajra bivta volna ki azt, aki a feleségét elszerette. Hanem azért mégis büszkén forditja fejét az elitéit felé, mintha mondaná: — Mi máskép tehettünk volna, mert nekünk szabad ölni, minket az a törvény véd, mely téged elitéi. II. A szegénység. Boldogok, igazán boldogok voltak. A költészet fénye ragyogta be náluk az élet nyomorúságát. De egyszer az asszonykának eszébe jutott, hogy egy májálisra el kellene menni. Hízelkedve ugrott a férje nyakába, össze vissza csókolta és úgy kérte. — Ugy-e veszel egy csinos ruhát, csak azt az egyet, többet nem kérek. _______________________ Me gérkeztek ! karácsouyi játékszerek, karácsonyi és újévi ajándéktárgyak nagy választékban JACOBOVICS JÓZSEF urldivatt»Snsarnokában ....... Ugyanitt karácsonyfák is kaphatók. zo tt horvát obstructio, mert akkor szivük hő vágya el lesz érve és ismét örülhetnek annak a győzelemnek, a melyet a hor- vátokon aratni fognak, a melynek azonban nagy, igen nagy ára lesz, az a pár millió, a mit a quota felemelése jelenteni íog ennek az agyonsegitett országnak és akkor bátran elmondhatjuk, hogy még egy ilyen győzelem és veszve vagyunk !
