Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-12 / 19. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

— Városok jövője. A belügyminiszter az összes rendezett tanácsú városok városi szervezeti szabály- rendeletét sürgősen bekérte. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a rendezett tanácsú varosak kormányzásának régóta vajúdó reformját végre megakarják valósítani.

— Szülésznő hiány. Szatmárvármegye 104 községében nincsen szülésznő. Ezen körülmény szomorú világításba helyezi vármegyénk kultúráját, amit még tetéz az, hogy a körorvosi állások is úgy vannak beosztva, hogy majdnem ugyanannyi község nélkülözi az orvosi segítséget. A magunk részéről úgy véljük, hogy ezen hiányoknak gyors orvoslása sokkal égetőbb szükségletet képez, mint uj aljegyzői és ülnöki állások rendszeresítése. Ezt jó lesz meggondolni azoknak, akiket illet.

Belügyminiszteri leirat. A belügyminiszter leiratot intézett a vármegyéhez, hogy a tisztviselők fegyelmi eljárásánál az állásoktól való előleges felfüggesztést kizárólag csak súlyos mulasztásoknál alkalmazzák.

— Jóváhagyott útépítés. A kereskedelmi miniszter a Nagykároly—érendrédi útépítésre vonatkozólag a vármegye határozatát helyben hagyta.

Vármegyei közigazgatási bizottsági

ülés.

Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága f. hó 10-én tartotta meg rendes havi ülését Dr. Fa- lussy Árpád főispán elnöklete alatt.

Gr. Károlyi István, Böszörményi Emil és Jármy Andor bizottsági tagok nem jelentek meg, azonban távolmaradásukat elfogadható okokkal kimentették.

Az alispáni jelentés annak konstatálása után, hogy április hóban a személyi és vagyonbiztonság kielégitő volt, a központi közigazgatási statisztikai kimutatást foglalja magában. Jelenti az alispán, hogy a vármegyei bányász sztrájk, valamint a sorozások befejezést nyertek.

Az alispáni jelentéshez Nemestóthi Szabó Antal szólalt fel. Kifogásolja és hazafias érzésével nem tartja összeegyeztethetőnek, miszerint daczára annak, hogy a sorozás legnagyobb részben a polgári hatóság ténye, a sorozás mégis németül folyik. Kéri a közigazgatási bizottságot, hasson oda, hogy ez a jövőben megszüntettessék. Panaszkodik amiatt is, hogy a sorozáson, tekintettel arra, hogy az állitás kötelezettek legnagyobb része, Amerikában van — a kevésbbé alkalmas egyéneket is besorozzák. Helytelennek tartja azt is, hogy az első korosztályban előállott teljesen nyomorít állitás kötelezetteket nem törli a sorozó-bizottság a lajstromból, s igy azok méltánytalanul hadmentességi díjjal lesznek megróva.

Ilosvay Aladár válaszában kijelentette, hogy a felsorolt sérelmek orvoslása a törvényhozás feladata. Ezek a magyar vezényleti nyelv kérdésével fognak megoldatni. Különben is a közigazgatási bizottságnak nincs felirati joga, miért is a közigazgatási bizottság legfelebb a vármegyei közgyűlésnek javasolhat e tekintetben állásfoglalást.

Dr. Falussy Árpád főispán nem tartja ezt a kérdést a bizottságban tárgyalhatónak, mert ott politikával nem szabad foglalkozni. Csatlakozik az alispán nézetéhez. Luby Géza és dr. Kovács Dezső felszólalásai után elhatározta a bizottság, hogy N. Szabó Antal indítványát a vármegyei közgyűlés elé terjeszti.

Böszörményi Zsigmond, ki a múlt gyűlésen több albizottság tagjává választatott, a hivatalos esküt letette.

A tanfelügyelő jelenti, hogy a múlt hóban az iskolai mulasztási nyilvántartások megvizsgálását végezte. Beszámol az iskolalátogatásokról és jelenti, hogy a Nagykárolyban felállítandó polgári fiúiskolára vonatkozólag a vallás és közoktatásügyi miniszter tőle véleményt kért. Véleménye kedvező s igy. az iskola remélhetőleg nem sokára létesit- tetni fog.

Elnöklő főispán bejelenti, hogy nagy fáradsággal és utánajárással sikerült a belügyminiszternél odahatnia, hogy Szatmárvármegyénél egy újabb aljegyzői és egy árvaszéki ülnöki állás rendszere- sittessék. Minthogy ezen állásokat már a folyó hó 14-iki közgyűlésen akarja betöltetni, azokra pályázat nem hirdetetett, hanem a közgyűlés napjáig bárki beadhatja pályázati kérvényét.

Nemestóthi Szabó Antal megvallja, hogy a főispánnal sokszor és a legtöbb esetben indoktala- nul és meggondolatlanul összeütközésbe került, azonban a főispán oly nagy tevékenységet fejtett ki a megye érdekében, hogy azért a legnagyobb elismeréssel adózik neki, ő aki tudja, hogy a régi rendszer milyen volt, bámulja azt az erős szorgalmat, amit a főispán a közjavára kifejt, ezért kalapot emel előtte és azt hiszi, hogy ezzel az egész közigazgatási bizottság érzelmeit tolmácsolja.

Az erre felhangzott éljenzés után a főispán megköszönte az óváeziót és kijelentette, hogy az elismerésből erőt merítve a jövőben még fokozottabban fogja a vármegye érdekében kötelességét teljesíteni.

Luby Géza Panyola község nagyközséggé való átalakulása ügyében tett interpellátiója után a főorvosi jelentés következett. E szerint az általános egészségügyi viszonyok kedvezők voltak a múlt hóban, nagyobb mérvű betegedési esetek csupán a mátészalkai és a nagykárolyi kerületben fordultak elő.

Az árvaszéki jelentésből kitűnik, hogy az árvaszéknél erősen dolgoznak. A hátralékok legnagyobb részben el vannak intézve.

A pénzügyigazgatói, államépitészeti hivatali és a kir. ügyészi jelentések a szokott keretekben mozognak és semmi lényegesebb, a nagyközönséget is érdeklő adatot nem tartalmaznak.

Különböző felebbezési ügyek elintézése után az ülés d. u. 1 órakor ért véget.

II. A lakásügy terén való minden haladó törekvés — akár a törvényhozás, akár az önsegély részéről — az egyéni földtulajdon kinövéseinek, vagy éppen magának az egyéni földtulajdonnak megszüntetését czélozza.

III. A törvényhozás törekvéseinek az az előnye, hogy azok közjóra szolgálhatnak, de hátrányuk az, hogy meszszemenő helyenkint már megvalósítható reformok általános keresztülvitelére képtelenek, mert szükségkép tekintettel kell Jenniök hátramaradt közületekre is. A haladás tempóját ezenkívül hatalmas, ellenséges érdekcsoport ellensúlya lassítja.

IV. A haladásnak sokkal inkább úttörője az önsegély. Gazdasági és szocziális uj alakulatokat tud teremteni; s ténybeli bizonyítékot nyújt arra, hogy ezek általánosíthatók. Kvalitatív többletet nyújt a törvényhozással szemben, de általában csak keveseknek. Hatályosságának egyik legnagyobb akadálya a városi és elővárosi telkek árának magassága. E bajokkal küzdenek a nagyvárosi közhasznú épitőszövetkezetek is.

V. Ä kert-város hivatva van az önsegély előnyeit tágabb köröknek is hozzáférhetővé tenni. Úgy tekintendő, mint fontos közgazdasági feladatokkal biró közhasznú telekszerző és épitő-társaság.

VI. A nagyvárosok deczentralizácziójának árrá kell törekednie, hogy zárt városi telepeket, újszerű városi egységeket teremtsen. Csak az ilyenek tehetnek czélszerü formában eleget a városi ipari tevékenység sokszerü szükségletének munkakinálat és kereslet, fogyasztási piacz, mellékiparágak érintkezése tekintetében, valamint csak ilyenek elégíthetik ki a művelődés és társulás alapvető szükségleteit is.

VII. Valóban hatályos lakásreform, higiénikus és esztétikai városalakitás csakis oly telkeken lehetséges, a melyek lehetőleg mezőgazdasági-' használati

értékben vétetnek meg, s lakóinak szövetkezeti tulajdonában maradnak; s csak az ilyeneken vihető keresztül a városépítési technikának két — a kertvárosokban legszükségesebb eleme; a tervszerűség és a lakosság számának s a város kiterjedésének korlátozása kezdettől fogva.

VIII. Uj és tökéletes városok alapítása, minő a kert városoké, nem jár nagyobb nehézségekkel, mint a haladó város-extenzió. Ennek ugyanis a telek árak magassága, a régi beruházott értékeket védő/ ellenséges érdekek nem kisebb akadályai, mint

^r- magán és szövetkezeti kezdeményezés hiánya. Viszont technikánk, közlekedési, megértési eszközeink fejlődés foka kiegyenlíti az előnyöket, a melyek esetleg már fennálló régibb városok kedvezőbb helyzetével járnak.

IX. A kert-város a legmegfelelőbb formája a lakáskérdés és város deczentrálizáczió megoldásának az önsegély elve alapján. Uj horinzontokat nyit meg iparnak és földművelésnek. Hivatva van a föld uj fölosztását kimódolni, s nagy nemzetgazdasági áldások pályáját megnyitni. Ugyanis :

a) Áz ipari vállalkozó benne kedvező helyi és szállítási körülményeket talál a mühelybér tetemes megtakarításával. Az ipari munkás olcsóbban és egészségesebben lakik, s ez által termelő fogyasztóképességben erősödik. Mindkét dolog azután az összipar javára szolgál, s ennek számára egy nem sejtett kiterjedési képességű és biztos honi és helyi piacz nyílik meg.

b) A kert-városokat övező mezőgazdaság vételképes fogyasztó piaczot nyer a közelben, termelésre pedig olcsóbb tápanyagot.A gazdasági kapcsolatba kerül a városi közlekedési eszközökkel és erőközpontokkal, a mi nélkül nincs munkamegtaka- ritó termelés és nincs intenzivebb kultúra.

c) A mezőgazdaság és ipar hasonlíthatatlanul közelebbi és szorosabb viszonyba lép, ami által a

szerzésével minden egyes ember gazdasági és hatalmi érvényesülésének föltételeit is megszerezhesse.

A nagy történelmi átalakulások — mindenike külön is tanúskodik erről — sohasem történtek, még ha anyagi érdekek állottak is előtérben, egyedül a tömegek utján; a sarkalló ösztön, az összetartó kapocs, a kitűzött ezél mindig eszményi volt s ezzel nyerték meg a vezető elmék a népesség nagy rétegének segítségét. Osztály érdekek harcza, az emberi visszavonás örök alapja, az elégedetlenség mindenkor szétrobbanthatott volna minden fennálló intézményt, ha azon szétrobbantó izgalmak mögött nem rejlenének magasabb ideálok, melyek az intézményeknek nem rombolására, hanem átalakítására sarkallanak s igy a fejlődés folytonosságának megőrzésére utalnak. A múlt idők és a jelenkor közt abban van a főkülömbség, hogy az ideálok, melyek az emberi törekvést, az önzés szűk korlátái fölé emelik, ma már nem egyes különvált körök, rendek és osztályok, felekezetek és pártok lelkének szólanak, hanem általánosabban minden emberi szív és elme húrjain visszahangoznak és inkább egységre, mint szétválásra, inkább összetartásra, mint visszavonásra buzdítanak. A modern állam feladatai közt ezért lépett előtérbe az a törekvés, hogy még a tankötelezettség erőszakolásával is valamennyi polgárnak gondolkodásában és érzésében oly alapnevelést biztosítson, mely őket szellemileg és erkölcsileg egymáshoz közelíti és a nemzeti lelkidet egységében összeforrasztja.

Kétségtelen ugyan, hogy azt a külümbséget, mely a művelt embert a műveletlentől elválasztja s ebből a tekintetből a társadalmat is erősen széttagolja, egykönnyen nem lehet kiküszöbölni és a jövőben is csak lassan-lassan lehet apasztani, de épp oly kétségtelen, hogy a műveltség közössége, ha nem is teljes egyenlősége, jóval könnyebben és igazabban megközelíthető, mint amit a szocziálista és kommunista tanok a gazdaság kiegyenlítése és a vagyon megosztása és közössége körül elérni óhajtanak.

A széles néprétegeket a maguk érdeke is meggyőzi s józan része látja is, hogy az anyagi javas birtokát és élvezését nem lehet egyenlővé tenni a gazdasági gyarapodás és fejlődés kára nélkül. Viszont azonban annak semmi sem állja útját, hogy a szellemi és erkölcsi élet terén megszűnjék a külömbség gazdag és szegény között, hogy az emberi elmének felhalmozódott nagy tőkéje, tényleg valamennyiünk közös öröksége legyen, melyből valakit kizárni jogfosztás; s' azért kötelessége államnak és társadalomnak, hogy a részesedést benne elérhetővé tegye mindenki számára. Azt hiszem, hogy az alsóbb néprétegek elégedetlensége épp müveletlenségén alapul s a tudatlanságból táplálkozik és nő nagyra azoknak a befolyása, akik a gazdasági egyenlőtlenség igazságtalanságát hangoztatva, fo "ongást szítanak és az osztályharczot újjáélesztik.

Hazánkban még nagyobb szükség van a műveltségnek mint kiegyenlítő és egységesítő társadalmi tényezőnek emelésére és terjesztésére, mint bármely más nyugati államban, mert nálunk a társadalmi széttagoltság jóval nagyobb, mint bárhol, nemcsak szellemi, hanem gazdasági téren is.

A jó tanügyi és gazdasági politikának ebből a tényleges helyzetből kell kiindulnia, tehát magyarnak keli lennie. A nyugati kultúra vívmányai csak annyiban és olyképpen érvényesíthetők nálunk, amennyiben, ameddig az általános nemzetközi műveltségen kívül a magyar nemzet egységes törekvéseit szolgálni képesek.

A társadalmi tudományok művelői különösen két módon vélik elérhetőnek a művelt és műveletlenek között való kiegyenlítő közeledést: először azzal, hogy az általános műveltség anyagából a

közvetítő kereskedelem amennyiben nem gazdaságos, kiküszöböltetik.

X. Mint minden gazdasági és szocziális újítás, a kert-városok problémája is véglegesen csak kísérlet által oldható meg. Ennek technikai, gazdasági és társadalmi előfeltételei adva vannak. Anglia, e mozgalom forrása, első nagy kiviteléhez már hozzá fogott.

A Garden-City Association rövidebben, de hasonlóan jelöli meg czélját: Elősegíti túlzsúfolt területek elhagyását és a népességnek szélesebb területeken való eloszlását. E czél elérésére először is szóval, tettel segédkezet nyújt a kert-városok berendezésére (azon elvek alapján, amelyeket, Howard Garden-Cities of To-morrow c.. müve ajánl), amelyeknek czélja eleitől fogva, egészséges és méltó lakásoknak az egész népesség javára leendő biztosítása, s a melyekben a lakosok kollektiv tulajdonosai lesznek a telkeknek. A társaság másodszor ösztönzi a gyárosok azon irányzatát, hogy műhelyeiket helyezzék ki a zsúfolt ezentrumokból a vidékre ; a gyárosokkal közhatóságokkal és szövetkezetekkel együttműködik annak érdekében, hogy a munkásságnak alkalmaztatásuk helyének közelében jobb lakásokat biztosítson ; lépéseket tesz ily irányú törvények és szabályrendeletek megalkotása iránt, s általában sürgeti a tervszerű városrendezést és fejlesztést.

Ez a társaság kezdeményezte a First Garden City Limited Company nevű részvénytársaságot 300,(XX) livresterling alaptőkével s ez készül megépíteni és berendezni az első igazi kert-várost Angliában. Vége köv.

Fel a fáklyával!

Irta: Molnár Viktor.

Általánosan elterjedt nézet, hogy a huszadik században a sz-neziálié , kérdés lesz az emberiség kérdése, mert a munkásosztály mozgalma ma már nemcsak a nyugati közművelődós körét, Európát és Amerikát, hanem a többi világrészeket is, különösen a keresztény műveltség határain túleső ázsiai kul- turnépeket belevonta érdekeinek körébe.

Tagadhatatlan történeti tény, hogy a fönálló jogrendszerekben mindig hatalmi érdekek érvényesülnek és hogy polgárosodásunk eddigi fejlődésében a kevés hatalmasok érdekeinek biztosítása széles néprétegek kárával járt. A szocziális kérdés megoldása azonban aligha kívánja azt a változást, hogy most viszont a nagy sokáig éreztesse erejét az eddig uralkodó osztályokkal, hanem inkább azt, hogy a múlt állapotok ferdesége helyett, mely szerint műveltség és vagyon egyaránt kevés ember kezében összpontosult, ezentúl a nemzeti élet egységének és közérdeknek szempontjából ép a művelődéshez mindenkinek egyenlő joga legyen és a műveltség meg