Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-15 / 50. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Elnöklő főispán a gyűlést megnyitván, kegye- letes szavakkal parentálta el, a fél órával ezelőtt örök nyugovóra téri Dr. Serly Gusztávot, mint a megyének 40 éven keresztül volt főorvosát; majd egy pár udvari gyászjelentés után áttért a közgyűlés a Majos-ügy tárgyalására, melyben mint tudjuk, ezen közgyűlésig volt haladék adva, a miniszter válaszára. Az ügy tárgyalása alapjául N. Szabó Albert bizottsági tag inditványa szolgált, mely szerint miután a Majos-ügyben a miniszterelnök még ma sem válaszolt, indítványozza, hogy fogadtassák el Luby Géza és társai ismert inditványa és terjesztessék fel a képviselőházhoz. — Állandó választmányi tárgyalást ez ügy nem igényelvén, az előadói javaslat az volt, hogy mivel az indítvány szükségtelen és tárgyalásra alkalmatlan, térjenek felette napirendre A.z indokok felsorolását azt hiszi a közgyűlés nem kívánja. A közgyűlés nem kívánta. Szabó Albert az indítványozó a vármegyei függetlenségi párt e tárgyra vonatkozó határozata után — tétessék az egész ügy jobb idők elérkeztéig ad akta — csak annyit szól hozzá, hogy a két függetlenségi pártelnök Madarassy Dezső és Adler Adolf mit szólnak az esethez, holott ők kijelentették, komolyan és határozottan egy megelőző megyegyü- lésen, hogy ha a miniszter a sok halasztás után sem válaszol, akkor ők fogják indítványozni a bizalmatlanságot. E két ur nyilatkozatát kérte, mint olyanokét, kik nagy sulylyal biró állásokat töltenek be. Elnöklő főispán e kijelentésében személyeskedést látva, rácsöngetett és kilátásba helyezte a ma már nagyon is átjátszott szómegvonást. Az ennek nyomán már már fellobbanó haragot lecsendcsit ette Madarassy Dezső felszólalása, a ki, midőn Szahó Albert kijelentette, bogy ha a kormány még most is nehéz helyzetben van, hát ő vár a legközelebbi megyegyülésig, önérzetesen kijelentette, hogy elő az inditványnyal, ő áll most is a szavának és szavaz. Madarassy után Cholnoky Imre tartott politikai nevelést ezélzó szabad előadást, sok mindenre tanítván ki Szabó Albertet a lehető legszemélyes- kedőbb modorban. Beszéde alatt az elnöki csengővel egy kis malheur történt, nem szólott, és azalatt magyarázta meg Luby Géza, hogy miért és hogy miért nem tartja sürgősnek az indítványt, a mely pedig nemrégiben hej de sürgős is volt! A csengő még mindig rósz volt a mikor Adler Adolf szólalt fel felekezeti alapon kifogásolva Szabó Albert szereplését, és Luby Géza nem sürgős határozati javaslatát fogadta el. Közben a csengő megjavult és kipótolta az eddigi mulasztást, véletlenül Szabó Albert akarván felelni a személyeskedésri?, épen ő nála. A szegény néppárti mártírba azonban beleszorult a szó, elhallgatott. Csak épen annyit tudott kibökni, hogy Cholnoky volt már Tisza párti is . . . A közönség nagy része azután a távozás sáros mezejére lépett. Lassanként elszállingózott. És még ma is hangzik egy pár kérdés a mire a me- gyegyülés óta sincs válasz: „Mi köze Majosnak a felekezeti kérdéshez“. Elintézte még a közgyűlés a tárgysorozat száz egy nehány pontját képező szabályrendelet és költségvetés jóváhagyását, a nyugdíjazást és szabadság idő kérvényt. közigazgatási bizottsági Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága f. hó 13-án a vármegyeháza kistermében tartotta meg Dr. Fal ussy Árpád főispán elnöklete alatt rendes havi ülését. Jelen voltak — Dr. Kovács Dezső kivételével — az összes bizottsági tagok. Az alispáni jelentés szerint november hóban a személy- és vagyonbiztonság kielégítő volt, semmi különösebb említésre méltó esemény nem fordult elő. Jelenti az alispán, hogy az Amerikába kivándorolt szatmármegyei lakosság nagymérvű vissza- vándorlása folyamatban van. Ézzel szemben a vármegyéből a kivándorlás a múlthoz viszonyítva feltűnően csökken. Az alispáni jelentés ezen részéhez Dr. Böszörményi Emil szólalt föl és azt indítványozta, miszerint a községi és közjegyzők utasitassanak, hogy a visszavándorlásról pontos lajstromot vezessenek és ezen lajstrom adatai havonként az alispáni hivatalhoz, illetve ennek utján a közigazgatási bizottsághoz beterjesztessenek. N. Szabó Antal ezt az indítványt helyesli és azzal egészíti ki, hogy a visszavándorlásról beterjesztendő statisztikai adatok a megyei hírlapok utján a közérdek szempontjából nyilvánosságra hozassanak. A kir. tanfelügyelő jelentése a vármegyei állami iskolák tanulóira vonatkozó statisztikai adatok felsorolásával kezdődik. Megtudjuk ebből, hogy Szat- mármegye állami iskoláiban az idén összesen 1280(1 különböző vallásu tanuló iratkozott be Ezidő szerint Szatmánnegyében különböző járványos betegségek miatt 26 iskola van bezárva. A kir. tanfelügyelő arra kérte a közigazgatási bizottságot, hogy a vármegye l°/o-os közművelődési pótadójából 3/4°/o a jövőben egészben a magyar' any au v elv terjesztésére alakult és nemzeti szempontból fontos hivatást betöltő Széchenyi Társulat czél- jaíra fordittassék. A múltban gyakran megtörtént, hogy az említett adóalapból más czélokra, a többek között a megyei hajdúk díszruhájára is tetemes összegek lettek elhasználva. N. Szabó Antal hozzászólása után a közigazgatási bizottság a kir. tanfelügyelő felszólalása értelmében határozott. A pénzügyigazgató jelentéséből kiemeljük, hogy Nagykároly városban 6000 korona hadmentességi adót kell leírni, melyért a felelősség Kirilla Tivadar volt adótanácsost terheli. Mihthogy azonban az illető már meghalt, felelősségre vonni nem lehet. A főorvosi jelentés szerint Szatmármegyében november hónapban az általános közegészségügyi viszonyok kedvezőtlenek voltak, ami a nedves, hűvös időjárásnak tulajdonítható A ragályos betegségek nagy részben megszűntek. A főorvos ismét a megyei orvoshiányról panaszkodott. Ez idő szerint 7 orvosi körben van üresedésben az orvosi állás. A törvényhatósági állatorvos azt jelenti, hogy november hóban az állategészségügyi viszonyok javultak. A ragadós száj- és köröm fájás szünőfélben van. Sertés is sokkal kevesebb hullott el, mint a múlt hónapban. A megyei állatkivitel azonban mégis feltűnően csökkent. A kir. ügyész jelenti, hogy Anderkó Sándor tanító és Brán Dénes községi biró erdőszádai lakosok a magyar állam elleni kihágásért, — amit egy tiltott térkép használata által követtek el — a szat- márnémetii kir. törvényszék által egv-egy heti elzárásra lettek elitélve. Az Ítélet jogerős. November havában a vármegye területén levő járásbirósági fogházakban 251 fogoly volt. A hó folyamán kiszabadult 207. Az árvaszék elnökének és a kir. államépité- szeti hivatal főnökének jelentései semmi fontosabb eseményt nem tartalmaznak. H I É E K. — Halálozás. A nagy idők lelkes harezosa, a kiváló orvos, a kiváló emberbarát, a nagy filantróp meghalt. A halál, melynek pusztító útjába annyi akadályt gördített, a melynek gyilkoló hadjáratán annyiszor győzedelmeskedett őt is ledöntötte. Dr. Serly Gusztáv a volt negyvennyolezas honvédhadnagy, Szatmárvármegye csak nem régen nyugalmazott főorvosa e hó lÖ-én hajnali fél 3 órakor 76 éves korában elhunyt. Halálával családja az önfeláldozó, áldozatkész rokont, az orvosi kar egyik szeretett, a társadalom egyik fenkölt szellemű tagját vesztette el Még pár nappal ezelőtt köztünk jártkelt a daliás termetű öreg ur, ma már a holtak birodalmának csöndes lakója Tizenkilencz hősiesen keresztül harczolt csata, csaknem 50 évi önfeláldozó orvosi munka után tért örök pihenőre. A megboldogult élénk és tevékeny részt vett városunk és vármegyénk közéletében és halála érzékeny veszteség városunkra és e megyére. Halála hírére a város összes középületeire gyászlobogót tűzött az igaz őszinte gyász és kegyelet. Dr. Serly Gusztáv haláláról a család a következő gyászjelentést adta ki: „Serly Gusztávné szül. Móricz Ilka mint neje úgy a maga, mint az összes alólirt rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatja a legjobb férj, testvér, nevelő apa, nagybátya és rokonnak Dr. Serly Gusztáv Szatmárvármegye nyug. t. főorvosának, 1848—49-iki honvédhadnagynak, a Ferencz József-reiid lovagjának, a Vörös-kereszt nagykárolyi fiókegylet elnökének, a Nagykárolyi Takarékpénztár- Egyesület elnökének, Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsági tagjának stb. stb. munkás életének 70-ik, boldog házaságának 36-ik évében négy napi súlyos szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után folyó hó 10-én reggel tél 3 órakor történt gyászos elhunytat. A megboldogult drága halott földi maradványai folyó hó 12-én délelőtt fél 10 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartása szerint a gyászháztól a róm. kath. plebánia-tem- plomban megtartott gyász istenitisztelet után a Mesterrészi róm kath. sirkertben fekvő családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Folyó hó 13-án déletőtt 10 órakor a Mesterrészi temető családi kápolnájában szent mise fog szolgáltatni a boldogult lelkiüdvösségeért. Nagykároly, 1907. decz. 10. Áldott legyen felejthetetlen emléke! Özv. Witt Ká- rolyné Serly Mária, testvére. Péchy István és neje Diószeghy Margit gyermekeivel, Péchy Ilonka és férje Gulácsy Tibor, mint nevelt gyermekei. Móricz Vincze és neje Lenovics Karolin, Péchy Kálmán és neje Móricz Erzsébet, mint sógora és sógornői. Horváth Bálint, özv. Moson Györgyné Horváth Klára, Serly Jenő, Ordódy Gézáné Serly Bella, Flóhr Já- nosné Serly Mathild, Vörös Jánosné, Serly Margit, Witt László, Witt Sáhdor, Witt Béla, mint unoka- hugai és unokaöcscsei.“ Á „Nagykárolyi Takarékpénztár-Egyesület”, amelynek az elhunyt 38 éven át igazgatósági tagja volt külön adott ki haláláról gyászjelentést. Temetésén, mely folyó 12-én d. e. fél 10 órakor volt, impozáns módon nyilatkozott meg a város és vármegye részvéte. A ravatalnál a helybeli orvosi kar nevében Dr. Jékel László mondott megható, magas szárnyalásu beszédet, melyet alább egész terjedelmében közlünk. A halottat a mesterrészi róm. kath. temetőben lévő családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Dr. Jékel László orvos bucsubeszéde: Tisztelt gyászoló közönség! Szatmárvármegye orvosi karának nevében és megbízásából állok itt, hogy kifejezést adjak annak a nagy veszteségnek és fájdalomnak, mely ezen gyászos ravatallal, orvosi rendünket is érte. Jól tudjuk mi azt, A férfi éppen azon gondolkozott, hogy honnan vegye holnapra a konyhapénzt 'S kedvetlenül bontakozott ki az ölelő karokból. Az asszonyka nem szólt semmit, csak némán nézett maga elé s úgy érezte, mintha az a szép poétikus fátyol egyszerre foszlanék szerteszét s ott állana előtte az élet a maga rideg valóságában. — így lesz az mindig ?kérdó mintegy magától. Azután szét néz a szegényes butorzatu szobában — a lemenő nap egy sugára a kopott függönyökön szelid fénynyel áttörve ott ragyog a férje fekete kabátján, ,— a kopott pecsétes, rossz állású szalonkabáton. így lesz ez mindig.! S elkezd sirni, könyre köny hull lassan, csendesen. Siratja magát, a férjét, s azt az egész boldog, poétikus életetet, melynek immáron vége lett. Ami ezután jön, az már próza az élet nyomorúsága. S a férj szemében, mintha konnycsep ragyogna. S megkezdődött az igazi élet, a szegény emberek gondterhes, nyomorult élete, melybe már hiába vet fényt az ifjúság, a szerelem, — örök árnyként lebeg fölötte a szegénység nyomasztó érzete . . . III. Este. Isten tudja mióta ülnek már egymás mellett. A leány lehajtott fővel varrogat, a férfi pedig nézi az egymásba folyó öltéseket. Mintha nem is ülne itt egyébért, csak azért, hogy nézhesse. A másik szobában az öreg néni olvas valami régi összeszakadozott könyvből. — alighanem a kölesönkönyvtárból vették ki s ott rekedt náluk. Az óra mutatója egyhangú perczegéssel jár odább, odább, — a széles ernyővel letakart lámpa pedig félhomályt borit az egész szegényes szobára. A székek foltozott szövetére, a kóczos végű szőnyegre, az oroszlánfejes almáriumokra s a kopottmázu nagy ebédlő-asztalra, melyen szanaszét hevernek kiszabott ruhadarabok, gombok, ezérnaszálak. — Emi, szólal meg a férfi. A leány fel se néz a munkájáról, mintha nem is hallaná. — Emi kérem . . . — Mit akar? — Hallgasson ide, hogy mondom el az egész dolgot, úgy ahogy történt. — Nem akarok hallani semmit az egészről. Maga csinálhatja azt, amit tetszik, — semmi közöm hozzá. — Van köze, hiába akarja tagadni. Van köze hozzá mert . . . — Mert? — Mert szeret. — Szeretem,? Honnan tudja? •— Oh hiszen maga mondta. De hányszor. Émlékezzék csak vissza azokra a lázas szavakra, amelyekkel fogadott, mikor betegségem után először láttam, — emlékezzék csak vissza, hogy adta a váratlan öröm ajkára azt a szót, amit úgy titkolt eddig, emlékezzék — vissza arra a lángoló, forró csókra. — Játék volt. — Nem igaz. — Csak jobban tudom mint maga. Láttam, hogy szerelmes belém, hát meggondolatlanul én is úgy mutattam, mintha az volnék. Játék volt, meggondolatlan, bolond játék, ne haragudjék érte. , — Köszönöm, hogy legalább őszinte volt. Áldja meg az Isten. A küszöbről még egyszer visszanéz, hátha a leány szól még valamit. De ez nem szólt, lehajtotta fejét a varrásra s öltögetett szorgalmasan — s csak mikor a fiatal férfi kiment, akkor vetette fel lángoló arezát — s reszkető, imbolygó léptekkel átment a másik szobába s letérdelve, fürtös fejét az öreg I néni ölébe hajtva, úgy zokogta: — Ugy-e jobb igy ? A koldusnak nem való a szerelem. S mintha a szegényes szoba minden butorozata s a szomorú este néma hangulata igazat adott volna ennek a boldogtalan gyermeknek, akinek szivére rászállt az este — a nélkül, hogy valaha mosolygó, derült reggelt ért volna. IV. A jegyesek. Az utolsó este. Még egy rövid éj s azután odaállanak a pap elé, elmondani az esküt, mely egy egész életre fogja őket összekötni. A szép leány ott ült a zongora mellett, Chopintől játszott valami barcarollet. Az első hangok a csöndes néma vágyteli boldogságról zengtek, majd mind szilajabb szilajabb lett a zene hangja, az ütemek káprázatos hangvegyüléke elragadja a játszót, s lázas, kipirult arczczal futtatja fehér ujjait a fehér billentyűkön — s mikor elvégezte, félig mámorosán, fénylő szemekkel, dobogó szívvel és csókra vágyó ajakkal fordul a mellette ülő féi-fi felé, aki egykedvű buta mosolygással kérdezi: — Elfáradt kedves? Azután magához öleli szép jegyesét s mig az először szerető szive egész tüzét odacsókolja az ajkaira, ez is megcsókolja őt, úgy, amint már előtte nagyon sokakat megcsókolt — s aztán némán, csendesen ül tovább. A leány úgy szeretné kitalálni a férfi gondolatait Vájjon mit gondolhat ez az első igazi csók után. S mig hallgatag nézi a férfi arezát, vonásaiból, ábrándos szemeiből, igazi, tiszta boldogságot olvas ki s felizgatott képzelete rózsás színeivel színezi a, jövőt. És a férfi? Azon tépelődik, hogy a hozományból tulajdonképpen mennyi marad, ha az adóságait mind kifizeti.
