Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-04 / 31. szám
Nagykároly, 1907. augusztus 4. XXXlil. évfolyam. POLITIKAI ES TÁRSADALMI LAP.------ MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. = SZE RKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét^ érdeklő közlemények küldendők j| közlemények küldendők NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56. szám. Deák-tér 20. sz. Telephon 59. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. ANTAL ISTVÁN. LAPTULAJDONOSOK : MANYÁK és TÓTH. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre |5 korona, -a* F.gyes szám ára 20 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Károlyi István gróf temetése. A Károlyiak gavallériájáról, és puritán ha- zaflságáról ismert, közszeretetnek és közbecsü- lésnek örvendett sarja ma már a kaplonyi sírbolt rideg falai között picziny kis czellájában aluszsza örök álmát. A harangok zúgása elhallgatott, elhangzott a búcsúztató mélabus éneke, bezárult már az örök pihenést Ígérő kripta vasajtaja és mi még mindig alig tudjuk elképzelni, hogy gróf Károlyi István kidőlt az élők sorából. Mintha most is magunk előtt látnok hatalmas imponáló alakját, mintha most is hallanék hangját és mintha még most is reményünk volna, hogy ő még visszatér közénk, kiket annyira szeretett . . . Eltemettük. Temetése méltó volt ahhoz az élethez, melyet ő maga magának berendezett. Impozáns és megragadó. A magyar közélet minden kimagasló szemelye, vagy jelen vagy képviselve volt Károlyi Pista temetésén és az ország legelső testületéi és intézetei lerótták koszorúikkal az őt méltán megillető kegyelet és tisztelet adóját. Nagy volt ő életében is, nagy volt halálában is. Béke poraira, áldás emlékére. Az elhunyt gróf temetéséről részletes tudósításunk a következő. Gr. Károlyi István holttestét még szerdán este leemelték a halottas ágyról és egyszerű fakoporsóba téve átvitték a kastélyban lévő házi kápolnába. Ott egész éjjel neje Csekonits Margit grófnő és nővére Pálma grófnő virrasztónak mellette. A ravatalt reggel állították fel a kastély délszaki növényekkel díszített átriumába, mikor megérkezett a budapesti Entreprise által a grófné megrendelésére leküldött összes temetkezési kellék és az egyszerű, de nehéz érczko porsó, amibe a holttestet nyomba bele helyezték. A ravatalos termet csütörtökön egész nap és T Á R C Z A. A mi grófunk. Irta: Baudisz Jenő. Meghalt ?! Meghalt volna ez a daliás mágnás, az első magyar gavallér? Meghalt volna ez a népszerű főur, a kit mindenkor annyira egészen a magáénak tartott a közélet, hogy még öreg korában is beezézőleg Pista grófnak hivott az egész ország, még a külföld is, még királyi barátja, az angolok királya is ? ! A halál megtörte volna azt az erős magyar derekat, amely soha sem hajlott meg sem lefelé, sem felfelé egyaránt? És ebben volt ő arisztokrata, a szó nemes értelmében. Szinte hihetetlen! Olyan hirtelen, váratlanul jött, annyira hihetetlen, hogy kénytelen vagyok a I rég letett újságírói tollat ismét felvenni egy pillanatra, hogy emlékének meleg részvéttel adózva, hozzászokjam az ő elmúlásához. De kötelességből is teszem ezt. Mert mint vidéki szürke hírlapíró érintkeztem vele akkor, a mikor fénykorában volt a közélet embere, a mikor az ő soviniszta magyar szive, lelkü- lete a legmelegebben nyilatkozott meg magyar faja érdekében. Mikor országra szóló eszmét adott a magyarnak arra nézve, hogy mint szeresse önmagát, saját fennmaradását. Mikor nagyot kezdeményezett . . . törne korban! pénteken délelőtt szakadatlanul nagy tömegekben kereste fel Nagykároly város közönsége. — A koporsó körül apáezák imádkoztak. Benn a teremben városi hajdúk, künn a bejáratnál megyei hajdúk álltak őrt. A temetés ideje pénteken délután fél 4 órára volt kitűzve. Feltűnő volt, hogy a temetés ideje nagyon rövid időre lett kitűzve. Ez azért történt, mert a gróf már 2 év előtt, midőn egyizben halálsejtelmek gyötörték meghagyta, hogy ne balzsamozzák be. A holttesten egyszerű fekete salon ruha és fehér nyakkendő volt. Pénteken délelőtt Szatmármegye és Nagykároly város közönsége képviseletében 12—12 tagú küldöttség, ezenkívül a nagykárolyi függetlenségi párt, a Kölcsey-Egyesület, a nagykárolyi Nőegylet, a Vöröskereszt-egylet nagykárolyi fiókja, a Kossuth Lajos asztaltársaság, a Régi Kaszinó, a kegyes ta- nitórend és sok egyéb társulat és egyesület képviselői helyeztek koszorút a ravatalra. Részvét táviratok érkeztek József főherczegtől, Ferencz Ferdinánd írónőről őstől, Kossuth Ferencz- től, Wekerle Sándortól, mint miniszterelnöktől, ugyanattól mint magán embertől és családjától. Részvét táviratok érkeztek még a kormány tagjaitól, az összes mágnás családoktól, számos főrendiházi tagtól és képviselőtől. A temetésre a következők érkeztek különböző időkben Nagykárolyba: Gróf Forgács Gyula, Gróf Károlyi Gyula, Gróf Károlyi Melinda, Gróf Károlyi György, Gróf Dezsőffy Aurél, Báró Vécsey Miklós, Gróf Csekonits Endre és neje, Széchenyi grófnő, özv. Gróf Károlyi Gyuláné és két leánya, Gróf Dezsőífy Emil, Báró Vécsey László, Teleky Pál, Gróf Eszterházy Mór, Semsey László, Báró Vécsey Miklós, Gróf Battyáni Lajos, Gróf Csekonits Gyula, Lovassy Ferencz, Báró Radvánszky Béla, Báró Liptay Frigyes, Gróf Szapáry Pál és neje, Gróf Károlyi Geraldine, Gróf Dessewffy Jenő, Eitner Imre, Gróf Apponyi Albert, Szokoly Tamás, Luby Géza. A kormányt Josipovits Géza liorvát miniszter képviselte. Hivatalosan képviselve voltak még az országgyűlési függetlenségi párt és az alkotmánypárt. És hogy rohan az idő kereke! Még egy negyed százada sincs, hogy a nemes gróf a közművelődési mozgalom első bajnoka lett s ma már ez egészen feledve van. Erre mutat legalább az, hogy a napilapok közül talán egy sem emlékezett meg halálakor arról, mivel emelt ő magának maradandó emléket a magyar fajszeretet történetében! Hiába, a mai korban semmi sincs állandóan napirenden, csak a pénz, a vagyon, a vagyon utáni hajsza! De mielőtt felidézném ma már úgy látszik elfeledett nagy érdemét, eszméjét, lássuk előbb az egész embert, a mint megismerni tanultam sok éven át akkor, a mikor még 5—6 évvel ezelőtt nem hidegitették el tőlem mások, a kik pedig jóval ke- vésbbé becsülték és tisztelték, mint jómagam. A mi grófunk jóval felül emelkedett az átlag embereken. Egy érdekes, szellemes arisztokrata volt, aki még királyoknak is imponálni tudott. Erős jellem, akaraterő, magyar józaneszüség- gel párosult benne, úgy, hogy ha más nevelést nyer, nem a Baehkorszak reménytelen napjaiban készítik elő az életnek, ha nem elzárkózott mágnás körben nő fel, képzett államférfi és a mindennapiság apróságaiban is liberális mágnás, emberismérő nagyur lett volna belőle. így aztán azt tartották róla, hogy a közélet terén csak szellemes, érdekes műkedvelő és gőgös, hozzáférlietlen főur, az ország első gavallérja, a becsület hivatásos őre. Pedig az ő nemes lelke és érzékeny szive, mélyebben is tudott szántani az érzelmek és eszmék mezején. így aztán mint a közéletnek nem hivatásosnak nézett embere, más térre lett terelve. Magyar józanészszel csakhamar felismerte azt a tért, a hol hasznos szolgálatot tehet a köznek, j abban a sivár korban, a mikor csak az anyagiságSzatmár városát Dr. Vajay Károly és Bartha Kálmán képviselték. A szatmári függetlenségi párt nevében Dr. Kelemen Samu és Csomay Imre voltak jelen. Szilágy, Arad, Szabolcsmegyék szintén kül- döttségileg voltak képviselve. A ravatalra koszorúkat küldtek: Az özvegy grófné. Az elhunyt gróf gyermekei: György és Melinda, unokái, A Magyar tudományos akadémia, Az országos alkotmánypárt, Báró Vécsey, Falussy Árpád, Kováts E. M. és családja, Kováts család, Gróf Károlyi László, A nagykárolyi uradalmi tisztikar, A mácsai uradalmi tisztikar, Bagi Antal, Berkes Béla és zenekara, Makray Sarolta, Anna, Klára és Gazsi, Özv. Hegedűs Sándorné, Rolla és László, Várkastély személyzete, Istáló személyzete, Nagykároly—somkuti vasút r. t. Igazgatósága, Erdődi uradalom tisztikara, Rébai Dezső, Nagykárolyi 4zr. nőegylet, Nagykároly város közönsége, Szatmár- vármegye közönsége, Uradalmi kertészet, Gróf Dezsőffy Aurél, Nagykárolyi függetlenségi párt, Uj- falussy Sándor, Ilosvay Aladár, Nagykárolyi nőegylet, Vereskereszt egylet, Az Ecsedi-láp lecsapoló társaság, A Kossuth asztaltársaság, Tóth Sándor, Har- vich Ferencz, Péchy László és neje, Kegyesrendiek társháza, Kegyes tanitórendiek stb. stb. Pontban fél 4 órakor érkezett meg teljes egyházi díszben, fényes kísérettel Dr. Boromissza Tibor szatmári megyés püspök, aki a temetési szertartást végezte. A ravatal — amint már jeleztük — délszaki növények között a fényesen kivilágitott átriumban volt felállítva. A temetés énekes részét a nagykárolyi dalegyesület látta el. A szertartás alatt az átriumban a gyászoló családon kivül a főúri vendégek, vidéki küldöttségek, Szatmárvármegye és Nagykároly város küldöttségei, továbbá a sajtó képviselői voltak jelen. Az atrium karzatán a nagykárolyi Nőegylet tagjai foglaltak helyet teljes számban. A beszentelés folyamán az átrium kapuja zárva volt. Előtte a kastély parkjában tolongott úgyszólván a város apraja- nagyja. A rendet Demidor Ignácz kapitány vezetése alatt a kivonult, díszbe öltözött rendőröknek csak nehezen sikerült fentartani. A szertartás befejezése után a koporsót a gyásznak volt kelendősége a közéletben s lábra kapott a táglelkiismeret, az anyagias világfelfogás kultusszá. Az ő becsületes, gentleman lelke önkéntélenül ellent mondott ennek s volt bátorsága is ennek többször kifejezést adni. így lett ő a magyar közélet gáncsnélküli Bayardja, a ki üldözi a korrupcziót, mindazt, a mely nem volt korrekt az ő felfogása szerint. Es nem hiába szerette ő beszédeiben Petőfit idézni, lelkülete egyben nagyon hasonlitott Petőfiéhez. Mert mint Petőfi nem ismert sem emberi, sem isteni tekintélyt, úgy ő sem ismert hatalmat, elnézést, megalkuvást, pártfegyelmet ott, a hol az ő igazság és tisztességérzetével valami ellentétbe jött. így keletkeztek aztán országos politikai aífér- jei, kezdve Zichy Ferraris grófon és végezve Poló- nyin. Mert ki merné állítani azt, hogy ha fel nem szólal ő a függetlenségi párt emlékezetes értekezletén, ma is nem miniszter Polónyi ? Ma is megvolna a koalicziónak ez az Achilles sarka! ? így lett a mi grófunk, igazságérzetétől hajtva, akarva — nem akarva a magyar közélet lelkiismerete, tisztaságának őre. Sokan különösnek találták azt, hogy szerette beszédeiben hangsúlyozni a becsületet, mint emberi legfőbb jót. Pedig ezt ő nagyon is öntudatosan tette, mert érezte, hogy nem lehet eléggé és elégszer ezt hangsúlyozni a mi sajátságos viszonyaink között, sőt ezt neki tenni, a független főurnak, kötelessége is. Szóval Pista gróf szilárd egyéniségére, az ő karakter-kontrollériájára szükség volt a mi sajátságos politikai és társadalmi viszonyaink között, a hol, hogy többet ne említsek, az , Ausztriával! ter- mészetelÍones%iszony“fentartására*irányuIóFpolitik á-
