Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-01 / 48. szám

Nagykároly, 1907. deézember 1.-&S« szánni. XXXIII. évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.- MEG JE LE NIK MINDEN VASARNAP. _ KIADÓHIVATAL: a hová a lap anyagi részétérde közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. UAGrTTKATl.OIi'SrBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. SZERKESZTOSEG: hová a lap szellemi részét érdeklő közlemények küldendők m ■' \ FELELŐS SZERKESZTŐ : O r. \a N T A L ISTVÁN. LAPTULAJDONOSOK : MANYÁK és TÓTH. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona, -5» Egyes szám ára 20 fillér. <*=- Hirdetések jutányos áron közöltéinek. .Nyilttér“ sora 40 fillér. A bankközösség meg- lesz mentve, a magyar milliók akadálytalanul fognak kivándorolni ide­gen állam zsebeibe, a magyar ipar és a magyar kereskedelem továbbra is le lesz kötve és a magyar nemzet gazdasági önállóságV^QV^jbi> is az utópia világának lesz egyik epedjfé^WíSj- tott kincse. Elvégeztetett. Jön az uj esztendő és a hagyományos uj évi beszéd. És mi a nagy nemzeti hősöknek szerény bámulói, elkápráztatva azok ékes szólá­sától fogjuk bevenni, hogy másképen nem leneieu, hogy ezt a kiegyezést meg kellett kötni, mert ezt követeli a naza üdve, a hasa boldogsága, be fogjuk látni, hogy az adott vi­szonyok között ez másképen jobban nem lehe­tett és elhisszük azt, hogy a ki ez ellen szólni mer, az ellensége a nemzetnek, az darabont, az hazaáruló, az a nemzetiségekkel paktál, az a horvátokkal czimborál, az orrgyilkos, brávó a a ki nem érdemli meg, hogy együtt szíja a magyar haza levegőjét a hon megmentőjével, a a nagy nemzeti hősökkel. A függetlenségi párt mondják, a mikor a daiabontok kiirtása végett a többi pártokkal koalitióba lépett, nagy áldozatra határozta el magát. A nemzet érdekében sokszor kellett elveitől nagyon is eltérő elveket vallania, elvei­től nagyon is eltérő t : nyékét szentesítenie, szóval a legnagyobb önmegtagadást tanúsítania. Eredményt is ért el vele, tagadhatatlan. Kezébe ragadta az ország kormányzásának őt méltán megillető hatalmát, hogy megvalósítsa most már a hatalom tetőpontján az önálló, szabad és független Magyarországot. A nemzet fensé­ges bizalma biztosította is ezt a hatalmat. Biztosította és reájuk bízta azzal, hogy ezt úgy kezeljék, a hogyan azt Ígérték, amikor kérték tőle és olyan magasztos tisztaságban adják azt neki vissza, mint a hogyan azt ő oda adta. Kezükbe adta a vezéri páiczát, hogy azt a zászlót, melyre felesküdtek, mindenkor, minden viszonyok közepette, minden mellék­tekintet nélkül eszméikért harczolva győze­lemre is vigyék. Hogy a nemzet szent megbí­zatását elvégezték-e úgy, a mint arra vállalkoztak, /negmutatták a bekövetkezett eredmények. Győz- ‘tek-e a küzdelemben, a melybe indultak, vagy meghódoltak-e, arra ma már nem nekünk kell felelnünk, felelt már a nemzet, a megbízó maga. Ha megállható alapja van annak, hogy azért, mert a nemzet a hatalmat kezükbe adta, meg kellett alkudni a körülményekkel és a kényszer helyzettel, ha elfogadható érvelés az, hogy a hatalom megtarthatása czéljából meg kellett kötni a kiegyezést, fel kellett emelni a quótát, el kellett ejteni az önálló vámterületet és fel kellett áldozni az önálló bankot, ha mil­liókat kellett feláldozni üres papiros vívmányo­kért és ismeretlen vívmányokért teljesíteni kellett az osztrák követeléseket, úgy a nemzet nem csalódott várakozásában. De ha nem áll meg az, hogy másképen az adott viszonyok közepette nem lehetett el­járni, ha nem áll meg az, hogy a közös bank a nemzet vitális érdeke, ha nem áll meg az, hogy a kiegyezés meg nem kötése és e czélból még nem ismert törvényalkotási módozatok meghonositása a legnagyobb magyar gazdasági válságnak lett volna okozója és hogy a nem­zetnek okozott mérhetetlen kárral egy nagyobb kárnak vették elejét, úgy elvesztették a csatát, elárulták megbízójuk érdekeit, cserben hagyták a reájuk bízott kristály tiszta lobogót és gyen­gék voltak a döntő perezben és a biztos győ­zelem helyett letették a fegyvert. Az ítélet nem fog már soká késni. A nemzet itélőszéke már megkezdette a vizsgálatot! — Nyilatkozat. Pilisy István, a szatmármegyei krassói kerület orsz. képviselője, tegnapelőtt nyilatko­zatot tett közzé, melyben kijelenti, hogy egy reggelilap­nak az a hire, minthala kilépett képviselők a nem­zetiségiekkel paktálnának, vagy obstruálni akarná­nak — valótlan. ítélet előtt. Nagykároly, 1907. deczember 1. — ő.— Felvirradt reánk az utolsó hónap, a mikor félretéve mindent, sietnünk kell a jegy­bank közösségének megvédésére. Rövid pár hét és letelik a végső terminus. És egy nappal később 1908. január első napján meg kell tar­tani a hagyományos újévi beszédet, be kell számolni egy elmúlt év eredményéről és prog­emmet adni a jövőre nézve. Az első kötelesség teljesítését minden erő­vel próbáljuk is. A nagy feladat elé_a nemzet által állított bástyák oslroma megkezdődött. Előkerültek a politika ársenáljából még soha sem látott, eddig még nem ismert fegyverek és azokkal indulunk nemzetbomlasztó nagy harezunkba, már tudniillik indul a koalitió és a magyar kormány. Az egyszakaszos törvény, a magyar törvénytár még ez alakban eddig ismeretlen szörnye betolakodik közénk és oda illeszkedik a Corpus Juris többi, törvényes születésű gyermeke mellé. Szülői büszkék le­hetnek reá. Ma még nem törvény, de lehet, hogy a holnap szégyenteljes borzalmai azzá teszik. És ettől a perczlől védőszárnyai alá veszik a többiek. Az izgatás vádja és követ­kezményei nélkül nem lesz szabad többé véle­ményünket megmondani, hallgatásra, némaságra leszünk kárhoztatva, mert a törvény törvény, születési hibáira való tekintet nélkül. Mig a társadalom törvénytelen születésű gyermekét kiközösíti magából a társadalom maga, mely a bajnak szülőanyja, önhibája okozta vétkét el nem tudja neki felejteni soha, addig a kiegye­zési tárgyalások törvénytelen szülötte uralkodni fog, ezrek és ezrek fogják megsiratni születése napját, egy ország fog sínylődni azok miatt, kik létet és létjogosultságot adtak neki, azon­ban az ökölbe szorított kezek ki fognak nyílni ismét, a káromló ajkak el fognak hallgatni, mert igy parancsolja a büntető törvény. T A R C Z A. Krónika. Azt hittük eddig; a Cunard-hajó Csak visz, de vissza sose hoz, És ime, a falánk szörny visszajár Az Adria mólóihoz. S gyomrában magyar ezerszámra van A kunek kicsi volt a hon, De nem leltek a boldogságra, lám, Túl, tenger-mosta partokon. Az elhagyott szülőföld bérczeit A lelkűk visszasírta kint, S távozva az újból bucsutlanul, A régibe jöttek megint. Isten hozott, ti visszavándorolt Magyarok, az Isten hozott 1 Leljétek meg a honi tájakon, Alit nem találtatok meg ott. Van itt is munka, — oh, de mennyi van! Csak legyenek munkáskezek. Csak fogjatok hozzá és nem leszen Meddő majd az igyekezet. Nincs a világon olyan árva nép, Mint a magyar. S kétszerié az, Mert a saját édes fiaiban Sincsen megnyugtató, vigasz. Az ily hazát elhagyni szörnyű bűn, De ti immár megtértetek, S egy megtért bűnös mindig többet ér, Mint száz, aki nem vétkezett. Fenő. Adatok a vörheny betegség1 el leni védekezéshez Reviczkynek, a korán elhalt jeles magyar poé­tának volt a mondása: „a világ csak hangulat“ és az ember ezen hangulat behatása alatt áll. Az utolsó 3. esztendőben hazánkban az a han­gulat lett domináló, hogy a közigazgatás mai for­májában megtartandó, amelynek eredménye az, hogy a 2 szakaszos „les szaparyana“, mely a közigazga­tás államosítását mondta ki, törvénykönyvünkből törölve lett. Általánosságban nem kívánok a kérdéssel fog­lalkozni, de azt ki kell jelentenem egész határozott­sággal^ hogy egészségügyi szempontokból ez a ren­delkezés káros az országra, mert a közigazgatás mai formájában, a mai keretek között a hazai közegészségügyet javítani nem lehet és annak egye­düli, gyökeres mentő szerv: az államosítás. Az állategészségügy államosítása fényesen bi­zonyítja, hogy ez az intézmény azóta szépen halad a fejlődés biztos ösvényén, mig egészségügyünk rozoga kordája még mindig az utszéli árokban tesped.! És ha a szegény, tudatlan népnek még mindig olyan a felfogása, hogy az állat élete értékesebb az emberénél, egy bornyu becsesebb, mint a gyermek: elszomorító dolog azt tapasztalni, hogy azAllamha- talom, mint a közjóiét és művelődés legfőbb forrása még mindig nem bizonyítja kellő tényekkel az el­lenkező felfogást! Pedig pusztulunk, veszünk ... a kivándorlás óriási mértékben emelkedik ; a tuberculosis 70 ezer magyart dönt évente korai sírba; a hevenyfertőző betegségek pedig nagy fokban szedik az áldozatot a gyermekek soraiban. Videant Consules, a mulasz­tás eddig is olyan ezen a téren, hogy csakis erős és radikális intézményekkel lehetne a bajon se­gíteni. Aki a napilapok híradását figyelemmel kíséri, szomorúan tapasztalhatja, hogy utóbbi időben ijesztő mérvben szaporodnak nemcsak a fővárosban, hanem az egész országban a járványos betegségek egész sora, mint a kanyaró, hökhurut, typhus és különö­sen a vörlieny (scarlotina), mely utóbbiról kívánok ezen czikkemben kissé részletesebben foglalkozni és mint hatósági orvos sok éves tapasztalás mellett útbaigazítást kívánok adni arra, hogy nehéz és mos­toha egészségügyi viszonyaink mellett bár, mégis miként lehet elejét venni annak, hogy a betegség járványnyá ne fajuljon. A vörheny (scarlatina) a legveszedelmesebb gyermekbetegségek közé tartozik, hosszú tartamú, következményeiben kiszámíthatatlan és már csak azért is veszélyes, mert népünk a kanyaróval té­veszti össze, amely rövid tartamú és rendszerint enyhébb lefolyású. A kanyaró 3—4 hét alatt végig fut az egész községen; a vörheny lassabban terjedés ha egyszer befészkelte magát, hónapokig eltart. — Sajnos, az orvos csak akkor értesül a betegségről, ha járvány­nyá fejlődött; sok esetben megdagadt, vizkórban (vesebaj) lévő gyermekeket hoznak és erről tudja meg, hogy a gyermek előzetesen vörhenyes volt. Ha tömegesen lép fel, tekintve, hogy a népnél rendszeres gyógykezelés nincs, hogy a baj ragályozó Jmk ’mi *- i­**-a

Next

/
Thumbnails
Contents