Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-07 / 17. szám
Nagykároly, 1906. márczius 7. szerda^ \U7. szára. XXXII. évfolyam. FÜGGETLEN POLITIKAI LAP. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. SZERKESZTOSEG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendendők: Nagykárolyban, Jókai-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-5* ügyes szám ára 20 fillér. *sHirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza. Hirdetések és előfizetési dijak a kiadóhivatalba (Nagykároly, Jókai-utcza 2. sz.) küldendők. A nemzet győzött. Meggyőződhettek róla azok a kiket illet, hogy a magyar nemzet immmár kinőtt a gyermek czipőből. Tud a saját sorsa felől gondolkozni és tud következtetni. És mert gondolkozni tud, nem ült fel a politikai bűvészek hókuszpókuszának. A mesterségesen elővarázsolt nemzetiszinü köd nem bírta elhomályosítani éleslátását. Lelketlen izgatok a terror minden nemének felhasználásával, öngyilkosságba akarták kergetni, azonban sötét tervük a nemzet józanságának szikláján törést szenvedett. Megmutatta, hogy nem kapható arra miszerint egy hosszú és békés munkálkodás által elért nagyszerű eredményeket eldobva magától, egyesek rut önérdekeinek és személyi ambiczióinak kielégítése végett vakon rohanjon a forradalomba, mely végromlását okozná. 1848-ban nem voltak se krajczáros újságok, se rikkancsok. A magyar zsurnalisztika az embrió kezdetén volt. Sajtószabadság nem létezett. Az óriási rotácziósok nem ontották napról-napra a bujtogató, piszkolódó és vértől cseppegő czikkek garmadát. Az akkori „arany- szájuak“-nak nem kellett 3 even at az országban házaló körútra indulni. Kossuth Lajos egyszerű „üzenete“ elég volt, hogy az egész magyar nemzet, mint egy ember talpra álljon és kaszát, ásót ragadva menjen életét a haza oltárán feláldozni . . . Miért? Mert akkor komoly oka volt reá. Nemzeti nagyléte és emberi jogai voltak veszélyeztetve. De ma, midőn az ország lakosságát a mindennapi kenyérszerzés gondjai nyűgözik le: formai kérdésekért megbontani a súlyos szenvedések árán elért békét és belrendet, oly valami, a mit csak őrültség vagy gonoszság sugalmazhat. Tagadhatatlan, hogy minden magyar em bernek legszentebb eszményét, szive leforróbb vágyát képezi az Ausztriától való teljes különválás a perszonál-unió alapján. Ezt azonban nem lehet egy csapással keiesztül vinni es különösen nem lehet a mai viszonyok között. Majd ha nem lesznek Magyarországon kiváltságos osztályok, melyek az alsóbb neprétegek elnyomására és kizsákmányolására törekszenek. Majd ha megszűnik az ország mai társa dalmi rendje mely szerint az emberek egy kis csoportja semmi vagy aránytalanul kevés munkával a javak nagy tömegéhez jut, a kultúra élvezete, a testi és szellemi fejlődés lehetősége az ő kiváltságuk, mig a nagy többség, mely a javak előállításához szükséges munkát végzi, elenyészően kevesebb kivétellel még annyit sem élvez, a mennyi a lét puszta fenntartásához szükséges. Majd ha befogják látni, hogy az emberiség összes javai, nemzedékek szellemi és kézi munkájának közös gyümölcse, s igy a javak élvezetéhez egyenlően jussa van mindenkinek, aki a társadalomra hasznos munkát végez: Majd ha nein lesz az országban több szegény, kinek „Alig jut egy betevő falat, A mig mellette őrülten mulatnak Más emberek, kik milliókat adnak Habzó borokra, lóra szeretőre . . Majd „Ha minden ember boldogulni fog Nem ékes ranggal, büszke ősi névvel, De a tulajdon igaz érdemével . . .“ Majd akkor beszélhetünk nemzeti eszményünk megvalósításáról es megülhetjük azt az ünnepet, melynek eljöveteléta költő megjósolta. A magyar nemzet politikai érettségéről és életképességéről tett tanúságot, hogy legyőzte a kisertéseket és nem vette komolyan a rosszhiszemű bujtogatást. A bujtogatók nem fogják fel tragikusan kudarczukat. Ők elérték czéljukat. Beszéltetni akarnak magukról és szerepelni óhajtanak. Azonban belátták',_h^gy eddigi álláspontjuk fenntartása csak fokozná szánalmasan nevet séges helyzetüket. Tehát frontot változtattak. Nagyszabású mozgalmat indítottak meg az osztrák ipar bojkottálására. Ezen az utón hozzájuk szegődünk. Gratuláljuk őket a kitűnő eszméért és megvalósulásához szerencsét kívánunk. Csakhogy egy idézetre hívjuk fel figyelmüket: „Minden Demoszthenesznél szebben beszél a tett.“ Tett es tett között azonban nagy a kü- lómbség. Például, ha egy magyar mágnás nem futtatja Bécsben angol verseny paripáit, ezzel még nem mozdítja elő a magyar ipar érdekeit és pusztán ezen ténye ró én nem szolgál rá a „hazafi“ titulusra. Viszont ha egy magyar mágnás magyar szolga-személyzetének bajuszát leborotváltatja, rövid bugyogóba bujtatja őket, tejükre franczia gyártmányú szürke czilindert nyom és osztrák gyártmányú tehér köpenyt akaszt a vállukra, ez megcsúfolása a magyarságnak es határozottan árt a magyar iparnak. Ne tanácsolják a mozgalmat megindított mágnások Kormos Péter kishivatalnoknak, hogy ne vegyen osztrák gyártmányú kalapot. Ha Kormos egy 2 frtos kalapot akar venni, azt nézi hogy melyik jobb minőségű,és divatosabb, Nem törődik vele akárhol készült is az. Tessék nekik odahatni, hogy Magyarországon is gyártsanak olyan 2 frtos kalapot, mely nem rosszabb az osztrák gyártmánynál, akkor Kormos feltétlenül a magyar gyártmányt fogja megvenni. Osztrák collegák példájára alapítsanak a magyar mágnások és nagytőkések Magyarországon különböző gyárakat, vagy ha ezzel ők maguk bajlódni nem akarnak, ajánlják fel a szükséges anyagi támogatást oly vállalkozók részére akik értenek hozzá. Sokkal erkölcsösebb és hazafiasabb dolog lesz, mint a nem dolgozó renitens tisztviselők fizetéséről gondoskodni. Ez az egyetlen mód, mely által az ország közgazdasági viszonyait virágzóvá tenni és a lakosság anyagi jólétének alapját megvetni lehetne. Igaz ugyan, hogy a gyárakba befektetett tőke 10—-15 évig nem igen hajtana kamatot. De ez nem volna baj. Sokkal szegényebb emberek gyakran kötnek ilyen üzleteket. A vi- czinális vasutak részvényei csak a legritkább esetben kamatoznak, sok esetben a részvények teljes értéküket vesztik. És mégis minden újabb helyiérdekű vasút engedélyezésekor az érdekelt vidék tehetősebb emberei sietve jegyzik a részvényeket, mert ha nem is hoz közvetlen kamatot, tömérdek közvetett nyereséghez juttatja nem csak a részvényeseket, de az egész vidék lakosságát is. Már egy nehány hónapja, hogy Nagykárolyban egy bútorgyár felállítását tervezik. Nehezen megy mert nincs hozzá elegendő anyagi A miniszterelnök a jövőről. A miniszterelnök tegnapelőtt százötven tagú küldöttséget fogadott. Budafokról a földmivelő-, iparos- és kereskedő-polgárok vegyes küldöttséget küldtek ki,‘ hogy kérjék és buzdítsák a kormányt a rend helyreállítására és az anarchia letörésére irányuló munkásságának folytatására. A miniszterelnök az alábbi beszéddel válaszolt. Ismételten kijelentette, hogy a kormány minden anarchikus törekvések daczára állja népprogrammját és a kibontakozás útját az általános szavazati jogon keresztül keresi. A koalicziós lapok ismét holmi „megrendelt küldöttségéről hazudoznak. De hát hogyan van az, hogy a „nemzeti küzdőkének a harcz legkiemelkedő pontjain még ilyen „megrendelt“ nép-küldöttség sem akadt ? „ Hogy hogyan van ? Egyszerűen és természetesen azért, mert a nép nincs és nem is lehet a koaliczió feudális-klerikális mágnásaival és ezeknek éhes kullancsaival. A nép már tudja, hogy a koaliczió nem nemzeti jogokért, hanem inkább a népjogok ellen küzd. És a nép nem bolond a saját ellenségeit támogatni. A miniszterelnök beszéde különben a következő: — Üdvözlésüket és az abban foglalt biztatást a kormány nevében hazafias hálával fogadjuk. Az önök megjelenése csak egyik tünete annak, hogy az ország csakugyan ráunt arra a közjogi hajszára, amely szőr- szálhasogatásokon indult s végeredményképpen a mostani súlyos válságba sodorta az államot. É válságnak egyik legkomorabb eredménye az, hogy a koaliczió izgatásainak következtében a közrend veszedelmes mértékben megbomlott, az állam tekintélye ingataggá lett, s még a törvényhatósági életben is az anarchia a nihilizmus kapott lábra. (Igaz! Úgy van!) Önök s az egész ország méltán várja a kormánytól, hogy kötelességeinek tudatában helyre fogja állítani a súlyosan megsértett közrendet az állami tekintélyt visszahelyezi érvényébe és megteremti a közállapotoknak azt az egyensúlyát, amely nélkül a gazdasági élet végzetes hanyatlásra volna kárhoztatva, s amely egyedül ad biztos alapot minden egyes honpolgár anyagi jólétének megteremtésére. (Helyeslés.) A törvényhozás évek óta meddő volt, nem törődött az ország gazdasági szükségleteivel, elhanyagolta a legfontosabb anyagi érdeket. (Igaz! Úgy van!) s mindezt azért, mert egyes pártok mindenáron a királynak törvényben biztosított jogait csorbítani akarták. Nem gondolták meg, hogy a vezényszó kérdésének akármilyen eldöntése nem változtathatna semmit az ország nyomorúságán, a gazdasági ágak pangásán, a kereseti viszonyok irtóz- tató romlásán. (Igaz! Úgy van!: Szivem mélyéből fájlalom a parlament szünetelését, mert meggyőződésem, hogy a parlamenti alkotmány helyes működése tudja az ország felvirágzását legjobban biztosítani. Ő felsége a király, — mint az ország tudja, — 38 éven át tanúbizonyságát adta a magyar nemzet iránt való szeretetének, és az alkotmány iránt érzett ragaszkodásának. S ő felségének szivét érinti a legfájdalmasabban, hogy ez az állapot következett be, midőn az állam feldúlt rendjének helyreállításához fűződő legfontosabb és legsürgősebb érdek elől ez idő szerint más szempontoknak háttérbe kell szorulniok. Hőn óhajtom, hogy a közrend biztosítására törekvéseink mielőb czélt érjenek, hogy akkor a_ parlamenti élet fonala ismét fel legyen vehető. (Élénk helyeslés.) Legyenek meggyőződve, hogy erő. Egy díszműáru gyárnak is kitűnő terrénuma volna itt. Felhívjuk gr. Károlyi István urat, hogy egyelőre jegyezze a létesítendő bútorgyár részvényeinek 60 százalékát. Tőkéje teljesen biztosítva lesz és ezzel egyrészt a magyar ipar fejlődését támogatná, másrészt sok szegény ember megélhetését mozdítaná elő. Igazolja be, miszerint tévedünk, midőn őt önzőnek, a nép érdekeivel nem törődő oligarchának neveztük. Gyárak gőzkészülékeivel fütyüljön a gróf ur Bécsre. Kettős czélt fog elérni vele. Meghallják ott, a hová szánta és munkára serkenti vele Nagykároly és vidékének lakosságát. Mert elvégre aszájával fütyülni többek- között a rigó is tud és mégse vindikálja, hogy ezért hazafiként tiszteljék.