Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-12 / 19. szám
Nagykároly, 1907. május 12. ÍO- szám. ( 907 V 12 j XXXIII. évfolyam. POLITIKAI ES TARS AD AlrMI LAP. MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. =: SZERKESZTOSEG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő II a hovár a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Deák-tér 20. sz. NAGYKÁROLYBA NT Jókai-utcza 2. sz. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZÉKKÉ SZTŐ : U r. ANTALI 5 T V Á N. LAPTULAJD« *IOSOK : HÁNYÁK és TÓTH. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 koro: Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 koro: ns# Egyes szám ára 20 fillér. «=- Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Alkotmánybiztositás. 1907. május 12. — ő. — A biztosítás sokféle neme egy újabbal szaporodott: az alkotmánybiztositással. Nem képezi vita tárgyát ma már, hogy a mint mindenütt érhet bennünket baleset, úgy ma már megtörténhetik ez az alkotmány terén is, szükséges tehát a biztosítás. Ez most a koaliczó vesszőparipája, ez most a por, melyet szemünkbe hintenek, ez most a gyógyír, a melylyel be akarják hegeszteni a koaliczió által okozott sebektől súlyosan vérző nemzet testét. Ezéit nem szabad most hangosan beszélni, mert a hangos beszéd talán ártana a biztosítás munkájának. Tessék elhinni, okos dolgok azok az alkot- mánybiztositékok. Nagyon nagy szükség van azokra és igazán szép a koalicziotól ez az önismeret, és az a belátás, hogy erre szükség van. És tessék elhinni, hogy nagyon szép Andrássy Gyulától, hogy ezeknek létéhez, vagy nem létéhez véli kötni tárczáját. De hát miben állanak is ezek. Oly sok alaptétele van a mi alkotmányunknak, hogy szinte nehéz elképzelni, hogy a k közül melyiket is kellene előbb biztosit Lássunk csak egy néhányat közelebbről. A szabad sajtó. Nem vitás, hogy minden időben és minden körülmények között a sajtó volt az, mely a nemzet alkotmányát megőrizni, azt minden támadással szemben megvédeni igyekezett, nem vitás tehát az, hogy a sajtó szabadsága egy fontos alkotmánybiztositék. De nincs talán olyan optimista koalicziós bácsi, a ki azt hinné, hogy a kormány ezt az alkot- mánybiztositékot fenn akarja tartani. Tessék csak egy kissé figyelmesen szemlélni a Polónyi által megindított sajtóankétet! Látni fog ott alkotmánybiztositékol! Hiszen az elnöklő igazságügyminiszter már az ankéten is megvonja a szót a neki nem tetsző módon felszólalóktól! Vagy tessék gyönyörköd ,ti abban, milyen köztetszést aratott Rákosi .'enő ur Ő Méltósága azon közbeszólása, hogy a ki nem tud kautiót letenni, annak nem musyáj politizálni. Tehát már a közügyekbe való beleszólás joga is vagyoni kiváltság legyen? Az alkotmányalaptéteieaz egyéni szabadság is. Ezt is nagyon védjük, példa reá a deres törvény. De hogy mennyire védjük az egyéni szabadságot, ime a gazdaközönség nincs is ezzel megelégedve, le kel! venni a napi rendről, mert . . . nem elég szigorú. Alaptétele az alkotmánynak, hogy senki saját ügyében bíró nem .ehet. Ezt is védik az alkotmánybiztositékok, mart hiszen a gazda ezentúl nem is biráskodi csak bírságol. Az a szegény magyar nyelv is szeretné már élvezni alaptörvényekkel biztosított jogát széles ez országban. D«. hát törvény tervez, Apponyi végez. Hogy is lehet a magyar nyelv jogára gondolni, mikor >. horvátról van szó, hiszen a magyar mindig «vagias nemzet volt, annyi udvariassággal c«« tartozik az idegennek, hogy annak adja át .tz elsőbbség ? Az alkotmány alapiAHe az ;yenlőség is. Ezt is meg kell valahogy védeni. Hiszen meg is védjük, mik«' .q vas’.’ j tanfolyam horváth hallgatói mind egytől egyig ösztöndíjasok ‘ es azonnal tisztté neveztetnek ki, mig a magyarok ösztöndíjat alig kapnak, tisztté pedig csak 1 —-2 évi gyakornokoskodás után lesznek. Valami miniszteri felelősségről is hallottunk beszélni a darabontok bukása és a koaliczió trónra jutása idejében, mint valami alkotmánybiztositék féle intézkedéséről a magyar törvényeknek, de hát ezek eléggé biztosítva vannak a törvényben, gyakorolni pedig nem muszáj, mert hiszen a magyar ember nem boszuálló természetű és a ki őt kővel dobálja, azt kenyérrel hajítja vissza. De minden jónak vége szokott lenni. Az alkotmánybiztositékokra nagyon nagy szükség van, épen ma a koaliczió uralma idején magával a koaliczióval szemben. Ez nem vitás. Még pedig sürgős szükség. De nagy szükség van az általános választói jogra és ennek alapján egy uj parlamentre. Államiságunk utolsó talpkövei is remegnek, erősitésre van szükség. A fontos életkérdések megoldatlanul hevernek a miniszteri tárczák fenekén, vagy talán még ott sem, és a magyar parlament folytonos szünetek közepette piheni ki semmittevése fáradalmait. Nem csoda, régi dolog, hogy a semmittevés jobban fáraszt, mint a munka. Érthető a sok képviselőházi szünet. Nem csodálkozunk. De hogy ennek a semmittevésnek a levét, mi az adózók ezrei iszszuk meg, abba már van egy kevés beleszólásunk. Torkig vagyunk már a koaliczió túlkapásaival és az ő parlamentjével. Egy nagyon erős alkotmány- biztosítékra 'ágyunk, az után epekedünk: a koaliczió jó útra térésére vagy távozására és a mai parlamenti többség szétszórására. És ha ez megtörtént, sokkal könnyebb lesz az alkotmánybiztositékok megteremtésének kérdése. A koaliczió mostani politikája és az ő parlamentje ma már csak kerékkötője a magyar államiság fejlődésének, haladásának. Legyen márvége a komédiának. Vagy/'van nekünk felelős kormá- ajttBÜ vagy •• el kei! dönteni. Egyszer rm. szabadulnunk kell a bécsi uralomtól, mert ennek jó vége nem lehet. Türelmetlenség fészkel ma már a szivekben, meguntuk már a gyámságot, elég volt belőle! És a ki minket még mindig gyámság alatt akar tartani azt eltiporjuk. Széttörjük a gyávaság reánk rakott bilincseit és letépjük a koaliczió bomlásnak indult testéről a nemzeti trikolort, melybe testét elrejtette, kicsavarjuk azt az őt bitorlók kezéből és kibontjuk azt újra, hogy ismét a régi mocsoktalan fényében sugározza be a magyar államiság ma felhős egét! T Ä R C Z Ä. Május. Hogyha száll a cserebogár, Hogyha nyilik az orgona, Tudja Isten, rég elhagyott Kis falumba, mi vonz oda. Mi az, hogy igy rügybontáskor Úgy elfog a vágy, a bánat, S szines álmok egyre űznek Te utánad, te utánad. Régi dal zsong a szivemben, S minden dalnak végső sora, Mint harangszó te rólad zeng,: Cserebogár, kék orgona. Minden álmom hozzátok száll, Minden dalom ti felétek, S felkeresni még se merlek . . Hátha meg sem ismernétek 1 Hátha meg se ismernétek A hajdani rossz gyereket, S igy szólnátok kíváncsian: E bus ember vaj ki lehet? És elbújna én előlem Kankalin és piros mályva S csicsergő pinty, rigómadár Ijedezve tova szállna. Talán jobb is itt maradnom, Ahol nincsen virág, lepke, A hullámzó nagy városban, Eltemetve, elfeledve. Talán jobb is.elfeledni Gye mi ekkori álmainkat, Hiszen fáj az édes emlék, Mely a múltba visszaringat . . . Kint zsibongás, fény, ragyogás, De a szivem néma, kopár. Eg veletek régi társak : Orgona lomb, cserebogár. Feleki Sándor A kert városok. Folytatás. Múltkori czikkünkben kifejtettük volt, hogy mit kell értenünk kert-városok alatt és hogy Ebe- nezer Howard miként képzeli el Garden cities of To-morrow czimü művében a kert-városok berendezését. Howard után a kert-városok problémája néhány év lefolyás alatt egész külön irodalmat fejlesztett ki. A francziáknál Charles Gide, Georges Benoit-Lévy, a párisi Musée szoczial vezetője s a franczia-kert-város-társaság titkára, az angolok Patrick ‘Geddes edinburghi egyetemi tanár, a ki Civics néven a városokra alkalmazott szocziológiai alapelveit hirdeti, J. S. Buckingham, Walter Crane s legújabban A. R. Sennett, a kinek két köteles illusztrált munkája az imént jelent meg, a németeknél Hereher, A. Nossig és A. Abendrotb foglalkoztak e kérdéssel. Tudományos megvitatására s a gyakorlati propagandára alakultak: Angliában a Garden-city Association (elnökei közt. E. Howarddal). Francziaországban az Association des Cités- Jardins, D Estorurnelles de Constandt szenátor és a béke-liga egyik vezérférfia elnöklete alatt, Belgiumban ugyanily nevű társaság, Hollandiában a Tuins- 1adt-verein, Németországban a Berlin-Schlacht en- seeben székelő Deutsche Gartenstadt Gesellschaft stb. Ezeknek külön előirataik is vannak.-Újabban a lakáskongresszusok napirendjein is szerepelt a probléma, igy legutóbb (1905. aug.) a liége-i kongresz- szusén is. Sőt ez évben az angolok erre vonatkozólag egy kiállítást is rendeztek Letchwőth-ban, épülő kert-városukban. Lássuk előbb mily elvek szűrődtek le az eddigi vizsgálódásokból; a gyakorlati kérdésekre később mutatunk rá. A kert-városok vezérlő eszméje a következőkben körvonalozható. A nagyvárosoktól elválasztva, de mégis lehető közelükben, kert és telepek alakítandók olcsó telkeken, amelyek ára a mezőgazda- sági használati értéket nem, vagy legalább nem sokkal haladja túl, melyeket nagyvárosi telekjárulék nem terhel. E telepek szövetkezeti tulajdonul szereztetnek meg és alakíttatnak ki, előre megbatározott terv szigorú betartásával, a közgazdasági, közlekedési, higiénikus, esztétikai és kulturális követelmények lehető legteljesebb kielégítése mellett. Hogy a tulzsufolás — a nagyvárosok öreg hibája — elkeriiltessék, az uj ezentrum kiterjedése és maximális lakos száma előre korlátozva van. A német Gartenstadt-Gesehellschaft e vezér- eszméhez a következő tanulságos kifejezést fűzi: I. A lakáskérdés gyökeres megoldása csakis módszeres deczentrálizáezóval és tervszerű telepítési mozgalommal kapcsolatban lehetséges. A lakás- nyomoruság épp annyira következménye a népesség és ipar közgazdaságilag helytelen (s ma már mindenesetre korszerűtlen) megoszlásának, mint a czélszerütlen földtulajdonjognak.
