Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-04 / 16. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI LAP. EG JELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. SZERKESZTOSEG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendendők: Nagykárolyban, Jókai-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. ügyes szám ára 20 fillér. mHirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza. Hirdetések és előfizetési dijak a kiadóhivatalba (Nagykároly, Jókai-utcza 2. sz.] küldendők. Osztrák generálisok. Nagvkároly, 1906. márczius 3. Mindenre hajlandó a koaliczió, csak egyre nem: bevallani, hogy a politikája teljesen és véglegesen csődöt mondott. És mindenbe belefog csak egybe nem : a színes hazugságok széttépésébe, az uj ut megépítésébe. A vashomloku valóságot még mindig ropogó frázis-sortüzek ostromolják és ugyanazok a szerencsétlenek, akikre gyilkos és valóságos gránát-zápor omlik, fanatikusan, vakon és őrjöngve ordítják: biztos fedel alatt vagyunk, törhetetlen bástyák oltalmaznak bennünket. A politika olyan, mint a háború. A kormányzás művészete olyan, mint a hadvezetés művészete. Amilyen nevetséges egy megvert és legázolt hadvezér, aki azt bizonyítgatja, hogy a sztratégia és taktika szabályai szerint neki kellett volna győznie, éppen olyan nevetséges az a politikus, aki a veresége után ádáz süketséggel egyre azt harsogja, hogy igazság szerint és törvény szerint őt illette meg a győzelem. Egy vereség még nem jelent katasztrófát; még egy nagy vereség sem. De ha a harczolókegy a maguk elvi igazságát bömbölik a világba, ahelyett, hogy uj hadállást keresnének, uj utón akarnák a győzelmet kicsikarni, uj taktikához folyamodnának: az katasztrófa. Az osztrák generálisok sohasem ismerték el érvényesnek a Napoleon győzelmeit. A durva korz csizmasarokkal rugdosta őket és ők állhatatosan bizonyítgatták, hogy a rúgások nem számítanak, mert ellentétben vannak a haditudományokkal. Nem gilt: ez volt minden vefeségre a nemes egyszerűségű válaszuk. A koaliczió olyan, mint az osztrák generálisok. Harczot vívott. Elveszítette. Csatát kezdett. Megverték. Mit csinál? Nem ismeri el érvényesnek a vereséget. Házteloszlatás, királyi biztosok, kereskedelmi szerződések, kolportázstilalom : nem gilt. Vegye tudomásul az ország, a nép, a király és a müveit nyugat, hogy semmi se gilt, ami történt és a koaliczió — majd ha hatalomra kerül — gondolkozni fog róla és megfogja vizsgálni, hogy vájjon érvényesnek és szabályszerűnek ismerje-e el, hogy a jó öreg nap ez alatt az idő alatt is minden reggel felkelt. Semmi se gilt: se a tisztviselők kihajszolása, se az Amerikába szökdőső ezrek, se a végtelen nyomor és szenvedés. A koaliczió — ha módjában lesz — házhatározatban jelenti ki, hogy mindez érvénytelen. Nem történt a politika haditudományának a szabályai szerint, tehát nem ismerhető el létezőnek. A koaliczió vezérei azzal mentegetőznek, hogy törvényes joguk volt arra, amiért ők harczba vitték az országot. Helyes: törvényes joguk volt rá. De a sebeket ezzel nem lehet meggyógyítani, a vereséget ezzel nem lehet eltüntetni, a jövőt ezzel nem lehet meghódítani. Aki hadat visel, annak minden szabad, csak egy nem : megveretni magát. De ha már megverték, minden szabad, csak egy nem : reklamálni az elvi győzelmet és belenyugodni a valóságos megveretésbe.___________________ A koalicziónak még a legsúlyosabb veresége — a házfeloszlatás — után is kínálkozott egy sokat Ígérő, egy mindent ígérő hadállás: az általános választójog, annak a radikális és demokrata politikának az Ígéretével, amely vele együtt jár. A koaliczió még most sem vonult bele ebbe a hadállásba ; marad ott, ahol volt és makacsul kerepeli a világba, hogy neki igaza van és jog szerint neki kellett volna győznie. De az országnak valóságos győzelem kell, az amit a politikában győzelemnek hívnak: érdekei érvényesülése, jóléte emelkedése, kultúrája növekedése. Aki mindezért azzal akarja kárpótolni, hogy a vereség és a nyomor nem gilt: az nem való a magyar politika vezérének. Az ... az egy osztrák generális. Uj politika kell, uj stratégia kell, uj taktika kell. Ha a koaliczió az osztrák generálisok módjára viselkedik, az ország azért nem tekintheti a maga háborúját elveszettnek. Ha az egyik vonalon elveszett a csata, a másik vonalon újra kell kezdeni. Ha a koaliczió nem hajlandó rá, álljon félre az útból, mert különben félretolják a népnek a csatavonalba kívánkozó erői. Az uj csatavonal pedig nem lehet más, mint az általános választójog harczvonala. Itt kell rohamra indulnia az ország minden erejének. Itt biztos a győzelem és általa biztos az ut a gazdasági és kulturális felemelkedéshez. Itt mindent vissza lehet szerezni és csak itt lehet mindent visszaszerezni. És igy meg lehet nyerni a háborút, amelynek annyi nagy csatáját veszítették el a koaliczió osztrák generálisai. — A puhány bizottság döntéséhez. Mikor nap-nap után kötelezik a vármegyék tisztviselőiket a szolgálat tovább vitelére, nehogy idegen, talán kevesebbet értők kezeibe kerüljön közigazgatásunk, — ahhoz a jólétinek nevezett vármegyei 60-as bizottságban közmegdöbbenésre nem volt annyi erkölcsi bátorság, hogy egypár jómódú és fiatal tisztviselő (nem bizottsági tag !) — terrorizmusa alól kivonva magát az egyedül észszerű álláspontra helyezkedjék. Biztos tudomásunk van róla, hogy a legszélsőbb ellenzéki urak is azzal az elhatározással érkeztek a gyűlésre : a tisztviselők kibocsá- tandók az ellenállásból! És mi lett az eredmény: felszólalt Kovács Sándor, Jekey Sándor, Da- mokos Ferencz, Kende Zsigmond, — akarjuk mondani a Kovács Eduárd, Jékey Kálmán, Jasztrabszky Kálmán-féle hagyatékok boldog vagy leendő birtokosai, és egy 5000 holdas nyomorgó, — s nem volt az egy Maróthy Sándort kivéve, aki meg merte volna mutatni az igazság és méltányosság egyenes útját. Ennek a gyűlésnek viszhangjakép kapunk most egy levelet Maróthy Sándortól, ki sohasem félt szembeszállani a többség terroréval, s adjuk a következőkben : Nyílt levél a helyzet uraihoz. A jóléti bizottság s vezetői: a lapszerkesztő urak saját idétlen viczczeiken mulatnak s én úgy érzem magamat, mint apám Világos után a Josefstadti börtönben. A ki ismer, tudhatja, elébb lehetek rablógyilkos, mint osztrák rabszolga! Őrült az (ha még nem rettenetesebb), ki a nemzeti jogok kivivására jó erkölcsnek tartja, hogy közigazgatásunkat előbb megsemmisítve, reconstruálását bízzuk a hatalomra, hiszen tudja mindenki, hogy 48 után is szapora volt mint a dudva a magyar halott rablók faja. Hát nem égeti minden magyar lelkét, hogy „millió magyar között a fővárosban magyar katona gázolja el a magyar parlamentet!?“ Lehet még süiyedni! ? Vagy most is azt mondják ' „Csak ezt akartam !“£ A politikát pedig az eredmények jellemzik: „itt van hát az eredmény!“ Hát józan ész és becsület alapján áll ma Apponyi gróf. (s hol állott eddig ?) midőn szörnyű tehetségét rombolásra használja fel s követeli, hogy semmisüljünk meg, mert az ő becsülete forog koczkán. De mikor tudom, hogy becsület csak egy van s az a józan ész gyermeke s az önrombolásnak ellensége. És ha én tudom, hogy Bécs tapsol neki: Ő (Apponyi) nem tudja! ? Mi ez !! ? Vigyázni kell, ez álarczos játék soká nem tarthat. A nép sejti már, hogy e politika a nagy urak hunczut- sága s ítélni fog! Maróthy Sándor. — Bűntény. \ mai posta egy a „Szatmár vármegye törvényhatósági bizottságának az alkotmányvédelem tárgyában kiküldött 60-as bizottsága“ által aláirt „felhívást“ hordott szét a vármegye közönségének. Miután a szatmári ügyészség a körlevélben izgatást lát, az eljárást a 60-as bizottság ellen megindította, egyben az elkobzást is elrendelte. Ez utóbbi intézkedés azonban sajnos már a levélhordók elindulása után étkezett és igy a lázitó iratot ma már mindenki olvashatta. így tudjuk hát mi is a nevezett bizottság néhány előkelő tagjától, hogy a jóléti bizottság nem hozott ilyen határozatot és igy a fennt szószerint közölt aláírás hamisított. Az ügyészi nyomozás és a bizottság védelme lesz hivatva kideríteni, hogy ki hoz a jóléti-bizottság nevében önkényesen határozatokat és ki követett el evvel — a mellett, hogy a bizottság minden egyes tagját bünperbe sodorta — maga is okirathamisitást. — A Károlyi-uradalom páriái a földmive- lésügyi miniszternél. Báró Feilitzsch Arthur földmivelésügyi miniszter ma délután Börvely- Halmostanya tíztagú küldöttségét fogadta. A földmives embereket Boros Mihály, a független szoczialista-párt titkára vezette a miniszter elé, mert Szatmár vármegyében, amint a -küldöttség szónoka mondotta, nem akadt ügyvéd, aki a földhözragadt szegény emberek ügyét a hatalmas Károlyi-uradalommal szemben pártfogásába vette volna. Boros részletesen előadta a szegény emberek panaszát, amelynek lényege abban áll, hogy a Károlyi-uradalom intézősége ezelőtt öt esztendővel 86 családot kecsegtető ígéretekkel az ecsedi lápra hozott és most, hogy öt esztendő keserves munkája után, amely idő alatt a kiszárított tőzeg lángba borulván, minden vagyonkájuk odaégett, s öt emberélet is elpusztult, majd a harmadik esztendőben fagyot, a negyedikben szárazságot szenvedtek végig: most, hogy végre néhány ezer holdat mivelhetővé tettek úgy, hogy ott, ahol ezelőtt egy liter borért is eladtak egy hold földet, most. egy hold föld ára 250—3Ó0 forint, most egyszerre jogosulatlanul kitelepítik őket, úgy, hogy, ha április 1-eig önként nem Huszthy Zoltán fényképésznek Kossuth-utcza 5-ik számú saját házánál gMT kizárólag e czélra épített gyönyörű szép műterme öltözőszobával s az álandóan nyitott remekszép képcsarnokkal, teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll.
