Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-11-18 / 61. szám

szatmArmegyeiközlöny

Az iparosok szövetségéhez.

Lapunk legutóbbi számában reá mutattunk azokra az okokra, melyek városunk kisiparosait arra késztették, hogy magukat és családjaikat az éhenhalástól megmentendő, tömörüljenek s a nagy tőkével rendelkező vállalkozókkal felvegyék a versenyt.

Ez alkalommal ujjólag felhívjuk városunk lakosságának figyelmét kisiparosaink helyzetére, s felvetjük az eszmét, a mely által némileg segíteni véljük őket czéljaik elérésében s ezzel egyidejűleg előmozdíthatjuk városunk fejlődését is.

Igen szomorú jelenség az, midőn Magyarország népességének 12°/o-át tevő polgársága abba a helyzetbe jutott, hogy elhagyva mesterségét, el azt a megélhetési forrást, mely még ősapjának kényelmes otthont, családjának a mindennapit biztosította, s késő vénsé- gére takarékosság mellett, a gondnélküli anyagi jólétet megszerezte; ma kénytelen vasút, posta avagy más hivatalnál szolgai állásban keresni boldogulását.

Eme szomorú állapotoknak egyik oka magukban kisiparosainkban keresendő, a kik főtörekvésének az kellene lennie, hogy saját maguk által előállított ipari termékeik a nélkül, hogy azok árát emelnék, verseny- képesek lennének a gyári termékekkel, nem pedig silány áruknak a piaczra való vitelével az amúgy is pangásnak indult kisipart tönkre tegyék, de legfőbbként a helyi viszonyokat véve irányadóul az a sajnos esemény, hogy a városunkban lévő 4 pénzintézet s a csekély kamatot hajtó nagy tőkével rendelkező magánosok egyike sem foglalkozik azzal az eszmével, hogy egymással tömörülve, megyénk, városunk iparának felvirágoztatása s a kisiparosok megélhetésének elő- mozditása érdekéből gyárakat létesítsenek s azokat a polgártársakat a kiket nem mételyezhetett meg a lefolyt darabont világ által dédelgetett szocziális mozgalom, megmentsék a magyar hazának s az emberiségnek.

Ebben találnék mi meg a pénzintézetek nemes hivatását, nem abban, hogy minél magasabb osztalékok nyújtásával az amúgy is vagyonnal rendelkező részvényesek anyagi jólétét előmozdítják.

Sokszor hangzott el már városunk közgyűlésén is az a szálló igévé vált nyilatkozat: „Tegyünk valamit a kisiparosokért;“ sajnos ma még az első lépést sem látjuk megtéve, ki tudja lesz-e a kivitelből valami ?!

Pedig ma már ott állunk azon a ponton, ha nem akarjuk városunk adózó polgárságának egyrészét erőnek erejével Amerikába vitorláztatni s sajat édes hazájukból kiüldözni, s az adózó-polgárság csökkentésével pótadónkat 83°?0-ról 97°/o-ra emelni, akkor tennünk kell valamit.

Felvetjük az eszmét, melylyel nézetünk szerint lehetne a bajon még segíteni.

Annak előre bocsátásával, hogy Nagykároly város polgársága egyike volt azoknak, a mely polgárság a lefolyt nemzeti küzdelem alatt, mintegy varázs szóra megalakult „Magyar Védőegyesület“ czéljaira tekintélyes összeget áldozott, a mely egyesület zászlajára a magyar ipar pártolását és a magyar iparosok védelmét tűzte ki, ezen egyesület támogatását kikérve, indítson mozgalmat az egyesület itteni vezetősége egy iparvállalat létesítése iránt.

Ma a kereskedelemügyi miniszteri széken oly férfiú ül, mint Kossuth Ferencz, a ki életczélul tűzte ki a magyar ipar fellendítését, s a ki néhai édesalyja Magyarország Apostola által 1844-ben megindított mozgalmat tespedéséből uj életre akarja kelteni. — Menjünk hozzá, adjuk elé kisiparosaink helyzetét s bizonyára a miként más városokkal szemben is megtette, tőlünk sem fogja megtagadni sem az erkölcsi, sem az állami anyagi támogatást.

Mennyit lendítene egy-két gyártelep városunk fejlődésén, hány kisiparos nyerne állandó foglalkozást a gyárakban, hány éhező arczról lehetne felszántani a lefolyó könycseppet, hány jobb sorsra érdemes iparosunk maradna meg megyénkben, mig igy éhség, munkahogy ki törött a lába, soha nem lesz már belőle ember, verte volna meg az Isten a ki kitalálta a katonáskodást.

— Azonnal kórházba!

Vitték tovább.

— Mi a bajod ?

— Eltört a lábam.

— Próbálj csak rá állni 1

Hát állt is, de az egyiken ujjhegyen, a sarka nem érte a földet, a jobb térde szög alatt behajolt, igy tett lépéseket kínosan, nagyokat nyögdécselve.

— Ereszd le a talpod a padlóra.

— Jajj az nem megy 1

Az, orvosok össze áltak tanakodásra és meg állapították, hogy ilyen csoda veszedelmmel még nem találkoztak. Hát jól van, jól, előfordul ez a baj, de már születéstől kezdve és nem gyakorlatozás közben kapja az ember.

— Mi ebből a tanulság ?

— Az hogy Mókán Györgye szimulál.

Kinint neki! Adta be a garast a legöregebb doktor és az oláh szedte azóta a kinint.

Az inspectiósok azonban kieszeltek mást is.

— A mi eszünkön nem jár túl, majd ki próbáljuk.

És valóban este mikor elcsendesedett az egész gamison spitál, jött óvatosan az egyik doktor és megállt Györgye ágya előtt.

— Alszik — konstatálta magában.

hiány kergeti őket az újvilágba, elhagyva a szeretett édes magyar hazát!

1905-ben megindult a mozgalom egy bútorgyár létesítése iránt városunkban, de sajnos, a részvétlenség miatt kénytelenek voltak a kezdeményezők működésüket beszüntetni.

Most van alkalmunk ujjólag felszínre hozni az ügyet, több sikert remélünk, joggal várhatunk a védőegylettől, támogatást joggal a magyar nemzeti kormánytól, végül joggal a helyi pénzintézetektől, kiknek fejlődéséhez a kisiparosok nagyban hozzájárultak.

Tőkével rendelkező polgártársaink pedig, kik vagyonukat vagy annak egyrészét itt szerezték városunkban, tegyék szivükre kezeiket s gondoljanak arra, hogy ezek a kisiparosok, a kiknek érdeke bennünket jelen felszóllalásunkra késztet, épen annak az édes Magyar hazának gyermekei, mint ők, s ha a sors, a szerencse nem mindenkinek adja is meg a nagy vagyont, az nem zárja ki azt, hogy a feleslegesből ne áldozhassanak polgártársaikra is valamit.

Városunk polgármesterét pedig felkérjük, vegye kezébe az ügyet, mi bízunk benne, hogy ha valakinek, neki sikerülni fog a kérdés megoldása.

Minden kezdet nehéz, de ha a fáradtságot siker koronázza, annak erkölcsi jutalma kiszámíthatatlan !

S A

Szegény gyermekek felruházása.

A szegény gyermekek felruházására városunk előkelő hölgyeiből alakult bizottság folyó hó 11-én vasárnap délután osztotta ki az összegyűlt adományokból készített ruhákat a szegény gyermekek között.

Százharminczhat gyermek kapott teljes ruházatot és lábbelit, 136 gyermek szemében jelent meg a hála könnye, ugyanannyi szülő imára kulcsolt kezekkel kérte a Mindenhatót, hogy árasszon teljes boldogságot azokra, a kik a hidegtől didergő, elké- kült ajakkal megjelent gyermekeknek teljes boldogságot szereztek jótéteményeikkel. — Lélekemelő volt az ünnepély, emelte annak fényét a hölgybizottság szemében a jótékonyság gyakorlásától csillogó öröm könnyű.

Az ünnepély lefolyását az alábbiakban közöljük.

Folyó hó 11-én délután 3 órakor, minként előre jelezve volt, városunk előkelő hölgyeiből alakult liölgybizottság élén gróf Károlyi Istvánné, dr. Falussy Árpádné, dr. Serly Gusztávné és Péchy Lászlóné úrnővel, valamiut a hölgy-bizottság többi tagjaival sajátkezüleg adták át a gyerekeknek a ruhát, kik átöltözve jöttek vissza a terembe, a hol csoportba állva Pál Teréz és Papp Etel megható szavakban köszönték meg a hölgybizottságnak és az ennek élén álló grófnőnek a kegyes adományt. Könybelá- badt a jelenvoltak nagy részének a szeme, mikor látták az előbb még ronda ruházatban öltözve volt, most már jó meleg ruhával felszerelt gyermeksereget és a hölgybizottság tagjai és mindazon jelenvoltak, kik az eredmény létrehozásán fáradoztak, megjutalmazva érezték fáradságukat.

' Tiszta szivből mondunk mi is köszönetét mindazoknak, kik felesleges filléreikkel a jótékonyságnak, azon terét választották, a mely legkedvesebb lehet a Mindenható előtt.

Az alábbiakban közöljük azok neveit, a kik a nemes czél eléréséhez készpénz és egyéb adományokkal hozzájárultak, avagy a ruhák elkészítésénél közreműködtek.

Gróf Károlyi Gyuláné és Péchy Lászlóné úrnők gyűjtése:

Gróf Károlyi István 500 kor., Nagykároly város 100 kor., Péchy Lászlóné 80 kor., gr. Károlyi Gyuláné 50 kor., Nagykárolyi Önsegélyző Népbank 25 kor., Központi Takarékpénztár 25 korona, Nagykárolyi Takarékpénztár 25 kor., Reök Gyula 20 kor., Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank 20

Aztán nekifogott a kísérletnek, hátha alvás közben kiegyenesedik az a láb s meg fogják a legényt.

Már én biz nem tudom, hogy csakugyan aludt-e Mókán, vagy tette magát itt is, elég az hozzá, hogy a láb egyenesedett egy darabig, de a rendes beszöge- lésnél megállt és nem ment tovább. Ha erőszakolta, akkor nagyot rúgott az oláh, ordított is egyet hozzá, felébredvén álmából.

— Jaj domnule doktor, mingyárt meghalok.

Megtették ezt vagy két hétig, többször is egymás

után — de hasztalanul. Ha szimulált a legény, hát akkor nem is aludt ezalatt semmit, mert soha sem tudhatta, melyik pillanatban törnek rá és lepik meg.

— Mégis bosszantó, mondta egy napon a fő törzsorvos, hogy valaki ennyire kitudhassa játszani az orvosi tudományt. Végtére is, urak tanultunk valamit, nem vagyunk mi csirkék, ezt nem tűrhetjük.

Tanácskozásra gyűltek össze a kantinban, de oda jöttek a tisztek is, (mert nagy hire ment már akkor Mókán Györgye esetének) és vidám poharazás mellett sütötték ki a tervet.

Másnap a napos káplár fontoskodó ábrázattal jelent meg a Györgye ágyánál és azt mondta:

— Györgye baj van.

— Mi az Vaszi ?

Meg kell mondanom neked, még ha fölakasztanak is érte, hiszen egy falubeliek vagyunk, atyafiság- ban is volnánk, vagy mi.

— Pakkold ki már.

— Válasz helyett Vaszi oda nyújtotta a napi parancsot, a mely ily féleképen szólt:

kor., L. R. 20 kor., Plachy Gyula 10 kor., Kossuth Asztaltársaság 10 kor.. Wréde Vilmos 10 kor., Pal- czer Ernő 4 kor., Tietz Antal 4 kor., Cseh Lajos, Varjas Endre 4—4 kor., Aigner ..Imréné 3 kor., Jakab Gyula, Rády József, Gallasz Ödön, özv. Báthory Miklósné 2—2 kor., Arendt Endre, Klacskó István, Horváth Jenő, Hatvani Ede, Barna Leánder, Pósz Vendelné 1—1 kor., összesen 998 korona.

Ilosvay Aladárné úrnő gyűjtése: 6 db téli kendő, 1 ruhaanyag, dr. Aáron Sándorné 2 öltözet fiu-ruha, dr. Starke Antalné 2 ruhaanyag, Gáspár Pálné 2 darab téli kabát, ifj. Sternberg Sándorné 2 drb téli ruha, Ignácz Jenő 1 darab fiu-ruha, Lukács Györgyné 2 ruhaalj, 3 blúz, 3 fejkendő, 1 téli kendő, Dobránszky Flóriánná 1 blúz, 2 fiuing, 3 mellény, Hégen Mária 3 alj, 3 blúz, 1 gallér, 1 kötény, Bogcha Pálné 1 pongyola, Häuffel Soma 1 ruhatisztitás, Ernecz László 4Ö drb sütemény.

N. N. 50 kor., dr. Falussy Árpád 30 kor., N. N., N. N., N. Szabó Albert, Kende Péter 10—10 kor., N. N. 7 kor., Gallasz Ödön, Luby László, N. N., N. N., N. N., N. N., N. N., N. N., N. N., N. N.,

S. A., N. N., X. Y., 5—5 kor., Szabó István 2 kor., Domahidy István és Pál 1 kor. 40 fillér, összesen 195 kor. 40 fillér.

Péchy Istvánné úrnő gyűjtése :

Gróf Károlyi Istvánné 250 kor., dr. Serly Gusz- távné 20 kor., Péchy Istvánné, Tanárky Béla, dr. Németh Béla és Gyene István 10—-10 kor., Singer Lipótné 3 kor., Fogarassy Károlyné 2 kor. 60 fillér, Lochmayer Teréz, Péchy Ilonka, Csanády Louise, Lang Samuné, Rába László, Ilosvay Lászlóné, özv. Mosony Györgyné, Elbel Ilonka, Kosztics Jánosné, Matolcsy Sándor 2—2 kor., özv. Witt Károlyné 1 kor., Mélán Ignáczné, Brandsch Mihályné, ifj.‘ Gindele Ignáczné, Baumgartner István, Feifer Edéné, Weber Teréz, Pék Ilona 1—1 kor., N. N., 50 fillér összesen 334 korona. Péchy Istvánné 1 pár csizma.

'booth Sándorné úrnő gyűjtése:

Ringelhann Gyula 10 kor., Kaufmann Ignácz és fiai 4 kor., özv. Farkas Rezsőné, Toóth Sándor, Harvik Ferencz 3—3 kor., Erdős Jenő, Marasca József, Csilléry Dávidné, AÍgay Ödönné, Sztárek Dezsőnké, Mike Gyuláné 2—2 kor., Adriányi Zoltán, Lénárd Jenő, Strómayer Ferenczné, Vida Istvánné, Záreczky Géza, Demidor Ignáczné, Friedenstein Sá- muelné, Schnell Józsefné, Brugós Gergelyné, Harász Pálné, Szűcs Andrásné, N. N., özv. Márton Lászlóné 1—1 kor., Papp Imréné Bekker Orbánné, Serly Ferencznné, N. N., 40—40 fillér, N. N. 30 fillér, N. N. 20 fillér, N. N. 10 fillér, összesen 50 korona 20 fillér. (Folyt, köv.)

H I É E K.

— Gyászmise. Boldogult Erzsébet királyné emlékezetére folyó hó 19-én délelőtt 9 órakor gyászmisét tartanak a helybeli róm kath. templomban.

— A szatmári uj püspök városunkban. Boromissza Tibor, szatmári megyés püspök f. hó 25-én reggel a fel 8 órai vonattal városunkba érkezik, 9 órakor ünnepélyes szent misét mond a plébánia templomban. Ezután a zárda nagytermében levő kiállítást ünnepélyesen megnyitja. Az Oltáregyesület első felolvasó-estje ugyanaz nap d. u. 6 órakor lesz a Polgári kaszinó nagytermében.

— Nyilvános köszönet. Ama fáradhatatlan hölgyeknek, kik szívesek voltak a szegények részére gyűjteni és jóságosak voltak a szegények ruháinak szabásában és varrásában fáradozni, meleg köszönetét fejezi ki. Nagykároly, 1906. november 16. Gróf Károlyi Istvánné, nőegyleti elnök.-- Kinevezés. A király Horváth György mátészalkai vezető-járasbirot, magasabb fizetési osztályba leptette elő. — Tiszta szivből gratulálunk a jól megérdemelt előléptetéshez.

Minthogy Mókán György közlegény állapota olyan súlyos, hogy emberi ész és tudomány nem képes rajta .segíteni, ezennel elrendelem, hogy belébocsáttas- sék a nagy ördög, hátha ez kihajtja belőle a bajt.

— Vaj de minye! Maré draku!

Sopánkodásra idő sem maradt, mert jöttek már

a doktorok és Vaszi káplár gyorsan elillant.-- Kelj föl Mókán.

A katona kimászott az ágyból és biczegve állott

meg.

—• Fogd ezt a kezedbe.

— Engedelmeskedett, de vaczogott minden foga, pedig csak egyszerű kis villamos készülék volt.

— A hogy aztán a kezébe fogta nem is eresztette el. Az egyik orvos megindította az áramot, Györgye hajította volna, de mintha oda lenne nőve a tenyeréhez, nem ment az el sehogy sem. Kékült zöldült, vonogatta a tagjait, aztáp hogy erősbödött az áram, már tánczolt is, gyönyörűségesen mind a két teljes talpán.

— Jajj jajj domnule doktor hívja már ki belőlem az ördögöt, mert meghalok.

— Jó-e már a lábad ?

— Tessék nézni/olyan egyenes mint a szállfal Attól a naptól kezdve a kaszárnyában a többinél

előbb kelt és később feküdt le egy legény. Gelengsübun- got csinált, állandóan gyakorolta magát a fegyverfogásban. Fél év múlva pedig káplár lett. — Talán mondani sem kell, hogy Mókán Györgye volt.

☆