Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-01 / 48. szám

SZ ATMARMEG YEI KÖZLÖNY

— Küldöttség. A szatmári református tanitónő- képző intézet fentartó testületének küldöttsége tisztelgett Mezőssy Béla földmivelésügyi államtitkárnál, átadván neki a fentartó testületi elnökké választásáról szóló jegyzőkönyvet. A küldöttséget Biky Károly esperes vezette és tagjai voltak: Luby Géza országgyűlési képviselő, Bakcsy Gergely főgimná- ziumi igazgató, Helmeczy József, Széli György, Be- rey József, Kiss Bertalan és Pongráez Róza. Az államtitkár a küldöttséget szivesen fogadta és megköszönve a személye iránt megnyilvánult bizalmat, megígérte, hogy legközelebb meglátogatja az intézetet.

— Rendkívüli megyei közgyűlés. E hó 12-én Szatm árvármegye törvényhatósági bizottsága rendkívüli közgyűlést tart.

— Állandó-választmányi ülés. Szatmárvármegye állandó-választmánya folyó hó ll-én d. u. 3 órakor a vármegyeháza kis termében ülést tart,

— Bizottsági tagok választása. Vasárnap folyt le Szatmáron a törvényhatósági bizottsági tagok választása. Az érdeklődés, tekintettel a jelöltek nagy számára, igen élénk volt. Négy helyen folyt a szavazás, az ev. ref. főgimnáziumban, a róm. kath. elemi fiúiskolában, a városházánál és a Wesselényi- utczai állami iskolában. Az első kerületben megválasztattak : Losonczy József 215, dr. Kelemen Samu 177, Biky Károly 158, Tanódi Márton 151, dr. Kölcsey Ferencz 134 szavazattal. A II. kerületben Litteczky Endre 197, Bölönyi László 196, dr. Fejes István 177, dr. Veréczy Ernő 136, dr. Fechtel János és Papp Endre 132 szavazattal, a Ili. kerületben Tankóczy József 173, Kótai Lajos 154, Osvátli Elemér 128, Mátray Lajos 125 szavazattal, a IV. kerületben Jákó Mihály 137, Balogh József 127, dr. Dómján János 121, dr. Harcsár G,éza 104, Wallon Ede 78, Flontás Demeter 75 szavazattal.

— Nincs munka Amerikában! Amm-ika vieeaa veri a gyáraiban robotoló idegen munkásokat, akik ezerszámra maradnak kenyér nélkül és kénytelenek újra kezükbe venni a vándorbotot s visszavándorolni hazájukba a legkétségbeejtőbb nyomorúság karjai közzé. Ezek között a halomszámra elbocsátott amerikai munkások között szerepelnek első sorban a Magyarországból kivándorolt magyar munkások, kik a dollárok meseszerü hazájából az éh-halál bizonyossága elől megkezdték a menekülést vissza az elhagyott hazába. A nyomorúságnak borzasztó perspektíváját tárja elénk ez a hazaözönlés. A létért való küzdelem megkönnyítése elvitte véreinknek nagy seregét az uj világ csodaszerü eldorádójába és ime a dollárok hazája elüldözte magából a királyi reményekkel odaindult szegény, szerencsétlen magyar munkásokat, hogy koldusnál is koldu- sabb, reményvesztetten és kegyetlenül megcsalódva térjenek vissza. Az amerikai gyárak első sorban az idegen munkásokat bocsátják el, mig az amerikai benszülött munkásokat, ha csak lehet, megtartják. Az idegen munkások egyáltalán nem is tudnak munkát kapni és a magyar, olasz s lengyel munká- sok valósággal menekülnek az Egyesült Államok területéről. Kormányunk Fűimében külön osztályt állított fel a visszavándorló munkások elhelyezése czéljából.

Erömérközések.

Hogy a munkás és munkaadó között nap-nap után oly sok hosszantartó és elkeseredett erőmérkőzés van, annak oka főként az, hogy a szervezkedésben erkölcsi és anyagi szolidaritással erőit megsoksorozó munkásság többnyire szervezetlen és egymással is versenyharczban levő munkaadókkal

képességében nem hisz és ő maga nem segít az óvintézkedések keresztülvitelében, de sőt azt lépten- nyomon ki is játszsza, csak iigygyel-bajjal küzdhetünk meg vele!

Ám, ha az első 1—2 eset jut mindjárt tudomásunkra, úgy a kellő, erélyes és szigorú elkülönítés mellett elérhetjük azt, hogy a betegség terjedését megtudjuk gátolni. — Mi a teendőnk tehát, ha az első esetek tudomásunkra jutnak.

Ne elégedjünk meg a piros czédula kiragasztásával, hanem gondoskodjunk először arról, hogy a beteg házának udvarán őr legyen, a ki a beteg család másokkal való érintkezését megakadályozza mindaddig, mig a beteg felgyógyult és a lakásban fertőztelenités történt; másodszor a kirendelt őr működését és az óvintézkedések ellenőrzését a járás csendőrségére bízzuk! Ha igy sikerül intézkednünk, úgy a járványt megakadályozhatjuk, ha nem igy teszünk, a betegség ellepi az egész községet!

Sohasem felejtem el néhai Fodor József, hírneves pesti tanár azon mondását, mely szerint a községi intézkedések mai. viszonyaink között azért hiába valók, mert az ellenőrzésre hivatott községi elöljáróság sem hisz a baj ragályos természetében és az óvintézkedések szükséges és hasznos voltában.

Az ilyen szigorú intézkedésre hallani vélem egyesek részéről azon ellenvetést, hátha szegény a családfő és ha a családfő nem néz keresete után, miből éljen a ház népe?

Ilyen esetben segítse maga a község szegény alapjából a családot, esetleg indítson gyűjtést, hiszen közérdekről van szó!

Hosszas körorvosi működésem alatt sokat gondolkodtam a kérdésről és csakis fenti intézkedéseket találtam czélravezetőknek, amelyek igénybevételével sikerült nekem több Ízben a vörlienyjárványt

áll szemben. Az erőviszonyoknak a munkásfélre kedvezőbb ezen aránytalansága, fokozva még azzal, hogy a munkásszervezetek ma ugyan jogilag bizonytalan, de egyúttal igen felelőssógmentes helyzetben vannak, okozza azt az eredményt, hogy munkásrészről gyakran a jogos és méltányos kívánalmakhoz oly egyoldalúan túlzott, vagy merőben hatalmi jellegű követelmények kapcsolódnak és föllépésük azokért gyakran oly formában és eszközökkel történik, amelyek az elfogulatlan szemlélő részéről is, sőt egyenesen a józanul felfogott munkásérdekek szempontjából is csak helytelenithetők.

Viszont a másik fél részéről, egyrészt a munkásfél túlzásainak visszahatásaként, azonban igen gyakran már alapjában véve is merevség mutatkozik, mely hasonlóképen csak túlzásnak minősíthető és a helyesen felfogott munkaadó érdekekből is csak roszaíható.

A munkásság túlzása és munkaadók merevsége, mindkét félnek a másikkal szemben teljes bizalmatlanságát és elkeseredett gyűlölködését vonja következésül. Ez okból azok a munkásmozgalmak is, amelyek nagyobb bonyodalom nélkül a munkásviszonynak az adott körülmények szerint lehető és jelentős javítását valósíthatták volna meg, gyakran fajulnak meddő hatalmi kérdések felett tusakodássá. Végül többnyire, hogy mindkét fél nagy károsodásai után kimerülve, mindkét oldalról kikapcsolják a meddő kérdéseket és visszatérnek a gyakorlati viszonyok rendezésére, a hová már a mozgalom kezdetén eljuthattak volna.

Meggyőződésünk az, hogy a munkásviszony alakulásának mikéntje fölött a két fél közt keletkező tömegsurlódások a mai rendezetlen, zűrzavaros viszonyok szerint napról-napra jelentősebb közérdek — károsodással járnak; az iparnak létérdekeit veszélyeztetik, a munkások helyzetük elérhető javításához képest rendkívül nagy magukra is káros erőfeszítéseket kénytelenek tenni: tehát a munka- viszony körül folyó erőmérkőzés mai módja mindkét félre, igy a közérdekre is szerfölött hátrányos.

Ezért e két fél között az erőmérkőzés tekintetében mutatkozó egyenlőtlenségek mindkét irányban megszüntetendők. A hasonló erőfaktoronként küzdő felek mérkőzéséből inkább várható, hogy egyit félre sem eredményez súlyos méltánytalanságot, hanem mindkét félre lehetőségszerü kielégítést nyújtó megegyezéshez vezet.

Azért, mig egyrészt a munkások szervezkedését elismerendőnek, másrészt az iparosoknak munkaadó szövetségekben szervezkedését szükségesnek találjuk. A keletkező munkaadó-szövetségek azonban ne legyenek merev harczi intézmények, hanem — bár a közönség erejével védekezzenek minden túlzásba hajtott és egyoldalúan hatalmi jellegű követelések ellen — mindenkor ismerjék el a munkásság méltányos kívánalmait és igyekezzenek odahatni, hogy a két fél között a munkaviszony közösen és kölcsönösen, általánosan való szabályozására kollektív munkaegyezmények létesülhessenek.

Legjobb hitünk szerint ez utón közelíthető meg leginkább a czél; a ma szerfölött elvadult ipari harcznak békésebb, rendezettebb, a mai pusztulásoktól ment erőmérkőzésekbe átvezetései a munkaadó és munkásérdekek lehető méltányos kielégítése.

A két szakszervezkedést, a munkaadó szövetségeit és a munkások érdekképviseletét feltétlenül jogilag elismerendőknek, de egyúttal mint a közérdekkel kapcsolatos intézményeknek, törvényes szabályozását halasztást nem tűrő feladatnak jelezzük.

Ugyancsak itt nem hallgathatjuk el egy lényeges óhajunkat. Arra kellene törekedni, hogy a munkásügyek intézésében egységes szellem és felfogás legyen irányadó és ezt csak egységes fórum

megakadályozni, aminek igazolására szolgáljanak alábbi esetek. — Pár év előtt a mátészalkai járás O-Pályi községébe hivtak egy vörhenyes beteghez, hol is beigazolást nyert az, hogy a bajt Számos- szegről hurczolták be. — Egy hét múlva a szomszédos család gyermeke lett vörhenyes és minthogy lanyha ellenőrzést tapasztaltam, őrt rendeltem a betegek felgyógyulásáig és a desinfinálásig. — Több eset a községben nem volt.

Hasonló esetem volt Hodászon 3 év előtt, itten is őrt állítottam és az ellenőrzésre a csendőröket kértem fel, több eset itten sem lépett fel.

Tanulságos eset történt folyó év julius hónapjában Mátészalkán, amikor is a járásbirósági fogházőr gyermeke betegedett meg vörhenyben. A baj Ungvárról lett behurczolva. A hatósági figyelmeztetésnek nem lévén kellő foganata, az ügyészséghez tétetett panasz, mint az érdekelt szülő felettes hatósághoz, a honnan szigorú rendelet érkezett felfüggesztés terhe mellett az előirt hatósági intézkedések szigora betartására. — A kellő eredmény meg volt, a gyermek felgyógyult, a lakást gőzfertőztelenitő géppel desinficiálták és több megbetegedési eset nem fodrait elő a városban!

Látható tehát ezen példákból az, hogy ha az első esetekben sikerül a védekezésnek fenti módját alkalmazni, úgy a bajt csirájában elfojthatjuk.

Gorkij Maxim, a hires orosz iró azt mondja: tanítani annyit jelent, mint szeretni!

Népünk iránt való szeretetünket azal igazoljuk, ha a hatóságoknak, — melyek törekvéseinket értékelni képesek — útbaigazítással, tanítással szolgálunk arra nézve, miként lehet a lakosságot a nagy veszedelmektől megóvni!

Dr. Kosenberg Ignácz, körorvos.

biztosítja. Ma a munkáskérdések eloszlanak a kereskedelmi földmivelési és belügyi minisztériumok között. Hova tovább tarthatatlanná válik ez az állapot s a tömegek lelkiforradalma hihetlenül megnöveli számban is, súlyban is ennek a kérdésnek munkaanyagát. Javára szolgálna a fejlődésnek, a tisztánlátásnak az elintézések mederbe terelésének, ha a munkásügyeket a kormányzat egyesiteaé, önnállósitaná, vagyis számukra külön munkásügyi minisztériumot szervezne!

H I LXJ E K.

— Városi közgyűlés. Nagykároly r. t. város képviselő-testülete ma délelőtt 10 órakor — a választó közgyűlés után a városháza tanácstermében rendes közgyűlést tart következő tárgysorozattal:

I. 0 császári és apostoli királyi Felsége által a város részére kiadott czimer adománylevél bemutatása és kihirdetése. 2. Az 1907. évi költségvetés keretén belül hitelátruházás engedélyezése. 3. Az 1908. évi költségvetés végrehajtása tárgyában intézkedés. 4. Kövezetvámdijszabályzat megállapítása. 5. A városi villamos-műre vonatkozó 1908. évi költségvetés megállapítása. 6. A városi ingatlan forgalmi adó behozatalára vonatkozó szabályrendelet tervezett előterjesztése. 7. A város belterületén a juhtartás korlátozása tárgyában elkészített szabályrendelet tervezet előterjesztése. 8. Az óvoda részére adott államsegély ellenében az óvónők alkalmazási jogának vallás és közoktatásügyi miniszter urra átruházása. 9. Kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur leirata a vasúti hozzájáró ut ügyében. 10. A m. kir. államvasutak osztálymérnökségének megkeresése, a kálIXján/:l-titcEa. v ógúbűl oO CD-öl Lex*válói hó.a.

II. Vármegyei alispán leirata a vármegyei monographia segélyezése ügyében. 12. Sóvágő Antal kérelme hordár vállalkozói ipar kiadatása, s a hirdetések jogának részére leendő engedélyezése iránt. 13. A hordár és bérszolga ipar gyakorlására vonatkozó szabályrendelet tervezet előterjesztése. 14. Kiss Ferencz városi hajdú kérelme a dobolási jövedelemnek részére leendő átengedése iránt. 15. Kupferstein Sándor kérelme a kispiaez-téreni árulásnak részére leendő engedélyezése iránt. 16. A szinkör telek mesgyéje ügyében N. Szabó Pálné szomszédos telek- tulajdonossal létesített megegyezés jóváhagyása. 17. A gyámpénztár 1906. évi mérlegének megvizsgálása tárgyában belügyminiszteri leirat.

— A nagykárolyi Kölcsey-Egyesület. A mély álmot aluvó nagykárolyi Kölcsey-Egyesület f. hó 27-én álmában újból megmozdult, hogy aztán hosszú ideig ismét mereven álmodhasson arról, hogy voltaképen mi is az ő hivatása. A nevezett egyesület választmánya ugyan a jelzett napon ülést tartott, amelyen a titkári állásra ifj. Andrássy Jenő és a pénztárnoki állásra Csipkés Károly lett helyettesítve. Az irodalmi szakosztály elnökévé Klacskó István piarista tanár lett megválasztva. Úgy halljuk, hogy az idei felolvasó estélyek sorozata Sylveszter estéjén veszi kezdetét.

— Képviselőtestületi gyűlés Nagykároly város képviselőtestülete ma délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart. A rendkívüli közgyűlést választógyülés előzi meg, amelyen az.üresedésben levő városi hagyatéküavi aljegyzői állás lesz betöltve-— Kinevezés. Az igazságyügyminiszter Molnár Miklós szatmárnómetii törvényszéki joggyakornokot a tordai törvényszékhez aljegyzővé nevezte ki.

—•■ Közmüvelöclésiház munkásgimnázium .Nyíregyháza és Torda városok egy munkásgimnáziummal kapcsolatos közművelődési ház építését vették tervbe, sőt Nyíregyházán, mint értesülünk, már a tervnél is tovább állanak. A kultúrának ezen állandó otthona minden egyesületnek, minden kultúrintézménynek czentruma volna, amely a városokban a sokat elkeseredett és agyon ankéntezett egyesületi pangást is egy csapásra megszüntetné, mert a főbaj most is abban van, hogy szerte széjjel tartandó felolvasások, egyleti gyűlések idejéről és helyéről az elkallódó meghívók utján biztos tájékozást szerezni nem lehet. A Szabad Liczeum nagyobb városoknak való, ahol nagy intelligenczia van. Nekünk munkásgimnázium kell, amelylyel hazafias tendencziákkal szolgálhassunk. Ajánljuk az egyesületi életet fel- lenditni akaró kulturférfiak figyelmébe az elmondottakat. A munkásgimnáziumban valamit pompásan előadni szintén kielégíthet minden nemesebb becsvágyat.

— A sikkasztó adótárnok. Szatmárról jelentik : Papp Gyula sikkasztó adótárnokot a fővárosban elkövetett öngyilkossága, a kiállott lelkifurdalmak s a rabság nagyon megviselték. Morvay Károly vizsgálóbíró tegnap hallgatta ki először. Az adótárnok töredelmes vallomást tett, illetve a budapesti rendőrség előtt tett vallomását fentartotta. Ügyének főtárgyalása a jövő év elején lesz. — Itt említjük meg, hogy az adóhivatalnál már elkészültek a ro- vancsolással s megállapították, hogy az elsikkasztott összeg 13,208 korona. Ez összeg erejéig az állam- kincstár zárlatot kért Kádas József ellenőr és Csá- nyi Lajos adótiszt ingó és ingatlan vagyonára. A kimutatás a hiányt a következőleg állapítja meg : 1. Készpénzben 10,394 korona 60 fillér. 2. A Szatmári Központi Takarékpénztártól Papp Gyula által 1907. julius 17-én felvett 716 korona tőke biztosité! kául letett 10,000 korona névértékű magyar korona- j járadék kötvény kiváltásáért fizetett tőke 716 korona I s 4 korona 60 fillér kamat, összesen 720 korona 60 I fillér. 3. Papp Gyula által a Szatmári Gazdasági és Iparbanknál 700 koronában elzálogosított 1000 korona névértékű 4 százalékos magyar koronajáradék