Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-07 / 17. szám

s z

programmunk mellett szívósan kitartunk és ama reformokat, melyekre szónokuk czélzott, fokozatosan, de következetesen igyekszünk megvalósítani. Meggyőződésem különben az, hogy bármi következzék, ez a m i programmunk soha többé nem lesz a napirendről leszorítható, mert ama reformok után való vágy megérlelődött a közvéleményben, s a milliók akarata minden akadály ellenére feltétlen érvényt fog magának szerezni. (Éljenzés.) Az általános szavazati jog megvalósítását immár nem lehet többé meghiúsítani. (É1 é n k éljenzés). Mert a népnek vérébe ment át a korszellem ama megdönthetetlen igazsága, hogy akikre az állam terhet rak, mindazokat felekezeti és osztálykülönbség nélkül a politikai jo gokkal is felkeli ruháznia. Ezt az elvet állítottuk mi programmunk élére és mellőle el nem tántorodunk. (Zajos éljenzés.) Fogadják megjelenésükért és bizalmukért hálás köszönetemet.

A belügyminiszter czikke.

Az Abbáziában üdülő K r i s t ó ff y József belügyminiszter a választó-kerülete székhelyén megjelenő „Bogsáner Zeitungéba, vezérczikket irt. Az érdekes fejtegetés különösen az általános választói jog érdekéről szól, a következőképpen :

őszinte örömmel ragadom meg a tollat, hogy az én mélyen tisztelt Barátaimnak, a német-bogsáni választókerület választópolgárainak szívélyes üdvözletemet küldjem. Ha szivem sierint cselekedhetnék, úgy személyesen jelennék meg az önök körében, hogy mint az önök képviselője: beszámoljak azokról a módokról és eszközökről, mint használtam föl a reám bízott értékes javakat. A {legsürgősebb és legégetőbb kormányzati ügyek és az ezekkel kapcsolatos felelősségteljes .hivatal azonban annyira igénybe vesznek, hogy haladékot kell kérnem, és a választóimmal való személyes érintkezés örömét egy későbbi, remélhetőleg nem nagyon távoli időpontra kell föntartanom. De addig sem szabad fukarkodnom és vonakodnom, hogy ismételten meg ne köszönjem azt a bizalmat, amelylyel a német- bogsáni választókerület kitüntetett, midőn egyhangúlag képviselőjévé választott.

Örökkön emlékezetes marad számomra, hogy ebben a választókerületben bonthattam ki az általános választói jog zászlaját és hogy azt a zászlót mindjárt az első csatában győzelemre is vihettem. A magyar állam demokratikus átalakításának eszméje a szocziális igazságot áhítozó uj század szellemének szülötte. Német- Bogsánban jutott diadalra először annak felismerése, hogy a politikai jogok tovább egyetlen osztály privilégiuma nem maradhatnak, hogy a parlamentarizmus nem egyéb üres és hatalom híján szűkölködő fikcziónál, ha a nép önelhatározási jogát a dolgozó széles néprétegek közreműködése nélkül és e rétegek akaratának és érdekének mellőzésével akarja gyakorolni.

Attól a naptól kezdve, amelyen én az általános választói jog jelszavát hangoztattam, nagy átalakulások történtek a világban, amelyek választóim állasfoglalását teljes mértékben igazolják. Az alatt a rövid néhány hónap alatt Oroszország közeledett az általános választói jog eszméjéhez, Svédország e reformot életbeléptette és Ausztriában már beterjesztették a törvény- javaslatot, amelynek utján a parlamenti életet ott is az általános választói jog alapjára fogják helyezni. Aki mindezt áttekinti, annak jobban fel kell ismerni, hogjt itt elemi erők érvényesülnek és hogy annak gondolata, hogy a szavazati jog az egész nép közkincsévé váljék, mint a korszellem visszautasithatatlan parancsolata jelentkezik: És ha hazánkban e hatalmas reformnak — mely egyedül képes rá, hogy államiságunkat gazdaságilag és kulturális tekintetben virágzóvá tegye — e pillanatban még akadályok állanak is útjában, úgy tisztelt választóim nemes példájának sok iskolát kell csinálni az egész országban, hogy az összes akadályok elsöpörtessenek.

A súlyos helyzet daczára is, remegés nélkül nézünk a jövő elé. Mert minden zavarnak szülőoka egyedül és kizárólag a szűk választói jog, mely a parlamentet képtelenné tette rá, hogy magát a nemzeti hiúság politikájától is felszabadítsa és egész tevékenységét a sínylődő és százezer-számra kivándorló véreink élétsorsának javítására fordítsa.. A gonosz varázslat meg fog törni, amit az általános választói jog Német-Bogsánból kiindult diadal útját be fogja fejezni. Minél súlyosabbak a megpróbáltatások, amelyek a tehetetlen, fékét vesztett parlament hibája folytán az országra zúdultak, annál gyorsabb és alaposabb leszen a kijózanodás. És amint a higgadtság ismét utat tör magának, akkor a közvéleménynek lehetetlen leszen elzárkóznia annak felismerése elől, hogy a békéhez való visszatérés, a koronának és a parlamentnek állandó harmóniája, de a magyar államnak felvirágoztatása is csak egyes-egyedül az általános választói jog utján lesz elérhető.

Türelmetlenül várom az időt, amelyben alkalmam nyílik az ország leendő sorsáról való nézeteimet választóim körében kifejteni. De azért addig is megismétlem köszönetem kifejezését, ama kérelmem kapcsán, hogy a kerület továbbra is őrizze meg irányomban megtisztelő bizalmát. Kristóffy József.

Tudomásul. Ilosvay Endre mátészalkai főszolgabíró a következő levelet intézte Papp Bélához, a jóléti bizottság elnökéhez :

Tekintetes

Papp Béla ügyvéd úrhoz, mint a 60-as bizottság alelnökihez

Nagykároly.

Az alkotmányos védelem tárgyában kiküldött hatvanas bizottság által ajánlott levélben hozzám intézett s folyó évi február 25-én kelt, de általam folyó év márczius 1-én vett felhívásra vonatkozólag, jövő magaATMÄRMEGYEI közlőn

Általános választójog és külön vámterület.

(Folytatás.)

Ez a szerencsétlen ország, mely a „haza* nevétől hangzik aj évtől uj évig, idegen országoknak szüli és neveli föl gyermekeit; idegen országok millióinak keresi meg az ezer millió koronákat, mialatt az ő népe állati nyomorúságban sanyarog!

És miért mindez ? Két okra vezethető vissza. Egyik és főoka az, hogy az ország sorsát intéző országgyűlés nem törődött a nép érdekeivel, nem törődött komolyan a termelés átalakításával, a kereseti alkalmak fokozásával, a nép megélhetésének könnyebbé tételével! És miért nem törődött mindezzel ? Egyszerűen azért, mert a nép sorsának intézésébe maga a nép, hathatósan soha bele nem szólhatott.

A nép sorsát mindig azok az urak intézték, .róla és nélküle a kik magok nem dolgoztak, hanem magokért dolgoztattak ; a kik magok, a más keserves munkája révén, jómódban éltek s a nép nyomorúságait soha nem érezték komolyan. A nép sorsát intézik azok az urak, a kik nem hogy példát nem adnak a nemzetépitő munkában, de a munkát épen megalázónak tartják, a munkát és a munkást megvetik dicső tradicziójukból kifolyólag.

Az országgyűlésen szóhoz nem jutó nép, ha iit-ott kitört sorsa ellen, elnyomva a modern állam rettenetes hatalmával úgy segített sorsán, a hogy tudott. Korlátozta gyermekei születését, kivándorolt tűrhetetlen nyomorúsága elől, a tehetetlenebbje tűrte itthon rettenetes sorsát. Segíteni másként sorsán, uj kereseti ágak teremtésével, uj vállalkozással, iparral, kereskedelemmel nem tudhatott, ha még akart volna is.

Minden ilyesféle kísérletnek útjában állott és áll, sőt a meglevő ipart is tönkrette az osztrák óriási gyáripar kíméletlen versenye, a melyet az urak parlamentje, a minden korlát és védelem nélküli közös vámterületen Magyarországra szabadított; az országra szabadította pedig azon téves és hamis elv alapján, hogy „a közös vámterület piaczára szüksége van a magyar mezőgazdaságnak, a világpiaczok versenye ellenében“. A nép érdekei igy nem juthattak szóhoz a parlamentben a vagyonosok által kisajátított választójog miatt; és a parlamenten kívül, a nép gazdasági tekintetben kötött helyzetbe jutott: a latifundium birtokosai által, a latifundium érdekében alkotott közös vámterület következtében.

Az ország népe nagy lelki forrongásba jutott a vagyonból és a jogból való kitagadottsága miatt. Megérezte ezt a forrongást a képviselőház is, de meg nem tudta érteni sem okát, sem czélját, mert hiányzott belőle a dolgozó milliók, a sanyargó milliók képviselete. Az ország forrongásának nyomását érző ellenzék ösztönszerüen harczot indított, hogy hatalomra juttassa a forrongó nép erejével: önmagát. A harcz jelszavául, zászlójául a katonai reformokat tette, azzal a feltevéssel, hogy „a nép nem érti meg és nem lelkesül a gazdasági alkotásokért“. Egy koldus, nyomorgó kivándorló nép : nem érti meg a nagyobb kenyér, a több munkabér politikáját! A közjogi kérdés előtérbe került voltaképen azért, mert a parlament vezetői nem látták, nem értették meg a nép bajait. A kik látták is, azok sem bíztak a nép erejében. Ellenben bizakodtak a közjogi különválásért lelkesedő középosztályban s a félrevezetett kispolgárságban ; és főleg bizakodtak a hatalomra vágyó, a hatalomból kizárt arisztokráczia erejében.

Az előbb csak ösztönszerüen megindult, s később mind tudatosabbá való harcz igy bekövetkezett: a

Y

I hatalom ellen; de nem a nép javáért, hanem az uralomért és a politikai hatalomért. Vereségét előre látta I s meg is mondotta minden gondolkodó ember, a ki mérlegelte az erőviszonyokat, a ki tudta 400 év történetéből, hogy katonai és közjogi tekintetben az uralkodóház politikája a legérzékenyebb és ott a legerősebb, legjobban védett.

Előre látta minden józan politikus a bekövetkező összeütközést és vereséget és a képviselőház mégis neki rohant. Mintha az államkormányzás művészetének nem épen az volna a feladata, hogy a rázkődtatással járó hatalmi összeütközéseket elkerülje és az ország féjlődését, haladását kerülő utón, változott taktikával esetleg, de mégis biztosítsa.

És erre meg volt a lehetőség, Ha a magyar képviselőház többsége és ellenzéke jobban ismerte volna a nép bajait, nyomorúságát; ha megérteni tudta volna a kornak gazdasági alkotásra hivó irányzatát ; ha csak mélyebben benézett volna a magyar viszonyokba, úgy meg nem történik, hogy közvetlenül a nemzetközi kereskedelmi szerződések megalkotása előtt, Magyar- ország és Ausztria gazdasági különválásának elintézése előtt és egész állami létünk gazdasági alapjainak lerakása előtt: a képviselőház és királyi hatalom ütközőpontjává a katonai kérdések tétessenek. A beteg Magyarországnak nem uj czégérü kormányzópártra, nem is háromszinü kardbojtra és magyar vezényszóra volt szüksége, hanem kenyérre, több munkaalkalomra és magasabb munkabérre! Mindezt nem adhatja meg a fölemelt katonai létszám és magyar vezényszó, hanem erőteljes, gyökeres nagyszabású gazdasági politika.

Ezt a gazdasági politikát lehetett volna az ipar terén kezdeni a külön vámterülettel; a mezőgazdaság terén az általános szavazójog s utána radikális par- czellázó, telepitő politikával. És ha az uralomra vágyó pártok megértik a nép szükségleteinek, a kor irányának s a magyar politika erőviszonyainak intő szavát: uralomrajutásuk erőmértékévé, középpontjává és zászlójává : a gazdasági különválás kérdését tették volna. Ennek a czélnak kivívásában egyesíthető lett volna a nemzet minden rétegének ereje, az agrár-feudális urak kivételével. És ezt annál biztosabban kivívhatta volna nemzetünk az agrár-feudális arisztokrácziával egyesült osztrák hatalom ellen, mert a külön vámterület jogát kétségtelenül biztosítja az 1867: XII. és az 1899: XXX. királyi esküvel megpecsételt törvényczikkeiben.

De a parlamenti ellenzéket annyira megbüvölte a szónokló grófok ügyes leereszkedése és támogatása, másik részét pedig annyira lekötötte a kurucz-labancz idők felújított tradicziója, és anachronistikus politikája, hogy a legtermészetesebb mogoldás útját nem követte. És ezzel megpecsételte sorsát a mai uralkodó értelmiség is, minden kétséget kizárólag meggyőződött róla, hogy a mai parlamenttől, az ott vezető osztályoktól nem várhatja egy nemzetépitő gazdasági — kulturális politika elkezdését, s a lealázó munka megvetőitől nem várhatja a produktiv munka megkezdését.

(Folyt, köv.)

HIRE k.

— A vármegyeházi építési bizottsága múlt szombaton ülést tartott Majos Károly elnöklete alatt, amelyen Scholcz Gusztáv miniszteri tanácsos előadta a vármegyeházi építkezések felülvizsgálatának az eredményét, mely szerint az építkezés során 25 ezer korona tul- kiadás mutatkozik. A bizottság azt ajánlotta az alispán helyettesnek, hogy Írjon fel a belügyminiszterhez az egész összegnek a belügyi tárcza terhére való átszá- molása iránt.

— 450 koronás hazafiság. Ismeretes városunk képviselőtestületének ama határozata, melylyel Kossuth Ferenczet, Apponyi Albert és Andrássy Gyula grófokat Nagykároly díszpolgárává választotta. Debreczeni polgármester a képviselőtestület utasításához képest meg is rendelte a díszpolgári okleveleket valami derék budapesti vállalkozónál borjubőrből, kaligrafi- kus nyomással, iniciáléval. Az okmányok elkészültek és a pesti bácsi el is küldte azt nemes Nagykároly városnak — utánvétellel, mert hogy a mai világban már a városok becsületében sem lehet bízni. Már most hát elkészültek az írások. Igaz, hogy nem borjubőrből, hanem pergamenből, nem is kaligrafikus nyomással, csak úgy közönségesen itva. Kissé piszkos is, kissé hibás is a papiros, dehát az mind nem baj, a fő, hogy a jó pesti 450 koronát sajtolt ki ezért a kis hazaffyas mulatságért, szeretett városunktól. Hát hiszen teheti Nagykároly, még úgy sincs elég nagy pótadója ... Városunk önként ajánlkozott küldöttsége (ugyan hányán fognak ezek közül tényleg ott lenni?) egyébként holnap d. e. fél tizenegy órakor fog Kossuth Ferencz magánlakására elmenni, hogy a díszpolgári oklevelet neki és a többi kitüntetettnek átadja. Találkozás Budapesten a Pannonia szálloda kávéházában 10 órakor.

— Betiltott pártgyiilés Luby Géza a vármegyei függetlenségi párt elnöke e hó 7-ere Szatmárra párt- gyülést hivott össze. A rendőrfőkapitány azonban a gyűlés megtartását 1620 — 1606. sz. határozatával betiltotta.

tartásomat illetőleg, komoly megfontolás és elhatározásom alapján a következőkben van szerencsém bejelenteni.

A jelen súlyos politikai helyzet következtében én a 29 éves hivatali szolgálat, s az azzal járó terhes feladatok s kiállott izgalmak folytán megrongált egészségem s tönkre tett idegrendszerem orvosi' bizonylattal igazolt voltára való hivatkozással folyó év február 23-án 4086—1906. sz. a. nyugdíjaztatásom iránt felszerelt kérelmemet az alispáni hivatalhoz beadtam a honnan kérelmem jogervényes elintézéséig hivatalom vezetéséért felelőssé tétettem.

Miután nyugdíjazásom felett a vármegyei törvény- hatósági közgyűlés van jogosítva határozni, de tekintettel azon szomorú helyzetre, hogy ha a főispán hívja össze, a bizottsági tagok meg nem jelennek, vagy a gyűlést megakadályozzák, ha az alispán hívja össze s akarja megtartani, azt a főispán ur karhatalommal feloszlatja s az esetleg mégis meghozandó határozatokat pedig a miniszter megsemmisíti s igy a közel jövőben az idő sem határozható meg arranézve, hogy nyugdíj kérelmem mikor nyerhet elintézést s addig engem a főispán hivatali engedetlenség miatt az 1886. XXI. t.-cz. 65. §. alapján állásomból elmozdíthat, mely esetben 29 éves nyugdíj igényemet, mely a mai napig évenként 3600 koronát tesz ki végleg elveszthetem, miután pedig én szegény 6 gyermekes családapa 29 éven át azért szolgáltam önfeláldozó munkássággal — egészségem s ideg rendszeremnek tönkre tételével vármegyémet, hogy öreg napjaimra a megérdemelt nyugdijamat élvezhessem, — a melyért családom és gyermekeimnek is felelősséggel tartozom.

Ily körülmények között bejelentem, hogy nyugdíjaztatás iránti kérelmem jogérvényes elintézéséig állásomban megmaradok, a törvények által elémsza- bott hivatalos kötelességemnek hivatali eskümhöz híven eleget teszek s hivatali felebbvalóim törvényes rendeletéit — méltányosan és igazságosan végrehajtom.

Tisztelettel

Mátészalkán, 1906. márczius 3.

Ilosvay Endre, főszolgabíró.