Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-11 / 18. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

zott rájuk. Kaptak aztán itten annyi szép szót, hogy másfél hasábnyi téllett ki belőle a „Szat- márvármegyében.“ Hogy van-e aztán egy arasznyi igazság benne, az már megint más oldalra tartozik. Derék földieink Andrássy gróf urra is kiváncsiak lettek volna, de ő szintén „akadályozva volt“ az eljövésben, akarjuk mondani a felkelésben és igy a küldöttség úgy határozott, hogy a díszoklevelet Fabricius ezredessel fogja Andrássynak kézbesittetni.

— A külföld felvilágosítása. Kossuth Fe- rencz és Apponyi Albert, ez a két kiváló sikerrel működő államférfi most elindul külországokba, hogy nyilvános előadásokon fölvilágosítsa a külföld népét a koaliczió küzdelmének czélja- iról. Hát mi őszintén bevalljuk, hogy , kissé furcsának találjuk ezt a vállalkozást. Éppen olyan furcsának találjuk, mintha például a szurok beállana világitó lámpásnak, vagy a nincstelenség fölcsapna jószivü adakozónak. No mert hiszen az a baj ebben az országban, hogy senki sem ismeri a koaliczió küzdelmének a czéljait, sőt joggal gyanakodunk, hogy — hogy maga a koaliczió sem ismeri. Éz az egész kavarodás abból keleikezett, hogy ahány ember csak volt a koaliczióban, az mind mást akart és egyik se merte a maga akaratát nyíltan, férfiasán hirdetni, mert félt a többiektől. A 67-es Bánffy a 48-as Kossuthtól, a klerikáris Rakovszky a zsidó Vázsonyitól, az udvari párti Zichy Aladár a köztársasági Barabástól. Mindennap másféle hírek jöttek-mentek, egy nap ezt akarta a koaliczió, másnap azt. Egy nap beérte volna ennyivel, másnap pedig köpte a markát, hogy egy hajszálat sem enged a negyvennyolczból. És még ma is, amikor minden összegabalyodott már és a nemzet nyilt, világos szót várta koalicziótól,olyan manifesztumot bocsájtott ki, amelyben van siránkozás, érzelgés, szavalás, de egyetlen határozott, férfias megnyilatkozás sincs benne. Hát ha már fölvilágosítani akar Apponyi és Kossuth, első sorban tegye meg azt még idehaza. Világosítsa fel a magyar népet, hogy akarja-e a koaliczió a népjogokat és akarja-é, hogy a magyar nép véle tartson a küzdelemben. Mert hiába ! A magyar népnek mégis csak nagyobb szüksége van a fölvilágositásra a maga dolgában, mint a külföldnek!

Úgy hisszük azonban, hogy derék díszpolgáraink a Nemzetközi Szoczialista Iroda e heti határozata után nagyon megfogják gondolni, vájjon külföldi tervüket tényleg valóra váltsák-e. A fenti egyesület ugyanis e heti brüsz- szeli ülésében úgy határozott, hogy „nevezett urakat a kölföldi proletárság úgy fogja fogadni, mint oligarcha trónkövetelőket és nem mint emigránsokat, mert csakis ezek az urak képezik a magyarországi népjogok megvalósításának akadályát.“

Vármegyei közigazg. bizottsági ülés

Szatmár vármegye közigazgatási bizottsága márczius havi rendes ülését Nagy László főispán elnöklete alatt f. hó 9-én tartotta meg a vármegye székházában. Az a teljes nyugalom és tárgyilagos higgadtság, a mely a megye legfontosabb bizottsági ülésének lefolyását jellemezte, élénk fényt vet a mesterségesen szított úgynevezett „ellenállásnak“ agóniájára.

A gyűlésről szóló részletes tudósításunk a következő:

Föispáni beszámoló.

Nagy László főispán délelőtt 10 órakor nyitotta meg a közigazgatási bizottság rendes havi ülését. A jelenlévőket meleg szavakban üdvözölve, terjedelmes jelentésében beszámolt a közigazgatás menetének a mai nehéz viszonyok között való fentartása érdekében tett széleskörű intézkedéseiről. Vázolta, miként óvta a tisztviselőket felvilágosításokkal és a hiába való reziszten- tiában való további résztvétel veszedelmeitől — sikertelenül. Február 22-én Ilosvay főjegyző felfüggesztése után újabb határidőt tűzött ki a tisztviselőknek a nyilatkozattételre, de a központi tisztviselők közül négyen megtagadták az engedelmességet — ezért állásaikból ezeket elmozdította. A hivatali tisztségeket helyettesítések utján betöltve, bejelenti, hogy a hivatalos helyiségek átadása után az uj tisztikar munkálkodását megkezdette. Habár a lehető legutolsó pillanatig alkalmat adott a rezistentia abbanhagyására, tovább nem halaszt- hatta a felgyülemlett munkálatok elvégzését s ezért nyugodt lelkiismerettel jelentheti, hogy az elmozdításokkal a vármegye jogkereső közönségének érdekeit szolgálta. Épen igy az egyesek anyagi károsodását látja abban, ha a járási tisztviselők ellentállását tovább is tétlenül nézné s ezért bejelenti, hogy a jövő hó első

napjaiban az ellentálló főszolgabírói hivatalokat is uj tisztviselőkkel fogja átvétetni (Helyeslés). Amennyiben azt látná, hogy a járások tisztviselői a munkálatok folytonosságát nem gátolják tovább, úgy a régi tisztviselőket készséggel hagyja meg hivatalaikban.

Alispán! jelentés.

Ezután Majos Károly alispán-helyettes kijelentette, hogy állását nem másoknak kiturása iránti vágyból, hanem felsőbb felszólításra s politikai meggyőződésből foglalta el s kérte a közigazgatási bizottság jóaka- ratu támogatását. Beterjesztette a február hónapról szóló alispáni jelentését. Ébben kiemelte azt a hallatlan tényt, hogy nagyon sok vármegyei tisztviselőnek kiosztott harmadévi akták százai még ma is elintézetlenek. A restantiák állaga igen nagy lévén, kénytelen a vizsgálat elrendelését kérni. Beterjeszti a kihágási, bűnügyi, mezőgazdasági és állategészségügyi statistikát. A kivételes nősülési engedélyeknek a minisztériumhoz való felterjesztését indítványozta s bejelenti, hogy a sürgős ügyek ellátása miatt részletes alispáni jelentést s több ekiadmányt ezúttal nem terjeszt be.

Az árraszék.

Ilosvay Ferencz árvaszéki elnök jelentésében beszámol azokról a visszás állapotokról, amelyeket a hivataluktól huzamosan távollévő ülnökök hanyagsága miatt tűrni kénytelen. Rába László az ő megkerülésével állítólag szabadságot nyert, amely esetleges engedély semmiképen sem lehet szabályszerű. Ennek kifolyása, hogy Rába ülnök a múlt hóban egyetlen ügyiratot sem intézett el s hátraléka 1153 akta. — Főispán kijelenti, hogy Rába szabadságáról nem tud, s amennyiben nem törvényesen van távol, fel fogja szólítani a hátralékok feldolgozására. — Beterjesztette: Lévay Ferenczné felebbezésének visszavonását; Nagybánya gyámpénztári ügyeit; a mátészalkai főszolgabíró gyámügyi jelentését, Nagykároly város árvaszékének jelentését, miket a bizottság tudomásul vett. Indítványozza, hogy a belügyminiszternek az árvaügyekben a községi jegyzőknek megbírságolása ezentúl közöltessék a közigazgatási bizottsággal is. Elfogadtatott. — Ezután fontos előterjesztést tett a magánadósok kamatkötelezettsége tárgyában s bejelentette, hogy ellentétben áll itt a tiszti főügyészséggel. A közigazgatási bizottság hosszú vita után megállapítja, hogy az ellentét oka az árvaügyi nyilvántartás hiányosságában rejlik s ennek helyesbítése czéljából utasítja az árvaszéki elnököt, hogy e tárgyban előterjesztését nyújtsa be.

Közegészségügy.

Dr. Fekete Sámuel tiszti főorvos a közegészség- ügyi állapotokról részletes jelentést terjesztett be, s ebben különösen hangsúlyozta a nagybányai járványok további tarthatatlanságát s ennek meggátlására különféle javaslatokat terjesztett be. A bizottság az elnöklő főispán felvilágosító szavai után, melyekben érinti Nagybányának a vízvezetéki és csatornázási munkálatokra kiterjedő aktióját, — elhatározta, hogy ezúttal a várost külön intézkedések megtételére nem kényszeríti.

Az ügyészség.

Balsay kir. ügyész bejelenti, hogy a fogházak állapotáról szóló kimutatását a jövőben a szatmári fogház jelentésének a kihagyásával fogja beterjeszteni, melyhez a bizottság hozzájárult.

Pénzügyigazgatói jelentés.

Kemény Alajos pénzügyigazgató a következő jelentősebb adóleirásokról tett jelentést: Rock Gyula általános pótadója ügyében kedvező előterjesztést tett, melyhez a bizottság hozzájárult. Bakó Lajos és neje két rendbeli kérelmének hely adatott. Sauermann Antal kérelmének szintén helyt adtak. Szobonya János jármii lelkész kérelmét elutasították. F'ülöp Istvánt orvvadászatért megbüntették. Pettyén, Amacz és Ombód községek elöljáróságainak végrehajtási költségeivel Zsadány és Amacz községeket átruházás utján megterhelték.

Tanügyek.

Bodnár kir. tanfelügyelő a február havi jelentésében felsorolja: a munkácsi gör. kath. egyház főhatóság kérelmét, mely a felekezeti iskolák fentartása érdekében a felekezetnélküliség terjedésének meggátlására irányul. A bizottság a főszolgabirákat megfelelőleg utasította. A lophágyi gör. kath. a hosszufalui, magosfalui tanitó- változásokat bejelenti. Jánk község tanítói javadalmának 800 koronára való kiegészítését indítványozza a kormánynál. A matolcsi tanító korpótlékát pártolólag terjeszti föl. A gencsi tanitóváltozást tudomásul veszi. Az avas felsőfalusi iskolában tartott főszolgabírói fegyelmi vizsgálat eredményét tudomásul veszi. A kir. tan- felügyelő előterjesztéséhez a bizottság hozzájárult.

Az államépitészeti hivatal jelentése.

Kacsó Károly az államépitészeti hivatal főnöke havi jelentésében beszámolt a vármegyei műszaki ügyekről. Az avasujfalusi s nagykárolyi utmesteri állások betöltését jelenti. Az útadó január havi összege 4320 korona volt a múlt hónapok 20—25 ezer koronájával szemben. Az államépitészeti hivatal által kötött alkuegyezményt a tartalék tölgyfa-pallókra a bizottság jóváhagyta. A nagyecsedi postaügynökségnek állandó postahivatallá való átalakítása ügyében a főszolgabíró véleményét bekérni javasolja; a bizottság eszerint határozott. Ezután az ülés véget ért. Az alispánhelyettes a közigazgatási bizottság tagjainak bemutatta a vármegye uj tisztviselőit.

___________________________________

A „fogadatlan prókátorok.“

Felkérettünk a következő sorok közlésére :

Tekintetes szerkesztőség!

Tisztelettel kérem a tek. szerkesztőséget, legyen szives ennek a pár sornak a lap legközelebbi számában helyet adni.

A Nagykárolyban megjelenő „Szatmárvármegye“ I czimü lapban személyemre vonatkozólag egy czikk

jelent meg a márczius 3-iki számban, mely a valóságnak egyáltalán meg nem felelő adatokat tartalmaz, — s igy az igazság érdékében kénytelen vagyok a megjelent kacsát rektifikálni.

Én január hó 18-án foglaltam el Erdődön állásomat, — tehát mindössze 6 héttel ezelőtt, — s az eskütétel után nem sokkal, — január 23-iki kelettel az igazságügyminiszter ur fizetésemet ki is utalványozta. — Igaz, hogy az utalványozás daczára azonnal nem vehettem fel a fizetésem, — mert a szatmári adóhivatal értesítése szerint bizonyos, szükséges kimutatás az egri adóhivataltól megkapható nem volt, — de ez is megjött végre, — és igy a január és februári illetményemet február 24-én, a márcziusit pedig márczius 1-én már pontosan megkaptam. Nincs szükség tehát arra, — hogy a kincstár ellen perrel lépjek fel, — s ilyen irányban nem is történt semmi lépés sem.

Ennyi a való tényállás, — s a midőn ezt az igazság és saját érdekemben közölni kérem, — még csak azt jegyzem meg, — hogy nem tudhatom, — kinek az úri passziója volt az én kizárólagos magánügyemet egy teljesen ismeretlen vármegyében, —■ hová alig pár hete kerültem, — elferdítve nyilvánosság elé vinni. Ha én akartam volna ezt, — rég megtettem volna magam akkor, — a mikor talán aktuálisnak lehetett volna tartani a dolgot, — mert hála Isten meg magam is megtudok fogalmazni egy hírlapi közleményt, — épen ezért csodálom, — hogy megkérdezésem nélkül akadt fogadatlan prókátor a privát-ügyemben.

Annyi bizonyos, — hogy az ismeretlen jóakaró nem tesz jó szolgálatot az ilyesmivel sem nekem, — sem a közügynek, — sem a sajtónak, — mert ime beleviszi abba, — hogy egyszerűen rásüssék a bélyeget, — hogy valótlanságokat közöl és használ föl politikai ütőkártyának.

Soraim közlését kérve maradtam a tekintetes szerkesztőségnek.

Erdődön, 1906. márcz. 7.

Alázatos szolgája:

Dr. Szász Geröj kir. albiró.

E sorokhoz nincsen a magunk részéről semmi hozzátenni valónk, csupán sajnálkozásunkat fejezzük ki azon polgártársaink fölött, a kik „Szatmárvármegye“ könnyelmű és lelketlen tollára kerülnek.

H I É E K.

— Kinevezések. Nagy László főispán dr. Schlott Viktor ügy védjelöltet vm. II. aljegyzővé,dr. Brebán Aurélt, Bikfalvi István János ügyvéd- jelöltet és Nagy-Győry Béla végzett joghallgatót vármegyei közigazgatási gyakornokoknak nevezte ki.

— Ebéd a főispánnál. A pénteken tartott

közigazgatási bizottsági ülés után vármegyénk főispánja ebédet adott, melyen a jelen volt bizottsági tagok és az újonnan kinevezett tisztviselők vettek részt. — A társaság a késő délutáni órákig a legjobb hangulatban maradt együtt.

— Uj segédpüspök. A pápa Fetser Antal nagyváradi apátkanonokot, provikáriust és püspöki irodaigazgatót, városunk fiát, Szmrecsányi Pál nagyváradi püspök előterjesztésére nagyváradi segédpüspökké nevezte ki.

— A vármegyei központi választmány illése. A

vármegyei központi választmány az országgyűlési képviselő-választók névjegyzékének kiigazítása czéljából — mint múlt számunkban megírtuk — folyó hó 3-án tartott ülést Majos Károly alispán-helyettes, vármegyei főjegyző elnöklete alatt. Az 1907. évre érvényes névjegyzék megállapítására teendő intézkedések előtt Ma- jós Károly, mint a központi választmány elnöke letette a törvényes esküt. Ez után a vármegye területén lévő nyolcz képviselőválasztó kerületet 29 összeirási szakaszba osztották be s a vármegyebizottság tagjaiból megalakították az egyes küldöttségeket. A nagykárolyi összeirási szakaszokban : Elnök : Balogh Kálmán, Garzó Imre, Stróbentz Péter és Boer Endre; tagok : Roóz Samu, id Vida Sándor, Strohmayer Ferencz és Lukácsovits János. A mátészalkai kerületben elnök : Dr. Fárnek László, Almer Béla, Tivadar Elek és Mándy Géza ; — a fehérgyarmati kerületben elnök : Kormány Lajos, Bónis Károly, Madarassy Sándor; — a csenged kerületben elnök : Madarassy László, Uray Lajos, Bodoky Béla ; — a krassói kerületben elnök: Bolkis György, Klintók Ágoston, Cs. Mayer Sándor, Papp Endre ; -- az aranyosmedgyesi kerületben elnök: Jákó Endre, Böszörményi Zsigmond, Privigyei Bertalan, Jákó Kálmán ; — a nagybányai kerületben elnök ; Fényes Béla, Csüdör Lajos, Farkas Jenő; — nagy- somkuti kerületben elnök : Stancsek Dániel, gr. Te- leky Sándor, Mán Lajos, Brunner Károly. A központi választmány megbízta Majos Károly elnököt, hogy a küldöttségekben a megbízatásukról időközben lemondó elnököket és tagokat saját elnöki hatáskörében másokkal helyettesíthesse. Megállapították a küldöttség tagjainak napidiját és útiköltségeit és utasították az összeíró küldöttségeket, hogy a választók névjegyzékét 1906. évi márczius hó 20-tól április hő 5-ig terjedő időközben pontosan készítsék el. A központi választmány elvárja a küldöttségektől, hogy a reájuk háruló feladatot azon gonddal és pontossággal fogják teljesíteni, melyet feladatuk aktuálisan nagy fontossága a jelenben kétszeres joggal megkövetel és kötelességmulasztással megtorlásra okot szolgáltatni nem fognak. A központi választmány eme határozatairól az érdekelteket jegyzőkönyvének megküldése mellett értesítette.