Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-08 / 49. szám
SZERKESZTOSEG: hová a lap szellemi részét érdeklő közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Telephon 59. szám. KIADÓHIVATAL: a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : D r. ANTAL ISTVÁN. LAPTULAJDONOSOK : HÁNYÁK ás TÓTH. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 koronat Egyes szám ára 20 fillér, m- Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Nagykároly, 1907. decz Mi bér 8. XXXIII. évfolyam. POLITIKAI ÉS------ MEGJELENIK MIND Fonákságok. N agykároly, 1907. deczember 8. — ő.— Minden hadjáratnak, minden csatának megvannak a maga izgalmasabb, vagy kevésbbé izgalmas napjai. Egyik napon a szenvedélyek tomboló árja örökké emlékezetes fejezeteket ir a világtörténelem lapjaira, a következő nap megörökítés nélkül tűnik le a mindennapi események mérhetetlen tömegébe. A nagy kiegyezési hadjáratnak is voltak világhistóriai jelentőségű napjai és vannak egyhangú, unalmas napok, a mikor még csak feléje sem érdemes nézni a t. Háznak, mcit hiszen zavarra, viharra nincs kilátás, mert nem a horvátok, vagy nemzetiségiek beszélnek, hanem a magyarok, vagy ha jobban tetszik a dissidensek, vagy koalitiós műnyelven szólva a darabontok. Tehát csend van az egész vonalon. És a nagy csendbe szinte jólesően szól bele a kisebb politikai pikantériák izgalmat okozó zavara. A jelen a semmittevés ideje. Pihen minden a külvilág számára, de titokban készül minden az osztrákok részére. A kiegyezés szekere jó utón halad. Rövid pár nap és az egyszakaszos meg fogjuk látni, a magyar törvénytár legdédelgetettcbb kincse lesz. A közüo jegybank szabadalma meg lesz hosszabitva, mi pedig ... ki is gondol mi velünk. Hiszen el kell ismernünk, kormánypolitikai szempontból kifogás alá sem eshetik az egyszakaszos. Más kérdés azonban az, alkotmány- jogi szempontból meg van e annak az az absolut helyessége, a mivel ilyen alkotásoknak készülniük kell, helyesebben szólva alkotmány- jogi szempontból egy ilyen egyszakaszos törvény törvényerőre emelhet-e olyan intézményeket, a melyekről abban szó sincs. Tudjuk jól, hogy a jogrendet lenn nem lehetne tarT A R C Z A. Részvét. Az emeleten meghalt valaki, Kis fakoporsót vittek fel neki, A szomszéd mind a folyosókon áll S csoportokban a temetésre vár. És összesúg: „Egy vézna kis leány, — Sebaj, maradt még nékik egynéhány! Szegény emberre átok a gyerek, Kenyeret kér és mindig pityereg.“ . . . Felszáll a tömjén; a pap könyörög, Elmondja, hogy a szeretet örök . . . A nép szemében lassan köny fakad, Az anyasziv meg csaknem megszakad . . . Bállá Miklós. Október elején. Irta: Szász József. A „Szatmárrregyei Közlöny“ eredeti tárczája. Borongós szomorú októberi reggel. Minden perczben megeredhet az ég könye: az eső, hogy megsirassii azt a háromszáz egynéhány legényt, akiket most visznek messze idegenbe katonának. Bennszorongnak már valamennyien a vasúti kocsiban. Ur és paraszt, gazdag és szegény jól megfér egymás mellett. Talán először az életben. A sötétbarnára festett kocsikon ez a felírás áll: Hat lónak, harminczhat embernek. A mi azt jelenti, hogy a kocsiban hat ló, ember pedig harminczhat fér el. Itt, ezen a helyen tani egy olyan büntető törvénynyel, mely csak annyit jelentene ki, hogy ezennel minden bűncselekmény büntetendő, a nélkül azonban, hogy meg lennének határozva azok a cselekmények, melyeknek elkövetése e törvénybe ütközik. Épen igy mondhatjuk, hogy nem elég csak azt kimondani, hogy ezen és ezen közös egyetértéssel létrehozott intézkedések, mint a kiegyezési tárgyalások teljes anyaga ezentúl a közös viszonyok rendezésénél irányadók lesznek, hanem feltétlenül meg kell hogy említve legyenek utt mindazon kózöc megállapodások, a melyeknek a magyar törvényhozás törvény erőt akar kölcsönözni. Nem kell azután elfelednünk azt sem, hogy a kiegyezési tárgyalások anyaga egy nagy részben olyan újabb alkotásokkal gazdagította a nemzetet, a melyek eddig még nem voltak törvényileg szabályozva, vagy ha voltak, ellenkezőleg voltak. Ézeket talán még sem lehet olyan könnyen minden részletes törvénybe iktatás nélkül törvényerőre emelni, eltekintve attól, hogy ezek nagy része egészen újabb keletű intézkedés, mint például az autonom vámtarifa? A lex Szapáryana eltöröltetett, mint egyik alkotmány biztosíték! De kaptunk helyette egy újat, mely ugyanazon a. -utón halnd, °melyiken a régi, az eltörlendőnek minősített haladt? Tehát miről van szó? Egy ország komoly kormányzásáról, sorsának és jövőjének irányításáról, vagy pedig csak komédiázunk a magyarnak, hogyha kenyere nincs, élvezzen legalább czirkuszjátékokat ? • A legkülönösebb helyzetben azonban a függetlenségi párt van. Nem ismeri ki magát a helyzet fonákságai közepette és a véletlen mint tudjuk, nem a legbiztosabb vezető karjai közé dobta magát. Történjék, a minek történnie keli. O akarta az ország javát, akarja érzik először, hogy egyenlők egymással, egyik se nagyobb ur a másiknál: szegény nyomorult regruta valamennyi. Tegnap még a világért nem néztek volna egymásra, ma már barátkoznak, tegeződnek. A pusztai kondás parolázik a kicziczomázott kereskedő segéddel, a gazdag tahó komázik a szegény béres legénynyel. Tegezte ugyan ezelőtt is,- de csak olyankor, mikor a tizenharmadik öregapját is összeteremtette. A közös sors, a közös szenvedés érzése közelebb hozta őket egymáshoz. A vasúti állomás perronján nagy a sokadalom. Könnyező leányok, asszonyok, deresfejü öregek vigasztalják egymást. Egyiknek fiát, másiknak testvérét, a harmadiknak szeretőjét viszik katonának. Kalappal integetnek, kendőt lobogtatnak a vonat felé. A gőzmozdony élesen fütytyent, jelezve a vonat elindulását. A perronon állók szemeibe könyek tódulnak s egyik-másik asszonynép hangos sírásra fakad. Nem törődik ezzel a lelketlen vasmasina. Nagyokat fújva megindul s zakatolva kiindul az állomásból. E pillanatban elementáris erővel hangzik fel a kocsiból a dal: Verd meg Isten a gőzkocsi kerekét. Szülők, testvérek, barátok, rokonok, jegyesek könynyes szemmel, fájó szivvel tekintenek a vonat után. A dal nem hallatszik már, a vonat is alig látszik, egy pillanat múlva egészen eltűnik szem elől a fordulónál. Ők azért, még jó darabig ott állanak. Némán hallgatagon. Észre veszik, hogy lassan megeredt az eső, hogy velük együtt siratja a távozókat a természet. Szemük rátapad a sinekre: azon ment el a vonat kedveseikkel messze földre idegen országba. Közbe újra kezdik a sirást, mintha csak temetés volna. Temetés is ez, csakhogy nem örök életre, hanem három esztendőre. Melyik a fájdalmasabb e perczben: ki tudná megmondani? A halott nem érez, nem szenved már semmit. Csendben nyugalomban piheni örök álmát. Mennyit remélhetőleg most is, de ha az ő vezetői azt mondják, hogy az ő czéljaik más utón el nem érhetők, hogy ez az egyedüli ut, a mely az országnak nyitva áll, hogy ezen haladjon, ezen keresse meg fejlődésének szükséges eszközeit és módozatait, úgy ő félre áll, és vegye magára a, felelősséget az, a ki a rósz tanácsot adta. Ő már megrontotta gyomrát a sok béka evéstől, most már nézze a nemzet, hogy ő igy ne járjon. Vigyázzon most már magára. Hát ez eddig bölcsen is van. De miért nem kérdezik meg az urak most a nemzetet ? : Must, amikor ögy nagy részét végrehajtották annak, a mire vállalkoztak, most kérdezzék meg megbízóikat, hogy meg vannak-e Önökkel elégedve. Mert a kormány, mig Önök ott ülnek a háta megett, mig Önök helyeslik minden tettét, nem is lehet felelős, hiszen többsége van. De Önök képviselő urak, Önök kérdezzék meg választóikat, hogy mit szólnak a helyzethez ? Majd megfelelnek ők annak is, a kinek Önök nem mernek megfelelni. Uj választást kérünk. Ma már csak a nemzet adhat irányt és bizalmat, nem pedig a pártkörök. Jöjjenek a nemzet itélőszéke elé és ott hallgassák meg az ítéletet. Az ártatlan büszkén állhat bírái elé, a bűnös pedig vegye el méltó büntetését! — A megyei tisztujitás. A szatm ár megyei res- tauráczióra vonatkozólag a múlt hó 28-án Szinérvár- alján értekezlet volt, a mely a választásokra vonatkozólag a következő egyhangú határozatot hozta: „Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának szinérváraljai járásbeli tagjai “Bay Miklós“ a járás jelenlegi főszolgabirája — szolgabiró és tisztviselő társai iránt a legteljesebb bizalommal viseltetvén, az 1907. deczember havában megtartandó vármegyei általános tisztujitás alkalmábóli újbóli megválasztatásukat a járás érdekeire nézve feltétlenül előnyös, mig ellenben : mellőztetésüket nemcsak, hogy a politika és közigazgatási jelen viszonyokkal össze nem egyeztethető méltánytalanságnak, hanem ezen felül merőben sérelmesnek is tekintené. Kimondja továbbá kell azonban bárom év alatt a katonának szenvednie, elviselnie ? Időt, nyomorúságot, viszontagságokat. Kibirja-e, el tudja-e viselni, haza kerül-e még valaha. Deres fejű öregek, viruló hajadonok, szerető édes anyák, ne sírjatok, ne búsuljatok! Ember sorsa a küzdelem a viszontagság. Nem fél ettől a katona. Annyi más kiállta már azokat a szenvedéseket, melyek a ti szeretteitekre várakoznak: kiállják ők is, ne féljetek. Vihar edzi, viszontagság tapasztaltabbá teszi a fiatal embert. Kiegyenesedik termete, büszke lesz a járása, nyalkán kipödörve bajusza, hogyha hazajön hozzátok karácsonyhoz egy esztendőre : rá sem ismertek a deli vitézben a ti fiatokra, kedvesetekre. De nem ismernének rájuk talán már mostan se: olyan vígan vannak. Dalolnak, tréfálkoznak a vasúti kocsiban. Ha egyik-másik szomorkodni kezd, kezébe nyomják a csikós kulacsot: elűz az minden but, szomorú gondolatot. Őrmester ur Sólyom az egyik kocsi közepén ül. Temérdek kalács, sonka, boros kulacs, pálinkás üveg között. Nagyon elemében van a vén katona. Nyelvét megoldotta a bor, eszébe jutottak hősi kalandjai. Ő ugyan egyetlenegyet se követett el, de azért úgy mondja el valamennyit, mintha vele történtek volna meg. És igaza van az öreg vitéznek. Mit árt az a nagy Napoleon dicsőségének, vagy Simonyi óbester vitézi hírnevének, ha az ő viselt dolgaikból egynéhányat magára vállal? Sírjukban is örülhetnek, hogy megteszi. Nagyokat húzott a boros kulacsból s vakmerő nyugodtsággal mesélte dicsőséges hadi tetteit. Az olasz hadjárattól kezdve, egész a bosnyák háborúig. Ott járt mindenütt, golyózáporban, ágyutűzben, s annyi vitézi tettet vitt véghez, hogy ezek hallatára megszégvelné magát a dicsőséges Napoleon, s a vitézi hírű Simonyi óbester. A legények szent áhítattal hallgatták mint, valamikor az apostolokat a tanítványok. Dehogy
