Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-08 / 49. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY az értekezlet, hogy a vármegyei összes választásokat illetőleg, lehetőleg együttesen óhajtván eljárni, a közügyek terén szerzett érdem és jogos igényeket minden magán, mellék, avagy atyafiságos érdek mellőzésével feltétlenül támogatni fogja. Hogy pedig — az értekezlet ezen határozata által óhajtott czél eléressék, elhatározta azt is, hogy a jelen jegyzőkönyv a törvényhatósági bizottság minden egyes tagjának — azon kérelem kapcsán küldessék meg, a vármegyei Főispán Öméltóságának és alispán urnák pedig a jelen közgyűlésen részt vett összes bizottsági tagokból az Ujfalussy Miklós elnöklete alatt alakitott küldöttség által kézbesittessék, hogy az illetők, pártfogás, támogatás és szavazataikkal a járás együttes óhajának megfelelőleg a Bay Miklós és tisztviselő társainak újbóli megválasztását biztosítani szíveskedj enek. Több tárgya a gyűlésnek nem lévén, a jegyzőkönyv, az elnö'klő Ujfalussy Miklós éltetése mellett bezáratott és aláíratott. Kmf. déli 12 órakor. Uray Bertalan s. k. jegyző. Ujfalussy Miklós s. k. elnök. Szent-Iványi Gyula s. k., Mándy Zoltán s. k. jegyzőkönyv hitelesítők.“ Mi, a magunk részéről mindenben hozzájárulunk a fenti határozathoz, s hisszük a közgyűlés is magáévá fogja tenni. — Rendelet a visszavándorlás ügyében. A belügyminiszter a kivándorlás, illetőleg a viszavándorlás ügyében a szatmármegyei törvényhatóság első tisztviselőjéhez körrendeletét intézett, a melyben felszólítja a hatóságot, hogy tekintettel az amerikai gazdasági válságra, mindazokat, kik azért, mert ezen válságról még tudomással nem bírnak és most készülnek a kivándorlásra, ebbeli szándékukról lebeszélje. A visszavándoroltak munkával való ellátásáról pedig gondoskodjon. — A vármegyei restauráczió. A megüresedett szatmárvármegyei közigazgatási állásokra kiirt pályázat pénteken lejárván, az alispáni hivatalhoz a jelzett időig a következő pályázati kérvények lettek beadva: dr. Péchy Péter főszolgabírói állásra, Gáspár Pál árvaszéki ülnöki állásra, dr. Péchy László főszolgabírói állásra, Pavella Zsigmond szolgabirói vagy aljegyzői állásra, Mangu Béla I. o. aljegyzői állásra. Bornemissza Géza árvaszéki elnöki, illetve ülnöki állásra, dr. Teleky Jenő. gróf főszolgabírói vagy szolgabirói állásra, Kállay Ödön I. o. szolgabirói állásra, dr. Jékey István szolgabirói állásra, Sepsi Sándor árvaszéki ülnöki állásra, Illyés Olivér szintén, dr. Schönpflug Richárd főügyészi állásra, dr. Madarassy István főszolgabírói állásra, Bay Miklós szintén, Jeszenszky Béla főszolgabírói vagy szolgabirói állásra, N. Szabó Tibor szolgabirói állásra, dr. Galgóczy István szolgabirói állásra, Dienes Dezső aljegyzői, esetleg főszolgabírói állásra, dr. Gyene Pál aljegyzői és szolgabirói állásra, Almássy Ignácz alügyészi állásra, Szabó Zsigmond szolgabirói állásra, Lázin Tivadar szolgabirói vagy aljegyzői állásra, Galgóczy József árvaszéki ülnöki állásra, Kerekes Zsigmond II. aljegyzői állásra, Báthy Lajos árvaszéki ülnöki állásra, Serly István aljegyzői vagy szolgabirói állásra, ifj. Luby Gyula aljegyzői esetleg árvaszéki ülnöki állásra, Szuhányi László aljegyzői vagy árvaszéki ülnöki állásra, Zanathy Mihály árvaszéki ülnöki, aljegyzői vagy szolgabirói állásra. Ezenkívül több pályázat közvetlen a főispánhoz adatott be. Városi közgyűlés. Nagykároly város képviselő-testül ete folyó hó 1-én két közgyűlést tartott. Az első, melyen Ilosvay Aladár alispán elnökölt, a már hónapok óta üresedésben volt hagyatékügyi aljegyzői állást töltötték be az egyedüli pályázóval a már helyettesítve is lévő Huszár Józseffel, a kinek személyében eddigi helyettesi működéséből következtetve, városunk közigazgatása igen használható képzett munkaerőt nyert. A rendes közgyűlésen Debreczeni István polgármester elnökölt és a képviselő-testületi tagok szép számban jelentek meg. A 18 pontból álló tárgy- sorozattal a gyűlés nagyon hamar végzett. Vita csak egy pontnál volt tulajdonképen Kupferstein Sándor kérelménél, a ki engedélyt kért arra, hogy az úgynevezett Kis-piaczon eltolható bódéban zöldség és gyümölesnemüeket árusíthasson. A képviselő- testület Roóz Samu pártoló és Csipkés András ellenző felszólalása után a kérelmet előttünk még ma is megfoghatatlan okokból elutasította, holott azon a helyen szükség van egy ilyen czikkekkel kereskedőre, mert a városháza vidékéről a mai cselédviszonyok között nagyon is nehéz kiküldeni zöldségért vagy gyümölcsért a Nagy-piaczra. A határozatot különben mint halljuk, több bizottsági tag megfelebbezi. A város régóta vajúdó czimer ügye is befejezést nyert és a város részére engedélyezett pecsét és czimer kihirdettetett és használatba vétetett. A czimer különben a legegyszerűbb és legérthetetlenebbek közül való és semmi szépséget feltalálni benne nem lehet. Az 1907. évi költségvetés keretén belül a hitelátruházás engedélyeztetett és a tanács a szükséges utalványozások eszközlésére felhatalmaztatott, illetve a már tett utalványozások jóváhagyattak. Minthogy a kövezetvámszedési engedély 1908. junius hó végével megszűnik, elhatározta a képviselő-testület, hogy a kövezetvámnak az eddigi mérvek szerint a vasúton feladatott vagy vasúton érkező áruk után leendő szedhetése iránti további engedély iránti kérelmét a kereskedelemügyi miniantcilie* foltorjeszti. A villamos-mű 1908. évi költségvetésére vonatkozólag a képviselő-testület úgy határozott, hogy ezt részletesen csak a folyó évi zárszámadás elkészülte után fogja tárgyalni. A városi ingatlan forgalmi adóra vonatkozó szabályrendelet tervezet pedig előzetesen kinyomattatík és csak azután ^lesz tárgyalás alá véve. Elfogadta a közgyűlés a juhtartás korlátozásáról és a bérszolga és hordáriparról szóló szabályrendeleteket és csak ennek jogerőre emelkedése után lesz figyelembe vehető Sóvágó Antalnak hordárvállalkozói ipar engedélyezése iránt beadott, de most még elutasított kérelme. A vármegyei monográfia szerkesztősége kérelmére az alispán leiratot intézett a városhoz, hogy vagy adjon ezir koronát, a róla Írandó ismertetésért, vágy ne kívánjon magáról 40 Ívnyi ismertetést. A közgyűlés úgy határozott, hogy amennyiben ez a mű, illetve a rólunk Írandó ismertetés hivatva lesz e város iparát és kereskedelmét előmozdítani, nem smuczigoskodik tovább, hanem fizet ezer koronái az ismertetésért, a nélkül azonban, hogy Drágu.s képviselő-testületi tag indítványát elfogadta volna, a ki egy igazi nagykárolyi virtus megörökítését kívánta, ha már ennyi pénzt fizetünk t. i. a 96%-os pótadót. Bár ha szavazásra került volna az indítvány, nem igen maradt volna kisebbségben. Kis Ferenez városi hajdú és dobos a dobolási jövedelem részére leendő átengedését kérte. A jelenlegi nehéz viszonyok között azonban ezen iparágból nagy jövedelemre lévén kilátás, leszavazták a különös kérelmet. Uj vasúti állomás készülvén erre, illetve az ehhez vezető közismert mucsaiutra vonatkozólag és a vasúti indóház czéljaira szükséges . utczarészletre vonatkozólag megindulván a tárgyalások, a vasúti jutott eszébe valamelyiknek, hogy az őrmester ur szavainak igazságában kételkedjék. Mire leszált az est, elérték a Dunát, a gombosi kompot. Ekkora vizet, akkora kompot nem láttak még soha a pusztai legények. Meg is csodálták, meg is .bámulták a nagy vizet, kompot egyaránt. A vonat, lassan ráállott a kompra, amely szép csendesen átúszott vele, velük a túlsó partra. Az őrmester abbahagyta hősi kalandjainak elbeszélését s miután jót húzott a kulacsból, igy szólt: — Elhagytuk Magyarországot, legények. Ez a föld már Slavonia, ezentúl pedig Muszkaország következik. Egyszerre elhallgattak a legények, nem lehetett szavát venni egynek se. Hiába biztatta őket az öreg vitéz, hogy igyanak, daloljanak. Nem itiak, nem daloltak. Magukba mélyedve szomorkodtak' Most érezték csak igazán, hogy mindenüket elvesztették. Édes apjukat, édes anyjukat, magyar hazájukat. Ez jár az eszükbe folyvást és erre a gondolatra úgy összeszoritotta a szivüket valami kimondhatatlan fájdalmas érzés, hogy sírni tudtak volna. Ébren álmodozva töltötték el az éjszakát. Az álom kerülte szemeiket. Csak egy ember pihent nyugodtan a kocsi kemény deszkáin: őrmester ur Sólyom. Az ő szive nem fáj, az ő elméjét nem bántották szomorú gondolatok. Pedig ő is gubbasztott igy valamikor; az igaz, hogy régen, valami tizennyolcz esztendővel ezelőtt. Talán nem is emlékszik már rá. Ha emlékszik : akkor se mondja el. Ne higyje felőle senki, hogy fiatalabb korában ő is csak olyan anyámasszony katonája volt. Jóizüen aludt és horkolásának harsogása beleolvadt a vonat egyhangú zakatolásába. Lassankint eloszlott a sötétség, elmúlt az éjszaka. A hegyek mögül felkelt a nap, megaranyozva sugaraival a távolban látszó város toronytetőit. A legények ösztönszerüleg kiváncsi érdeklődéssel nézegették a nagy várost? Mintha érezték volna, hogy ez a hely, ahol három keserves esztendőt kell eltölteniök. Nem is csalódtak sejtelmükben. Néhány perez múlva kiadta nekik az öreg vitéz a parancsot: — Készüljetek fel, mindjárt megérkezünk. Szótlanul engedelmeskedtek a parancsnak. Összepakolták holmiaikat vállukra vették a pakkot s dobogó szívvel várták, mi történik velük ezután? A vonat berobogott az állomásra, ők kiszálltak a kocsikból. Némán hallgatagon, a hosszú úttól testben-lélekben kifáradva. Nagy nehezen rendbe állottak, s útnak indultak a kaszárnya felé. Nagy, magas, sárgára festett épület. Kapuja előtt fegyveres katona jár fel s alá. Mikor észrevette a közeledőket, megáll s fürkésző tekintettel vizsgálja a csapatot. Talál-e köztük ismerőst, rokont, jó barátot? Arcza egyszerre földerül. Úgy látszik jó barátot, jó ismerőst fedezett fel. Leveszi válláról a fegyvert s kezével integetni kezd a csapat felé, majd pedig eléjük kiállt: — Isten hozott, kedves öcsém! Hogy vannak otthon? Édes apánk, édes anyánk ? Kérdéseire őrmester ur Solyom goromba hangja válaszolt. Beszédét a szenteken kezdte s igy folytatta: — Két esztendős katona kend s szégyen gyalázatra mégse tudja a regulát. Hogy mer kend az őrhelyéről beszélni? Holnap rapportra megy, majd megtanítom, hogy mi az őrálló katona kötelessége! Az őrálló legény egy pillanat alatt vállára kapta a fegyvert, kiegyenesedett, mintha karót nyelt volna s többet rá se mert nézni arra a csapatra, mely most érkezett hazulról s a melylyel jött az édes testvére is. A kaszárnya udvarán várták már őket az öreg legények, komák, rokonok, jóismerősök. Ezek láttára felvidultak egy kissé az ujonezok. Az öregek biztatták őket. — Ne féljetek jó dolgotok lesz, hiszen nem olyan komisz ám a katona élet! Az udvar túlsó végén hirtelen feltűnt Komo- rovesák kapitány ur alakja. Az öreg legények egy szempillantás alatt eltűntek. Ki erre, ki arra mene- I kült. Őrmester Sólyom összeránczolta homlokát, hozzájáró útra vonatkozólag úgy határozott a közgyűlés, hogy miután az uj indóház építésével az utáthelyezés változást szenved, a Macadam és a koczka-kő közötti külömbözet mérvére vonatkozólag ez időszerint nem nyilatkozbatik, hanem kéri a minisztert, hogy az érdekeltek meghallgatása czéljából uj helyszíni tárgyalás tartását rendelje el. — Az utczakisajátitásra vonatkozólag pedig azt a határozatot hozta, hogy a Kálmánd-ntcza végéből 50 Q-öl területet □ meterenkint 10 K vételárban átbocsátja az államvasutaknak, felhívja az osztálymérnökséget arra, hogy a vázrajzot és szerződést készítse el és azt jáváhagyás czéljából terjessze a képviselőtestület elé. A gyámpénztári számadásokra vonatkozólag a belügyminiszter azt találta, hogy az elhagyatott gyermekek segélyalapja javára több utaltatott át, mint szabad lett volna, miért is felhívja a képviselő- testületet, hogy e tekintetben szabályszerű határozatot hozzon, minek következtében a képviselőtestület előbbi idevonatkozó határozatát részben megváltoztatva, az elhagyatott gyermekek segélyalapja javára csak 1556 K fillért utalt át, 1488 K 33 fillért pedig a gyámpénztári tartalék alapba visszautalt. Egyéb tárgy nem volt. Szabad Lyceum városunkban. A társadalmi politika legelemibb szabályai egy nemzet fejlődésének, haladásának biztosítékát az állampolgárok legszélesebb rétegeibe is elható ismeretterjesztésben és művelésben találják. És azoknál a nemzeteknél, melyek a fenti czélokra komolyan és nemcsak hangzatos jelszavak által tényleg súlyt helyeznek, meg is találtuk azokat az intézménvotái a melyek a nép, az állampolgárok minél szélesebb körben való nevelését czélozzák. És e czélra állítanak fel olyan intézményeket, melyeknek kimondott czélja az általános ismereteknek, az egyes tudományok elemeinek népszerű, a magasabb iskolákat nem végzett egyénekre nézve is érthető formában való előadása, a modern kultúra vívmányainak köny- nyen érthető módon való közlése. Az e czélra szolgáló intézmények között hazánkban legismertebbek a már több vidéki városban is felállított szabad lyceumok, melyek a fenti czél- nak megfelelő berendezéseikkel és szervezetükkel e czél elérésére törekednek. Orosz György főgimnáziumi tanár kezdeményezésére most városunkban is van egy ilyen szabad Iyceum alakulóban, mely a gimnáziumi tanári kar és a közönség köréből felkért egyénekből, mint előadókból alakulva az általános műveltség elemi kellékeit szemléltető, könnyen érthető népszerű modorban tartott előadások alakjában akarja bárki által is hozzáférhetővé tenni azáltal, hogy az egyes felkért előadók minden két hétben felváltva a tudományok világának több tájáról tartanak előadást. Az előadó és szervező testület e hó 3-án a gimnáziumban tartott gyűlésén a megalakulást ki is mondotta és vezetőségét is megválasztotta és az elnöki tisztséggel Cseh Lajos főgimnáziumi igazgatót és Roóz Samu ügyvédet, a titkári tisztséggel pedig Orosz György főgimnáziurai tanárt bízta meg. Egyszersmind az előadások költségeinek fedezésére gyüj- tőivet bocsátott ki, melynek aláírásával az aláíró kötelezi magát, hogy a Iyceum czéljaira egy évre 1 koronát fizet. Az előadások a jövő hó elején megkezdődnek. Reméljük, hogy városunk közönsége be fogja látni ez intézmény nagy kulturális jelentőségét és intensiv támogatása által ennek fennállását lehetővé fogja tenni. olyan mérges arezot vágott, hogy a szegény regrutálc alig ismertek rá. Még a hangja is megváltozott: félelmesen dörgött, mint a puskalövés. — Itt jön a kapitány ur — mondotta. — Vigyázzatok, hogy mikor én haptákot kiáltok, meg ne mozduljatok. Úgy álljatok egy helyen mozdulatlanul, mint ahogy áll a római vallás! A regruták moczczanni sem mertek. Mikor azonban az őrmester ur harsány hangon haptákot kiálltott s hozzájuk ért Komorovcsák kapitány, nagy tisztelettudással valamennyien levették,kalapjukat s jó napot kívántak a kapitány urnák. Így tanulták ők otthon az iskolában. Levett kalappal,kell megadni a tisztességet annak, akit megillet. így adták meg mindig a tiszteletes urnák is. Csakhogy a tiszteletes ur mindig mély alázattal fogadta köszönésüket, a kapitány ur pedig rájuk se hederitett. Azt se mondta, hogy fogadj isten., sőt még a kezét se húzta ki a köpenyege zsebéből, hanem mérgesen rájuk támadt: — Mától fogva katonák vagytok, tehát úgyis kell viselkednetek, ahogyan katonákhoz illik. Azt az ostoba szokásokat, amiket a czivillektől tanultatok, többet meg ne lássam, meg ne halljam tőletek. Mert .alamennyiteket vasra veretem, kiköttetem! Megértettétek ? — Igenis kapitány ur mondták egyhangúlag. Dehogy is értették! Mikor a kapitány ur távozni készült, újra csak köszöntek neki nagy tisztességtudással : — Isten áldja meg! Komorovcsák kapitány dühösen kiálltott rájuk, — Szamarak vagytok! És mérgelődve otthagyta őket. A kapunál az őrnagygyal találkozott, akinek azt fejtegette, hogy milyen ostobák a czivillek, milyen hallatlan butaságra tanították ezeket az ujonezokat. A szegény regrutáknak pedig az kóválygott a fejükben, hogyha ilyen volt a „Fogadj Isten“ milyen lesz majd a folytatása?
