Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-10 / 6. szám

SZATMARM EG Y E I KÖZLÖNY

olyanok is, melyek csak kíméletből nem záratnak be a jelen tanévben, de a melyek a jelen állapotukban többé meg nem nyithatók Szomorú jelentés.

De nézzük egyenként. A róm. kath. elemi iskolában egy osztályban egy tanító keze alatt 102 gyermek van. Ez már maga is elég. A református és görög katholiku's elemi iskolákban mintegy 99 gyermek van szintén egy tanító oktatására bízva. A város tanköteles gyermekei közül 180, mond egyszáznyolczvan iskolakerülő. Mindkét izraelita iskola egészségtelen, túlzsúfolt és hogy a tanfelügyelő szavaival éljek, „csoda, hogy itt még valami ragály ki nem tört, mert ilyen iskola még az Avasban sincs.“ És el is hisszük ezt, ha ott, hol mint az orth. elemi iskolában 20 tanulóra van hely, 60 gyermek jár iskolába. De nem tehetnek erről az illető felekezetek. Ezt kötelességünk hozzá fűzni. Ismerjük, hogy menynyibe kerül ez utóbbiaknak az iskolafenntartás, talán egy felekezetnek sem. De több erejük nincs. így is óriási a teher, a mely az egyes hitközségek tagjaira nehezedik. Annak a meghagyásnak, hogy az izraelita felekezetek szeptemberig uj iskolát építsenek, előre tudjuk, eredménye nem lesz, mert nincs erejük hozzá. És valószínűleg be fog következni az, a mit a tanfelügyelő az áílamkormány- nak javasolni fog, az államosítás. Elismerjük, helyes a főispán szándéka, hogy előbb az érdekelt iskola fenntartókat egy ankétra hívja össze, de amint az itteni viszonyokat ismerjük, ez sikerre vezetni nem fog. Többet egyik felekezet sem képes nagy állami hozzájárulás nélkül iskolájára áldozni mint eddig tette, uj iskolák építésétől pedig most a mostani viszonyok között szó sem lehet.

A városi tanács, melyhez e kérdésben a közeli napokban átirat fog intézteim, ezeken a bajokon segíteni képes nem lesz, orvosolni e bajokat nem fogja az elrendelt orvosi vizsgálat sem. És nincs is szükség arra, hogy e kérdés bármilyen irányú megfejtésén gondolkozzék is, veszteség nem éri az illető felekezeteket iskoláik bezárásával. A felekezeti oktatás sérelmet szenvedni nem fog, van arra mód elég, eleget tehetnek hitéletük követelményeinek akkor is, ha nem ők az iskola fenntartói.

Szolgálatot fognak tenni e hazának, ha akár ilyen módon is járulnak hozzá ahhoz, hogy felvirradjon a kötelező állatni népoktatás hajnala és igy testet öltsön a mai kor szellemének megfelelő eszmeáramlatok legnagyobb vívmánya.

Munkálkodjunk okosan, előrelátóan.

Nagykároly, 19 7. február 7.

„Bármit csinálsz tedd okosan és tekintsd a végét“.

Bajjal éljük a világot, de hiszen ez máskép nem is lehet, mert az egészség értékét nem tudnék

felismerni, ha időnként betegek is nem volnánk; a békességet csak akkor élvezzük, ha néha-néha czi- vakodunk is. Ha életünkben a haj nem játszana oly nagy szerepet, talán á jó Istenről is megfeledkeznénk!

„Sok/a baj, kevés a vaj.“ Bedig a tulipán jegyében megszületett mozgalom a sok baj orvoslásán, megszüntetésén fáradozik. Hát hazánkban baj van ? Igen! Még pedig sok és nagy haj. Nézzünk csak!!!

A jelszó „Pártoljuk a magyar ipart!“ Helyes! Jól van! így kell ennek lenni! De minden magyar tegye meg kötelességét!

A birtokosok, a tőkepénzes, herczegek, grófok, bárók, szóval mindazok, akik csak tehetik, építtessenek hazánkban gyárakat, ahol magyarok, magyar anyagból magyar terméket állítsanak elő magyarok számára.

Nem szégyen gyárosnak lenni! A gyárak felépítése és üzembe vétele után szeretett, magyar testvéreink nem hagynák itt e szeretett magyar hazát, hol születtek, a hová a gyermekkori emlékek, szeretett szüleik, hozzátartozóik, barátjaik, ismerőseik kötik, nem vitorláznának ki az Oczeánon át Amerikába — jobb hazát keresni, a honnan sok-sok hazánkfia meghalni sem tud haza jönni szeretett magyar hazánkba!

„Mindenütt jó, de legjobb otthon!“ E közmondásban rejjő nagy igazságot már-már megdönti az Amerikába kivándorlás.

Amerika, heh sokat köszönhet neked a magyar. Nagy teher háramlik már minden magyarra és mit tesz a hazáját oly nagyon szerető, de fizetni már alig, vagy éppen nem tudó magyar? Kimegy Amerikába és mig itthon e tejjel, mézzel folyó országban csak tengődve, elkeseredve, elerőtlenedve élt, — mert a tejfelt s a zsírosát mások, külföldiek fogyasztják el,

— addig ott tisztességes munkával, tisztességes keresethez jutva, magát szépen fentartja s pénzt küld onnan ide ; végre haza jön, kifizeti adósságát, vesz egy kis házat, földet; dolgozik itthon is, de nem oly haszonnal, mint Amerikában tette.

Menjünk tovább! „Az ok okozatot szül“. Az Amerikába való vándorlás — az onnan küldött nagyon sok pénz ingere folytán — nap-nap mellett nagyobb és nagyobb mérveket ölt. Idestova be fog következni, hogy nem lesz itthon munkabíró mezei munkás, nem lesz napszámos; csak a gyenge és megtört öreg marad itthon, ki csekély munkáját drágán fogja megfizettetni. — Vigyázzunk azonban, legyünk okosak, tekintsünk előre! Azt mondtam, nem lesz munkás itthon, baj ez is; első pillanatra baj a gazdálkodónak, de nagyobb baj lesz később a mezei munkásnak. A szántó-, vető-, arató-, cséplőgép bizonyos idő múlva kifogja szorítani a kézi erőt s mi lesz akkor, ha Amerika sem fogad be majd több bevándorlót ? Baj, elégedetlenség, sőt talán nyílt lázadás is lesz.

E bajokat gyárak és ismét és újra csak gyárak építésével és ennek utánna az Amerikába való kivándorlás nehezebbé való tételével, esetleg teljes betiltásával kellene gyógyítani. Különben, ha a magyar munkás itthon is kap munkát, nem megy az Amerikába.

A kivándorolt magyar testvéreink által megtakarított és Magyarországba küldött sok-sok és évente nagy összeget kitevő pénz megdrágította a házak, a szántóföldek árát; pedig e földek ez idő szerint sem teremnek többet, mint évekkel ezelőtt. Szóval a tulajdonosnak nagyobb jövedelmet nem helyeznek kilátásba most, mint régebben. Következőleg befektetett nagyobb tőke kisebb kamatot hoz, kevesebb jövedelem bevétele után pedig az évről- évre növekvő kiadásokat a föld meg nem bírja. Elszegényedik a földtulajdonos és később anyagilag

— • saját hibáján kívül — a tönk szélére fog jutni.

hol járhat a főmérnök ur itt a mi viskóink között, de nem volt időm meglesni, mert sietnem kellett. A mikor az állomáshoz érek, mondják hogy beteg lett a kolozsvári gyors gépésze és én vezetem majd azt a vonatot, mert én bár addig csak személy-vonattal jártam, alkalmas vagyok a gyorsvonat vezetésére. Az csak este kilencz óra után indul, igy hát volt még időm és haza hajtott a kíváncsiság. Haza is mentem. Mire a házam- felé megyek, látom, hogy én tőlem jön ki a mérnök ur. Kitértem az utjából és rohantam haza. Hogy otthon mi történt köztem és a feleségem között, talán nem is tudom. Én nem sokára, magam sem tudom hogy, ismét az állomásnál voltam. Bár, inkább ne mentem volna vissza, nem történt volna a baj. Magam sem tudom, hogy állítottam össze a vonatomat, felszálltam a gépre és vártam az indulást. Amint véletlenül kihajolok a gépből, nézem a begzállást, szinte elszörnyedve láttam, hogy a főmérnök az én vonatomra száll fel. Le akartam ugrani, odarohanni hozzá, megkérdezni, hogy miért meri ő megölni az én boldogságomat, az én életemet, de nem tudom, hogy tudtam uralkodni magamon, nem tettem. Nem sokkal azután szólt a vonatvezető kürtje és én megindítottam vonatomat, ki a sötét éjszakába. Talán két vagy három állomást hagyhattunk el, de nem tudom, hogy tudtam a vonatot addig vezetni. A gép nagy tömegben szórta a szikrát és amint azok visszahullottak a földre, az én szemem előtt mindegyik úgy tűnt fel, mintha egyik a feleségem, másik a fiam, a harmadik a főmérnök lett volna. Kezdett velem forogni a világ. Elsötétedett előttem minden, nem vigyáztam többé a gépre. Magam elé képzeltem azt az asszonyt, gyermekem anyját, a mikor megcsalja azt, a ki őt úgyszólván gyermekkorától felnevelte, családot, boldogságot teremtett neki. Hálátlansága szinte összezúzta szivemet, agyam teljesen elborult és én nem tudva mit teszek, megragadtam a lapátot és kezdtem dobálni a gépbe a szenet, a mig csak fért. A gép izzott, a szelepek sivitottak, nem bírták

kibocsátani a sok felesleges gőzt, az állomások egymásután maradtak el, hiába szóltak a sípok, hiába a vonatvezető kürtje, a vészfék sem birt az eszeveszett vas-szörnyeteggel, arra még emlékszem, hogy a fűtőt, a ki kiakarta venni a lapátot a kezemből és megállítani a vonatot, úgy vágtam azzal fejbe, hogy leesett a mozdonyról és a mikor egyedül voltam, a feszmérőre néztem és már láttam, hogy mi lesz. De ekkor már őrültségemben tudtam, hogy mit teszek. Meg akartam ölni magamat, de azt is, a ki az én lelkemet, boldogságomat megölte. Láttam, hogy már nem messze a vég és én búcsút véve a világtól imádkozni kezdtem. Imádkozni a fékevesztett száguldó-szörnyetegen a biztosítószelepek sivitása közepette, rohanva a szerintem biztos halálba, imádkozni kezdtem gyermekemért. És ezután már csak gyönyörködtem a közelgő pusztulásban . . .

Még egy borzasztó lökésre emlékszem, több semmire. Mintegy álomból ébredtem fel a kórházban, úgy mondják hetek után. Hogy miképen szabadultam meg a haláltól és hogy miért, mire,, azt nem tudom. Én nem vágyódtam az élet után. Én vagyok az oka mindennek, vagy talán nem is én, de úgy látszik. Én szívesen fogok bűnhődni. Csak azt kérem a tekintetes úrtól viszonzásul a vallomásomért, mondja meg nekem meghalt-e „Az“ és hogy engedje meg, hogy lássam még egyszer a fiamat.“

A vizsgálóbíró csengetett a fogházőrnek. Majd a fogolyhoz fordulva igy szólt: Köszönöm. „Az“ meghalt, fiát pedig látni fogja. És amint a vádlottat kivezették, sietve asztalához ült és mig papirost vett elő, hogy a vizsgálat ezen meglepő eredményéről jelentést tegyen, meghatottságát szinte restelve önmaga előtt, törölte meg könnyes szemeit.- Ö. —

Ha egyesek elszegényednek, elszegényedik maga az ország is, mert a drága pénzen megvásárolt magas összegű napszám mellett megművelt föld nem fogja megtűrni s terheket és mindez végromlást fog előidézni; a baj pedig most még nem oly nagy, hogy alapos gyógykezelés mellett el ne múlnék.

Lépjünk tehát a cselekvés, a komoly munka terére addig, mig nem késő!

„A példák vonzanak“, tartja a közmondás.

A vagyonosok példaadása nagyon jó hatással lenne a kisebbekre, létre jönne az összetartás és erőssé lenne a magyar.

„Le az osztrák áruval!“ „Ki az osztrák vigé- czekkel, külföldi utazókat nem fogadok!“ s a többi kijelentéseket lehet hallani. Ezek után nem jön ide német, kihagyja Magyarországot a „játékból“.

Igen, csakhogy itthon drágában kapjuk meg a szükségeseket. A gyárból a raktáros, ettől az iparos, utóbbitól a nagyközönség és mivel a gazdagok — a gyárak építésével jó példát nem mutatnak, elégedetlenség lesz az egész országban s elgyengül a magyar, Ausztriának pedig csak ez kell!

A múlt napokban egy téglagyáros a következőket mondta el:

„Téglagyáramban a munkásokkal igen sok bajom volt.

(Sztrájkoltak, magas bért kértek. Elhatároztam tehát, hogy gyáramat gépüzemre rendezem be. írtam egy troppaui, egy ausztriai és egy budapesti czég- nek, tudakozódván a téglagyár berendezés költsége felől. Megkaptam a válaszokat. A két külföldi czég ajánlata csak egy néhány koronával különbözött egymástól, de a budapesti magyar czég 19,000 korona, azaz: Tizenkilenczezer koronával drágább ajánlatot tett, mint a két előbbi.“ Eddig az elbeszélés.

Én azt hiszem, hogy az illető a tulipán jelvényt, ha hordja is, nem a budapesti czéggel fog szerződni a téglagyár berendezésekor.

Hiába! „Minden kezdet nehéz“ és gyáraink még nagyon is küzdenek a kezdet nehézségeivel.

Igen, de minden téren példaadással kell előljárni ! Hisz fel van fordulva a világ; baczillusok vannak a levegőben, drágább napról-napra minden, sok a baj! Igyekezzünk felismerni azokat és társadalmi utón e bajokat, illetve legalább azoknak egy nagy részét törekedjünk meggyógyítani és erőssé, boldoggá tenni szeretett magyar hazánkat /!

Bármit teszünk, cselekedjünk okosan és nézzük dolgaink végét!!

Mikcsa János.

A vármegyei közigazgatási bizottság ülése.

A vármegyei közigazgatási bizottság ez évi II. ülését f. ho 8-án tartotta a vármegyeház kistermében Dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt. Jelen voltak a tagok csaknem teljes számmal, Gróf Károlyi István választott tag és Dr. Schönpflug Richárd főügyész kivételével, kik azonban elmaradásukat kimentették.

A tárgysorozat első pontja előtt Dr. Böszörményi Emil bizottsági tag tette le, mint az erdészeti albizottság tagja, a törvény által előirt esküt.

Az alispáni jelentés szerint a személy és vagyonbiztonság a megye területén a múlt hónapban jó volt. Az ügyforgalmat illetőleg az elmúlt évről maradt elintézetlen ügydarab 700, a múlt hóban érkezett 2512, összesen elintézni való volt 3212 ügydarab, melyből 2743 el is intéztetett. A jelentés szerint Sántha Dezső bizottsági tagságáról lemondott és a főispán a megüresedett főorvosi állásra Dr. Aáron Sándor vármegyei tb. főorvost helyettesítette.

A közigazgatási bizottság évi jelentését lapunk más helyén közöljük.

A több kisebb letárgyalt ügy közül felemlítjük, hogy Nagy László volt kormánybiztos, a mint ő magát beadványában nevezi, azzal a kérelemmel fordult a bizottsághoz, hogy az ellene folyamatba tett fegyelmi ügyben vizsgáló biztosul ne Dr. Kovács Dezső küldessék ki, mert az vele szemben a nagykárolyi közjegyzőség ügyéből kifolyólag elfogult. A bizottság a kérelmet teljesitlietőnek nem találta.

Domaliidy István kérelme Domahida vasúti állomásnak rendes ntegállóhelylyé alakítása és áruforgalomra leendő berendezése iránt az államépité- szeti hivatalnak adatott ki javaslattétel végett.

Nagyobb vita indult meg azon esetből kifolyólag, hogy a bíróság az erdészeti bizottság Ítéleteit egyre másra feloldotta. Mivel ennek oka az elsőfokú hatóságnak a vizsgálatok körüli - felületes eljárása, elhatározta a bizottság, hogy erre az elsőfokú hatóságok figyelmét a fegyelmi eljárás megindításának terhe alatt felhívja.

Tudomásul vétetett a földmivelésügyi miniszter azon leirata, mely szerint a megye területére engedélyezte, hogy a gazdasági szerződések nemcsak az elöljáróságok előtt köthetők, hanem esetleg azok által csak láttamozandók.

A tanfelügyelői jelentés szerint nagyobb mérvű rendellenességeket főleg a nagykárolyi iskoláknál tapasztalt, egyébként e tekintetben a viszonyok kielégítők.

Az árvaszéki elnök jelentéséből örömmel láttuk azt, hogy az ügyek elintézésénél az ezelőtti viszonyokhoz képest javulás mutatkozik.

A pénzügyigazgatói jelentés szerint a múlt évi és a folyó évi adóhátralék elég szépen folyik be, ugyanez van a közvetett adóknál és illetékeknél is.

Szinérváralja község elöljáróságára kimonda-