Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-18 / 61. szám
Nagykároly, 1906. november 18.»»/gVÍ/ 01- SZá,m. XXXIT évfolyam. POLITIKAI ES TÁRSADALMI LAP. :—- MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. = SZERKESZTOSEG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények ktildendendők: M agykár olybán, Jókai-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egcsz évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-3e^ Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza. Hirdetések és előfizetési dijak a kiadóhivatalba (Nagykároly, Jókai-utcza 2. sz.) küldendők. Egy szóról. Nagykároly, 1900. nov. 17. (O) A mint vannak szerencsétlen emberek, vannak szerencsétlen szavak is. Szerencsétlenek nem a születésükben, a képzésükben, hanem étetük folyásában. A fátumban, mely rájuk nehezedik. A körülményekben, a melyeknek martalékául esnek, a melyek őket igaz értelmükből kiforgatják, lelkűket meghamisítják, palástjukat róluk letépik és helyébe rájuk ma- laczlopó köpenyeget terítenek. Vannak ilyen szegény, minden erkölcsükből kifosztott tönkre tett. meghurczolt és elzülott szavak: a melyek megrágalrnazottan és megvetetten járják szomorú utjokat és várják az apostolt, aki megértő elmével és megértő szivvel őket nyomorult sorsukból kiemelje, tisztázza. Nem egy ilyen szó van, hanem egész sereg. Ilyen például a bohém szó, a mely eredete és lelke szerint bizonyara mást jelentett, mint léhaságot, czinizmust, kötelessegtiprást, lelketlenseget és megbízhatatlanságot. De ezt a szót csak példának említjük, bizonyságnak arra, hogy sorsában, tragikumában nem áll társ talanul az a másik szerencsétlen szó, a melynek most szerencsejet hirdetjük. Ez a szó ha nem is magyar, de azért se nem ismeretlen, se nem szokatlan. Sőt nálunk talán sűrűbben elhangzik minden más szónál es a neveben több jót és russzat cselekszenek meg mulasztanak, mint bárhol a világon! Ezt a szót úgy hivjak, hogy: politika. Hogy mit jelent, illetve hogy mit szoktunk megérteni alatta, bizonyára fölösleges lenne magyarázgatni. De egy nepies meghatározása elfogadottá lett es közkeletűvé. Az, hogy: a politika — az urak hunczutsága. Nem valami díszes definitia ugy-e ? De hogy annyira népszerűvé lett, annyira elfogadottá, nyilván bizonyltja, hogy az emberek találónak, igaznak éreztek. Elismerték, azaz hogy: megszokták igaznak elismerni, hogy a politika csakugyan az urak hunczutsága és a ki a hunczutságot legjobban érti, a ki legjobban tud ámitani, alakoskodni, ármánykodni, cselt vetni, vermet ásni, mindenkit becsapni és csak magamagát szolgálni: az a legnagyobb politikus. Hogy az embereknek ez lett a véleménye a politikáról, azért nekik szemrehányást senki se tehet, a ki az utóbbi évtizedek történetét ismeri és azt, a mit ebben az országban egy egész kormányzati rendszer politika néven cselekedett, figyelemmel kisérte. De viszont igaz az is, hogy ha volt a bűnökben ártatlan és véletlen áldozat, úgy ez a szó volt, a mely mindig czégérül használtatott, a szegény köpönyeg: a politika. Mert amit azok az urak müveitek, az lehetett politika a szónak megrágalmazott értelmében, züllött formájában; de nem volt a politika, a szó, a fogalom, a hivatás igaz lelke, igaz értelme szerint. Hogy mi a politika, az igaz politika, azt megmondotta Apponyi Albert gróf nehány nap előtt, a művészeknek a Fészek-klubban tartott lakomáján. Szol pedig ez a meghatározás következőképen : — Mit jelent az, politikusnak lenni ? Nem azt, hogy az ember parlamenti intrikákban és az egyeni kapaszkodás minden mesterkedéseiben jártás legyen, mert ha ebből állott volna politikai műveszetem, akkor, mint politikus is a leggyöngebbek közé tartoznám. Azonban ez a szó nemesebb értelmében annyit jelent, mint önállóan fejleszteni, erősíteni és irányítani a nemzetnek mindazon erőit, melyek a nemzet szellemet, erkölcsi és anyagi emelkedésére anyagi megerősödésére, szellemi fölmagaszto- sulására, dicsőségére, hatalmassá válására és a nemzetnek, az egyénnek minél nagyobb számara, minél nagyobb boldogulására vezetik. Ez tisztelt uraim a politika. Ehhez a meghatározáshoz nem kell kommentár Az az érzésünk, hogy ezeket a szavakat soha el nem fakuló betűkkel oda kellene Írni, vagy vésni a politika házának kapujára, hogy mindig lássa és soha el ne felejtse az, aki magát politikusnak tartja és tartatja. Amit ebben Magyarország kultuszminisztere mondott, ez több egy sorsában szerencsétlen szó rehabi- litásánál és fölemelése az egész nemzet lelkének és hitének a fájdalmas hitetlenségből, a melybe évtizedek csalódásai taposták. Ez egy oltárnak a megtisztítása, a melyről már el se hittük, hogy oltár, mert kalmárok üzérkedtek rajta — hamis mérleggel a kezükben. — A tanitók fizetése. A kultuszminisztérium a Pol. Ért. utján a következőket jelenti hivatalosan: „Némely lap azt a hirt hozta, mintha a vallás- és közoktatásügyi minisztérium a népoktatói fizetés minimumát már megállapította volna, még pedig -2000 koronábai».. Ambá"»már maga az ös&zeg is, — amely az eddig támasztott legszélsőbb követeléseket is messze túlhaladja — megállapítja e híresztelésnek szembeszökő valószínűtlenségét; mégis meg kell állapítanunk, hogy a tanítói fizetés rendezésére nézve a tárgyalások a pénzügyminisztériummal igen előrehaladott stádiumba jutottak ugyan, de még befejezve nincsenek és igy valamely összeg megállapításáról, mint befejezett tényről még nem lehet szó. Ha olyan túlzott hírek kerülnek forgalomba, mint amilyen ez, amiről itt szó van, ezek csak arra lehetnek alkalmasak, hogy a küszöbön álló méltányos rendezéssel szemben előre elhintsék az elégedetlenség magvát.“ T A R C Z A. Marguerit. A legszerényebb kis virágot A Margitkát szeretem, Kinn a mezők zöld pázsitján Szabad ég alatt terem. Nem hat ream illatával Mint a rózsa, — liliom, Nekem mégis olyan kedves Az én kicsi virágom. Mint csillagok milliárdját Fenn a magas egeken, Úgy leled a kis Margitkát A zöldelő réteken. Kunéryné Áros Erzsi. Mókán Györgye és az ördög. —• A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárezcija. — Mókán Györgyét arra teremtette az Úristen is, hogy megkeserítse a hadnagy ur életét, továbbá időnap előtti őszülésbe kergesse az őrmester urat, aki immár egészen kifogyott a titulusokból és kivételképen a saját fejét verdesve, közbámulatra a legszelídebb hangon szólalt meg : — Györgye fiam ! — Parancs! — Nem tennél meg nekem egy végtelen nagy szivességet ? — Jelentem alásan megtehetem, csak tessék mondani. — Akasszad fel magad egy szép napon, hogy az a jóságos Úristen áldjon meg az elhatározásodért. Györgye erre nem felelt csak ált mereven szalutálva és hunyorgatott a szemével abban a hiszem- ben, hogy most vagy nyakleves következik, vagy a puskatus szalad neki a gyomrának, azt pedig nem jó látni. Elég ha érzi az emberi testrész. Hogy mi baj volt vele? Azt holnaputánig lehetne beszélni egy huzamban, akkor se tehetnék pontot a végére, mert aztán jön csak a java. Ami felbőszíthet egy kötelesség tudó szigorú katonát, Mókán Györgye, a drabális oláh legény, elkövette azt mind. Jól semmit sem végzett — azonban mindent igen roszszul, az ő feje kijebb ált a sorból, a bal lábát sohasem tudta megkülömzböztetni a jobbtól s ezt a kis tudományt nem volt hajlandó megtanulni még akkor sem, mikor az ő bütykein tánczolt az őrmestertől le és fölfelé az egész század. A katonaságnál igen sok a szimuláns, többen bele is szoktak halni a szimulálásba, ám Mókán Györgye a valódiak közül való volt, a ki igy gondol- kolkodott: — Miért üljek én sündisznóra a mikor én nekem nem muszáj sündisznóra ülnöm ? Azt mondja mindenki, hogy buta vagyok, százlépésnyiről leolvasni ezt az ábrázatomról, — hát én bebizonyítom, hogy több eszem van, mint a generalis urnák ! Akkoriban történt, hogy a hadnagy ur iszonyatos dühbe jött. Sortüzet vezényelt és Györgye teljes öt másod perczczel később sütötte el a puskáját. — Ezt a szégyent 1 Úgy rontott neki, mint valami vadállat. Dűlt szájából az indulatos beszéd, Mókán pedig nézvén fölöttesével farkas szemet, egyszerre csak elkezdett nevetni. Talán nem is nevetés volt az már, hanem valami bődületszerü röhögés, átalakította minden arczizmát. A hadnagy ur halálra döbbent a szörnyű vakmerőség láttára, neki rontott, de akkor már Györgye a hasát tartotta röhögtében. — Mi bajod? — harsogott végig az egész lövöldén. Mit röhögsz? — Jelentem alásan azt, holy milyen rosszul lövök. — És folytatva a kaczagását az ügyefogyottak jámbor szelídségével, erős rohamával. Már nevettek a sorban, nevetett az őrmester, messzibbről mosolyogva közeledtek a tiszt urak, végül a hadnagy arcz vonásai is szelídségbe csaptak át, hogy mosolylyá változzanak. — Hat órai kurta vasat ennek a bolondnak. Soha ilyen hülyét nem láttam amióta az eszemet tudom. Mókán Györgye esetén kaczagott a hadnagy ur még azután is, valahányszor eszébe jutott. De pár nap múlva hosszú marsrutát végezvén, — az oláh egyszerre csak kivágódik a sorból, úgy dőlt le a földre mint a hogy a szálfa szokta elhagyni a gyökereit. Meg se mozdult. Mi baj, mi baj ? Felpakolták, vitték haza, otthon magához tért az oláh és orditott szörnyen, I az ŐSZÍ és téli idényre való, kiváló minőségű, hazai gyártmányú és eredeti angol női és férfi rirliaszövetek Rendkívüli nagy választékban, bámulatos olcsó árak mellett kaphatók SzalOO I^élrrrérr helybeli igen előnyösnek ismert ruhakereskedésében. Ugyanitt kész kész női-, férfi- és gyermekruhák, felöltők, boák árusittatnak, valamint mérték szerinti kivitelben kitűnő Szabás mellett a leggyorsabban készíttetnek. , Megérkeztek
